adozona.hu
AVI 2011.1.1
AVI 2011.1.1
A költségelszámolás bármely módjának alkalmazásánál szükséges az útnyilvántartás vezetése (1995. évi CXVII. tv. 11. sz. melléklet III/7. pont)
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
Az elsőfokú adóhatóság a felperesnél bevallások utólagos vizsgálatára irányuló pénzösszeg kiutalása előtti ellenőrzést végzett 2005. évre vonatkozóan, melynek eredményeként felperes terhére 500 846 Ft adókülönbözetet állapított meg, melyből 144 621 Ft jogosulatlan visszaigénylésnek minősült, ezért annak kiutalását elutasította, a 365 222 Ft pedig pénzügyileg rendezendő adókülönbözetnek minősül. Az elsőfokú adóhatóság 250 423 Ft adóbírságot szabott ki és 1823 Ft késedelmi pótlékot számított fe...
AVI 2011.1.1 A költségelszámolás bármely módjának alkalmazásánál szükséges az útnyilvántartás vezetése (1995. évi CXVII. tv. 11. sz. melléklet III/7. pont)
Az elsőfokú adóhatóság a felperesnél bevallások utólagos vizsgálatára irányuló pénzösszeg kiutalása előtti ellenőrzést végzett 2005. évre vonatkozóan, melynek eredményeként felperes terhére 500 846 Ft adókülönbözetet állapított meg, melyből 144 621 Ft jogosulatlan visszaigénylésnek minősült, ezért annak kiutalását elutasította, a 365 222 Ft pedig pénzügyileg rendezendő adókülönbözetnek minősül. Az elsőfokú adóhatóság 250 423 Ft adóbírságot szabott ki és 1823 Ft késedelmi pótlékot számított fel. A jegyzőkönyv II/3. pontja alapján a felperes esetében a saját gépkocsi használattal kapcsolatos 947 390 Ft költség helyett 191 100 Ft-ot fogadott el, mivel a személyi jövedelemadóról szóló 1995. évi CXVII. törvény (Szja. tv.) V. számú melléklet II/7. pontjában meghatározott külön útnyilvántartással nem rendelkezett, így a 11. számú melléklet III/11. pontja értelmében havi 500 km utat számolhat el átalányban. Az alperes határozatával az elsőfokú határozatot helybenhagyta.A felperes keresetében arra hivatkozott, hogy az adóhatóság által alkalmazott átalány helyett az adóalapot becslési eljárással lehetett volna megállapítani az adózás rendjéről szóló 2003. évi XCII. törvény (Art.) rendelkezéseire figyelemmel.
Az elsőfokú bíróság jogerős ítéletével az alperes határozatát az elsőfokú határozatra is kiterjedően hatályon kívül helyezte, és az elsőfokú hatóságot új eljárás lefolytatására kötelezte. Ítéletének indokolásában kifejtette, hogy az Szja. tv. V. számú melléklet II/7. pontja tartalmazza a gépjármű-használati nyilvántartás (útnyilvántartás) kógens és engedő szabályait. Az Szja. tv. 11. számú melléklete a vállalkozói költségek elszámolására tartalmaz rendelkezéseket. A költségelszámolás érvényesíthetősége tekintetében a vállalkozónak választási lehetősége van. A 11. számú melléklet III/9. pontja azonban rögzíti, hogy a költségelszámolás bármelyik módjának alkalmazásánál szükséges járművenként külön útnyilvántartás vezetése, továbbá abban járművenként az év első és utolsó napjának kilométerállásának feljegyzése.
A III/11. pont pedig rögzíti, hogy a 9. pontban foglaltaktól eltérően az egyéni vállalkozó az útnyilvántartás vezetése helyett havi 500 kilométer utat számolhat el átalányban a személygépkocsi használata címén a költségek 6. pont szerinti figyelembevételével, függetlenül az üzemeltetett személygépkocsik számától.
Az elsőfokú bíróság rögzítette, maga a felperes sem vitatta, hogy az általa vezetett nyilvántartás nem felel meg a jogszabály előírásainak, a nyilvántartás nem hiteles, a költségek elszámolásának alapjául nem szolgálhat.
Ugyanakkor az ellenőrzés során az adóhatóság az adózó által bejelentett elszámolási módtól nem térhet el, így a vizsgálat során az adóhatóság nem alkalmazhatta az útnyilvántartás vezetése helyett a havi 500 kilométer út átalányban történő figyelembevételét. A felperes által fizetendő adó megállapítása becslési eljárás alapján történhet az Art. 108. §-ában írtak figyelembevételével.
A jogerős ítélet ellen az alperes nyújtott be felülvizsgálati kérelmet kérve annak hatályon kívül helyezését és a felperes keresetének elutasítását. Arra hivatkozott, hogy hiteles útnyilvántartás hiányában csak átalány volt elszámolható a felperes javára.
A felperes felülvizsgálati ellenkérelmében a jogerős ítélet hatályban való fenntartását indítványozta.
A Legfelsőbb Bíróság megyei bíróság ítéletét hatályon kívül helyezte, és a felperes keresetét elutasította.
Az elsőfokú bíróság helytállóan állapította meg, hogy fő szabály szerint a vállalkozónak lehetősége van arra, hogy a 11. számú melléklet III. pontjában felsoroltak közül melyik elszámolási módszert választja. A III/9. pont azonban egyértelműen rögzíti, hogy a költségelszámolás bármelyik módjának alkalmazásánál szükséges járművenként - az 5. számú melléklet III.7. pontjában meghatározott - külön útnyilvántartás vezetése, továbbá abban járművenként az év első és utolsó napján a kilométer állásának a feljegyzése. Az sem volt a perben vitatott, hogy a felperes ilyen útnyilvántartással nem rendelkezett.
A vállalkozó választásakor csak hiteles útnyilvántartás megléte esetében érvényesülhet az a választási mód, amelyet a járművek költségelszámolásánál választott. Ilyen hiteles útnyilvántartás hiányában az általa választott módszer alapján nem lehet megállapítani a költségelszámolást. Tévedett az elsőfokú bíróság, amikor kisegítő eljárásként a becslési eljárás alkalmazását tartotta megállapíthatónak. A becslési eljárás ugyanis nem alkalmazható olyan esetben, amikor az adózónak hitelt érdemlő nyilvántartással kellene rendelkeznie a kedvezmény igénybevételéhez.
Általában, ha az adózó kedvezmény igénybevételéhez szükséges hiteles nyilvántartással nem rendelkezik, annak az a következménye, hogy a kedvezményt nem veheti igénybe. A perbeli esetben azonban kisegítő szabályként alkalmazható a 11. számú melléklet III/11. pontja, amely havi 500 kilométer út átalányban történő elszámítását teszi lehetővé útnyilvántartás vezetése hiányában.
A felperesnek nem volt elegendő valamely költség-elszámolási formát választani, hanem az arra vonatkozó rendelkezéseket is maradéktalanul be kellett volna tartania, hogy jogszerűen élhessen azon költség-elszámolási formával. Ennek hiányában csak átalány számolható el javára.
Mindezekre figyelemmel a Legfelsőbb Bíróság a jogerős ítéletet a Pp. 275. § (4) bekezdése alapján hatályon kívül helyezte, és a felperes keresetét elutasította.
(Legf. Bír. Kfv. I. 35.179/2007.)