adozona.hu
BH 2011.4.108
BH 2011.4.108
A Legfelsőbb Bíróság indokoltnak tartotta az Európai Unió Bíróságának megkeresését az alábbi kérdésekben történő előzetes döntéshozatal céljából. Amennyiben a származási tagállamokban székhelyáthelyezés címén egy adott cég megszűnését állapítják meg, majd a fogadó állam joga szerint új alapító okiratot készítenek, és kérik a cégbejegyzésüket, a fogadó államnak tekintettel kell-e lennie a szabad letelepedés EK-Szerződésben írt rendelkezésére. Amennyiben igen, ellentétes-e a fogadó államnak olyan jogi szabály
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A 2000. szeptember 27-én kelt okirattal létesített V.C. S. r.l. céget a római céghivatal 2000. november 16-án jegyezte be a cégnyilvántartásba. A vállalkozás 2006. február 3-án kérelmezte törlését a cégjegyzékből, hivatkozva arra, hogy a társaság Magyarországra kívánja a székhelyét áthelyezni, a tevékenységét ott kívánja folytatni, ezzel egyidejűleg tevékenységét Olaszországban megszünteti.
A római céghivatal - a kérelemnek megfelelően - a társaságot 2006. február 13-án törölte a cégjegyzék...
A római céghivatal - a kérelemnek megfelelően - a társaságot 2006. február 13-án törölte a cégjegyzékből.
A V.C. S. r.l. ügyvezetője és még egy természetes személy 2006. november 14-én Rómában elfogadták a V. Építési Korlátolt Felelősségű Társaság (Kft.) társasági szerződését a magyar cégjegyzékbe történő bejegyzés érdekében, figyelemmel arra, hogy az eredetileg Olaszországban az olasz jog alapján megalakult társaság elhatározta székhelyének Magyarországra történő áthelyezését és a magyar jog szerinti működését. Egyúttal a magyar jog szerint - a bejegyzéshez előírt - törzstőkét is befizették.
A V. Építési Kft. jogi képviselője 2007. január 19-én kérelmet nyújtott be a magyarországi cégbíróságnál a társaság magyar jog szerinti bejegyzése iránt. Beadványában a V.C. S. r.l-t a V. Építési Kft. jogelődjeként jelölte meg.
Az elsőfokú bíróság a bejegyzés iránti kérelmet elutasította. A cég fellebbezése folytán eljáró ítélőtábla a másodfokú eljárásban ezt az elutasító végzést helybenhagyta. Megítélése szerint a magyar cégjogi rendelkezések alapján az Olaszországban létrejött és bejegyzett társaság nem helyezheti át a székhelyét Magyarországra és a kért formában nem jegyezhető be a cégjegyzékbe. A másodfokú bíróság álláspontja szerint a hatályos magyar szabályozás alapján a cégnyilvántartásban csak olyan adat szerepelhet, melyet a Ctv. 24-29. §-ai tételesen felsorolnak. Ez alapján nincs lehetőség egy nem magyar honosságú társaság jogelődként való megjelölésére, ezért az elsőfokú bíróság helyes jogi következtetésre jutott, amikor a cégbejegyzés iránti kérelmét elutasította.
A jogerős végzéssel szemben a társaság felülvizsgálati kérelmet terjesztett elő a Legfelsőbb Bíróságnál, melyben kérte annak hatályon kívül helyezését és a cég bejegyzésének elrendelését. Álláspontja szerint a jogerős végzés sérti az EK-Szerződés közvetlenül hatályos 43. és 48. cikkeit, és nem tesz különbséget az ún. nemzetközi székhelyáthelyezés és az ún. nemzetközi átalakulás között. E két eset közötti lényeges különbség, hogy az előbbinél a társaság eredeti jogalanyiságának töretlen megőrzése mellett kizárólag a székhelyét helyezi át egy másik tagállamba, addig az utóbbi esetében az érintett társaság jogot is vált, átalakul, így az egyik tagállam joga szerint működő társaságból egy másik tagállam joga szerint működő társaság lesz, jogalanyisága tehát nem töretlen. Hivatkozott arra is, hogy az Európai Unió Bírósága a C-210/06. sz. Cartesio ügyben hozott ítéletében e két tényállást egyértelműen elhatárolta egymástól és csak a nemzetközi székhelyáthelyezés tekintetében értelmezte az EK-Szerződés 43. és 48. cikkeit, és foglalt úgy állást, hogy annak megengedése a származási tagállam jogának diszkrecionális hatáskörébe tartozik.
A Legfelsőbb Bíróság megítélése szerint a konkrét jogvita eldöntésbe érdekében - figyelemmel a felülvizsgálati kérelemben írtakra - az EK-Szerződés 43. és 48. cikkeinek értelmezése szükséges. A Legfelsőbb Bíróságot az Európai Unió működéséről szóló szerződés 267. cikk (3) bekezdése alapján - mint olyan fórumot, melynek határozatával szemben a magyar jog alapján a konkrét ügyben további jogorvoslatnak nincs helye - az előzetes döntéshozatali eljárás kezdeményezésének kötelezettsége terheli.
Az előterjesztett kérdések megválaszolása mind a konkrét jogvita eldöntése, mind az EK-Szerződés 43. és 48. cikkeinek egységes értelmezése és alkalmazása szempontjából szükséges. Az Európai Unió Bíróságának ezzel kapcsolatban nincs kialakult gyakorlata, illetve a lehetséges válaszok nem minősülnek olyannak, amelyekkel kapcsolatban "semmilyen ésszerű kétely nem merülne fel". (283/81. sz. Srl CILFIT és Lanificio di Gavardo SpA kontra Ministero della sanitá ügyben 1982. október 6-án ítélet, 21. pont.)
Az Európai Unió Bírósága a C-210/06. sz. CARTESIO ügyben hozott ítélete 111-113. pontjaiban egyértelműen elhatárolta egymástól a közösségen belüli nemzetközi átalakulás (vagyis amikor egy adott tagállam joga szerint megalakult társaság egy másik tagállam joga szerint szabályozott társasági formában kíván tovább működni) esetét az átalakulás nélküli nemzetközi székhelyáthelyezéstől (amikor a társaság a székhelyének másik tagállamba történő áthelyezésétől függetlenül továbbra is a származási tagállam joga szerint kíván működni), és csak ez utóbbi esetre nézve állapította meg a tagállamok nemzeti szabályozásának teljes szabadságát.
A Legfelsőbb Bíróság előtt folyamatban lévő konkrét cégügy tényállása nem egyezik meg a C-210/06. sz. CARTESIO ügy tényállásával, ezért ezen ítélet alapján nem lehet megválaszolni az EK-Szerződés 43. és 48. cikkeiben biztosított jogosultságok helyes mértékét és terjedelmét a konkrét cégügy tényállására nézve. Mindezekre figyelemmel az Európai Unió Bíróságának az Európai Unió működéséről szóló szerződés 267. cikke szerinti előzetes döntéshozatali eljárás lefolytatása és ítélet meghozatala indokolt.
Az idézett magyar jogi szabályozás alapján a konkrét ügyben a gyakorlati nehézséget az okozza, hogy a cégjegyzék szerkezetileg ún. rovatokra tagolódik, (az egyes rovatok tartalmát a Ctv. 24-29. §-ai határozzák meg). Ha a letelepedés szabadságával úgy kívánna élni egy vállalkozás, hogy nem a székhelyét teszi át Magyarországra, hanem alapít egy magyar céget és a társasági szerződésében kíván utalni arra, hogy korábban más tagállamban működött, akkor erre a körülményre csak az átalakulás dátumának feltüntetésével tud hivatkozni. A magyar cégeljárás rendszere szerint ez azonban nem átalakulás, átalakulásnak ugyanis a magyar jog szerint [a Gt. 3. §-ának (3) bekezdése, illetve azonosan a Ctv. 57. §-ának (1) bekezdése értelmében] csak a társasági formaváltás, egyesülés és szétválás tekinthető. A V. Kft. kérelmében szereplő székhelyáthelyezés, együttesen a magyar jog szerinti újraalakulással és az olasz jogelőd feltüntetésével, tehát a magyar jog szempontjából nem tekinthető átalakulásnak. Így ez nem tüntethető fel a cégjegyzékben (az átalakulás rögzítésére a 16. rovat szolgál).
A fentiekre tekintettel a Legfelsőbb Bíróság az előzetes döntéshozatali eljárás befejezéséig a felülvizsgálati eljárást felfüggesztette és a következő kérdésekben kezdeményezte az Európai Unió Bírósága előzetes döntéshozatali eljárását.
1. A fogadó tagállamnak tekintettel kell-e lennie az EK-Szerződés 43. és 48. cikkeire akkor, amikor egy másik (származási) tagállamban létrehozott társaság a székhelyét áthelyezi ebbe a fogadó tagállamba, egyidejűleg a származási tagállamban a cégjegyzékből erre tekintettel törlik, a társaság tulajdonosai a fogadó állam joga szerint új létesítő okiratot fogadnak el, s a fogadó állam joga szerint a társaság kéri a bejegyzését a fogadó tagállam cégjegyzékébe?
2. Amennyiben az első kérdésre igen a válasz, abban az esetben úgy kell-e értelmezni az EK-Szerződés 43. és 48. cikkeit, hogy azokkal ellentétes egy olyan (fogadó) tagállami szabályozás vagy gyakorlat, ami megtagadja a valamely más (származási) tagállamban szabályszerűen létrehozott társaságtól azt, hogy a székhelyét a fogadó államba helyezze át és annak joga szerint működjön tovább?
3. A második kérdés megválaszolása tekintetében van-e annak a ténynek jelentősége, hogy a fogadó tagállam milyen alapon tagadja meg a társaságtól a cégbejegyzést, így különösen
- ha a társaság a fogadó államban elfogadott létesítő okiratában jogelődként jelöli meg a származási tagállamban létesített és ott a cégnyilvántartásból törölt társaságot, és a jogelődöt a fogadó állam cégjegyzékébe, mint saját jogelődjét kéri bejegyezni?
- Közösségen belüli nemzetközi átalakulás esetén a fogadó állam a társaság cégbejegyzési kérelmének elbírálásakor köteles-e figyelembe venni, s ha igen, mennyiben a származási tagállamnak a székhelyáthelyezés tényét a származási tagállam cégnyilvántartásában rögzítő aktusát?
4. Jogosult-e a fogadó tagállam a Közösségen belüli nemzetközi átalakulást végrehajtó társaság fogadó tagállamban benyújtott cégbejegyzési kérelmét a fogadó tagállam társasági jogának a belföldi társaságok átalakulására vonatkozó szabályai szerint elbírálni, megkövetelve a társaságtól mindazon feltételek teljesítését (így pl. vagyonmérleg és vagyonleltár elkészítését), amit a fogadó tagállam társasági joga a belföldi átalakulásokkal szemben megfogalmaz, vagy a fogadó tagállam az EK-Szerződés 43. és 48. cikkei alapján köteles a Közösségen belüli nemzetközi átalakulást a belföldi átalakulástól megkülönböztetni, és ha igen, mennyiben?
(Legf. Bír. Gfv. X. 30.335/2009.)