adozona.hu
AVI 2010.11.122
AVI 2010.11.122
Csak a befogadott és teljesített számlában szereplő gazdasági tevékenység számlázható (1992. évi LXXIV. tv. 32. §).
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
Az adóhatóság 2003-2004. évek vonatkozásában lefolytatott ellenőrzése alapján a felperes terhére általános forgalmi adónemben 385 000 Ft adókülönbözetet állapított meg, és 150 000 Ft adóbírság, 61 000 Ft késedelmi pótlék megfizetésére kötelezte azzal, hogy a befogadott számlák hiteltelenek, ezért adólevonásra alkalmatlanok voltak. A megállapított tényállás szerint a megrendelők különböző önkormányzatok voltak, a vállalkozók a P. Bt., valamint K. Bt., ezek alvállalkozója volt a felperes, míg a...
AVI 2010.11.122 Csak a befogadott és teljesített számlában szereplő gazdasági tevékenység számlázható (1992. évi LXXIV. tv. 32. §).
Az adóhatóság 2003-2004. évek vonatkozásában lefolytatott ellenőrzése alapján a felperes terhére általános forgalmi adónemben 385 000 Ft adókülönbözetet állapított meg, és 150 000 Ft adóbírság, 61 000 Ft késedelmi pótlék megfizetésére kötelezte azzal, hogy a befogadott számlák hiteltelenek, ezért adólevonásra alkalmatlanok voltak. A megállapított tényállás szerint a megrendelők különböző önkormányzatok voltak, a vállalkozók a P. Bt., valamint K. Bt., ezek alvállalkozója volt a felperes, míg a felperesi szubalvállalkozók az A. Bt., illetve a T. Kft. voltak.Az alperes határozatával az elsőfokú határozatot helyes indokai alapján helybenhagyta részben azért, mert a számlákban rögzített gazdasági esemény a felek között nem jött létre, részben a számlákban feltüntetett teljesítés nem minősült valósnak. A felperes számla-kiállítási időpontja megelőzte a számla befogadásának időpontját.
A felperes keresetében arra hivatkozott, hogy a gazdasági esemény a számlákban szereplő felek között, annak megfelelő tartalommal ment teljesedésbe. Sérelmezte, hogy az adóhatóság nem tárta fel teljes körűen a tényállást, nem szerezte a számlakibocsátó adóalany nyilatkozatát.
Az elsőfokú bíróság jogerős ítéletével a felperes keresetét elutasította. Az általános forgalmi adóról szóló 1992. évi LXXIV. törvény (a továbbiakban: Áfa. tv.) 32. § (1) bekezdés a) pontjára és 35. § (1) bekezdés a) pontjára, valamint a számvitelről szóló 2000. évi C. törvény (a továbbiakban: Sztv.) 166. § (2) bekezdésére hivatkozva megállapította, hogy csak az a számla alkalmas adólevonásra - mind formai, mind tartalmi szempontból -, amely megfelel a jogszabályi követelményeknek. Az Áfa. tv. 13. § (1) bekezdés 16. pontja taglalja a bizonylat kötelező adattartalmát.
Az elsőfokú bíróság álláspontja szerint az adóhatóság bizonyítási, indokolási kötelezettségének maradéktalanul eleget tett, és alappal állapította meg, hogy a gazdasági esemény nem a szerződés szerinti, illetve a számlákban feltüntetett felek között jött létre.
A vitatott számlák teljesítésével kapcsolatban a felperes által nyújtott bizonyítékok nem voltak elégségesek az alperesi állítással szemben.
A kifogásolt 4 számlával kapcsolatban az Sztv. 166. § (3) bekezdésére, az Áfa. tv. 16. § (3) bekezdésére, 43. § (1) bekezdés b) pontjára hivatkozással megállapította, hogy a felperes egyéb gazdasági megfontolásokból sem hivatkozhat a részére teljesített szolgáltatás és a továbbított szolgáltatás időbeli eltolódására, arra, hogy olyan számlákat fogadott be, amelyekben a feltüntetett szolgáltatásokat már korábban továbbszámlázott megrendelőjének. Ezek a számlák tartalmi fogyatékosság okán nem minősültek hiteles bizonylatnak.
Alapvető tartalmi elem hiányában a befogadó alanyt nem illeti meg az adólevonás joga, e körben az Áfa. tv. 44. § (5) bekezdésében írt kellő körültekintésre sem hivatkozhat alappal.
A jogerős ítélet ellen a felperes nyújtott be felülvizsgálati kérelmet. Elsődleges kérte annak megváltoztatását és a terhére megállapított joghátrányok mellőzését, másodlagosan a határozat hatályon kívül helyezését és az első fokon eljárt bíróság új határozat hozatalára utasítását. Jogi álláspontja szerint az alperes nem tett eleget a tényállás feltárási és bizonyítási kötelezettségének, e körben a bíróság tévesen jutott arra a következtetésre, hogy az alperes ezeknek eleget tett. A megfelelően dokumentált gazdasági esemény a számlák szerinti tartalommal ment végbe.
Az alperes a jogerős ítélet hatályában való fenntartását indítványozta részben a gazdasági esemény hiányára hivatkozással, részben a számlákban szereplő teljesítési időpontok hiteltelensége miatt.
A Legfelsőbb Bíróság a megyei bíróság ítéletét hatályában fenntartja.
A felülvizsgálati eljárásban a Legfelsőbb Bíróság a jogerős határozat felülvizsgálatát végzi el a fél által megjelölt jogszabálysértések körében. A fél hivatkozhat részben anyagi jogszabálysértésre, részben eljárási jogszabálysértésre, ez utóbbinak azonban az érdemi döntésre is kihatással kell lennie.
A közigazgatási perben a Legfelsőbb Bíróság az elsőfokú bíróság döntését vizsgálja felül és áttételesen az alperesi határozat jogszerűségét. Azt a körülményt, hogy az alperes eleget tett-e tényállás feltárási és bizonyítási kötelezettségének, az elsőfokú bíróság vizsgálta.
A Legfelsőbb Bíróság a felülvizsgálati eljárásban azt vizsgálta, hogy az alperes tényállás felderítési kötelezettségével kapcsolatban az elsőfokú bíróság megállapításai helytállóak-e vagy sem. Vizsgálni kell, hogy az elsőfokú bíróság a tényállást teljes körűen feltárta-e, e körben megállapítható-e iratellenesség. A Legfelsőbb Bíróság a felülvizsgálati eljárásban a bizonyítékokat már nem értékelheti, és nem mérlegelheti felül, kivéve, ha a bíróság a bizonyítékokat kirívóan okszerűtlenül mérlegelte.
A Legfelsőbb Bíróság megítélése szerint azonban az elsőfokú bíróság a fenti hibáktól mentesen a tényállást teljes körűen feltárta. A bizonyítékok megfelelő mérlegelésével okszerűen jutott arra a következtetésre, hogy az alperes eleget tett tényállás feltárási és bizonyítási kötelezettségének, az alperesi határozat megállapításai helytállók, így határozata nem sértett jogszabályt.
Mind az alperesi határozat, mind az elsőfokú bíróság részletesen ismertette, hogy mely számlák vonatkozásában nem állapítható meg a gazdasági eseménynek a számlában szereplő felek közötti megvalósulása, és mely számlák vonatkozásában állapítható meg a teljesítési idő eltolódása. E körben az Áfa. tv. és az Sztv. szabályai egyértelműek a tekintetben, hogy csak befogadott és teljesített számlában szereplő gazdasági tevékenységet számlázhatott volna a felperes tovább, korábbi számlázása nem volt jogszerű.
Mindezekre figyelemmel a Legfelsőbb Bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét a Pp. 275. § (3) bekezdése alapján hatályában fenntartotta.
(Legf. Bír. Kfv. I. 35.133/2007.)