BH 2011.4.109

A megszűnt korlátolt felelősségű gazdasági társaság tagjainak a társaság tartozásaiért való felelősségére nem vonatkoznak a Ptk.-nak a többalanyú kötelmek kötelezetti pozíciójában lévő személyek kötelezettségére vonatkozó szabályok. A jogosult a követelését a tagokkal szemben csak a felosztott vagyonból nekik jutó rész erejéig érvényesítheti [1997. évi CXLIV. tv. 9. §, 56. §, Ptk. 334. §].

Kiválasztott időállapot: Mi ez?
  • Kibocsátó(k):
  • Jogterület(ek):
  • Tipus:
  • Érvényesség kezdete: 
  • Érvényesség vége: 

MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?

Az irányadó tényállás szerint a H. Kft.-t az A. Kft. javára marasztaló jogerős ítélet végrehajtása során 1998. október 27-én megtartott árverésen a végrehajtást kérő A. Kft. a becsérték felének megfelelő összeg fejében átvette - követelésének beszámítása mellett - a H. Kft. 0185/29. hrsz. alatt nyilvántartott ingatlanát. Az A. Kft., mint tulajdonos ugyanezt az ingatlant 1998. december 17-én 2 075 000 Ft vételár fejében dr. K. A. részére értékesítette, aki pedig azt 1999. május 9-én 9 300 000 ...

BH 2011.4.109 A megszűnt korlátolt felelősségű gazdasági társaság tagjainak a társaság tartozásaiért való felelősségére nem vonatkoznak a Ptk.-nak a többalanyú kötelmek kötelezetti pozíciójában lévő személyek kötelezettségére vonatkozó szabályok. A jogosult a követelését a tagokkal szemben csak a felosztott vagyonból nekik jutó rész erejéig érvényesítheti [1997. évi CXLIV. tv. 9. §, 56. §, Ptk. 334. §].
Az irányadó tényállás szerint a H. Kft.-t az A. Kft. javára marasztaló jogerős ítélet végrehajtása során 1998. október 27-én megtartott árverésen a végrehajtást kérő A. Kft. a becsérték felének megfelelő összeg fejében átvette - követelésének beszámítása mellett - a H. Kft. 0185/29. hrsz. alatt nyilvántartott ingatlanát. Az A. Kft., mint tulajdonos ugyanezt az ingatlant 1998. december 17-én 2 075 000 Ft vételár fejében dr. K. A. részére értékesítette, aki pedig azt 1999. május 9-én 9 300 000 Ft-os vételáron az U. Kft. részére adta el (valamennyi vevő tulajdonjogának bejegyzése megtörtént az ingatlan-nyilvántartásba).
Az A. Kft. tagjai a felperes, az alperes, valamint az A. Ltd. voltak, a felperes 33,2%-os, az alperes pedig 25,6%-os mértékű vagyoni részesedéssel rendelkezett. Az A. Kft. végelszámolás alá került, majd annak lefolytatása után 1999. július 31-én törölték a cégjegyzékből. Jelen per felperese a cég felosztható vagyonából - az üzletrészek arányára figyelemmel - 37 630 840 Ft-ban részesült.
A megyei bíróság végzésével helybenhagyta a városi bíróságnak azt a végzését, mely az 1998. október 27-én megtartott árverést megsemmisítette és elrendelte az ingatlan tulajdonjogának az eredeti tulajdonos javára való visszajegyzését. A jogerős végzés szerint a H. Kft. 1998. szeptember 17-től már felszámolás alatt állt és ettől az időponttól kezdődően a végrehajtási eljárás megszűnt, árverés tartásának már nem volt helye. E határozat alapján dr. K. A. az U. Kft.-nek 2002. december 11-én 9 300 000 Ft-ot visszafizetett, majd a megyei bíróság előtt indított perben kártérítés címén kérte jelen per felperesének, mint a megszűnt A. Kft. volt tagjának a marasztalását. A megyei bíróság 2004. október 16-án meghozott ítéletében jelen per felperesét 9 300 000 Ft és ennek kamatai, valamint emellett 1 023 000 Ft perköltség megfizetésére kötelezte dr. K. A. javára. Jelen per felperese a jogerős ítéleti rendelkezésnek oly módon tett eleget, hogy 2004. december 31-én 18 467 986 Ft-ot átutalt a dr. K. A. által megjelölt számlára.
Jelen perben a felperes a dr. K. A. részére megfizetett 18 467 484 Ft 25,6%-ának megfelelő 4 727 804 Ft és ennek 2005. március 21-től járó, a Ptk. 301/A. § (2) bekezdése szerinti kamatai megfizetésére kérte kötelezni az alperest.
Az elsőfokú bíróság 13. sorszámú ítéletében a keresetnek helyt adott. Az elsőfokú bíróság szerint ugyan helytállóan hivatkozott az alperes arra, hogy a megyei bíróság ítéletének hatálya az alperes perben állásának hiánya miatt nem terjedt ki az alperesre, de nem volt akadálya annak, hogy a jelen perben eljáró bíróság a megyei bíróság ítéletében kifejtett ténybeli és jogi indokolással azonos álláspontra helyezkedjen.
Az alperes elévülési kifogását azért találta alaptalannak, mert a felperes 2004. december 31-én teljesített dr. K. A. részére, és az alperessel szemben ez időponttól számítottan 5 éven belül érvényesítette igényét.
Az ítélet szerint dr. K. A. jogosult volt a felperestől követelni a megszűnt A. Kft.-t terhelő teljes tartozás összegét, és miután a felperes a tartozást bizonyítottan teljes terjedelmében kiegyenlítette, a Ptk. 338. § (1) bekezdése alapján megtérítési igénnyel léphetett fel az alperessel szemben. Az elsőfokú bíróság véleménye szerint az árverés megsemmisítése folytán helye volt - analógia alapján - a Ptk. 237. § (1) bekezdés alkalmazásának.
Az alperes fellebbezése alapján eljáró másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét - a késedelmi kamat mértékének pontosítása mellett - helybenhagyta. Álláspontja szerint az elsőfokú bíróság helyes tényállás alapján helytálló jogkövetkeztetésekre jutott, így helytállóan állapította meg, hogy a megyei bíróság a felperest kártérítésre kötelezte és azt is, hogy a felperes alperessel szembeni követelése nem évült el. Az 1997. évi CXLIV. törvény (továbbiakban: 1997. évi Gt.) 56. § (2) bekezdése alapján joggal érvényesített követelést a felperes az alperessel szemben, figyelemmel arra is, hogy az alperes az A. Kft. 113 345 904 Ft összegű felosztható vagyonából 25,6%-os kielégítést kapott.
Az alperes felülvizsgálati kérelmében az első- és másodfokú ítéletek hatályon kívül helyezését és a felperes keresetét elutasító új határozat meghozatalát kérte. Felülvizsgálati kérelmét az alábbiakkal indokolta:
Miután a felperes jogalap nélküli gazdagodás címén kérte az alperes marasztalását, a felperest terhelte annak bizonyítása, hogy az A. Kft.-nek 1999. július 31-én - azaz megszűnésekor - állt fenn tartozása dr. K. A.-val szemben, továbbá azt is bizonyítania kellett, hogy a keresetben megjelölt tőkeösszeget az alperes helyett fizette ki dr. K. A. javára.
Még ha lenne is dr. K. A.-nak az alperessel szemben követelése, az a per megindításakor már feltétlenül elévült, figyelemmel arra, hogy a joglap nélküli gazdagodás megtérítése iránti jelen perben - melyet a perben eljárt bíróságok tévesen minősítettek kártérítés iránti pernek - nem a felperes teljesítése időpontjának, hanem annak volt jelentősége, hogy dr. K. A.-nak mikor keletkezett az A. Kft.-vel szembeni követelése.
A felperes semmiképpen nem fizethetett dr. K. A.-nak az alperes helyett, mert dr. K. A. a felperessel szemben csak a felperesre jutó részt követelhette volna. Az 1997. évi Gt. 56. §-ának (2) bekezdése nem alapoz meg egyetemleges felelősséget, az egyetemleges helytállás csak az 1997. évi Gt. 56. § (1) bekezdésében érvényesül. Az 1997. évi Gt. 56. § (2) bekezdése szerint viszont a tagok felelőssége a társaságot terhelő kötelezettségekért harmadik személlyel szemben nem egyetemleges, hanem osztott és legfeljebb a rájuk jutó rész erejéig áll fenn. A megyei bíróság előtti perben dr. K. A.-nak a megszűnt A. Kft. valamennyi tagját perelnie kellett volna, tehát a felperes egy anyagi jogilag és eljárásjogilag is helytelen ítélet alapján teljesített.
A megyei bíróság előtt folyamatban volt perben a bíróság az A. Kft. magatartását, eljárását értékelte és ennek alapján döntött a felperes marasztalásáról. Ezzel az értékeléssel azonban az alperes nem ért egyet. Elmaradt ugyanis dr. K. A. magatartásának vizsgálata, akinek jóhiszeműsége megkérdőjelezhető amiatt, hogy rövid időn belül több mint 7 millió forint haszonnal adta tovább az ingatlant. Azt is értékelni kellett volna, hogy amikor az A. Kft. átvette a H. Kft. ingatlanát, az A. Kft. még nem tudhatott a végrehajtási kifogás benyújtásáról, és arról sem, hogy a H. Kft. felszámolását elrendelő végzés már az árverés napján jogerős volt.
Az A. Kft. tulajdonszerzésének jogcíme nem kötelmi ügylet, hanem a Ptk. 120. §-ában és az 1994. évi LIII. tv. (továbbiakban: Vht.) 139. § (1) bekezdése szerinti árverés volt, mely önálló tulajdonszerzési mód. Az árverést mindaddig érvényesnek kell tekinteni, amíg megsemmisítésére nem került sor. Az ingatlan árverés a bírósági végrehajtó eljárási cselekménye, akinek eljárása a Vht. 225. § (2) bekezdése szerint a bíróság eljárásával azonos. A végrehajtó eljárási cselekményére tehát a Vht.-ben foglalt eltérésekkel a Pp.</a> szabályait kell alkalmazni, e törvények értelmében pedig sem a bíróság intézkedése, sem a végrehajtó cselekménye nem lehet semmis.
A végrehajtási kifogás rendkívüli jogorvoslat, és annak a megtámadott aktusra nézve nincs halasztó hatálya. Az árverés megsemmisítése esetén a jogügylet csak a megsemmisítéssel, azaz a megsemmisítő végzés jogerőre emelkedésével veszti hatályát és nem eleve alkalmatlan joghatás kiváltására. Ebből következően az árverés megsemmisítése előtt mind az A. Kft., mind dr. K. A. tulajdonjogot szerzett, éspedig semmisnek nem tekinthető jogügyletek alapján. Az árverés megsemmisítéséről szóló bírósági végzés jogerőre emelkedésére az A. Kft. megszűnése után került sor, tehát az A. Kft.-nek megszűnése időpontjában semmiféle tartozása nem állhatott fenn dr. K. A. felé. Alperes hivatkozott az EBH 2004/1045. számú elvi határozatában foglaltakra is.
Dr. K. A. kártérítés címén igényelte a megyei bíróság előtt folyamatban volt perben egyrészt az A. Kft. részére általa kifizetett 2 075 000 Ft vételárat, valamint az általa vevőként és az általa eladóként megkötött adásvételi szerződésekben megjelölt vételárak különbözeteként további 7 225 000 Ft-ot, utóbbit elmaradt vagyoni előnyként. A 2 075 000 Ft visszafizetése iránti igény azonban nem lehet kártérítési követelés, legfeljebb az adásvételi szerződés lehetetlenüléséből származó szerződésen alapuló igény. 7 225 000 Ft elmaradt vagyoni előnyre pedig akkor hivatkozhatott volna dr. K. A., ha a károkozó jogellenes magatartásával megakadályozta volna ilyen összegű bevétel megszerzését. A perbeli esetben azonban épp a jogellenesnek minősített magatartás következtében állt be dr. K. A.-nél olyan haszon, melynek megszerzésére nem volt jogosult, a haszon elvesztése pedig a bíróság jogszerű aktusának volt az eredménye. Ebből következően a kártérítési felelősség fennállásához szükséges okozati összefüggés is hiányzott. Dr. K. A.-t 9 300 000 Ft kár azért sem érhette, mert a 9 300 000 Ft felvett vételárnak a visszafizetése vagyoni viszonyaiban nem eredményezett változást. Tehát kizárható a 7 225 000 Ft kárként való értékelése. A 7 225 000 Ft-os vételár-különbözet kártérítés címén való érvényesítése azért sem lehetséges, mert 2002. december 11-én, amikor dr. K. A. az U. Kft.-nek a vételárat visszafizette, azaz a károsodás bekövetkeztekor az A. Kft. már nem létezett.
A perben nem került sor annak hiteles bizonyítására, hogy a felperes dr. K. A.-nak ténylegesen kifizetett 18 467 484 Ft-ot, ugyanis a banki bizonylatokon szereplő bankszámla-számok eltérőek.
A felperes felülvizsgálati ellenkérelmében a jogerős ítélet hatályában való fenntartását kérte.
A Legfelsőbb Bíróság a jogerős ítéletet a felülvizsgálati kérelem keretei között vizsgálta, vizsgálhatta felül és arra a megállapításra jutott, hogy a felülvizsgálati kérelem részben alapos, ugyanis a jogerős ítélet 3 639 796 Ft és kamatai tekintetében jogszabálysértően marasztalta az alperest.
Valamely gazdasági társaság megszűnése jogutódlással és jogutód nélkül is bekövetkezhet. Az 1997. évi Gt. 55. § (2) bekezdése kimondja, hogy a jogutód nélkül megszűnt gazdasági társaságot terhelő kötelezettségekért a gazdasági társaság tagja felelősséggel tartozik. Az 1997. évi Gt. 56. § (2) bekezdése határozza meg azoknak a tagoknak a felelősségét, akiknek felelőssége a társaság fennállása alatt korlátozott volt. E jogszabályhely szerint az ilyen tagok felelőssége a társaság megszűnésekor felosztott társasági vagyonból a tagnak jutó rész erejéig áll fenn.
A perbeli esetben az 1998. október 27-én megtartott árverés megsemmisítésére csak a 2000-ben indult bírósági eljárás során került sor, az A. Kft.-t pedig az árverés megsemmisítése előtt, már 1999. VII. 31-én törölték a cégjegyzékből. Tévesen állítja azonban a felülvizsgálati kérelem, hogy az A. Kft. törlését követően megsemmisített árveréssel összefüggésben nem merülhet fel az 1997. évi Gt. 56. § (2) bekezdése alapján a volt tagok helytállási kötelezettsége. Az 1997. évi Gt. 55. § (2) bekezdése és 56. § (2) bekezdése szerint is a jogutód nélkül megszűnt gazdasági társaságot "terhelő" kötelezettségekért tartoznak felelősséggel a gazdasági társaság tagjai. Nem szabja feltételül azt, hogy a gazdasági társaság fennmaradó kötelezettségeinek a gazdasági társaság megszűnése időpontjában is fenn kellene állnia. A perbeli esetben sem szabadulhattak a cégjegyzékből törölt A. Kft. tagjai helytállási kötelezettségük alól arra való hivatkozással, hogy az A. Kft. cégjegyzékbe való törlése után került sor a perbeli árverés megsemmisítésére.
A Ptk. 334. § (1) bekezdése szerint, ha többen tartoznak egy szolgáltatással és a szolgáltatás osztható, akkor jogszabály eltérő rendelkezése hiányában minden kötelezettől csak a ráeső részt lehet követelni, a kötelezettek részaránya pedig kétség esetében egyenlő. A Ptk. 337-338. §-aiban szabályozott kötelezetti egyetemlegesség esetében pedig, amíg a jogosult nem kapott teljes kielégítést, minden kötelezett az egész szolgáltatással tartozik, a jogosult dönti el, hogy mely kötelezettel szemben lép fel a tartozás megfizetése iránt és hogy tőle az egész tartozást, vagy annak csak egy részét követeli-e. Bármely egyetemlegesen kötelezett személy teljesítése az egész követelés megszűnését eredményezi, és ha az egyik társkötelezett kötelezettségét meghaladó szolgáltatást teljesített a jogosult felé, megtérítési igénnyel léphet fel a többi társkötelezettel szemben a tartozás őket terhelő része erejéig.
A Legfelsőbb Bíróság álláspontja szerint a perbeli esetben sem a Ptk. 334. §-a (1) bekezdésének, sem 337-338. §-ának a rendelkezései nem voltak alkalmazhatók. Az 1997. évi Gt. 9. §-ának (2) bekezdése kimondja, hogy a Ptk. rendelkezéseit a gazdasági társaságoknak és tagjaiknak az e törvényben nem szabályozott vagyoni és személyi viszonyaira kell alkalmazni. Miután az 1997. évi Gt. 56. §-ának (2) bekezdése szabályozza, éspedig a Ptk.-tól eltérően azoknak az adóstársaknak a jogi helyzetét, akiknek helyt kell állniuk, mint volt korlátolt felelősségű tagoknak a már megszűnt gazdasági társaság tartozásaiért, e személyek vonatkozásában nem a Ptk., hanem az 1997. évi Gt., mint lex speciális alkalmazásának van helye. A speciális szabályozás lényege, hogy helytállási kötelezettség maximumot ír elő, melyet sem a Ptk. 334. §-ának (1) bekezdése, sem a 337-338. § nem határoz meg, továbbá nem írja elő a törölt kft. tagjai vonatkozásában a vagyoni hozzájárulás arányos helytállási kötelezettségét a törölt társaság tartozásaiért kifelé harmadik személyek irányában. Ezért a jogosult harmadik személy döntésén múlik, hogy valamennyi taggal szemben, vagy csak az egyik taggal szemben érvényesíti igényét, és igényérvényesítésnek az adott "tagra eső részt" meghaladóan is helye lehet. (A megszűnt kft. tagjai helytállási kötelezettsége tekintetében tehát sem egyetemleges, sem osztott helytállási kötelezettségről nincs szó). Ezért jogosult volt dr. K. A. kizárólag jelen per felperese ellen pert indítani a megyei bíróság előtt, és jogosult volt az adott esetben vele szemben a követelés teljes összegének érvényesítésére is, tekintettel arra, hogy az nem haladta meg a felperest megillető likvidációs hányad értékét.
A felperes keresetét az 1997. évi Gt. 56. § (2) bekezdésére hivatkozással terjesztette elő, 2008. szeptember 26-i beadványában hivatkozott a Ptk. 338. § (1) bekezdésében írtakra is, 2008. október 17-én pedig további jogcímként megjelölte a Ptk. 361. § (1) bekezdésében írtakat. A perben eljárt bíróságok viszont nem voltak kötve a felperes által megjelölt jogcímhez, a felperes keresetét lényegében elszámolási igényként kezelték, ez az álláspontjuk pedig helyes volt. Az 1997. évi Gt.-nek a kft.-re vonatkozó rendelkezéseiből következően a megszűnt gazdasági társaság tagjai - társasági szerződés eltérő rendelkezése hiányában - törzsbetéteik arányában részesülhetnek a megszűnt cég felosztható vagyonából, és főszabályként (jogszabály, vagy a társasági szerződés eltérő rendelkezése hiányában) ugyanilyen arányban terheli őket a társaság tartozásainak megfizetése is. Miután a perbeli esetben a felperes a ráeső összeget meghaladóan teljesített dr. K. A. részére, a tartozatlanul kifizetett összeg visszatérítése iránt jogosult volt fellépni az alperessel szemben. Ez az elszámolási helyzet adta a jogvita lényegét, és nem volt érdemi jelentősége annak, hogy a felperes a Ptk. 338. § (1) bekezdés szerinti megtérítési igénynek, vagy a Ptk. 361. § (1) bekezdése szerinti, jogalap nélküli gazdagodás megtérítése iránti igénynek minősítette-e keresetét.
Alaptalanul hivatkozott a felülvizsgálati kérelem a perbeli követelés elévülésére is. A megyei bíróság csak 2004. október 16-án hozott a felperes marasztalásáról ítéletet, mely 2004. november 24-én emelkedett jogerőre, a perbeli kereset benyújtására pedig 2008. április 1-jén került sor. Egyértelmű tehát, hogy a felperes nem késett el az elszámolási visszatérítési igény előterjesztésével, arra az 5 éves elévülési határidőn belül került sor.
Helyesen hivatkozik a felülvizsgálati kérelem arra, hogy miután a végrehajtási árverésen történt jogszerzés nem szerződésen, hanem attól eltérő jogcímen, árverésen alapul, nem lehet alkalmazni a Ptk.-nak a szerződés érvénytelenségére, vagy hatálytalanságára vonatkozó szabályait, hanem az 1994. évi LIII. törvénynek (Vht.-nak) a szabályai az irányadók. A perbeli esetben azonban a megyei bíróság nem érvénytelenségére alapítottan és eredeti állapot helyreállítása címén marasztalta jelen per felpere­sét 9,3 millió forint és kamataiban, hanem kártérítés megfizetésére kötelezte. Miután ebben a perben az alperes félként nem vett részt, nem védekezhetett a keresettel szemben és az ítélet elleni fellebbezés joga sem illette meg. Jelen perben viszont az alperes vitathatta az A. Kft. kártérítési felelősségét és élt is ezzel a jogával.
A megyei bíróság ítélete tényként állapította meg, hogy a végrehajtó az 1998. szeptember 3-ra kitűzött árverés jegyzőkönyvében rögzítette a H. Kft. adós képviselőjének azt a nyilatkozatát, mely szerint a bíróság elrendelte a H. Kft. felszámolási eljárásának lefolytatását, és azt is rögzítette a jegyzőkönyv, hogy az erről szóló bírósági végzést a végrehajtó 1998. szeptember 2-án az adóstól megkapta. Tényként állapította meg azt is az ítélet, hogy az 1998. szeptember 3-i eredménytelen árverésről készült jegyzőkönyvet, mely az új árverés időpontját is tartalmazta, a végrehajtó megküldte a végrehajtást kérő A. Kft.-nek. Mindebből a megyei bíróság arra a következtetésre jutott, hogy a jogi képviselővel eljáró A. Kft.-nek már az 1998. október 27. napjára kitűzött árverésen számolnia kellett azzal, hogy a felszámolási eljárás lefolytatását elrendelő végzés jogerőre emelkedett és így az 1991. évi XLIX. törvény 34. § (2) bekezdése értelmében az árverés lefolytatásának már nem lehet helye, illetve tájékozódnia kellett volna a felszámolást elrendelő végzés jogerőre emelkedésének időpontja felől. Az A. Kft. azonban nem a Ptk. 4. § (1) és (4) bekezdésében írtak szerint járt el, így jogszabályi rendelkezés ellenére szerzett végrehajtási árverésen tulajdonjogot. A tájékozódást az 1998. december 17-i adásvételi szerződés megkötése előtt is elmulasztotta, így dr. K. A. joggal bízhatott abban, hogy "törvényes úton került az ingatlan a tulajdonába". Minderre alapítottan állapította meg a megyei bíróság, hogy a dr. K. A.-nál kárként jelentkezett egyrészt az A. Kft. részére kifizetett 2 075 000 Ft vételár, másrészt elmaradt vagyoni előnyként az a 7 225 000 Ft, mely összeg a 9 300 000 Ft és a 2 075 000 Ft különbözete.
Egyetért azonban a Legfelsőbb Bíróság a felülvizsgálati kérelemmel abban, hogy az A. Kft.-t nem terhelhette kártérítés címén 7 225 000 Ft megfizetésének kötelezettsége dr. K. A. javára, ugyanis a 7 225 000 Ft-tól nem az A. Kft. jogellenes magatartásával okozati összefüggésben esett el dr. K. A. Helyesen mutatott rá a felülvizsgálati kérelem arra, hogy a haszon elvesztése nem az A. Kft. jogellenes magatartásának, hanem a bíróság jogszerű aktusának volt az eredménye, az A. Kft. magatartásának csak a haszon keletkezésében volt jelentősége. Amennyiben ugyanis az A. Kft. tájékoztatta volna dr. K. A.-t az 1999. május 9-i adásvételi szerződés megkötése előtt arról, hogy már 1998. szeptember első napjaiban tudomást szerzett a H. Kft. felszámolási eljárásának elrendeléséről, melyről szóló végzés feltehetően már 1998. október 27-e előtt jogerőre emelkedett, tehát ha az A. Kft. jogszerűen jár el, akkor a felperesnek létre sem jöhetett volna 7 225 000 Ft haszna. Ugyanakkor a Legfelsőbb Bíróság szerint fennáll az A. Kft. kártérítési felelőssége a 2 075 000 Ft kár tekintetében, e kárösszeg vonatkozásában az okozati összefüggés hiányára hivatkozni nem lehet.
Azt a körülményt, hogy a felperes a megyei bíróság előtt folyamatban volt perben nem megfelelően védekezett, és a meghozott ítélet ellen jogorvoslattal nem élt, az alperes terhére értékelni nem lehet. A felperes ugyan hitelt érdemlően bizonyította, hogy dr. K. A. részére 2004. december 31-én 18 467 986 Ft-ot átutalt, - mely összeg 2 075 000 Ft tőke és ennek 1998. december 17-től járó kamataiból továbbá 7 225 000 Ft tőke és ennek 1999. május 10-től járó kamataiból, valamint 1 023 000 Ft elsőfokú perköltségből tevődött össze -, de megalapozatlanul kérte a 18 467 484 Ft 25,6%-ának megfelelő 4 727 804 Ft megfizetésére kötelezni az alperest. A Legfelsőbb Bíróság álláspontja szerint ugyanis a fentebb írtakból következően dr. K. A.-t kártérítés címén mindössze 4 250 034 Ft, illette meg, mely magában foglalta az általa megfizetett 2 075 000 Ft vételárat, ezen összegnek 1998. december 17-től 2004. december 31-ig felmerült összesen 1 946 804 Ft összegű kamatát, valamint a megítélt 1 023 000 Ft perköltség 22,31%-ának - a 9 300 000 Ft és a 2 075 000 Ft arányának megfelelő - 228 230 Ft-ot. Az alperes marasztalásának, tehát a jogerős ítéletben megjelölt 18 467 484 Ft 25,6%-a helyett csak 4 250 034 Ft 25,6%-a erejéig volt helye. Ez egyben azt is jelenti, hogy a pervesztesség-pernyertesség aránya 75-25% az alperes javára.
Mindezekre tekintettel a Legfelsőbb Bíróság mint felülvizsgálati bíróság a Pp. 275. § (4) bekezdés első fordulata alapján a jogerős ítéletet hatályon kívül helyezte és az elsőfokú bíróság ítéletét részben megváltoztatta a marasztalás összegét 1 088 008 Ft-ra és kamatára leszállította.
(Legf. Bír. Gfv. IX. 30.183/2010.)
A folytatáshoz előfizetés szükséges.
A jogszabály aktuális szövegét és időállapotait előfizetőink és 14 napos próba-előfizetőink érhetik el!
{{ item.ArticleTitle }}

{{ item.ArticleLead }}

A folytatáshoz előfizetés szükséges!
A jogi tudástár előfizetői funkcióit csak előfizetőink és 14 napos próba-előfizetőink használhatják: az aktuális időállapottól eltérő jogszabály tartalma (korábban vagy később hatályos), nyomtatás, másolás, letöltés PDF formátumban, hirdetés nélküli nézet.

A folytatáshoz lépjen be, vagy rendelje meg előfizetését.