adozona.hu
BH 2011.3.75
BH 2011.3.75
Az általános munkajogi szabályoktól eltérő jogorvoslati feltételekről nyújtott teljes körű tájékoztatás hiányában a keresetlevelet az elévülési időn belül lehet előterjeszteni [2001. évi XCV. tv. 13. § 162. §].
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A felperest a Honvédelmi Minisztérium H. V. F. 2006. június 18-án fegyelmi határozatával szolgálati viszony megszüntetése fegyelmi fenyítéssel sújtotta. A felperes a határozat ellen fellebbezést nyújtott be, a honvédelmi miniszter a 2006. szeptember 18-án meghozott határozatával a fellebbezést elutasította, és a HM H. V. F. határozatát helybenhagyta.
A felperes a fegyelmi határozatot helybenhagyó miniszteri döntést 2006. október 2-án vette át. Ezt követően a 2006. október 16-án postára adott...
BH 2011.3.75 Az általános munkajogi szabályoktól eltérő jogorvoslati feltételekről nyújtott teljes körű tájékoztatás hiányában a keresetlevelet az elévülési időn belül lehet előterjeszteni [2001. évi XCV. tv. 13. § 162. §].
A felperest a Honvédelmi Minisztérium H. V. F. 2006. június 18-án fegyelmi határozatával szolgálati viszony megszüntetése fegyelmi fenyítéssel sújtotta. A felperes a határozat ellen fellebbezést nyújtott be, a honvédelmi miniszter a 2006. szeptember 18-án meghozott határozatával a fellebbezést elutasította, és a HM H. V. F. határozatát helybenhagyta.A felperes a fegyelmi határozatot helybenhagyó miniszteri döntést 2006. október 2-án vette át. Ezt követően a 2006. október 16-án postára adott, a munkaügyi bíróságon 2006. október 18-án érkeztetett keresetlevelet nyújtott be, amelyben a határozat hatályon kívül helyezését kérte.
A munkaügyi bíróság végzésében a Pp. 157. § a) pontja alapján, figyelemmel a Pp. 130. § (1) bekezdés h) pontjára - a keresetlevél elkésettsége miatt - a pert megszüntette.
A felperes fellebbezése folytán eljárt másodfokú bíróság végzésével az elsőfokú bíróság végzését hatályon kívül helyezte. A másodfokú bíróság megítélése szerint a munkaügyi bíróság helytállóan állapította meg azt, hogy a 2001. évi XCV. törvény (továbbiakban: Hjt.) által szabályozott keresetindítási határidő anyagi jogi jellegű, ennélfogva pedig a határidő utolsó napján nem elegendő a keresetlevelet postára adni, hanem annak a határidő utolsó napján a bírósághoz be kell érkeznie. A 4/2003. számú polgári jogegységi határozat szerint ha a keresetlevél késedelmes benyújtása nem vezet jogvesztésre, és a jogszabály a mulasztás orvoslására nem ír elő igazolást, a mulasztás jogkövetkezményéről az ellenérdekű fél elévülési kifogása alapján az ügy érdemében hozott ítélettel kell dönteni. Erre figyelemmel helyezte hatályon kívül a másodfokú bíróság a munkaügyi bíróság végzését azzal, hogy az új eljárásban előírta az elsőfokú bíróság számára annak vizsgálatát, hogy a mulasztás kimentése eredményre vezetett-e.
A munkaügyi bíróság ítéletével a felperes keresetét elutasította.
A munkaügyi bíróság által levont jogkövetkeztetés szerint a Hjt. 162. §-a alapján a honvédelmi miniszter hatáskörében hozott, továbbá a másodfokú határozat ellen az állomány fenyített tagja vagy képviselője - a kézbesítéstől számított tizenöt napon belül - a bírósághoz keresettel fordulhat.
Az elsőfokú bíróság álláspontja szerint a Hjt. 162. §-ában meghatározott határidő vonatkozásában az a szabály érvényes, miszerint a keresetlevélnek a bírósághoz a határidő utolsó napján be kell érkeznie, azonban amennyiben ez nem történik meg, úgy a határidő elkésettségére vonatkozóan a felperes igazolási kérelmet nyújthatott volna be.
Az igazolási kérelmet tizenöt napon belül lehet előterjeszteni, ha azonban a mulasztás csak később jutott a félnek vagy a képviselőjének tudomására, vagy az akadály csak később szűnt meg, az igazolási kérelem határideje a tudomásszerzéssel, illetőleg az akadály megszűnésével veszi kezdetét. A mulasztástól számított három hónap eltelte után igazolási kérelmet előterjeszteni nem lehet (Pp. 107. §).
A munkaügyi bíróság a perben azt állapította meg, hogy a felperes a késedelmét nem mentette ki a törvény által előírt határidőben. A honvédelmi miniszter határozatát a felperes 2006. október 2-án átvette, a keresetlevelet 2006. október 16-án adta postára, amely a bíróságra október 18-án érkezett. A keresetlevélben a határidő kimentésére vonatkozóan nincs felperesi nyilatkozat, a keresetlevél mellékletét nem képezik olyan bizonyítékok, amelyek a késedelem kimentése okának bizonyítására vagy valószínűsítésére megfelelőek lennének. A felperes a megismételt eljárásban csak 2007. október 18-án terjesztett elő olyan nyilatkozatot, amely igazolási kérelemként lenne értékelhető, miszerint azért késett el a keresetlevél benyújtásával, mert elégtelen volt e vonatkozásban a honvédelmi miniszter jogorvoslati kioktatása. Az elsőfokú bíróság álláspontja szerint azonban ennek a felperesi nyilatkozatnak az igazolási kérelemként történő elbírálására a törvény által biztosított határidő már eltelt, így ennek jogi lehetősége (jelentősége) nincs.
A felperes fellebbezése folytán eljárt másodfokú bíróság ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta.
A másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság által megállapított tényállást azzal egészítette ki, hogy a honvédelmi miniszter 2006. szeptember 18-án meghozott határozata a következő jogorvoslati tájékoztatást tartalmazza: "Jelen határozat ellen további fellebbezésnek nincs helye. A határozat ellen a kézbesítéstől számított tizenöt napon belül keresettel lehet fordulni a bírósághoz".
A másodfokú bíróság az így kiegészített tényállást tekintette ítélkezésének alapjául, és egyetértett az elsőfokú bíróság érdemi döntésével, azonban nem osztotta teljeskörűen az ahhoz fűzött jogi indokolást. Álláspontja szerint az elsőfokú bíróság tévesen alkalmazta a Pp. 107. §-át. Valamennyi polgári eljárásban irányadó a Legfelsőbb Bíróság 4/2003. PJE számú jogegységi határozata. Eszerint a keresetlevél benyújtására a jogszabályban megállapított határidő számítására - amennyiben e jogszabály másként nem rendelkezik - a Pp. 105. § (4) bekezdésében foglaltak nem alkalmazhatók. A jogegységi határozat egyértelmű iránymutatása folytán ha a keresetlevél késedelmes benyújtása nem vezet jogvesztésre, és a jogszabály a mulasztás orvoslására nem ír elő igazolást, a mulasztás jogkövetkezményéről az ellenérdekű fél elévülési kifogása alapján az ügy érdemében hozott ítéletben kell dönteni. Az elévülési kifogás alapján pedig az elévülés számítására vonatkozó szabályokat kell alkalmazni.
A Hjt. 162. §-a jogvesztéssel nem járó anyagi jogi határidőről rendelkezik, amely elévülési jellegű.
A határidő számítására a Hjt. 13. §-a tartalmaz rendelkezéseket. Az adott esetben a felperes 2006. október 18-án érkezett keresetlevele elkésett, annak október 17-én kellett volna az elsőfokú bíróságra beérkeznie. Tévedett a munkaügyi bíróság, mert a Pp.</a> igazolásra vonatkozó 107. § (1) és (2) bekezdését alkalmazta annak ellenére, hogy a Hjt. nem tartalmaz az igazolásra vonatkozó rendelkezést. Ez okból az ennél kedvezőbb elévülési szabályokat kellett alkalmazni.
A Hjt. 12. § (3) bekezdése alapján, ha a jogosult az igényét menthető okból nem tudja érvényesíteni, az akadály megszűnésétől számított három hónapon belül, ezt akkor is megteheti, ha az elévülési idő eltelt, vagy abból hat hónapnál kevesebb van hátra.
A másodfokú bíróság érvelése szerint a perbeli esetben a miniszteri határozat megtámadására vonatkozó törvény által biztosított keresetindítási határidő 2006. október 17-én lejárt. Az ezt követő hat hónapon belül a felperes az igényét előterjeszthette volna, ha abban menthető okból volt akadályozott.
Adott esetben a felperes - fellebbezési érvelése szerint - a keresetindításra nyitva álló határidőt alapvetően azzal töltötte, hogy az alperes iratai közül beszerezte a szükséges másolatokat, majd azokat rendezte, és így fordult ügyvédhez. A felperes keresetlevele 2006. október 16-án elkészült. Annak érdekében, hogy az határidőn belül az elsőfokú bíróságra érkezzen, azt nem postán, hanem hivatali munkaidőben, faxon vagy személyesen kellett volna benyújtani. A felperes a fentieken túlmenően nem adott elő olyan okot, amely a mulasztását kimentette volna.
A felperes a felülvizsgálati kérelmében a jogerős ítélet hatályon kívül helyezését, és az elsőfokú bíróság új eljárásra történő utasítását kérte. Álláspontja szerint iratellenes a másodfokú határozat, mert a 2007. február 28-ai tárgyaláson már hivatkozott arra, hogy a támadott alperesi határozat nem adott kellő tájékoztatást a jogorvoslatról, így nem tudott jogi képviselőhöz fordulni. Ugyanezt a 2007. március 13-án kelt iratában is megismételte.
Előadta, hogy az eljáró bíróságok figyelmen kívül hagyták, hogy a felperes és képviselője vidékiek. A 2007. október 16-án feladott küldemény esetében megalapozott várakozás volt a felperes részéről, hogy 2007. október 17-én megérkezik a munkaügyi bírósághoz.
A felperes hivatkozott arra, hogy a 4/2003. PJE jogegységi határozat jogbizonytalanságot eredményezett. A Hjt. és a Hszt. rendelkezései közé nem került beiktatásra az a rendelkezés, hogy a határidőt megtartottnak kell tekinteni, ha utolsó napon a keresetlevelet postára adják, de az általános munkajogi elvnek tekinthető keresetindítási határidő valamennyi "munkajogágra" kihat. Elsődleges álláspontja szerint a másodfokú bíróság tévesen alkalmazta a Hjt. 13. §-ának (3) bekezdését, mert határidőn belül előterjesztette kimentését. Másodlagosan arra hivatkozott, hogy a másodfokú bíróság tévesen alkalmazta a Hjt. 162. §-ában foglaltakat is, ugyanis a 4/2003. PJE-t figyelembe véve elkésettnek minősítette azt a kereseti kérelmet, amit már a határidő lejártát megelőző egy nappal postára adott.
Az alperes felülvizsgálati ellenkérelme a felülvizsgálati kérelemmel érintett ítéletek "helybenhagyására" irányult, és a felperes perköltségben való marasztalását kérte.
A felülvizsgálati kérelem az alábbiak szerint megalapozott.
A felülvizsgálati eljárásban is irányadó jogerős ítéleti tényállás szerint a honvédelmi miniszter határozata - a Hjt. 162. § rendelkezése alapján - a következő jogorvoslati kioktatást tartalmazza: "Jelen határozat ellen további fellebbezésnek nincs helye. A határozat ellen a kézbesítéstől számított tizenöt napon belül keresettel lehet fordulni a bírósághoz".
Helytállóan állapította meg a jogerős ítélet, hogy a Hjt. 162. §-a jogvesztéssel nem járó anyagi jogi határidőről rendelkezik, amely elévülési jellegű.
A Legfelsőbb Bíróság 4/2003. PJE számú jogegységi határozata szerint a keresetlevélnek a határidő utolsó napján a munkaidő végéig a bírósághoz meg kell érkeznie. Az anyagi jogi határidőre a Pp. 105. § (4) bekezdés - a 105. § (1) bekezdéséből következően csak a perbeli cselekményekre irányadó - szabálya nem alkalmazható, ezért a keresetindítás határidejét a fél - jogszabály eltérő rendelkezése hiányában - elmulasztja akkor is, ha a keresetlevelet a határidő utolsó napján ajánlott küldeményként postára adja.
A felperes felülvizsgálati érvelése megalapozott abban a körben, hogy a honvédelmi miniszter határozata a jogorvoslatról nem adott kellő tájékoztatást. Megállapítható, hogy a határozat jogorvoslati kioktatása a keresetlevél előterjesztésére nyitva álló határidő vonatkozásában nem volt teljes körű, annak anyagi jellegét nem hangsúlyozta, és nem adott tájékoztatást arról a lényeges körülményről, hogy a felperes keresetlevelének az irányadó szabályok rendelkezése szerint 15 napos határidőn belül a bírósághoz meg kell érkeznie. Az adott esetben az alperes a keresetindítási határidő vonatkozásában nem hívta fel az állomány tagjának a figyelmét arra, hogy - azon túlmenően, hogy a határozat ellen a kézbesítéstől számított tizenöt napon belül keresettel lehet fordulni a bírósághoz - a keresetlevelet a munkaügyi bíróságnak a fenti 15 napon belül érkeztetnie kell.
A Hjt. 7. § (4) bekezdése szerint az alaki kötöttség megsértésével tett nyilatkozat érvénytelen. A Honvédség írásbeli intézkedését köteles megindokolni, ha az ellen az állomány tagja jogorvoslatot kezdeményezhet. Az írásbeli intézkedésben a jogorvoslat módjára és határidejére utalni kell. Ennek a Hjt. 7. § (4) bekezdés, és a 162. § együttes értelmezése alapján tartalmaznia kell mindazon feltételeket, amelyek alapján a keresetlevél a jogszabályok előírásainak megfelelhet. A perbeli esetben az alperes a fenti kötelezettségének nem teljes körűen tett eleget, ezért a felperes terhére a keresetindítási határidő elmulasztása nem állapítható meg. Amennyiben az alperes az állomány tagját teljeskörűen nem tájékoztatja a sajátos, az általános munkajogi szabályoktól eltérő jogorvoslat kezdeményezésének módjáról, és pontos határidejéről, az állomány tagjával szemben a Hjt. 162. § megsértésének jogkövetkezménye nem alkalmazható, ezért a felperes a keresetlevelet az elévülési időn belül nyújthatta be a bírósághoz.
A perbeli esetben az alperes határozatának a jogorvoslat körében megállapítható jelentős, az ügy érdemére kiható hiányossága miatt a felperes keresetlevelének benyújtására nyitvaálló határidőt megtartottnak kell tekinteni, és a keresetet érdemben kell elbírálni.
A kifejtettek tekintettel a Legfelsőbb Bíróság a jogerős ítéletet - az elsőfokú ítéletre is kiterjedően - a Pp. 275. § (4) bekezdésében foglaltak alapján hatályon kívül helyezte és a munkaügyi bíróságot új eljárásra és új határozat hozatalára utasította. Az eljárt bíróságok a felperes keresetét - eltérő jogi álláspontjuk miatt - érdemben nem vizsgálták, melyet a megismételt eljárásban kell elvégezni.
(Legf. Bír. Mfv. I. 10.890/2008.)