adozona.hu
AVI 2010.12.132
AVI 2010.12.132
A tevékenység besorolásakor figyelembe kell venni azt, ha az adóalany nonprofit jellegű tevékenységet végez (1992. évi LXXIV. tv. 28. §)
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A felperes 2005. május 5-én, illetve 13-án vállalkozási szerződést kötött az M. Bank Sportkörével (továbbiakban: M. Sportkör) és a Megyei Főügyészséggel (továbbiakban: Főügyészség) 3-3 napos sporttalálkozó generálszervezésére 17 626 000 Ft illetve 3 900 000 díj ellenében.
A felperes a teljesítéshez alvállalkozókat vett igénybe, a generálszervezéshez kapcsolódó beszerzési számlái általános forgalmi adó (továbbiakban: áfa) tartalmát nem helyezte levonásba. A felperes a megrendelők felé (TEAOR,...
A felperes a teljesítéshez alvállalkozókat vett igénybe, a generálszervezéshez kapcsolódó beszerzési számlái általános forgalmi adó (továbbiakban: áfa) tartalmát nem helyezte levonásba. A felperes a megrendelők felé (TEAOR, illetve SZJ 92.61.1 KSH besorolást feltüntetve) tárgyi adómentes tevékenységről bocsátott ki számlát, illetve a Főügyészség felé leszámlázott értékből 835 000 Ft-ot 15%-os áfa feltüntetésével szerepeltetett.
Az adóhatóság a felperesnél a 2005. évre áfa adónemben bevallások utólagos vizsgálatára irányuló ellenőrzést végzett. A revízió eredményeként hozott elsőfokú határozatot az alperes - a felperes fellebbezése folytán eljárva - a 2006. október 9. napján hozott határozatában - megváltoztatta, és a felperes terhére 2 196 000 Ft áfa adókülönbözetet állapított meg, amelyből 546 000 Ft-ot jogosulatlan visszaigénylésnek, 1 558 000 Ft-ot adóhiánynak minősített. Kötelezte a felperest az adókülönbözet, 104 000 Ft adóbírság és 19 000 Ft késedelmi pótlék megfizetésére.
Az alperes határozatában a következőket állapította meg:
A felperes tárgyi mentes lakóingatlan bérbeadásáról 15%-os adókulcs felszámításával tévesen állított ki számlát.
A felperes az M. Sportköre és a Főügyészség részére - téves SZJ besorolás alapján - tárgyi adómentes értékesítésről bocsátott ki számlát, és nem helyezte levonásba az előzetesen felszámított áfa összegét a nem tárgyi adómentes szolgáltatásnak minősülő tevékenysége során. Az alperes az M. Sportköre a Főügyészség felé kiszámlázott ellenértékeket 25%-os áfa-kulcs alá tartozó értékesítésként határozta meg, a Főügyészség felé kibocsátott számlában feltüntetett 834 789 Ft étkeztetést 15%-os áfa-kulccsal helytállónak fogadta el.
Az alperes érdemi döntését a 2003. évi XCII. törvény (továbbiakban: Art.) 176. § (13) bekezdés c) pontjában, a Statisztikai Közlöny 2003. évi 5-6. számában megjelent "helyesbített új ágazati osztályozás"-ban foglaltakra, az 1992. évi LXXIV. törvény (továbbiakban: Áfa. tv.) 8. § (4) bekezdésében, 22. § (3) bekezdés b) pontjában foglaltakra alapította. Határozatát azzal indokolta, hogy a felperes tevékenységét nyereség elérése céljából folytatta, ezért az nem sportszolgáltatás, hanem az SZJ 92.72 besorolás alá tartozó, máshova nem sorolható egyéb szabadidős tevékenység, amely az Áfa tv. 28. § (1) bekezdése alapján 25%-os adókulccsal adózik. A sporttalálkozó szervezése és az egyéb szolgáltatások vonatkozásában a járulékos jelleg nem állapítható meg, egyenértékű, mellérendelt szolgáltatások teljesítésére került sor. A felperesnek ezért az étkezést és szállást az alvállalkozói számlákban rögzített áfa-kulccsal tovább kellett volna számláznia a megrendelők felé, ez azonban csak az étkezés tekintetében valósult meg. Az alperes - jogi álláspontjára tekintettel - korrigálta a felperes beszerzéseit terhelő levonható áfát is.
A felperes keresetében az M. Sportkörével és a Főügyészséggel kötött vállalkozási szerződéshez kapcsolódó áfa-adókülönbözetet érintő adóhatósági megállapítások jogalapját és az ezekhez kapcsolódó jogkövetkezményeket vitatta, e körben kérte az adóhatósági határozatok hatályon kívül helyezését, és az elsőfokú adóhatóság új eljárásra kötelezését.
A megyei bíróság a felperes keresetét elutasította, jogi álláspontja a következő volt:
Az alperes határozata a kereseti kérelem által vitatott körben nem jogszabálysértő. A felperes tevékenysége jogszerűen az SZJ 92.62.12 szám alá nem sorolható be, mivel a felperes nem nonprofit jellegű adóalany.
A jogerős ítélet ellen a felperes nyújtott be felülvizsgálati kérelmet, kérte annak hatályon kívül helyezését, kereseti kérelme szerinti döntés meghozatalát. A felperes azzal érvelt, hogy a jogerős ítélet téves jogértelmezésen alapul, nem felel meg az Art. 176. § (13) bekezdés c) pontjában, az Áfa. tv. 22. § (3) bekezdés b) pontjában foglaltaknak. A megrendelők felé nyújtott szabadidős és amatőr sportszolgáltatást tárgyi adómentes szolgáltatásnak kell tekinteni, és a szolgáltatások tekintetében a járulékos jelleg is megállapítható.
Az alperes ellenkérelmében a jogerős ítélet hatályban tartását kérte.
A Legfelsőbb Bíróság a megyei bíróság ítéletét hatályában fenntartotta.
A Statisztikai Közlöny 2003. évi 5-6. számában megjelent pontosított ágazati osztályozás szerint - melyet 2002. augusztus 1-jétől kell alkalmazni - egyesületi, vagy egyéb nonprofit szervezésben végzett sportrendezvény szervezése, valamint egyéb sportszolgáltatási tevékenység sorolható az SZJ 92.62.12 "Sportrendezvény szervezése, lebonyolítása", és az SZJ 92.62.13 "Máshova nem sorolt, egyéb sportszolgáltatás" alá.
A KSH pontosítás Magyarországnak az Európai Unióhoz való csatlakozását követően kötelezően alkalmazandó 77/388/EGK Hatodik Irányelv X. cím 13. cikk (1) bekezdés m) pontján alapul, mely szerint az olyan sporttal és testedzéssel kapcsolatos szolgáltatások minősülnek adómentesnek, amelyeket nonprofit jellegű intézmények teljesítenek olyan személyek felé, akik sportolnak, testedzést folytatnak.
Az előzőekben ismertetettekre figyelemmel, és azért, mert a felperes általa sem vitatottan nem nonprofit jellegű adóalany, a perben vitatott tevékenységet nem lehet a felperes által hivatkozott SZJ 92.62.12 szám alá besorolni. A felperes tevékenysége az áfa tekintetében SZJ 92.72. besorolás alá tartozó "Máshova nem sorolható egyéb szabadidős tevékenység", amely az Áfa. tv. 28. § (1) bekezdése alapján 25%-os adókulcs alá tartozik, mivel az Art. 176. § (13) bekezdés c) pontja értelmében az áfa szempontjából a KSH Szolgáltatások Jegyzékének (SZJ) valamint minden más esetben a KSH 2002. év szeptember hó 30. napján érvényes besorolási rendjét kell irányadónak tekinteni.
A felperes érvelésére figyelemmel megjegyzi a Legfelsőbb Bíróság, hogy Magyarországnak az Európai Unióhoz való csatlakozását követően a határozatokkal érintett időszakban (2005) már több, mint két éve hatályos volt a pontosított SZJ besorolás. A 9004/2002. (SK.7) KSH közlemény 2003-ban megjelent, az abban foglaltak szerint 2002. augusztus 1-jén lépett érvénybe, és ezzel egyidejűleg a Szolgáltatások Jegyzékéről szóló 9007/1998. (SK.12) KSH közlemény, és annak módosításai érvényüket vesztették.
Osztja a Legfelsőbb Bíróság a megyei bíróság jogi álláspontját a tekintetben is, hogy a perbeli esetben a szerződések tartalmából, a felperesi képviselő nyilatkozatából az állapítható meg, hogy a szolgáltatások nem voltak olyan szoros kapcsolatban egymással, hogy egyiket ne lehetett volna igénybe venni a másik nélkül. A sporttalálkozó és az egyéb szolgáltatások (Pl.: szállás, étkezés, disco) tekintetében a járulékos jelleg nem áll fenn. Ezért az Áfa. tv. 8. § (4) bekezdése alapján a közvetített szolgáltatás nyújtójának, a felperesnek a tevékenységére azt az adómértéket kell alkalmazni, mint amit az Áfa. tv. a szolgáltatás tényleges teljesítőjének értékesítésére rendel. Ez a szállás és étkeztetés tekintetében 15%-os, a disco esetében 25%-os. Ezért a felperesnek az étkezést és szállást az alvállalkozói számlák szerinti áfával tovább kellett volna számláznia a megrendelői felé, de ez csak az étkezés tekintetében valósult meg, ezért az alperes érdemi döntése nem sért jogszabályt.
Az alperes az adóbírság kiszabása körében kivételes méltánylást érdemlő körülményként értékelte az adókülönbözet keletkezésének körülményeit, összegszerűségét, és azt, hogy a felperes eljárását a KSH Szolgáltatások Jegyzékének téves értelmezésén alapult, ezért az adóbírságot a bírságalap 5%-ában határozta meg.
A kifejtettekre figyelemmel a Legfelsőbb Bíróság azt állapította meg, hogy a jogerős ítélet a felülvizsgálati kérelem által vitatott körben nem jogszabálysértő, ezért azt hatályában fenntartotta [Pp. 275. § (3) bekezdése].
(Legf. Bír. Kfv. I. 35.206/2007.)