adozona.hu
BH+ 2011.3.127
BH+ 2011.3.127
I. A felszámolás alatt nincs helye a hitelezői igény felszámolási eljáráson kívüli kielégítésének [1991. évi XLIX. tv. (Cstv.) 38. § (2) bek.]. II. A hitelező a felszámolási eljárásban nyilvántartásba vett követelését meghaladó hitelezői igényét a felszámolási eljárás egyezséggel történt befejezését követően továbbra működő adóssal szemben nem érvényesíthet [1991. évi XLIX. tv. (Cstv.) 41. § (1) bek.].
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A jogerős ítéletben megállapított és a felülvizsgálati kérelem elbírálása szempontjából jelentős tényállás a következő:
A 2004. augusztus 25-én érkezett kérelem alapján a bíróság 2005. június 13-án jogerőre emelkedett végzésével megindította az adós felszámolását, felszámolóként az A. Kft.-t jelölve ki. A hitelezőknek szóló felhívás a 2005. szeptember 22-én megjelent Cégközlönyben került közzétételre.
Az alperes 2005. május 3-án nyújtotta be a kerületi bírósághoz a fizetési meghagyás kibocs...
A 2004. augusztus 25-én érkezett kérelem alapján a bíróság 2005. június 13-án jogerőre emelkedett végzésével megindította az adós felszámolását, felszámolóként az A. Kft.-t jelölve ki. A hitelezőknek szóló felhívás a 2005. szeptember 22-én megjelent Cégközlönyben került közzétételre.
Az alperes 2005. május 3-án nyújtotta be a kerületi bírósághoz a fizetési meghagyás kibocsátása iránti kérelmét, melyben 3 425 000 forint és járulékai megfizetésére kérte kötelezni a felperest. A 2005. július 7-én kibocsátott fizetési meghagyás 2006. március 4-én jogerőre emelkedett (melynek tényét a bíróság 2006. március 22-én állapította meg.)
Az alperes 2006. június 6-án kelt levelében bejelentette hitelezői igényét a felszámolóhoz 3 425 000 forint tőke, annak 2000. május 4-étől számított késedelmi kamata és egyéb költségei tekintetében. A felszámoló 2006. szeptember 11-én kelt levelében kizárólag a 3 425 000 forint tőkét, valamint a 34 250 forint regisztrációs díjat fogadta el a hitelező igényeként és sorolta a csődeljárásról, a felszámolási eljárásról és a végelszámolásról szóló 1991. évi XLIX. törvény (Cstv.) 57. § (1) bekezdés f) pontjába. Az alperes a felszámoló visszaigazolását kifogással nem támadta meg.
A felszámolási eljárásban 2006. december 14-én tartott tárgyaláson a bíróság az adós és a hitelezők egyezségét jóváhagyta, a benyújtott fellebbezéseket hivatalból elutasította és rendelkezett arról, hogy a cégnyilvántartásban az adós neve mellől az "fa" jelzést töröljék. A bíróság egyezséget jóváhagyó végzése, illetve az ez ellen benyújtott fellebbezéseket hivatalból elutasító végzés ellen - mások mellett - az alperes is fellebbezett. Az alperes részére az adós az egyezség alapján 342 000 forintot fizetett meg, követelése 10%-ának kielégítéseként.
A másodfokú bíróság az egyezséget jóváhagyó végzést hatályon kívül helyezte. E végzése alapján 2008. január 30-tól az adós ellen folytatódott a felszámolási eljárás és a neve mellett ismét megjelent az "fa" jelzés.
Az egyezséget jóváhagyó végzés elleni fellebbezések elbírálása előtt, 2007. szeptember 10-én az alperes a felperes bankszámlája ellen a jogerős fizetési meghagyás alapján 8 411 389 forint követelést érvényesített és 5 220 724 forintot leemelt onnan.
A másodfokú bíróságnak az egyezséget jóváhagyó végzés hatályon kívül helyező végzése alapján folytatódó felszámolási eljárásban az alperes engedményese, az E. Kft. jelentette be a hitelezői igényt a felszámolónak. A felszámoló kérte a hitelezői igény elutasítását arra tekintettel, hogy a követelést azonnali inkasszóval érvényesítették 5 220 724 forint erejéig.
Az adós elleni felszámolási eljárás a bíróság 2009. április 28-án jogerőre emelkedett egyezséget jóváhagyó végzésével befejeződött. Az egyezségben az adós a bejelentett és nyilvántartásba vett hitelezői igények teljes, részletekben történő kielégítésére vállalt kötelezettséget, valamennyi kielégítési kategóriában.
A felperes ellen az egyezséget jóváhagyó végzés hatályon kívül helyezése miatt folytatódó felszámolás tartama alatt az adós képviseletében a felszámoló nyújtotta be a jelen peres eljárás alapját jelentő fizetési meghagyást az alperessel szemben, 5 220 724 forint és ennek 2007. szeptember 10-től számított késedelmi kamatai megfizetése iránt, jogalap nélküli gazdagodás jogcímén. Az ellentmondás folytán perré alakult eljárásban előterjesztett keresetében a felperes azt hangsúlyozta, hogy az alperes az egyébként jogos követelését kizárólag a felszámolási eljárás keretében érvényesíthette volna, ehhez képest a felperessel szemben a fizetési meghagyás kibocsátását kérte, majd annak jogerőre emelkedése után a felszámolási eljárástól függetlenül azonnali beszedési megbízással érvényesítette azt.
Az alperes kérte a kereset elutasítását. Érdemi védekezésében kifejtette, hogy az azonnali beszedési megbízás benyújtására jogerős fizetési meghagyás alapján került sor olyan időpontban, amikor a cégnyilvántartás adatai szerint a felperes már nem állt felszámolás alatt. Az összeggel nem gazdagodott, mert a követelést már korábban az E. Kft.-re engedményezte, és a befolyt összeget is az engedményesnek továbbította.
Az elsőfokú bíróság a keresetet elutasította, kötelezte a felperest a perköltség fizetésére. Álláspontja az volt, hogy az alperes jóhiszeműen, a cégnyilvántartás adataiban bízva érvényesítette az igényét azonnali beszedési megbízással a felperes ellen.
A felperes által benyújtott fellebbezés alapján eljárt másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét megváltoztatta, kötelezte az alperest, hogy 15 nap alatt fizessen meg a felperesnek 2 103 974 forint tőkét és ennek 2007. szeptember 10-étől a kifizetés napjáig járó, a késedelemmel érintett naptári félévet megelőző utolsó napon érvényes jegybanki alapkamattal megegyező mértékű késedelmi kamatát, a felperes ezt meghaladó keresetét elutasította. Kötelezte a felperest 375 840 forint, az alperest 250 560 forint illeték állam javára történő megfizetésére.
Az ítélet indokolásában tényként állapította meg, hogy az alperes akkor nyújtotta be az azonnali beszedési megbízást, és emelte le a fizetési meghagyásban érvényesített összeget, amikor az adós neve mellől az "fa" toldat ugyan már törlésre került a cégnyilvántartásból, de a felszámolási eljárás még nem fejeződött be és erről az alperes is tudott, tekintve, hogy ő volt az egyik, aki az egyezséget jóváhagyó, eljárást befejező végzést megfellebbezte.
A Cstv. 38. § (1) és (3) bekezdése alapján a felperes felszámolási eljárása alatt történt követelésbehajtás jogellenes - még ha ezzel jogszerű követelés nyer is kielégítést - mert a teljesítésre az adott időpontban és az adott módon már nem volt törvényes lehetőség (EBH 2007.1614.). Hangsúlyozta, hogy az alperes a tőke és regisztrációs díj tekintetében jelentett be hitelezői igényt, ezért a felszámoló csak a tőke és regisztrációs díj összegében vette nyilvántartásba és igazolta vissza követelését, melyet az alperes kifogással nem támadott.
A másodfokú bíróság hivatkozott a Cstv. 41. § (1) bekezdésében foglaltakra, mely alapján a hitelező - miután nem a teljes követelését érvényesítette a felszámolási eljárásban - az egyezségkötés következtében elveszítette a jogát igénye be nem jelentett részének érvényesítésére a továbbműködő adóssal szemben. A felszámolási eljárásban be nem jelentett összeg (kamat és költségek) azonnali inkasszóval történt érvényesítése jogellenes vagyongyarapodást eredményezett az alperesnél, amely megvalósítja a jogalap nélküli gazdagodást.
A fentieket figyelembe véve a másodfokú bíróság a felperes keresetét a hitelezői igényként nyilvántartásba vett 3 425 000 forint és ennek 34 250 forint nyilvántartásba vételi díja visszakövetelése tekintetében megalapozatlannak minősítette és elutasította, az ezt meghaladó összeg vonatkozásában azonban alaposnak találta. Határozatát azzal indokolta, hogy a felperes az egyezséget jóváhagyó végzés hatályon kívül helyezése miatt folytatódó felszámolási eljárásban ismételten egyezséget kötött a hitelezőivel, melynek alapján a hitelezői igényeket teljes egészében kielégítették. A felszámolási eljárásban az alperes részéről eredetileg bejelentett hitelezői igény összege tekintetében ezért nem állapítható meg az alperes gazdagodása, illetve az, hogy az alperes a többi hitelezőhöz képest előnyben részesült volna, továbbá, hogy nem a csődtörvényben szabályozott rangsorban jutott volna hozzá a követeléséhez.
Az alperes által hivatkozott engedményezés körében a másodfokú bíróság utalt a Ptk. 361.§ (2) bekezdésében foglaltakra és arra, hogy csak annak a jóhiszemű személynek a felelősségét zárja ki a törvény, aki a gazdagodástól még a visszakövetelés előtt elesett. Az alperes rosszhiszeműsége azonban nyilvánvaló. A behajtott követeléstől az engedményezésre figyelemmel esett el, még annak visszakövetelése előtt, de a felszámolás megindulásától kezdődően számolnia kellett azzal, hogy kielégítést csak a felszámolási eljárásban, az arra irányadó jogszabály, a csődtörvény által szabályozott keretek között kereshet. Jóhiszemű eljárását az a tény, hogy a cégnyilvántartás adataiban egy időre az adós nevéből az "fa" toldat törlésre került, nem támasztja alá, mert maga is fellebbezéssel élt az egyezséget jóváhagyó végzés ellen, így tudott arról, hogy a felszámolási eljárás jogerősen még nem fejeződött be.
A jogerős ítélet ellen az alperes nyújtott be felülvizsgálati kérelmet, melyben kérte az ítélet megváltoztatását és a kereset elutasítását, valamint a felperes kötelezését a perköltség megfizetésére. Felülvizsgálati kérelmében a Pp. 3. § (2) bekezdésében és a 206. §-ában írt rendelkezéseknek a megsértését állította, azzal, hogy a másodfokú bíróság anyagi és eljárási hibákat követett el, amikor nem alapos mérlegeléssel, téves tényállásból kiindulva és téves következtetésre alapítva hozta meg téves döntését.
Álláspontja szerint a teljes követelését bejelentette a felszámolónak, ezért a teljes követelésre jogosult. Hivatkozott arra, hogy az azonnali beszedési megbízásnál a bank elvégezte a szükséges vizsgálatot és mindent rendben levőnek talált. Az általa behajtott összeget az engedményezési szerződés alapján átutalta az engedményesnek. Sérelmezte, hogy rajta kívül minden hitelező megkapta a követelését.
A felülvizsgálati kérelem kiegészítésében azzal is érvelt, hogy a fizetési meghagyását 2005. május 3-án - még a felszámolás kezdő időpontja előtt - nyújtotta be, és a fizetési meghagyással érvényesített követelése tekintetében már beállt a res iudicata, ezért a keresetet el kellett volna utasítani ítélt dolog miatt.
Továbbra is hivatkozott arra, hogy az engedményezés tekintetében nem volt rosszhiszemű, mert olyan reményvesztett helyzetben kötötte meg az engedményezési szerződést, amikor a felszámolási eljárásban kötött egyezség a követelések 10%-ának kiegyenlítésére vonatkozott és az emiatt benyújtott fellebbezését elutasították. A cégnyilvántartás nem volt téves, amikor az igényének behajtása érdekében fellépett. E körben hivatkozott a Ctv. 22. § (1) bekezdésében foglaltakra, mely szerint a cégnyilvántartás hitelesen tanúsítja a benne szereplő adatok fennállását.
Azzal is érvelt, hogy mint engedményező egyébként sem volt már ura a követelésnek, csak a megbízója utasításait követte és a rosszhiszeműség a megbízott tekintetében fel sem merülhet.
A felperes felülvizsgálati ellenkérelmében kérte a jogerős ítélet hatályában való fenntartását és az alperes perköltség megfizetésére való kötelezését. Hangsúlyozta, hogy az alperes felperessel szembeni követelése csak a felszámoló által elfogadott és visszaigazolt mértékig volt jogos, azonban ezt az igényt nem jogszerűen, hanem a Cstv. rendelkezéseibe ütköző módon érvényesítette. Az alperes magatartása nem volt sem jogszerű, sem jóhiszemű, amikor az általa is tudottan még folyamatban lévő felszámolási eljárás alatt azonnali beszedési megbízással a felszámolási eljáráson kívül érvényesítette az igényét.
Rámutatott arra, hogy a jelen eljárás nem ugyanazon tényalapból származó ugyanazon jog iránt indult, mint az alperes által fizetési meghagyással érvényesített igény. A felperes azért indította meg a pert, mert az alperes - tudva a felszámolásról és az egyezségről, sőt a követelése engedményezéséről - tételes jogszabályi előírások megsértésével a felszámolás alatt azonnali beszedési megbízással érvényesítette a perbeli követelést.
A Legfelsőbb Bíróság a jogerős ítéletet a felülvizsgálati kérelem keretei között vizsgálta felül a Pp. 275. § (2) bekezdése alapján, ebből következően a kereseti kérelmet részben elutasító jogerős ítéleti rendelkezést nem érintette.
Az alperes felülvizsgálati kérelme alaptalan.
A per adatai alapján a Legfelsőbb Bíróság megállapította, hogy az alperes által benyújtott fizetési meghagyás még a felszámolás megindulása előtt érkezett a kerületi bírósághoz (lásd F/2 alatt csatolt fizetési meghagyás másolatot), ezért - függetlenül attól, hogy annak kibocsátása már a felszámolás megindulása után történt - a fizetési meghagyásos eljárást folytatni kellett a Cstv. 38. § (2) bekezdése alapján. Erre az alperes a felülvizsgálati kérelmében megalapozottan hivatkozott. Mindez azonban az ügy érdemi elbírálására nincs kihatással, mert az alperes mint hitelező a felszámolás kezdő időpontját követően a jogerős fizetési meghagyás alapján egyedi végrehajtás - inkasszó - útján nem érvényesíthette a követelését, csak a felszámolási eljárás szabályai alapján juthatott az igénye kielégítéséhez, ahogy azt a jogerős ítélet helytállóan megállapította.
Az alperes a felülvizsgálati kérelmében helytállóan hivatkozott arra, hogy a per adatai szerint a teljes fizetési meghagyással érvényesített követelését bejelentette a felszámolóhoz - mely tartalmazta a 2000. május 4-től számított késedelmi kamatokat és egyéb költségeket is. Tény azonban az is, hogy a felszámoló csak a tőke és a regisztrációs díj iránti igényt vette nyilvántartásba és igazolta vissza, mely ellen az alperes nem jelentett be kifogást a felszámolási eljárást lefolytató bíróságnál. Ebből következően - miután a Cstv. 51. § (1) bekezdésében szabályozott 8 napos kifogásolási határidőt az alperes, mint hitelező elmulasztotta - a felperessel szemben az alperes által a felszámolási eljárásban érvényesített követelésnek a visszaigazolt tőkét és a regisztrációs díjat kell tekinteni. Ebből következően helytálló a jogerős ítéletben foglalt az a jogi következtetés is, hogy az alperes a felszámolási eljárásban nem érvényesített, azaz a felszámoló által hitelezői igényként nyilvántartásba nem vett követelését nem érvényesítheti a továbbműködő adóssal szemben a Cstv. 41. § (1) bekezdésében foglalt korlátozó rendelkezés miatt.
Ahogy azt a másodfokú bíróság a jogerős ítéletében helytállóan megállapította, a felszámolás kezdő időpontja - 2005. június 13. - után a felszámolás kezdő időpontjában fennálló követeléseket csak a felszámolási eljárásban lehetett érvényesíteni. Ebből következően az alperes, mint hitelező kizárólag vagy a felszámoló által előterjesztett vagyonfelosztási javaslat [Cstv. 50. § (4) bekezdése, 60. § (1) bekezdés] jóváhagyása után kaphatott volna kielégítést az adós vagyonából, vagy pedig a jogerősen jóváhagyott egyezség alapján az adós elégíthette volna ki a hitelezőt. Az alperes, aki tudatában volt annak a ténynek, hogy jogerősen még nem fejeződött be a felszámolási eljárás, annak tartama alatt jogszerűen nem érvényesíthette volna a pénzkövetelés iránti igényét a felszámolás alatt levő adós bankszámlájával szemben.
Az alperes által hivatkozott engedményezés körében a másodfokú bíróság által kifejtett jogi érveléssel a Legfelsőbb Bíróság egyetért. Az alperes, aki fellebbezést nyújtott be az egyezséget jóváhagyó végzés ellen, annak jogerős elbírálásáig nem volt "reményvesztett helyzetben", tudta hogy a felszámolási eljárás jogerősen még nem fejeződött be, s etekintetben a cégnyilvántartásban foglalt bejegyzés téves. Mindezekre tekintettel alaptalanul hivatkozott arra, hogy a cégnyilvántartás adataiban bízva, jóhiszeműen járt el.
A fent kifejtett indokok miatt a Legfelsőbb Bíróság megállapította, hogy a jogerős ítélet a döntéshez szükséges tényeket helyesen állapította meg és helytálló az abból levont jogi következtetése is, ezért a Pp. 275. § (3) bekezdése alapján a jogerős ítéletet hatályában fenntartotta. (Legf. Bír. Pfv.X.20.446/2010.)