adozona.hu
BH 2011.4.113
BH 2011.4.113
A vezetői megbízás visszavonásához a törvény nem kíván meg olyan súlyos okot, mint amit a munkáltatónak a jogviszony megszüntetése, vagy fegyelmi intézkedése esetén kell igazolnia [Kjt. 23. §].
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A felperes a keresetében annak megállapítását kérte, hogy az alperes a vezetői megbízását jogellenesen vonta vissza, ezért igazgatóhelyettesi beosztásban való továbbfoglalkoztatását és elmaradt vezetői pótléka megfizetését igényelte.
A munkaügyi bíróság ítéletével a felperes keresetét elutasította.
A munkaügyi bíróság által megállapított tényállás szerint az alperes 2005. június 30-án 2005. július 31-ei hatállyal visszavonta a felperes öt éve fennálló igazgatóhelyettesi vezetői megbízását. ...
A munkaügyi bíróság ítéletével a felperes keresetét elutasította.
A munkaügyi bíróság által megállapított tényállás szerint az alperes 2005. június 30-án 2005. július 31-ei hatállyal visszavonta a felperes öt éve fennálló igazgatóhelyettesi vezetői megbízását. A felperes kérésére ezt azzal indokolta, hogy az iskola tagozatain folyó általános műveltséget megalapozó (közismereti) tantárgyak oktatásának irányítását, a tantestület munkájának pedagógiai összefogását nem látta el kifogástalanul, és ez egyre több feszültséget okozott a tantestület munkájában, ami a záró tantestületi értekezleten is kifejezésre jutott.
A munkaügyi bíróság álláspontja szerint az eljárás során bizonyítást nyert, hogy a felperes a feladatait nem megfelelően látta el. A vezetői megbízásának visszavonásában a közismereti tárgyak oktatásának irányításával kapcsolatos hiányosságok konkrétan szerepeltek, a pedagógiai munka összefogása pedig az általános igazgatóhelyettes feladatát képezi, mivel nem a tantestület munkájának vezetéséről vagy irányításáról van szó, ami egyértelműen az igazgató feladata. Az elsőfokú bíróság tényként rögzítette, hogy a záró tantestületi értekezleten is elhangzott a felperes munkájával kapcsolatos kifogás szóban és írásban is a munkaközösségek vezetői részéről, amely tény szintén szerepelt a megbízás visszavonásának indokolásában.
A felperes fellebbezése folytán eljárt másodfokú bíróság ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta.
A másodfokú bíróság álláspontja szerint a lefolytatott bizonyítási eljárás eredményeként adott esetben az volt megállapítható, hogy a felperessel szemben a 2004-2005. tanévben, de különösen az érettségi időszakot megelőzően, és az érettségi vizsgák alatt általános elégedetlenség és bizalomvesztés alakult ki. Valamennyi tanúvallomásból kitűnt, hogy erről az igazgató részére jelzések történtek. Ez megalapozottan vethette fel a változtatás igényét figyelembe véve azt is, hogy a vezetői megbízás bizalmi munkakör, a közalkalmazotti jogviszony fennmaradása mellett ezért annak visszavonásához a törvény nyilvánvalóan nem követel meg olyan súlyos okot, illetve vétkes kötelezettségszegést, amit a munkáltatónak felmentés, vagy fegyelmi intézkedés esetén kell bizonyítania. Az alperes a vezetői megbízás visszavonását bár részben összefoglaló módon jelölte meg, de az - M. M. munkaközösség vezető tanévzáró értekezleten tett felszólalására is tekintettel - a világos indokolás törvényi követelményének megfelel, és az abban foglaltak valóságát és okszerűségét a perben csatolt iratok és tanúvallomások kellően alátámasztották. Az "összefogását" nem vitásan összefoglaló megjelölés, miszerint az igazgatóhelyettes felperes nem látta el megfelelően az iskola tagozatain folyó általános műveltséget megalapozó (közismereti tárgyak) oktatásának irányítását; valamint ez a tantestület munkájának pedagógiai, a közismereti tárgyak oktatásának irányításával hozható összefüggésbe. Ugyanakkor az irányítással összefüggő komplex vezetői feladatokat mereven nem lehet elválasztani. Adott esetben az is bizonyítást nyert, hogy a felpereshez forduló kollégák az egyébként tanügyigazgatás körébe tartozó - tankönyvellátás, érettségi vizsgák megszervezése - feladatokkal összefüggésben sem kaptak megfelelő irányítást. Azt a körülményt pedig, hogy a felperes a közismereti tantárgyak oktatásának irányításával kapcsolatos feladatait nem látta el kifogástalanul, valamennyi tanúvallomás alátámasztotta.
A felperes a felülvizsgálati kérelmében a jogerős ítélet hatályon kívül helyezését, és a jogszabályoknak megfelelő határozat hozatalát kérte. Indítványozta a vezetői megbízás visszavonása jogellenességének megállapítását, és az alperesnek az eredeti igazgatóhelyettesi beosztásban történő továbbfoglalkoztatására kötelezését. Elmaradt vezetői pótlék címén 2005. augusztus 1-jétől 2008. július 31-éig terjedő időszakra 1 405 600 forint megtérítését kérte azzal, hogy 2008. augusztus 1-jétől havi 40 000 forinttal számolva kötelezze a bíróság az alperest az ítélet jogerőre emelkedésének napjáig az elmaradt vezetői pótlék viselésére.
A felülvizsgálati érvelés szerint az elsőfokú-, mind a másodfokú bíróság jogszabálysértést valósított meg a bizonyítékok okszerűtlen, illetve a logika szabályaival ellentétes mérlegelésével, ezáltal megsértette a Pp. 206. §-ában foglaltakat. A jogerős ítélet az előírt valóság, és különösen az okszerűség követelményének fennállását nem vizsgálta, e törvényi kógens feltételről nem foglalt állást. Az alperesnek nem csupán a visszavonás indokának valóságát kellett volna bizonyítania, hanem abból annak okszerűségének is következnie kellett volna. Sem az első-, sem a másodfokú bíróság nem vonta vizsgálat alá a felperes munkaköri leírását, és nem vetette össze a felperes terhére rótt indokokkal, illetve a tanúvallomásokkal.
Tanúbizonyítással utólagosan olyan mulasztásokat rótt a jogerős ítélet a felperes terhére, amelyek nem szerepeltek a vezetői megbízás visszavonásában. Az alperes igazgatója a keresetlevél, illetve az első tárgyalásra történő idézés kézhezvételét követően rendkívüli munkaközösség-vezetői értekezletet tartott, amelynek egyetlen témája a felperes kereseti kérelme volt. Ezzel a jegyzőkönyvvel az alperes pontosan azt bizonyította, hogy a vezetői megbízás visszavonása idején annak közlésekor és írásba foglalásakor nem állt fenn olyan indok, amely alapján a vezetői megbízást jogszerűen vissza lehetett volna vonni.
A munkáltatói intézkedés nem tartalmaz a felperes tanügyigazgatás területén ellátandó feladataira vonatkozó kifogást, amivel a tanúvallomások az indokolást kiegészítették. Az alperes utólag, a per során, rosszhiszeműen a vezetői megbízás visszavonásának indokait kiegészítette, megváltoztatta, ezáltal megtévesztette a bíróságot. Nem felel meg a tényeknek, hogy a felperes munkájával kapcsolatos kifogás "szóban és írásban is hangot kapott" volna a munkaközösségek vezetői részéről a záró nevelőtestületi értekezleten, bár ezt az ítélet indokolása tényként állapítja meg. Kizárólag M. M. jelezte (szóban), hogy az "elvégzendő feladatokat a felelős igazgatóhelyettestől többségében késve" kapja meg, mindenféle magyarázat, eligazítás nélkül. A tanúvallomásból azonban egyértelműen kiderült, hogy ez a tankönyvellátással kapcsolatos feladatok körében fordult elő. Nem merült fel bizonyíték arra vonatkozóan, hogy bármelyik munkaközösségi vezető írásban kifogásolta volna a felperes vezetői munkáját. Ezt egyetlen tanú sem állította, illetve ilyen dokumentumot az alperes nem csatolt. Aggályosnak tartotta a felperes, hogy a munkaköri leírásban egyértelműen szétválasztott tanügyigazgatási, és a pedagógiai munka irányítása feladatköröket az első-, mind a másodfokú bíróság összekeverte. A tanügyigazgatási feladatok közé tartozik a tankönyvellátás, illetve az érettségi vizsgák lebonyolításának megszervezése, amely feladatok ellátása körében mulasztást a vezetői megbízás visszavonása nem tartalmazott még utalás formájában sem.
Az alperes felülvizsgálati ellenkérelme a jogerős ítélet hatályában való fenntartására irányult. Álláspontja szerint az eljáró bíróságok jogszabálysértés nélkül hozták meg döntésüket, a felperes az alperes tényállításait érdemben nem vitatta, eltérő tényeket előadó tanú meghallgatására nem tett indítványt.
A felülvizsgálati kérelem nem alapos.
Helytállóan indult ki a másodfokú bíróság abból a tényből, hogy - figyelemmel az MK. 95. sz. állásfoglalásban foglaltakra is - a vezetői megbízás visszavonása indokának valósnak kell lennie, és abból okszerűen kell következnie a munkáltató intézkedésének. Ugyanakkor a vezetői megbízás bizalmi jellegű, a közalkalmazott jogviszonya fennmaradása mellett tehát annak visszavonásához a törvény nem követel meg olyan nyomós okot, illetve kötelezettségszegést, mint amit a munkáltatónak a jogviszony megszüntetése vagy fegyelmi intézkedése esetén kell hitelt érdemlően igazolnia.
Tévesen hivatkozott a felperes a felülvizsgálati kérelmében arra, hogy az alperes jogszabálysértő módon utólag egészítette ki a megbízás visszavonásának indokait. A munkáltató az intézkedését összefoglalóan határozta meg, azonban a következetes ítélkezési gyakorlat szerint annak nem volt akadálya, hogy a jogvitára tekintettel az eljárás során konkrét körülményekkel igazolja intézkedése jogszerűségét.
Alaptalanul hivatkozott a felperes felülvizsgálati kérelmében arra, hogy a bíróság figyelmen kívül hagyta a munkaköri leírásban foglaltakat. A jogerős ítélet részletesen vizsgálta a felperes feladatait, és a rendelkezésre álló bizonyítékok alapján találta ítéleti bizonyossággal megállapíthatónak, hogy az igazgatóhelyettesi munkakört ellátó felperes ez irányú tevékenységét nem az előírások szerint végezte. Nem volt megállapítható, hogy a bíróság a tanügyigazgatási és a pedagógiai munka irányítási feladatköröket összekeverte volna, mivel azokat egyenként vizsgálta, és azokat együttesen értékelve hozta meg döntését kizárólag a vezetői megbízás visszavonásáról szóló intézkedés keretei között.
Alaptalanul sérelmezte a felperes felülvizsgálati kérelmében azon ítéleti megállapítást, miszerint a munkájával kapcsolatos kifogások szóban és írásban is hangot kaptak volna. A másodfokú bíróság is utalt az ítéletében L. F. J.-né tanúvallomására, miszerint munkaközösség vezetőként a 2005. június 30-ai záróértekezlet előtt írásban rögzítette a tarthatatlan helyzetet, ami a felperes munkavégzésével is összefüggött. Az értekezletről készült jegyzőkönyvből kitűnően pedig M. M. szóban is előterjesztette a munkaközösség kifogásait a felperes tevékenységét értékelve. Nyomatékosan hangsúlyozta a tanúvallomásában, hogy a tantestület dolgozói a munkavégzésük során a felperes segítségére nem számíthattak, felszólalásakor az egész munkaközösség véleményének adott hangot, ami a pedagógusok 2/3-át jelentette.
Az a körülmény, hogy 2005. decemberében rendkívüli munkaközösségi értekezlet megtartására került sor, amelynek témája a felperesi magatartás megtárgyalása volt a keresetre tekintettel, nem teszi jogellenessé a munkáltató intézkedését. A bíróságok nem csupán az itt készült jegyzőkönyv, hanem valamennyi rendelkezésre álló bizonyíték és tanúvallomás alapján hozták meg a jogszabályoknak megfelelő döntésüket.
A fentiek alapján a felülvizsgálati kérelemben foglaltak jogszabálysértés megállapítására nem adtak módot (Pp. 206. §, 221. §).
A kifejtettekre tekintettel a Legfelsőbb Bíróság a Pp. 275. §-ának (3) bekezdése alapján a jogerős ítéletet hatályában fenntartotta.
(Legf. Bír. Mfv. I. 10.775/2008.)