adozona.hu
BH 2011.4.115
BH 2011.4.115
Az Itv. 26. § (1) bekezdése szerinti illetékmentesség csak lakóház építésére alkalmas telektulajdon megszerzése után jár. Az illetékmentesség feltételei fennálltának vizsgálata során a szerződés megkötésének az időpontja az irányadó [1990. évi XCIII. tv. 19. §, 26. §].
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A felperes a 2007. január 24. napján megkötött és illetékkiszabásra 2007. január 29-én bemutatott adásvételi szerződéssel megvásárolta a kalocsai 5218 helyrajzi számon felvett, 794 m2 térmértékű, saját használatú út megnevezésű; a kalocsai 5219 helyrajzi számon felvett, 6342 m2 térmértékű, épület, udvar megnevezésű és a kalocsai 5220 helyrajzi számon felvett, 794 m2 udvar megnevezésű ingatlant, összesen 80 000 000 forint vételárért.
Az elsőfokú hatóság jogelődje 2007. július 9-én helyszíni s...
Az elsőfokú hatóság jogelődje 2007. július 9-én helyszíni szemlét tartott, melynek eredményeként megállapította, hogy az 5218 és a 5220 helyrajzi számú ingatlanon nem található felépítmény, míg az 5219 helyrajzi számú ingatlanon egy szerkezetkész épület áll.
Az elsőfokú építési hatóság a felperes által csatolt változási vázrajz alapulvételével a 2007. július 16. napján meghozott és 2007. augusztus 6. napján jogerőre emelkedett határozatával a perbeli ingatlanokat érintő telekalakítást engedélyezte, amelynek eredményeképpen hat ingatlan (5218/1-6) került kialakításra.
A fentiekre tekintettel a szerződő felek az adásvételi szerződést módosították. A módosító okirat - egyebek mellett - tartalmazta a 80 000 000 forintos vételárnak az újonnan létrejött ingatlanokhoz kapcsolódó megosztását.
A változást a Körzeti Földhivatal 2007. október 4-én kelt határozatával vezette át.
Az elsőfokú hatóság megismételt eljárás keretében újabb helyszíni szemle tartását és a jegyző többszöri megkeresését követően, a szerződéses értéket illetékalapként elfogadva, 6 780 000 forint visszterhes vagyonátruházási illeték megfizetésére kötelezte a felperest. Az 5218 helyrajzi számú ingatlant lakóteleknek elfogadva, 317 600 forint illeték megfizetését négy évre felfüggesztette.
A fellebbezés folytán eljárt alperesi jogelőd 2009. július 24. napján meghozott határozatával az elsőfokú határozatot helybenhagyta. Határozata indokolásában kiemelte, hogy a felperest az illetékekről szóló 1990. évi XCIII. törvény (a továbbiakban: Itv.) 23/A. § (1) bekezdése szerinti 2%-os illetékkedvezmény nem illeti meg, mert a vagyonszerzés illetékkiszabásra bejelentésekor nem volt főtevékenységű ingatlanforgalmazó. Az 5218 helyrajzi számú ingatlan esetében fennálltnak látta az Itv. 26. § (1) bekezdés a) pontja szerinti kedvezmény igénybevételének feltételeit, ezért az építési teleknek minősített ingatlan utáni illetékfizetési kötelezettséget 4 évre felfüggesztette.
Az 5219 helyrajzi számú ingatlan esetében hangsúlyozta, hogy a vagyonszerzés időpontjában az ingatlan nem minősült beépítetlennek, azon szerkezetkész felépítmény volt, ezért a felperest illetékmentesség nem illette meg. Az ingatlan, illetőleg a rajta található felépítmény funkciójának megfelelően 2, 6 és 10%-os illetékkulcs alkalmazásával határozta meg a fizetendő illeték összegét.
Az 5220 helyrajzi számú ingatlan a jegyzői tájékoztatás szerint az illetékkötelezettség keletkezésekor telekhatár- rendezés nélkül nem volt beépíthető, így nem minősült építési teleknek, amely körülmény az Itv. 19. § (1) bekezdése szerinti 10%-os illeték kiszabását tette szükségessé.
Az alperes jogelődjének határozata ellen a felperes keresettel élt, amelyet a megyei bíróság nem talált alaposnak, ezért azt elutasította. Ítélete indokolásában kiemelte, hogy az illetékkötelezettség keletkezésekor a felperes főtevékenysége nem ingatlanforgalmazás volt, így az Itv. 23/A. § (1) bekezdése szerinti kedvezményes illeték nem illette meg. A felperes 2007. január 24. napján szerezte meg az 5218, 5319 és 5220 helyrajzi számú ingatlanokat, amelyen nem változtat az a tény, hogy a szerződést utóbb a felek módosították. Az illetékmentesség és illetékkedvezmény törvényi előfeltételeinek vizsgálata során a vagyonszerzéskor fennálló körülmények, tények és nem az utóbb bekövetkezett változások voltak az irányadók.
Az alperes jogelődje a visszterhes vagyonátruházási illetéket az ingatlanok tényleges állapotának megfelelően állapította meg, figyelembe véve az Itv. 19. § (1) bekezdését, 21. § (1) bekezdését, valamint az Itv. 26 § (1) bekezdésében foglaltakat is.
A jogerős ítélet ellen a felperes nyújtott be felülvizsgálati kérelmet, melyben kérte annak hatályon kívül helyezését és a kereseti kérelmének helyt adást. Álláspontja szerint a jogerős ítélet sérti az Itv. 26. § (1) bekezdésében és a Polgári Törvénykönyvről szóló 1959. évi IV. törvény (a továbbiakban: Ptk.) 240. § (1) bekezdésében foglaltakat. A 2007. augusztus 8-án kelt szerződésmódosításban egyértelműen nyilatkozott azon szándékáról, hogy a telekmegosztás során kialakult ingatlanokon lakóházat kívánt építeni. Az Itv. 26. § (1) bekezdésének értelmezéséből azt tűnik ki, hogy az illetékkedvezmény igénybevételének alapja a vagyonszerző nyilatkozata. Amennyiben ez a nyilatkozat a fizetési meghagyás jogerőre emelkedéséig beérkezik, úgy ez a körülmény "űberolja" az Itv. 3. § (3) bekezdését.
A Ptk. 240. § (1) bekezdéséből fakadóan az adásvételi szerződést a szerződő felek módosíthatták, márpedig utóbb egyértelműen rögzítésre került, hogy a vétel tárgyát beépítetlen területek, azaz építési telkek képezik.
Az alperes jogelődje felülvizsgálati ellenkérelmében a jogerős ítélet hatályában fenntartását kérte.
A Legfelsőbb Bíróság a felülvizsgálati kérelmet a Pp. 274. § (1) bekezdése alkalmazásával tárgyaláson kívül bírálta el.
A felülvizsgálati kérelem alaptalan.
A Legfelsőbb Bíróságnak a felülvizsgálati kérelem kapcsán abban a jogkérdésben kellett állást foglalnia, hogy a perbeli ingatlanok az illetékkötelezettség keletkezésekor megfeleltek-e a lakóház építésére alkalmas telektulajdon fogalmának, ehhez képest a felperest az Itv. 26. § (1) bekezdés a) pontja szerinti illetékmentesség megillette-e.
Az Itv. 3. § (3) bekezdés a) pontja szerint a visszterhes vagyonátruházási illetékkötelezettség a szerződés megkötése napján keletkezik. A felperes 2007. január 24. napján a k.-i 5918, 5219 és 5220 helyrajzi számú ingatlanokat szerezte meg. Az illetékkötelezettség keletkezése ezen időponthoz kötődik. A jogvita eldöntése szempontjából nem bír jelentőséggel az a tény, hogy utóbb az ingatlanok kapcsán telekalakításra került sor, amelyre tekintettel a felek a szerződést módosították. A Ptk. 240. § (1) bekezdése a szerződésmódosítást lehetővé teszi, ez azonban az illetékkötelezettség keletkezésének időpontján nem változtat.
Az alperes jogelődje és a megyei bíróság is - helyesen - csak azt vizsgálhatta, hogy az illetékkötelezettség keletkezésekori időpontban az illetékmentesség feltételei fennállnak-e.
Az Itv. 102. § (1) bekezdés l) pontja értelmében lakóház építésére alkalmas telektulajdon az építésügyi szabályoknak és a településrendezési tervnek megfelelően kialakított, lakóépület elhelyezésére szolgáló, beépítetlen földrészlet. Az Itv. 102. § (1) bekezdés f) pontja a következőket rögzíti: lakástulajdon a lakás céljára létesített és az ingatlan-nyilvántartásban lakóház vagy lakás megnevezéssel nyilvántartott vagy ilyenként feltüntetésre váró ingatlan a hozzátartozó földrészlettel. Lakásnak minősül az építési engedély szerint lakóház céljára létesülő építmény is, amennyiben annak készültségi foka a szerkezetkész állapotot (elkészült és ráépített tetőszerkezet) eléri.
A peradatokból kétségkívül megállapítható, hogy az 5219 helyrajzi számú ingatlanon a vagyonszerzés időpontjában szerkezetkész felépítmény volt, így az beépítetlen földrészletnek nem minősülhetett. Az 5220 helyrajzi számú ingatlan a jegyző tájékoztatása szerint telekhatár-rendezés nélkül nem volt beépíthető. Az épített környezet alakításáról és védelméről szóló 1997. évi LXXVIII. törvény 34. § (1) bekezdése kimondja, hogy a telekalakításhoz az építésügyi hatóság engedélye szükséges. Az egyébként "udvar" megnevezésű ingatlan az Itv. 102. § (1) bekezdés l) pontjában megfogalmazott lakóház építésére alkalmas telektulajdon fogalmi kritériumait nem merítette ki. A felperest tehát az említett két ingatlan esetében az Itv. 26. § (1) bekezdés a) pontja mentén illetékmentesség nem illette meg.
E körben megjegyzi a Legfelsőbb Bíróság, hogy a vagyonszerző a lakóház építési szándékáról valóban legkésőbb az illetékfizetési meghagyás jogerőre emelkedéséig nyilatkozhat az állami adóhatóságnál, azonban a mentesség feltételeit azaz az Itv. 26. § (1) bekezdés a) pontjában foglaltakat teljesítenie kell. Amennyiben ez nem áll fenn, úgy az illetékmentesség részére nem biztosítható.
Az 5218 helyrajzi számú ingatlant az adóhatóság ingatlan-nyilvántartási megnevezése ellenére építési teleknek minősítette, ennek okán az ingatlanhoz kapcsolódó illeték megfizetését a szerződés illetékkiszabásra történő bemutatásáról számított 4 évre felfüggesztette.
A felperes az Itv. 19. § (1) bekezdése és 21. § (1) bekezdése mentén az 5219 és 5220 helyrajzi számú ingatlanok után visszterhes vagyonátruházási illeték fizetésére volt köteles. A megyei bíróság a tényállás megfelelő tisztázása mellett a helytálló döntést hozott, a jogerős ítélet a felülvizsgálati kérelemben hivatkozott jogszabályokat nem sértette meg, ezért azt a Legfelsőbb Bíróság a Pp. 275. § (3) bekezdése alapulvételével hatályában fenntartotta.
(Legf. Bír. Kfv. VI. 39.097/2010.)