adozona.hu
AVI 2011.1.11
AVI 2011.1.11
A jövedéki törvény jogszabálysértés esetén nem teszi értékelhetővé a tudati tényezőket [2003. évi CXXVII. tv. 1. § (4) bek.]
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
2005. szeptember 15-én jövedéki ellenőrzést tartottak a felperes B., T. u. 36-38. szám alatti székhelyén. Az ellenőrzés során vizsgálták az A. Rt. által 2000. évben kiállított számlákat, melyek szerint a felperes végfelhasználóként gázolaj beszerzést végzett. A felperes a beszerzett üzemanyagot az autódaruzás és fuvarozási tevékenysége során használta fel. A helyszíni ellenőrzést követően a hatóság meghallgatta a felperes ügyvezetőjét E. J.-t, aki az eredeti számlákat bemutatta, a másolatot b...
AVI 2011.1.11 A jövedéki törvény jogszabálysértés esetén nem teszi értékelhetővé a tudati tényezőket [2003. évi CXXVII. tv. 1. § (4) bek.]
2005. szeptember 15-én jövedéki ellenőrzést tartottak a felperes B., T. u. 36-38. szám alatti székhelyén. Az ellenőrzés során vizsgálták az A. Rt. által 2000. évben kiállított számlákat, melyek szerint a felperes végfelhasználóként gázolaj beszerzést végzett. A felperes a beszerzett üzemanyagot az autódaruzás és fuvarozási tevékenysége során használta fel. A helyszíni ellenőrzést követően a hatóság meghallgatta a felperes ügyvezetőjét E. J.-t, aki az eredeti számlákat bemutatta, a másolatot becsatolta és előadta, hogy a vizsgált időszakban összesen 8414,4 liter gázolaj beszerzésre került sor, amelyet a gépjárműveikben felhasználtak. A számlák a felperes könyvelésében szerepeltek.A jövedéki hatóság vizsgálta a számlakibocsátó A. Rt. B. Gy. úti telepén lévő adatbázist, melyet külön CD adatállományból rendelkezésre bocsátották. Az ellenőrzés megállapította, hogy ugyanazon nyugtaszámhoz, vagyis egy tankoláshoz több számlakiállítás történt, az utóbb kiállított számlákat sztornírozták. A felperes nevére a gázolaj beszerzésről kiállított számlák minden esetben sztornírozásra kerültek, ezért a hatóság megállapította, hogy a kibocsátott számlák nem valós gazdasági események alapján készültek. A felperes által bemutatott számlák a gázolaj származásának igazolására és adózott voltának elismerésére nem voltak alkalmasak.
Az ellenőrzés eredményeként meghozott elsőfokú határozat ezért a felperest 723 725 Ft jövedéki adó, és 7 237 250 Ft jövedéki bírság megfizetésére kötelezte.
A fellebbezés folytán eljáró alperes 2006. április 26-án az elsőfokú határozatot helybenhagyta.
Az alperes határozatában megállapította, a legelső számla feltehetően valós gazdasági eseményt tükrözött. Azon nyugtaszámok esetén, ahol a legelső kiállított számla nem tartalmazott nevet és címet, valószínűsíthető, hogy a vevő nem kért számlát, így ugyanazon nyugtaszámon kiállított számlák már nem tükröztek valós gazdasági eseményt. A nyilvántartás alapján a vevő és cím nélküli számláknál a vevők nem voltak beazonosíthatók, a számlakibocsátó A. Rt. az eredeti számlához nem csatolta be a sztornírozott számlákat.
Az alperes hivatkozott a számvitelről szóló 2000. évi C. törvény (a továbbiakban: Sztv.) 166. § (2) bekezdésére, mely szerint önmagában formálisan a számla megfelelt az előírásoknak, de tartalmilag hitelessége megdőlt, nem igazolta, hogy az adó áthárítása megtörtént volna. Tekintettel arra, hogy a jövedéki eljárás során a felelősség objektív, nem volt jelentősége annak sem, hogy a felperes az adott esetben jóhiszeműen járt-e el.
A felperes keresetében e határozatok hatályon kívül helyezését kérte. Hangsúlyozta, hogy az üzemanyag beszerzése nyilvános töltőállomáson történt, a darukezelők tankoltak, az általuk vezetett munkagépbe. Minden hó 20-ig utólag számla leadásával számoltak el a munkáltatónál. Minden tankolást követően fizettek és számlát kaptak. A felperesnek nem volt rálátása és behatása arra, hogy ezt követően a kútkezelő a számlák könyvelésénél milyen műveleteket hajtott végre. A felperes arra is hivatkozott, a kiállított menetlevelek is igazolták, hogy a beszerzett üzemanyagokat a munkagépeikbe felhasználták.
A felperes sérelmezte, hogy a megismételt jövedéki eljárás során sem hallgatták meg a dolgozóikat, illetőleg a benzinkutasokat.
Az alperes kérte a kereset elutasítását és fenntartotta a határozatában foglaltakat.
A Fővárosi Bíróság 5. számú ítéletével a felperes keresetét elutasította.
Az elsőfokú bíróság ismertette vonatkozó jogszabályi rendelkezéseket, így az adózás rendjéről szóló 2003. évi XCII. törvény (a továbbiakban: Art.) 1. § (7) bekezdését, 138. § (1) és (2) bekezdését, 143. § (1) bekezdését, az Sztv. 166. § (2) bekezdését, valamint a jövedéki adóról és jövedéki termékek forgalmazásának különös szabályairól szóló 2003. évi CXXVII. törvény (a továbbiakban: Jöt.) 1. § (4) bekezdését, 15. § (2) bekezdés a) pontját, 114. § (1), (2), és (4) bekezdését.
Az elsőfokú bíróság ítéletében e jogszabályi rendelkezések alapján megállapította, hogy az alperes tényállás-tisztázási kötelezettségének eleget tett, helyesen értékelte a jogilag releváns tényeket és körülményeket és megfelelően megindokolta döntését. A beszerzett bizonyítékok alapján megállapítható volt, hogy a bemutatott számlák tartalmilag nem hitelesek, a felhasznált jövedéki termék adózott voltának hitelt érdemlő bizonyítékául nem szolgáltak. A beszerzett nyilvántartásból és adatállományból levezethető volt az egy nyugtához kapcsolódó láncszámlázás ténye. A vámhatóság kizárólag azt vizsgálhatta, hogy az ügyfél által benyújtott számla tartalma megfelel-e a valóságnak, nem volt jelentősége annak, hogy a hiteltelen számlakibocsátás kinek róható fel.
A jogerős ítélet ellen a felperes nyújtott be felülvizsgálati kérelmet, kérte az ítélet hatályon kívül helyezését, és a keresetének megfelelő döntés meghozatalát.
Továbbra is azt hangsúlyozta, hogy a felperesi közreható magatartás a nem megfelelő bizonylat kiállításánál nem volt bizonyított, és így legfeljebb a számlakibocsátó kútkezelője követett el adott esetben akár bűncselekményt is. A felperes sérelmezte, hogy olyan bizonyítékokra is hivatkozott a bíróság, amelyet nem vehetett figyelembe, így utalt az A. Rt. által átadott CD adatbázisra.
A Legfelsőbb Bíróság a Fővárosi Bíróság ítéletét hatályában fenntartja.
A perben eldöntendő kérdés az volt, hogy a felperes által a vizsgált időszakban történt üzemanyag beszerzésről kibocsátott számlák alkalmasak voltak-e a jövedéki termék adózott voltának, származásának igazolására.
A jövedéki hatóság és az elsőfokú bíróság által helyesen idézett jogszabályi rendelkezés alapján csak alakilag és tartalmilag is hiteles számla alapján ismerhető el a jövedéki termék származásának igazoltsága. A jövedéki hatóság a felperes által bemutatott, illetve becsatolt számlák alapján végzett ellenőrzést a számlakibocsátó A. Rt.-nél. Az itt lefolytatott vizsgálat egyértelműen megállapította, hogy a felperes vásárlásairól szóló számlák utólagosan kiállított, illetőleg sztornírozott számlák voltak, amelyek így a bennük szereplő gazdasági esemény megtörténtét hitelesen nem igazolhatták.
Az alperes által helyesen hivatkozott pénztárgép és taxaméter alkalmazásáról szóló 24/1995. (XI. 22.) PM rendelet rendelkezése alapján az üzemanyag-töltőállomásokon a kútoszlop összeköttetésben áll a pénztárgépekkel, egyenként hívják be az egyes tankolásokat, majd az ügyfél külön kérésére számlát állítanak ki. A pénztárgép valóban nem tud tévedésből olyan számlát kiállítani, amely egy korábbi tankolás során keletkezett nyugtán alapulna. Ebből következik, hogy az önmagában formailag szabályos számla tartalmilag minősült hiteltelennek, hiszen az így fiktív gazdasági eseményről kibocsátott számla nem tudja hiteltérdemlően bizonyítani azt a tényt, hogy a számlában feltüntetett gazdasági események az ott szereplő adatok szerint zajlott-e le, illetőleg sor került-e az adó áthárítására.
A jövedéki hatóság és az elsőfokú bíróság arra is helytállóan hivatkozott, hogy a Jöt. rendelkezései az objektivitás elvén alapulnak, ennek következtében nem volt jelentősége annak, hogy a számlakibocsátó milyen módon teljesítette a számlák kiállítását, illetőleg kinek felróható a tartalmilag hiteltelen számlák kibocsátása. A felelősség, illetve felróhatóság megállapítása egy más eljárás tárgyát képezheti. A jövedéki törvény a jogszabálysértő magatartás tanúsítása esetén nem tulajdonít jelentőséget a tudati tényezőnek, így az elsőfokú bíróság helyesen járt el akkor, amikor a további bizonyítást mellőzve döntött a keresettel támadott közigazgatási határozatok jogszerűségéről.
Mindezekre tekintettel a Legfelsőbb Bíróság a jogerős ítéletet a Pp. 275. § (3) bekezdése alapján hatályában fenntartotta.
(Legf. Bír. Kfv. I. 35.189/2007.)