adozona.hu
BH+ 2011.3.139
BH+ 2011.3.139
A mulasztási bírság alapjául szolgáló tényállás - jogsértő adózói magatartás - körülményeit az adóhatóságnak meg kell állapítani (kerekítési szabályok, házipénztári bizonylatok, valutapénztár működtetése). A bírság arányossága [2000. évi C. tv. 14. §, 15. §, 165. §, 2003. évi XCII. tv. 172. §]
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
Az adóhatóság 2008. szeptember 1. és október 7. közötti időszakra vonatkozóan a pénzkezelési szabályzatra vonatkozó rendelkezés betartását ellenőrizte a felperesnél, és ezzel összefüggésben a felperes terhére 100 000 Ft mulasztási bírságot szabott ki. Határozatának indokolásából kitűnően a számviteli rend megsértését 4 vonatkozásban észlelte. Egyrészt a felperes pénzkezelési szabályzata nem rendelkezett a készpénzforgalomból kivont 1 és 2 Ft-os érmék kapcsán keletkező kerekítési különbözet el...
BH+ 2011.3.139 A mulasztási bírság alapjául szolgáló tényállás - jogsértő adózói magatartás - körülményeit az adóhatóságnak meg kell állapítani (kerekítési szabályok, házipénztári bizonylatok, valutapénztár működtetése). A bírság arányossága [2000. évi C. tv. 14. §, 15. §, 165. §, 2003. évi XCII. tv. 172. §]
Az adóhatóság 2008. szeptember 1. és október 7. közötti időszakra vonatkozóan a pénzkezelési szabályzatra vonatkozó rendelkezés betartását ellenőrizte a felperesnél, és ezzel összefüggésben a felperes terhére 100 000 Ft mulasztási bírságot szabott ki. Határozatának indokolásából kitűnően a számviteli rend megsértését 4 vonatkozásban észlelte. Egyrészt a felperes pénzkezelési szabályzata nem rendelkezett a készpénzforgalomból kivont 1 és 2 Ft-os érmék kapcsán keletkező kerekítési különbözet elszámolásáról, másrészt a helyszíni ellenőrzés során a házi pénztár készpénztartalmát pénztárjelentéssel, pénztárfőkönyvi kartonnal, főkönyvi kivonattal nem tudta alátámasztani, azokat azonban utólag pótolta. A pénztárjelentésben feltüntetett bizonylatokat nem látta el sorszámmal, illetve nem közölte az ellenőrzést végző adóhatósági alkalmazottakkal, hogy társaság devizaszámlával és valutapénztárral is rendelkezik. Az ellenőrzéskor a felperesnek 4200 euró összegű készpénzt kellett volna bemutatnia. A fenti hiányosságok alapján az adóhatóság megállapította, hogy a felperes eljárása a számvitelről szóló 2000. évi C. törvény (továbbiakban: Sztv.) 14. § (8) bekezdés, 15. § (3) bekezdésébe ütközik, ezért a mulasztásért az adózás rendjéről szóló 2003. évi XCII. törvény (továbbiakban: Art.) 172. § (1) bekezdés e) pontja szerinti 500 000 Ft-ig terjedő mulasztási bírsággal sújtható. Az összeg megállapításánál a felperes terhére értékelte az adóhatóság, hogy 1991 óta gazdasági társaságként működik.A felperes fellebbezése folytán eljárt alperes 2009. március 26-i határozatával az elsőfokú határozatot helybenhagyta.
A felperes keresetében az alperes határozatának hatályon kívül helyezését kérte.
A megyei bíróság jogerős ítéletével a felperes keresetét elutasította. Álláspontja szerint az adóhatóság a tényállást kellően felderítette, döntése megalapozott. Az Sztv. 14. § (4), (8) bekezdés, 15. § (3) bekezdés, valamint az Art. 14. § (1) bekezdés, 44. § (1) és (2) bekezdése, 118. § (1) és (2) bekezdésére alapozva a megyei bíróság arra az álláspontra helyezkedett, hogy a felperesnek pénzkezelési szabályzatában rendelkeznie kellett volna a kerekítésből származó különbség elszámolásának módjáról. A felperes nyilvántartásának alkalmasnak kellett volna lennie arra, hogy a pénzforgalom ellenőrizhető legyen. A felperes a házipénztár készpénztartalmát azonban nem tudta kellő módon bizonylattal alátámasztani. A felperes terhére rótta a megyei bíróság, hogy a pénztárjelentésben feltüntetett bizonylatokat nem látta el sorszámmal, illetve az ellenőrzés időpontjában a házipénztárban nem volt megtalálható a 4200 euró összegű készpénz. A kötelezettségszegésekkel összefüggésben utalt az Sztv. 165. § (3) bekezdés a) pontjára és jogszerűnek találta az Art. 172. § (1) bekezdés e) pontja alapján a bírság összegének mérlegelésénél az Art. 172. § (18) bekezdésére figyelemmel értékelt körülményeket is.
A jogerős ítélet ellen a felperes terjesztett elő felülvizsgálati kérelmet, amelyben vitatta a terhére megállapított szabályszegéseket. Állította, hogy a kerekítési különbözettel kapcsolatosan a jogszabály előírást nem tartalmaz, a pénzkezelési szabályzat megsértése pedig mulasztási bírsággal nem szankcionálható. Kifogásolta, hogy a valutapénztári készpénzkészletére vonatkozó megállapítást az adóellenőrzés jegyzőkönyve nem tartalmazta. Hivatkozott arra, hogy a házipénztár készpénztartalmát alátámasztó bizonylatokat utólag pótolta. Vitatta, hogy a bizonylatokat sorszámozni kellene, valamint sérelmezte a bírságösszeg megállapításának szempontjait. Állította, hogy a bírság összege nem arányos. Álláspontja szerint a megyei bíróság elmulasztotta a felperesnek felrótt kötelezettségszegésekkel összefüggésben a tényállás megfelelő tisztázását.
Az alperes ellenkérelmében a jogerős ítélet hatályában való fenntartását kérte. Kifejtette, hogy a bírság jogalapja a pénzkezelési szabályzat és a felperes bizonylatainak hiánya miatt megalapozott volt. Utalt az Sztv. 165. § (3) bekezdésének a) pontjára, amely a pénzmozgással egyidejű bizonylatolás követelményét fogalmazza meg. Utalt továbbá arra, hogy a Legfelsőbb Bíróság felülvizsgálati eljárásával a bizonyítékok felülmérlegelésére nincs mód.
A felülvizsgálati kérelem alapos.
Az Art. 172. § (1) bekezdés e) pontja szerint a magánszemély adózó a (2) bekezdésben foglalt eltéréssel 200 ezer forintig, más adózó 500 ezer forintig terjedő mulasztási bírsággal sújtható, ha a jogszabályokban előírt bizonylatok kiállítását, illetve könyvek, nyilvántartások vezetését elmulasztja, a bizonylatokat az előírásoktól eltérően állítja ki, a könyveket, nyilvántartásokat hiányosan vagy az előírásoktól eltérően vezeti vagy a számviteli törvényben meghatározott pénzkezelési szabályzatra vonatkozó rendelkezéseket megsérti.
A Legfelsőbb Bíróság osztotta az alperes és a megyei bíróság jogi álláspontját a tekintetben, hogy az Sztv. 15. § (3) bekezdése, 165. § (3) bekezdés a) pontja alapján a felperes megsértette a számviteli szabályokat, amikor bizonylatait nem sorszámozta, illetve a házipénztár bizonylatokat nem a pénzmozgással egyidejűleg végezte el. E két körülmény a terhére kiszabott mulasztási bírság alapjául szolgálhatott azzal a kiegészítéssel, hogy a felperes a házipénztár bizonylatolását utólag az adóhatóság által elfogadott módon pótolta. A jogerős ítéletben kifejtettektől eltérően azonban a Legfelsőbb Bíróság nem látta megállapíthatónak, hogy a devizaszámla bejelentésének ellenőrzéskor történt elmulasztása az Art. 172. § (1) bekezdés e) pontjában felsorolt tényállások közé sorolható. A felperes ezen magatartása kapcsán legfeljebb az együttműködési kötelezettség teljesülése vizsgálható.
Sem az adóhatósági határozatok, sem a jogerős ítélet nem jelölte meg azt a konkrét jogszabályi rendelkezést, amely a felperes számára előírná, hogy a pénzkezelési szabályzatban rendelkezzen a kerekítési különbözet elszámolásáról. Ezzel összefüggésben az adóellenőrzésről készült jegyzőkönyv a kerekítés szabályairól szóló 2008. évi III. törvényre utal, amely azonban ilyen tárgyú rendelkezést nem tartalmaz.
A Legfelsőbb Bíróság osztotta a felperes felülvizsgálati kérelmében kifejtetteket a bírságösszeg meghatározásánál figyelembe vett szempontokkal összefüggésben annyiban, hogy nem tekinthető súlyosító körülménynek az, hogy a felperesi társaság hosszabb ideje működik. Ezzel szemben azt az enyhítő körülményt erősíti, hogy a felperest korábban hasonló mulasztás miatt még nem bírságolták.
A fentiekben kifejtett, a bírság jogalapját képező körülmények téves megállapítása és a helytelenül értékelt súlyosító körülmény alapján a Legfelsőbb Bíróság a jogerős ítéletet a Pp. 275. § (3) bekezdése alapján hatályon kívül helyezte, és a felperes keresetének a Pp. 339. § (1) bekezdése, (2) bekezdés g) pontja alapján az alperes határozatát megváltoztatva a mulasztási bírság összegét 20 000 Ft-ban állapította meg. (Legf. Bír. Kfv.I.35.113/2010.)