adozona.hu
AVI 2011.3.33
AVI 2011.3.33
A Kötelező Tarifális Felvilágosításoknak visszaható hatálya nincs (1995. évi C. tv. 147. §)
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A felperes üdítőital gyártásával foglalkozó társaság, a gyártáshoz szükséges üdítőital koncentrátum alkotóelemeket a felperes egy írországi cégtől a P. International Cork-tól vásárolja meg. Az értékesítő ír cég az üdítőital koncentrátum egyes alkotóelemeit a felperes részére történő értékesítéséről kiállított számlában, korábban egységesen egy vámtarifaszám és árumegnevezés alatt tüntette fel.
A későbbiekben az írországi gyártó az Ír Vámigazgatási és a Vámigazgatások Világszervezete Tarifa é...
A későbbiekben az írországi gyártó az Ír Vámigazgatási és a Vámigazgatások Világszervezete Tarifa és Kereskedelmi Ügyek Igazgatósága állásfoglalása alapján megváltoztatta a számlázási rendet, az egyes alkotóelemekre kötelező tarifális felvilágosításokat kért és kapott az Európai Unióban. Ezt követően az alkotóelemek mindegyikét saját vámtarifaszám alá osztályozta és a számlán is külön-külön tüntette fel az egyes termékeket.
A felperes mindezekre figyelemmel 2000. október 20-án kérte a Vám- és Pénzügyőrség Országos Parancsnokságától állásfoglalás adását, illetve 2001. januárjában kötelező tarifális felvilágosítást kért a Vám- és Pénzügyőrség Vegyvizsgáló Intézetétől az üdítőital koncentrátum alkotóelemeinek besorolása érdekében. A Schweppes termékek esetén 2004. április 14-én kért szakvéleményt a Vegyvizsgáló Intézettől, majd a kérelmet kiegészítette, néhány termék visszamenőleges besorolásának tisztázásával.
Mindezek alapján a felperes a korábban importált termékek vonatkozásában vámkezelésének módosítását kezdeményezte. Ez több évet érintett. A vámhatóság az 1996-1997. év időszakra Pepsi termékekkel kapcsolatos vámkezelések vámtarifaszám módosítását elvégezte az 1998-1999. évekre, valamint a 2000. évre, mind a Pepsi, mind a Schweppes termékek tekintetében módosította a vámtarifaszámokat. Ugyanakkor a felperes által 2005. szeptember 16-án és 2005. október 7-én benyújtott 2001. évi Pepsi termékek és a 2001-2004. között a Schweppes termékek esetében elvégzett vámkezelések módosítása iránti kérelmet elutasította azzal a hivatkozással, hogy a felperes vámkontingens kedvezményt vett igénybe, ezért a vámeljárásról valamint vámigazgatásról szóló 1995. évi C. törvény (a továbbiakban: Vtv.) végrehajtásáról szóló 45/1996. (III. 25.) Korm. rendelet (a továbbiakban: Vhr.) 225. § (5) bekezdés b) pontja alapján a vámbesorolás módosításának, illetve vámvisszatérítésnek nincs helye.
A felperes fellebbezése folytán eljárt alperes 2006. április 7-én kelt határozatával az elsőfokú döntéseket a határozat indokolási részének kiegészítésével helybenhagyta.
Az alperes a másodfokú eljárásban a módosítási kérelmekhez benyújtott utólagosan kiállított számlákat is megvizsgálta és megállapította, hogy ennek alapján sem lehetne a módosítási kérelemnek helyt adni, mivel ezek a számlák a számviteli törvény előírásainak nem feleltek meg.
A felperes keresetében e határozat bírósági felülvizsgálatát kérte.
A Fővárosi Bíróság ítéletével a felperes keresetét elutasította.
Az elsőfokú bíróság ítéletében megállapította, hogy a felperes a perbeli termékek behozatalakor árunyilatkozatot tett, az ott feltüntetett vámtarifaszámot és árumegnevezést maga jelölte meg, a vámáru vámkezelésére vámkontingens alapján kedvezményes vámtétellel került sor, az erről szóló elsőfokú határozatok fellebbezés hiányában jogerőre emelkedtek.
A felperesnél valóban folyt utólagos ellenőrzés, amelynek megállapításai szétválasztották azt az időszakot, amikor a módosítási tilalom még nem volt hatályba. Ennek megfelelően a korábbi vámkezelések esetén a vámhatóság elfogadta a módosítási kérelmet, és a túlfizetett vámösszegeket a felperes részére visszautalta. A módosítási tilalom hatályba lépését követően erre már nem volt lehetőség.
Az elsőfokú bíróság is megállapította, hogy a módosítási kérelemhez csatolt számlák nem feleltek meg a számvitelről szóló 2000. évi C. törvény (Sztv.) 15. § (2), (3) bekezdésében, valamint 166. § (1) és (2) bekezdésében foglaltaknak, de nem ez volt az oka a kérelem elutasításának.
A jogerős ítélet ellen a felperes nyújtott be felülvizsgálati kérelmet, kérte az ítélet megváltoztatását, és a keresetének megfelelő ítélet meghozatalát.
A felperes lényegében megismételte a korábban kifejtett jogi álláspontját. Hangsúlyozta, hogy a felperes egy jogellenes állapotot kívánt orvosolni a módosítási kérelmének benyújtásával. Sérelmezte, hogy a vámhatóság ugyanazon termékek esetében más időszakra vonatkozó vámkezelések vonatkozásában a módosításokat elfogadta, így sérelmezte a Fővárosi Bíróság megállapítását, miszerint kizárólag a felperes hivatkozott arra, hogy a korábbi vámkezelési indítványon megjelölt árumegnevezés és a vámtarifaszám téves lett volna.
A felperes megalapozatlannak találta az elsőfokú bíróság döntését, mivel nem vizsgálta azt a tényt, hogy az utólag jogszerűen megállapított árumegnevezés és vámtarifaszám nem szerepelt a felülvizsgálni kért vámhatósági határozatokkal érintett időszakban.
Az alperes felülvizsgálati ellenkérelmében a jogerős ítélet hatályban tartását kérte.
A Legfelsőbb Bíróság a Fővárosi Bíróság ítéletét hatályában fenntartotta.
A felperes a Vtv. 147. § (2) és (4) bekezdése alapján vámkezelés módosítását és ezzel vámvisszatérítést. A vámhatóság a kérelemnek bizonyos időszak vonatkozásában helyt adott, más időszakra vonatkozóan viszont elutasította.
Kétségtelen tény, hogy a felperes utólagosan benyújtott Kötelező Tarifális Felvilágosításokkal és a Vám- és Pénzügyőrség Vegyvizsgáló Intézet szakvéleményeivel igazolta, hogy az üdítőital gyártásához szükséges alkotórészek behozatalakor jelzett árumegnevezések és vámtarifaszámok nem voltak megfelelőek.
E miatt a Legfelsőbb Bíróság mellőzi az elsőfokú ítélet 5. oldalán található első mondatot. Ezen túl azonban helyesen állapította meg a jogerős ítélet azt, hogy a Vhr. 225. § (5) bekezdés b) pontjának 2002. december 28-tól hatályba lépett rendelkezése - melyet a folyamatban lévő ügyekben is alkalmazni kellett - nem tette lehetővé, hogy az ezt követő vámkezelések módosításra kerüljenek. A felperes ugyanis a behozott üdítőital gyártásához felhasznált koncentrátum alkotórészeit vámkontingenssel, vámkedvezménnyel vámkezeltette az akkor meghirdetett árumegnevezések és vámtarifaszámok szerint. A Vhr. 225. § (5) bekezdés b) pontjában írtak szerint viszont így az utólagos módosításra nincs lehetőség. E jogszabály helyes értelmezése szerint ugyanis a jogalkotó a vámkedvezményes eljárás utólagos megváltoztatását kizárta, még azon esetekben is, ha utóbb adatok merültek volna fel arra vonatkozóan, hogy a korábbi besorolás helytelen volt.
Az elsőfokú bíróság egyébként helyesen mutatott rá ítéletében arra is, hogy a Kötelező Tarifális Felvilágosításoknak visszaható hatálya nincs.
Egyetértett a Legfelsőbb Bíróság továbbá azzal is, hogy az utólagosan kiállított számlák megsértették a számviteli törvény egyes rendelkezéseit. Az új számlák nem minősü ltek ezért hitelesnek. E ténynek azonban jelentősége nem volt, hiszen nem ez indokolta elsődlegesen a felperesi kérelmek elutasítását.
Mindezekre figyelemmel a Legfelsőbb Bíróság a jogerős ítéletet a Pp. 275. § (3) bekezdése alapján hatályában fenntartotta.
(Legf. Bír. Kfv. I. 35.245/2007.)