adozona.hu
AVI 2010.12.137
AVI 2010.12.137
Amennyiben a kezességre a közigazgatási jogszabály előírást tartalmaz, nem a Ptk.-ban írt rendelkezéseket kell alkalmazni (2003. évi XCII. tv. 117. §)
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
Az A. Rt. "fa" 2001. december 11-én kelt, majd módosított TCF-R. 183/2001. számú kölcsönszerződés alapján - 70%-os mértékű állami készfizető kezességvállalás mellett - 350 000 000 Ft összegű hitelt vett fel a felperestől búza integrátori termelés finanszírozása céljából.
A felperes a 2003. május 12-én benyújtott, majd 2005. március 22-én módosított kérelmében - 126 531 236 Ft tőkekövetelés alapulvételével - 88 571 865 Ft összegben kérte az adóhatóságtól az állami kezesség beváltását. Kérelmé...
A felperes a 2003. május 12-én benyújtott, majd 2005. március 22-én módosított kérelmében - 126 531 236 Ft tőkekövetelés alapulvételével - 88 571 865 Ft összegben kérte az adóhatóságtól az állami kezesség beváltását. Kérelmét azzal indokolta, hogy az adós a szerződés lejártakor nem tett eleget fizetési kötelezettségének, illetve az adós ellen 2003. július 15-én felszámolási eljárás indult.
Az elsőfokú adóhatóság a kezességvállalás beváltására benyújtott kérelmet elutasította. Döntését 2003. évi XCII. törvény (továbbiakban: Art.) 117. §-ában, az állam által vállalt kezesség előkészítésének és a kezesség beváltásának eljárási rendjéről szóló 151/1996. (X. 1.) Kormányrendelet (továbbiakban: kormányrendelet) 8. §-ában, az agrárgazdasági célok 2001 évi költségvetési támogatásáról szóló 15/2001. (III. 3.) FVM rendelet (továbbiakban: rendelet) 88-89. §-aiban foglaltakra alapította. Az adóhatóság határozatát azzal indokolta, hogy a felperes nem jogosult a kezesség beváltására, mivel jogszabályoktól eltérő hitelszerződést kötött, nem teljesítette a kormányrendeletbe és a rendeletbe foglalt követelés érvényesítésére vonatkozó, kötelezően előírt kötelezettségeit. A felperes a felszámolási eljárás megkezdéséig a szerződésben kikötött zálogjogokból eredő követeléseit nem érvényesítette, nem igazolta, hogy a behajtás az adózótól eredménytelen lett volna. Nem kötött ki vételi jogot a megtermelt termékekre a hitelszerződésben, ingó jelzálogjogát nem érvényesítette.
A felperes az adós részére folyósított kölcsönösszegekből 165 000 000 Ft-ot az adóssal fennálló másik kölcsönszerződés előtörlesztésére számolt el, ezért az adós csak a folyósított összeg 49%-át fordíthatta a szerződés szerinti célok felhasználására. A kölcsöncéloktól eltérően folyósított összeg felhasználása miatt a felperes hozzájárult az adós gazdasági ellehetetlenüléséhez, felszámolási eljárás megindulásához. A H. Rt. készfizető kezességvállalása következtében befolyt összeget, a 65 382 288 Ft-ot is le kell vonni az adós tőketartozásából, így a kezességvállalás alapja nem 88 571 865 Ft, hanem a 61 148 948 Ft 70%-a, azaz 42 804 263 Ft.
A felperes fellebbezése folytán eljárt alperes a 2005. augusztus 3-án hozott határozatában az elsőfokú határozatot helybenhagyta.
A felperes keresetében a határozatok megváltoztatását kérte akként, hogy az adóhatóság köteles a 88 571 865 Ft összeg és az ez után járó késedelmi kamat javára történő megfizetésére, másodlagosan a határozatok hatályon kívül helyezését és az adóhatóság új eljárásra kötelezését. A felperes azzal érvelt, hogy az alperesi határozat téves jogértelmezésen alapul, mivel a kormányrendelet jelen ügyre nem alkalmazható, a Ptk. 276. § (2) bekezdése szerinti körülmények nem állapíthatók meg. A rendeletben előírt és az állami kezességvállalás beváltásának feltételei megvalósultak. A hitel folyósítása és behajtása során a hitelintézetekről és pénzügyi vállalkozásokról szóló 1996. évi CXII. törvény betartásával járt el. Az adóhatóság valamennyi hiánypótlási felhívásának maradéktalanul eleget tett, a Hitelgarancia Rt. által kiegyenlített összeg tekintetében is jogszerűen terjesztette elő kérelmét, így jogosult volt a beváltani kért összegre.
Az elsőfokú bíróság jogerős ítéletében a felperes keresetét elutasította, jogi álláspontja szerint az alperes határozata megalapozott, törvényes, nem sért eljárási jogszabályt sem. Az alperes jogszerűen járt el akkor, amikor a rendelet szabályai mellett a kormányrendeletben megfogalmazott jogszabályi feltételeket is számon kérte a felperestől. A felperes alaptalanul hivatkozott téves jogértelmezésre. Az alperes jogszerűen állapította meg, hogy a felperes nem a jogszabálynak megfelelő hitelszerződést kötötte meg, és, nem tett eleget a kormányrendeletben, valamint a rendeletben foglalt követelés érvényesítésére vonatkozó kötelező jellegű előírásoknak sem. A H. Rt. teljesítése is az adós fennmaradt hitelének összegét csökkentette, ezért azt nem lehet figyelmen kívül hagyni.
A jogerős ítélet ellen a felperes nyújtott be felülvizsgálati kérelmet, kérte annak hatályon kívül helyezését, kereseti kérelme szerinti döntés meghozatalát. A felperes azzal érvelt, hogy a jogerős ítélet nem felel meg a kormányrendeletben, a rendelet 87-89. §-aiban, a Ptk. 272. § (1) bekezdésében, 276. § (2) bekezdésében, az 1990. évi XCIII. törvény (továbbiakban: Itv.) 43. § (3) bekezdésében foglaltaknak.
Jogi álláspontja a következő volt: A kormányrendelet nem alkalmazható, a H. Rt. által kifizetett összeggel az adósnak folyósított hitel összege nem csökkenthető. Az alperes és az elsőfokú bíróság tévesen állapította meg, hogy az állam, mint kezes a fizetési kötelezettség alól mentesülhet, mivel kérelmét megalapozottan és törvényesen terjesztette elő. Kifejtette, hogy pervesztessége esetén is csak 16 500 Ft eljárási illeték megfizetésére lehetett volna kötelezni.
Az alperes ellenkérelmében a jogerős ítélet hatályban tartását kérte.
A Legfelsőbb Bíróság a Fővárosi Bíróság ítéletét hatályában fenntartotta.
A Kormányrendelet 1. § (1) bekezdése szerint a kormányrendelet szabályozza az állam által - jogszabályban vagy szerződésben - vállalt kezesség (garancia, helytállás) előkészítésének eljárási rendjét, az egyszerű kezesség esetén a jogosult által a kezessel szembeni jogérvényesítés feltételeit, továbbá - ha törvény vagy kormányrendelet másképp nem rendelkezik - a kezesség beváltásának módját. Ennél fogva a kormányrendelet szabályaitól csak törvény vagy kormányrendelet erre vonatkozó rendelkezése esetén lehet eltérni, alacsonyabb szintű jogszabály, azaz rendeleti szabályozás esetén nem. Ennél fogva a Legfelsőbb Bíróság nem osztotta a felperes felülvizsgálati kérelemben kifejtett jogi álláspontját. Az alperes és az elsőfokú bíróság helytállóan mutatott rá, hogy nincs kollízió a kormányrendelet és a rendelet szabályai között, mivel a rendelet nem tartalmaz ugyanazon tárgykört érintően eltérő szabályokat, a rendelet csupán további részletszabályozást rögzít.
A Kormányrendelet 7. § (3) bekezdése értelmében egyszerű kezesség esetén a banknak igazolnia kell a kötelezettel szembeni igényérvényesítéssel kapcsolatban tett, a 8. § (2) bekezdésében foglaltak szerinti jogcselekményeit. A kezesség beváltását ezen igazolás benyújtásának elmulasztása esetén a kezes megtagadja. A Kormányrendelet 8. § (1)-(2) bekezdései értelmében egyszerű kezesség esetén a jogosult a kötelezettel szemben minden olyan, a jogérvényesítésre irányuló jognyilatkozatot és jogcselekményt köteles megtenni a beváltást megelőzően, amely nem jár a jogosult érdekeinek súlyos sérelmével. A jogosult a szabályozás értelmében köteles a kötelezettel szemben fennálló szerződésben meghatározott módon a kötelezettség teljesítése érdekében a kötelezettel szemben fellépni, ennek sikertelensége esetén követelését fizetési meghagyással érvényesíteni. A kormányrendelet 7. § (3) bekezdése szempontjából igazolásnak a jogerős fizetési meghagyás, illetve a jogerős ítélet minősül. Az 5. § értelmében a jogosultnak a 7. § (3) bekezdésében és a 8. §-ban foglalt kötelezettsége felróható megszegéséből eredő kárért a kezes nem felel.
A felperes a felülvizsgálati eljárásban nem vitatta azokat az iratszerűen megállapított tényeket, mely szerint az általa kötött hitelszerződés biztosítékai között zálogjogok is szerepeltek, ezek tekintetében azonban jogerős fizetési meghagyást, jogerős ítéletet, vagy végrehajtási záradékkal ellátott közjegyzői okiratot nem tudott bemutatni.
A felperes adósa ellen végrehajtást nem kezdeményezett, így ennek esetleges sikertelenségét sem tudta igazolni. A felperes mindössze a kötelezett kiértesítését igazoló tértivevény másolatát mutatta be, hitelezői igénybejelentését is elkésve, a szerződés lejártát követő fél év elteltével tette meg, az akkor már felszámolás alatt álló adós felszámoló biztosánál.
Rámutat a Legfelsőbb Bíróság arra, hogy a felperes ugyan hivatkozik a rendeletben foglaltak alkalmazására, de a rendelet 88. § a) pontjában kötelezően előírt, "javára alapított vételi jogot" a megtermelt termékekre a hitelszerződésben nem kötött ki. A megtermelt termékek tekintetében alapított ingó jelzálogjogát nem érvényesítette, ennél fogva a rendelet 88. § a) és b) pontjában lévő feltételeknek eljárása nem felelt meg.
A H. Rt. által vállalt kezesség - mint a kihelyezett hitel egyik biztosítéka - révén a felpereshez befolyt összeg értelemszerűen csökkenti az adós tőketartozását. Így a kérelem csak a fennmaradó hiteltőke összegének 70%-ára érvényesíthető az állami kezességvállalás [rendelet 89. § (3) bekezdése].
Helytállóan rögzítette az alperes, hogy az adós a folyósított összegnek csak 49%-át fordíthatta a kölcsönszerződés szerinti célok felhasználására, mivel a felperes az adós részére folyósított kölcsönösszegekből 165 000 000 Ft-ot az adóssal fennálló másik kölcsönszerződés előtörlesztésére számolt el, A kölcsönszerződés szerinti céltól eltérően folyósított összeg felhasználása miatt sem jogosult a felperes az állami sortartó kezesség beváltására.
A felperes tévesen hivatkozott a Ptk. szerinti rendelkezések alkalmazhatóságára, mivel a perbeli jogvita elbírálására a kormányrendelet és a rendelet, valamint az Art. szabályai irányadók, melyek speciális szabályt rögzítenek, és ez utóbbiakat - a korábban részletezettekből következően - nem tartotta be.
A felperes a pertárgy értéke 88 571 865 Ft-ban határozta meg, és a per adatai szerint is ez az az összeg, amely adó jellegű kötelezettséggel kapcsolatos közigazgatási határozat bírósági felülvizsgálata iránti eljárás illetéke szempontjából figyelembe kell venni, ezért jogszerű az elsőfokú bíróság kereseti illetékre vonatkozó rendelkezése is [Itv. 42. § (1) bekezdés a) pontja, 43. § (3) bekezdése].
A kifejtettekre figyelemmel a Legfelsőbb Bíróság azt állapította meg, hogy a jogerős ítélet a felülvizsgálati kérelem által vitatott körben nem sért jogszabályt, ezért a megtámadott határozatot a Pp. 275. § (3) bekezdése alapján hatályában fenntartotta.
(Legf. Bír. Kfv. I. 35.205/2007.)