adozona.hu
AVI 2011.3.32
AVI 2011.3.32
Vámjogi jogviszony esetében a felek szerződéses szabadságára történő hivatkozás nem fogadható el (1995. évi C. tv. 29., 32., 33. §)
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A K. Kft. 2001. december 10-én l db használt Grand Jeep Cheroeke típusú személygépkocsi belföldi forgalom számára történő vámkezelését kérte, amelyhez csatolta a gibraltári székhelyű Q. cég által 2001. november 24-én kiállított számlát, amely szerint a gépjármű vételára 21729 BEF volt. A vámkezelési kérelem szerint a járművet kiléptető ország Svájc volt. A vámkezelést a vámhivatal a kérelemnek megfelelően elvégezte, de vámérték vizsgálatot rendelt el, mivel a számlán szereplő érték 20%-ot meg...
AVI 2011.3.32 Vámjogi jogviszony esetében a felek szerződéses szabadságára történő hivatkozás nem fogadható el (1995. évi C. tv. 29., 32., 33. §)
A K. Kft. 2001. december 10-én l db használt Grand Jeep Cheroeke típusú személygépkocsi belföldi forgalom számára történő vámkezelését kérte, amelyhez csatolta a gibraltári székhelyű Q. cég által 2001. november 24-én kiállított számlát, amely szerint a gépjármű vételára 21729 BEF volt. A vámkezelési kérelem szerint a járművet kiléptető ország Svájc volt. A vámkezelést a vámhivatal a kérelemnek megfelelően elvégezte, de vámérték vizsgálatot rendelt el, mivel a számlán szereplő érték 20%-ot meghaladó mértékben alacsonyabb volt a vámhatóság nyilvántartása szerinti összehasonlító értéknél. A vámvizsgálat nem vezetett eredményre, az eljárás a bevallott vámérték elfogadásával zárult le.A vizsgálat lezárását követően a városi bíróság megkeresésében foglaltak alapján a vámhatóság a következőket állapította meg:
A gépjárművet S. Gyula 1994. november 14-én vásárolta az USA-ban 32467 USD összegért. A jármű Magyarországra szállítását követően S. Gyula 2001. május 9-én a gépjárművet bemutatta a vámhivatalnál, amely azt nyilvántartásba vette. A gépjármű vámkezelésére nem került sor, azt a vámkezelést kérő által megjelölt címen helyezték átmeneti megőrzés alá. S. Gyula a vámáru vámjogi helyzetét nem rendezte, ezért a vámhivatal a vámáru közvetlen vámfelügyelet alá vételét rendelte el, amelyre ténylegesen nem került sor.
S. Gyula a gépjárművet felperesnek és fiának közreműködésével 500 000 Ft-ért értékesítette, az erről kiállított számlán vevőként a felperes cége, a Q. cég szerepel. S. Gyula ezt követően indítványozta a vámáru kiléptetés céljából történő árutovábbítását azzal, hogy a rendeltetési ország Szlovénia. A gépjárművet még ugyanezen a napon, 2001. november 24-én beléptették Magyarországra, kérték a 7. számú vámhivatalhoz történő árutovábbítását. Az árutovábbításhoz azt a számlát csatolták, amelyen a felperes gibraltári székhelyű cége eladóként, a K. Kft. pedig vevőként szerepel. A vámkezelési kérelmen kiléptető országként a Belga Királyság került megjelölésre. A járművet kiléptetése és Magyarországra történő visszahozatala során a felperes fia vezette. A gépjármű 2001. november 24. előtt Svájcban, Belgiumban, Gibraltárban nem járt.
E tényállás alapján a vámhatóság - 2005. augusztus 9. napján hozott elsőfokú határozatban - a jogellenes belföldi forgalomba hozatal napján (2001. november 24-én) érvényes 1 301 264 Ft vámérték alapulvételével kötelezte a felperest - vám, fogyasztási adó, környezetvédelmi termékdíj és általános forgalmi adó jogcímén - összesen 1 855 755 Ft vámteher megfizetésére. Az elsőfokú hatóság határozatában rögzítette, hogy a kiszabott vámteher-különbözet megfizetéséért a felperessel egyetemleges felelős a fia, a gibraltári székhelyű Q. cég, valamint S. Gyula.
A felperes fellebbezése folytán eljárt alperes a 2005. október 24. napján hozott határozatában - az indokolási részének kijavításával, illetve az ügy érdemi eldöntésére ki nem ható pontosításával - az elsőfokú határozatot helybenhagyta. Érdemi döntését a közösségi vámjog végrehajtásáról szóló 2003. évi CXXVI. törvény (továbbiakban: T.) 75. § (1) bekezdés b) pontjában, g) pontjában, a vámjogról, a vámeljárásról, valamint a vámigazgatásról szóló 1995. évi C. törvény (továbbiakban: Vtv.) 32-33. §-aiban, 125. § (2) bekezdés c) pontjában, (4)-(5) bekezdéseiben, 126. § a) pontjában foglaltakra alapította.
A felperes keresetében a vámhatósági határozatok hatályon kívül helyezését és az első fokon eljáró hatóság új eljárásra kötelezését kérte. A felperes azzal érvelt, hogy az alperes nem tisztázta a határozathozatalhoz szükséges tényállást, vitatta a határozatok jogalapját, összegszerűségét, és elévülésre is hivatkozott.
Az elsőfokú bíróság a felperes keresetét elutasította, jogi álláspontja a következő volt:
Az alperes az ügy eldöntéséhez szükséges releváns tények, körülmények tekintetében a tényállás tisztázási és bizonyítási kötelezettségének eleget tett. A felperes a közigazgatási és a peres eljárás során bizonyítást nem ajánlott fel. Az alperes a felperes vámteher fizetési kötelezettségét a határozatában megjelölt jogszabályhelyekre figyelemmel megalapozottan és törvényesen írta elő. Mivel a vámhatóság eljárása Magyarországnak az Európai Unióhoz való csatlakozását megelőző időszakra vonatkozik, ezért a vámteher előírására, az elévülésre nem a Közösségi Vámkódexet, hanem a Vtv. előírásait kellett az alperesnek alkalmaznia.
A jogerős ítélet ellen a felperes nyújtott be felülvizsgálati kérelmet, kérte annak hatályon kívül helyezését, kereseti kérelme szerinti döntés meghozatalát. A felperes azzal érvelt, hogy a határozatok nem felelnek meg az államigazgatási eljárás általános szabályairól szóló 1957. évi IV. törvény (továbbiakban: Áe.) 26. §-ában, a Pp. 164. §-ában, 336/A. § (2) bekezdésében foglaltaknak. A közigazgatási és a peres eljárás során a bizonyítás nem őt, hanem az alperest terhelte. Az alperes nem bizonyította a jogellenes forgalomba hozatalt, annak elkövetőjét, illetve elősegítőinek személyét. Magatartása - a szerződéses szabadság elvéből következően - nem volt jogellenes, a bíróságnak meg kellett volna várnia a büntetőeljárás jogerős befejezését.
Az alperes ellenkérelmében a jogerős ítélet hatályban tartását kérte.
A Legfelsőbb Bíróság a Fővárosi Bíróság 11. számú ítéletét hatályában fenntartotta.
A rendelkezésre álló iratokból a Legfelsőbb Bíróság megállapította, hogy a felperes a rendezetlen sorsú vámáru magyarországi adás vételében közreműködött, mivel ő jegyzi a gibraltári székhelyű céget, amely S. Gyulától megvette, majd a K. Kft. részére értékesítette a vámárut, a vámkezeléshez benyújtott számlát is ő írta alá, S. Gyulának a vételárat ő fizette ki, és az adásvétel során fia az ő meghatalmazása alapján járt el. Ezeket az alperes és az elsőfokú bíróság ítéletében iratszerűen megállapított tényeket a felperes maga sem vitatta. Ennél fogva a felperes megvalósította a vámáru jogellenes belföldi forgalomba hozatalának, elősegítésének törvényi tényállását a Vtv. 126. § a) és b) pontjainak és 127. § (2) bekezdésének megfelelően. Jogellenes belföldi forgalomba hozónak kell tekinteni azt, aki a vámárut a belföldi forgalom számára való vámkezelés nélkül, avagy a vámhatóság megtévesztésével történt vámkezelés után belföldi forgalomba hozza, megszerzi, vagy az ilyen forgalomba hozatalt elősegíti. A vámhatóság megtévesztésével történik a vámkezelés akkor is, ha az árunyilatkozatot adó a vámteher megállapítása szempontjából lényeges körülmények tekintetében valótlan nyilatkozatot ad, és ilyen lényeges körülménynek minősül pl. a vámáru értéke, származása, és minden olyan körülmény, amely a vámterhek fizetését befolyásolja.
A felperes érvelésével ellentétben a határozatokban részletesen és pontosan szerepel a vámérték meghatározásának módja. A határozatok tartalmazzák, hogy az adásvétel kapcsán kifizetett 500 000 Ft vételár jelentősen mértékben eltér a vámhatóság adatbázisában szereplő ártól, így a vámértéket nem ennek alapján, hanem az átlagos belföldi fogyasztói ár alapulvételével kellett jogszerűen meghatározni. A vámhatóság a Vtv. 29., 32. és 33. §-aiban foglaltaknak megfelelően járt el. Figyelemmel volt az Eurotax katalógusra, értékcsökkentő tényezőként vette figyelembe a tulajdonosok számát, értéknövelő tényezőként km-korrekció került megállapításra, meghatározásra került a belföldi fogyasztó ár, a gépjármű műszaki állapota és egyéb vámértéket befolyásoló tényező. A felperes csupán hivatkozott, de nem igazolt vámérték megállapításával kapcsolatos megalapozatlanságot, illetve jogszabálysértést.
A perbeli jogvita közigazgatási, vámjogi jogviszonyból ered, ennél fogva ennek elbírálására a vámjogi rendelkezések az irányadók. A felperesnek a szerződéses szabadságra hivatkozása - amely figyelmen kívül hagyja az e perbeli jogviszony tárgyát és jellegét - nem fogadható el.
A felperes alaptalanul hivatkozott arra is, hogy az alperesnek vagy a bíróságnak meg kellett volna várnia a büntetőeljárás befejezését. A Pp. 4. § (1) és (2) bekezdése értelmében a bíróságot határozatának meghozatalában más hatóság döntése vagy a fegyelmi határozat, illetve az azokban megállapított tényállás nem köti.
Önmagában az Áe. 26. §-ára, a Pp. 336/A. § (2) bekezdésére való hivatkozás a kereseti, illetve felülvizsgálati kérelem alaposságát nem teremti meg. A felperes a perbeli esetben - ahogy arra az elsőfokú bíróság helytállóan rámutatott - csak általánosságban hivatkozott a tényállás felderítetlen, tisztázatlan voltára. A rendelkezésre álló adatok alapján az elsőfokú bíróság iratszerűen állapította meg, hogy az alperes az ügy érdemi eldöntéséhez szükséges anyagi jogi jogszabályok által behatárolt körben a tényállást tisztázta, a bizonyítást lefolytatta, és a jogvita eldöntésére irányadó vámjogi jogszabályok alapján törvényesen állapította meg, hogy a felperes vámteher fizetési kötelezettségét előíró közigazgatási határozatok jogszerűek.
A kifejtettekre figyelemmel a Legfelsőbb Bíróság a jogerős ítéletet a Pp. 275. § (3) bekezdése alapján hatályában fenntartotta.
(Legf. Bír. Kfv. I. 35.239/2007.)