adozona.hu
AVI 2010.11.118
AVI 2010.11.118
Az adókedvezmény alkalmazhatóságát és érvényesíthetőségét annak kell bizonyítania, akinek érdekében áll [1995. évi CXVII. tv. 1. § (1) bek.].
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A felperes egyéni vállalkozó, tevékenységi körébe tartozott többek között lakóingatlan és földterület forgalmazása. A felperes 2003. évben 8, 2004. évben 5 ingatlant értékesített, az ezekből származó bevételeit, költségeit adóbevallásaiban nem szerepeltette.
Az adóhatóság a felperesnél 2001-2004. évekre költségvetési kapcsolatok átfogó ellenőrzését végezte el. A revízió eredményeként hozott elsőfokú határozatban az adóhatóság a felperes terhére általános forgalmi adó (a továbbiakban: áfa), s...
Az adóhatóság a felperesnél 2001-2004. évekre költségvetési kapcsolatok átfogó ellenőrzését végezte el. A revízió eredményeként hozott elsőfokú határozatban az adóhatóság a felperes terhére általános forgalmi adó (a továbbiakban: áfa), személyi jövedelemadó (a továbbiakban: szja) és nyugdíjbiztosítási alapot megillető járulékok (a továbbiakban: járulékok) adónemekben adókülönbözetet írt elő, és kötelezte az adókülönbözet, adóbírság, késedelmi pótlék megfizetésére.
A felperes fellebbezése folytán eljárt alperes határozatában az elsőfokú határozatot megváltoztatva kötelezte a felperes áfa és szja adónemekben összesen 3 308 506 Ft adókülönbözet, 1 612 600 Ft adóbírság, 984 400 Ft késedelmi pótlék megfizetésére. A felperes terhére 2003. évre 3 017 700 Ft, 2004. évre 140 806 Ft szja adókülönbözetet írt elő. Az alperes érdemi döntését a személyi jövedelemadóról szóló 1995. évi CXVII. törvény (a továbbiakban: Szja. tv.) 63. §-ában foglaltakra alapította. Határozatát azzal indokolta, hogy a felperesnek az ingatlanértékesítésből származó jövedelmét be kellett volna vallania, és az adóbevallásra előírt határideig meg kellett volna fizetnie. A lakásszerzési kedvezmény az igazolt lakáscélú felhasználás adóhatóságnak történő bejelentésével egyidejűleg adó-visszaigényléssel, vagy - ha a lakáscélú felhasználás az adó megfizetése előtt történt - adóbevallásban érvényesíthető. A felperes a vizsgált években adóbevallást az adóhatósághoz nem nyújtott be, így lakásszerzési kedvezményt nem érvényesíthetett a revízió során sem.
A felperes keresetében a 2003-2004. évek terhére előírt Szja. adókülönbözetnek és jogkövetkezményeinek hatályon kívül helyezését kérte.
A megyei bíróság a felperes keresetét elutasította. Megállapította, hogy az alperes határozata megalapozott, érdemben jogszerű, a jogvita eldöntésére irányadó Szja. tv. 63. §-a szerinti szabályozásnak megfelelő döntést tartalmaz. A felperest adóbevallás, befizetés, illetőleg adóhatóságnál történő bejelentés hiányában a lakáscélú kedvezmény nem illette meg.
A jogerős ítélet ellen a felperes nyújtott be felülvizsgálati kérelmet kérte annak hatályon kívül helyezését, kereseti kérelme szerinti döntés meghozatalát. A felperes azzal érvelt, hogy csak "formális" hibát vétett azzal, hogy a bevallásokat nem nyújtotta be, ezért az alperes vele szemben csak mulasztási bírságot alkalmazhatott volna. Az alperes és a bíróság nem értékelte a javára, hogy jövedelmét nem titkolta el, a költségvetést, és az államot nem érte kár. A kedvezmények megilletik, mivel okiratokkal igazoltan ingatlanokat vásárolt. A 2003. évre megállapítható adóhiány a kedvezmény igénybevételével 2004. június 10. napjával megszűnt. A felperes becsatolta az adóhatóság 2007 áprilisában hozott határozatait, amelyek rendelkeznek az ingatlan-átruházásból származó jövedelem utáni jóváírási, adó-visszaigénylési kérelem elbírálásáról 2003. és 2004. évekre vonatkozóan.
Az alperes ellenkérelmében a jogerős ítélet hatályban tartását kérte.
A Legfelsőbb Bíróság a megyei bíróság ítéletét hatályában fenntartotta.
A rendkívüli jogorvoslati eljárásban nincs helye bizonyítás felvételének, a bizonyítékok ismételt egybevetésének, felülmérlegelésnek, a Legfelsőbb Bíróság a rendelkezésére álló iratok alapján dönt [Pp. 275. § (1) bekezdése]. A Legfelsőbb Bíróság előtti rendkívüli jogorvoslati eljárásban nem lehet hivatkozni alapeljárás során fel nem merült, ennél fogva el nem bírált tényre, jogcímre (EBH 2002/653., BH 2002/447.)
A Pp. 339/A. §-a értelmében a bíróság a közigazgatási határozatot - jogszabály eltérő rendelkezése hiányában - a meghozatalkor hatályban volt jogszabályok és a közigazgatási eljárás megindításakor fennálló tények alapján vizsgálja felül.
Az előzőekben ismertetett jogszabályi rendelkezésekre figyelemmel a Legfelsőbb Bíróság a rendkívüli jogorvoslati eljárásban a felperes felülvizsgálati kérelméhez csatolt okiratokat érdemben nem vizsgálhatta meg.
Az Szja. tv. 1. § (3) bekezdése értelmében a magánszemély minden jövedelme adóköteles. Ettől eltérő szabályt, az adóból kedvezményt - a kivételes célok érdekében e törvény alapelveinek figyelembevételével - csak törvény állapíthat meg. Az adókötelezettséget, az adó mértékét befolyásoló, a magánszemély adójának csökkentését eredményező eltérő szabály, adókedvezmény annyiban alkalmazható, illetőleg érvényesíthető, amennyiben az annak alapjául szolgáló szerződés, jogügylet, más hasonló cselekmény tartalma megvalósítja az eltérő szabály, az adókedvezmény célját. Az alkalmazhatóságot, illetőleg érvényesíthetőséget annak kell bizonyítania, akinek érdekében áll [Szja. tv. 1. § (4) bekezdése].
Az Szja. tv. 63. § (1) és (2) bekezdései a következőket tartalmazzák: Az ingatlan-átruházásból származó jövedelem után az adó mértéke 20 százalék. Az adót a magánszemélynek adóbevallásában kell megállapítania, és az adóbevallás benyújtására előírt határidőig kell megfizetnie.
Az e szabályok szerint befizetett adóból visszajár (vagy nem kell azt megfizetni) az ingatlan-átruházásból származó jövedelem azon része utáni adó (lakásszerzési kedvezmény), amely összeget a magánszemély saját maga vagy közeli hozzátartozója, volt házastársa részére a jövedelem megszerzésének időpontját megelőző 12 hónapon vagy az azt követő 60 hónapon belül lakáscélú felhasználásra fordított (a lakásszerzési kedvezmény alapja). Az Szja. tv. 63. § (3) bekezdése értelmében a magánszemély a lakásszerzési kedvezményt az igazolt lakáscélú felhasználás adóhatóságnak történő bejelentésével egyidejűleg visszaigényléssel, vagy ha a lakáscélú felhasználás az adó megfizetése előtt történt, akkor az adóbevallásában érvényesíti.
A Legfelsőbb Bíróság az iratokból megállapította, hogy a felperes vállalkozásának könyvelésében nyilvántartott ingatlanok adásvételi ügyleteihez kapcsolódó adóbevallási kötelezettségének eleget tett. Ugyanakkor a magánszemélyként vásárolt és értékesített ingatlanokból származó jövedelmét az Szja. tv. 63. § (1) bekezdésében rögzítettek ellenére 2003., illetve 2004. évben nem vallotta be, nem fizette meg.
Az alperes - az iratokból megállapíthatóan - a különböző évekre vonatkozó ingatlanértékesítésekkel és vásárlásokkal kapcsolatos adatokat megalapozottan, iratszerűen rögzítette. A felperes alaptalanul hivatkozott arra, hogy a 2002. évi ingatlanvásárlásait az alperes figyelmen kívül hagyta.
A kifejtettekre figyelemmel az alperes eljárási kötelezettségeinek eleget tett és az adóigazgatási eljárásban nem az adóhatóságot, hanem a felperest terhelte annak igazolása, hogy az adókedvezmény törvényi feltételei megállapíthatóak-e vagy sem. A felperes érvelésével ellentétben az adókedvezmény nem érvényesül automatikusan, kizárólag a jogszabály által előírt körben és módon érvényesíthető tehát nem az adóhatóság, hanem az adózó tevőleges magatartásával.
Az alperes határozatában és a jogerős ítéletben iratszerűen megállapított tényállásból következően a felperes 2003. és 2004. évekre vonatkozó az ingatlanértékesítésből jövedelmei tekintetében adóbevallást nem nyújtott be az adóhatósághoz. Ennél fogva lakásszerzési kedvezményt nem érvényesített. A felperes a jogerős határozatok meghozatalát megelőzően lakáscélú felhasználásról az adóhatósághoz az ingatlanok tekintetében bejelentést nem tett, ennél fogva alaptalanul hivatkozott az Szja. tv. 63. §-a szerinti szabályok megszegésére. A megyei bíróság helytállóan állapította meg, hogy a perben irányadó tényállás kapcsán a kereset által vitatott körben jogszabálysértés nem állapítható meg.
Az alperes a felperes ingatlan-átruházásból származó jövedelmét jogszerűen állapította meg, és az ehhez kapcsolódó adókülönbözet, adóhiány és jogkövetkezmények is törvényesek. A felperes - mivel adót nem vallott be és nem fizetett meg - jövedelmeit az adóhatóság elől eltitkolta. Ennél fogva alaptalanul hivatkozott arra, hogy a költségvetést, illetve az államot nem érte kár, valamint arra is, hogy magatartása csak mulasztási bírsággal lett volna szankcionálható. Az adóhatóságnak a be nem vallott jövedelem utáni adót adókülönbözet, illetve adóhiány formájában kellett a felperes terhére előírnia.
Mindezekre figyelemmel a Legfelsőbb Bíróság megállapította, hogy a jogerős ítélet a felülvizsgálati kérelem által támadott körben nem sért eljárási, illetve anyagi jogszabályt, ezért azt a Pp. 275. § (3) bekezdése alapján hatályában fenntartotta.
(Legf. Bír. Kfv. I. 35.168/2007.)