adozona.hu
AVI 2010.10.106
AVI 2010.10.106
Az adózó a bejelentéstől kezdődően élhet választási jogával, az adóhatóság ezt tudomásul veszi [1992. évi LXXIV. tv. 30. § (2) bek.]
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A felperesi társaság 2005. április 25-én alakult, ingatlan bérbeadási tevékenységét 2005. május 30-án kezdte meg.
A felperes 2005. május 30. és június 16-a között előtársaságként működött. A Cégbíróság 2005. június 16-án jegyezte be a jegyzékbe.
A felperes a Cégbírósághoz benyújtott bejegyzési kérelmében úgy nyilatkozott, hogy az általános szabályok szerint kíván adózni, tehát az ingatlan bérbeadási tevékenysége az adott időszakban tárgyi adómentes szolgáltatás volt.
A felperes 2005. júniu...
AVI 2010.10.106 Az adózó a bejelentéstől kezdődően élhet választási jogával, az adóhatóság ezt tudomásul veszi [1992. évi LXXIV. tv. 30. § (2) bek.]
A felperesi társaság 2005. április 25-én alakult, ingatlan bérbeadási tevékenységét 2005. május 30-án kezdte meg.A felperes 2005. május 30. és június 16-a között előtársaságként működött. A Cégbíróság 2005. június 16-án jegyezte be a jegyzékbe.
A felperes a Cégbírósághoz benyújtott bejegyzési kérelmében úgy nyilatkozott, hogy az általános szabályok szerint kíván adózni, tehát az ingatlan bérbeadási tevékenysége az adott időszakban tárgyi adómentes szolgáltatás volt.
A felperes 2005. június 1-jén kiállított és az adóhatósághoz 2005. június 10-én érkeztetett változás-bejelentőlap kiállításával bejelentette, hogy 2005. június 1-jétől a tárgyi adómentesség helyett általános forgalmi adó szabályok szerint kíván adózni.
Az elsőfokú adóhatóság 2005. december 22-én kelt határozatával a felperes általános forgalmi adókötelezettség teljesítése módjának megváltoztatására irányuló kérelmét elutasította. E határozat indokolása szerint a felperes az adózás rendjéről szóló 2003. évi XCII. törvény. (a továbbiakban: Art.) 22. § (1) bekezdése alapján a tevékenység megkezdésekor kell nyilatkoznia arról, hogy milyen általános forgalmi adózási módot kíván választani. A Cégbíróság megállapította, hogy a felperes a bejegyzési kérelmében az általános ingatlanforgalmazási tevékenység utáni adózást választotta. Ezt követő változtatásra csak a jövő év, tehát 2006. január 1-jétől kezdődően van lehetőség.
A fellebbezés folytán eljáró alperes, mint másodfokú hatóság, a 2006. február 10-én kelt határozatával az elsőfokú határozat indokolásának megváltoztatásával az elsőfokú határozatot helybenhagyta.
Az alperes annyiban változtatta meg az indokolást, mely szerint a felperes, mint előtársaság 2005. május 30-tól június 16-ig működött, ez az időszak a számviteli törvény értelmében önálló üzleti évnek minősül, ezért az Art. 178. § 2. pontja értelmében ez önálló adóév. A felperes e szerint tehát határidőben nyújtotta be a változás-bejelentési kérelmet, de mivel a határba lépés időpontjául 2005. június 1-jét jelölte, nem pedig a cégbejegyzést követő időpontot 2005. június 17-ét, ezért utasították el a kérelmét.
A felperes a határozat ellen keresetet nyújtott be a bírósághoz, ezzel egyidejűleg felügyeleti intézkedést is kezdeményezett az APEH Elnökénél.
Az APEH elnöke 2006. szeptember 7-én kelt határozatával az alperesi határozat indokolását megváltoztatta. E határozat megállapította, hogy az ingatlan bérbeadás az általános forgalmi adóról szóló 1992. évi LXXIV. törvény (a továbbiakban: Áfa. tv.) 30. § (1) bekezdés 2. számú melléklet 10.) pontja értelmében fő szabályként tárgyi adómentes. Az adózót azonban az Áfa. tv. 30. § (2) bekezdése szerint választási jog illeti. A választás azonban nem konstitutív, év közben az Art. csak akkor engedi a változtatást, amennyiben az alanyi adómentesség esetében az adózó annak értékhatárát átlépi, egyébként a választási jogot mindig a következő adóév első napjától lehet gyakorolni. A számvitelről szóló 2000. évi C. törvény (Sztv.) 11. § (5) bekezdése az előtársasági időszakot is üzleti évnek tekinti. Ez azonban nem azonos fogalmú az Art. 178. § 2. pontjában meghatározott úgynevezett előző évvel, ezért helyesen állapította meg az adóhatóság, hogy a felperes választási jogot csak a következő év január 1-jétől gyakorolhat.
A felperes keresetében a felügyeleti jogkörben hozott elnöki határozattal módosított indokolású alperesi határozat elsőfokú határozatra is kiterjedő hatályon kívül helyezését kérte, és továbbra is annak tudomásulvételét, mely szerint 2005. június 1-jétől a változás-bejelentési kérelmének megfelelően általános forgalmi adófizetési kötelezettségét az általános szabályok szerint teljesíthesse. A felperes álláspontja szerint az Áfa. tv. 30. § (2) bekezdése alapján választási joga van az áfa-fizetési kötelezettség teljesítési módjában. A választási lehetősége az adózó bejelentésétől kezdődik, így ennek az Áfa. tv.-ben külön megszabott határideje nincsen.
Az Art.-ban írtak eljárási kötelezettségnek minősülnek, amelynek megszegése legfeljebb mulasztási bírság kiszabását teszi lehetővé. A felperes azt is hangsúlyozta, hogy a 2005. június 10-ei változás bejelentése nem kérelemnek minősült, ezt csak tudomásulvétel érdekében közölte a hatósággal. A felperes másodlagosan arra is hivatkozott, hogy az első bejelentését még az előtársaság működése alatt tette meg. Ebben az időszakban az Art. 22. § (2) bekezdésében foglaltakat értelemszerűen nem lehetett alkalmazni, a bejelentés módosítását pedig 15 napon belül az Art. 23. § (1) bekezdése alapján megtehette.
A felperes arra is hivatkozott, hogy az Art.-ban közölt határidők nem jogvesztőek, hasonló jogi álláspontot foglalt el az Európai Bíróság a C-110/98, illetve C-147/98. számú ítéletében.
Az alperes kérte a kereset elutasítását és a felügyeleti jogkörben hozott elnöki határozat által módosított határozatában foglaltakat fenntartotta.
A Fővárosi Bíróság 6. számú ítéletével a felperes keresetét elutasította.
Az elsőfokú bíróság egyetértett az adóhatóság álláspontjával és az Art. 22. § (1) bekezdés b) pontja alapján megállapította, hogy az általános forgalmi adó alanya az adóköteles tevékenység megkezdésének bejelentésével egyidejűleg kell hogy nyilatkozzon, a tárgyi adómentesség helyett az adókötelezettség teljesítését választja-e. Az e nyilatkozat megváltoztatását az adóév utolsó napjáig kell bejelenteni. A változtatás kezdő időpontja a bejelentést követő adóév első napja lehet.
Megállapította az elsőfokú bíróság azt is, hogy az Art. adóév fogalmát a 178. § (2) bekezdése határozza meg, amely nem azonos az Sztv. 11. § (5) bekezdésében foglaltakkal.
Az elsőfokú bíróság ítéletében rámutatott arra is, hogy az adóhatósági döntés összhangban volt az Európai Bíróság által kifejtettekkel, az adólevonási jog nem korlátozott a perbeli határozattal.
A jogerős ítélet ellen a felperes nyújtott be felülvizsgálati kérelmet, kérte az ítélet hatályon kívül helyezését, és a keresetének megfelelő döntés meghozatalát.
A felperes ismételten hangsúlyozta azt az álláspontját, mely szerint az Áfa. tv. 30. § (2) bekezdésében foglaltak - összhangban az Európai Bíróság döntésével - úgy teszik lehetővé az adózó választási jogának gyakorlását, hogy ahhoz semmilyen eljárásjogi további feltételt nem fűznek. Legkésőbb az adó választása napján hatályba lép az Áfa. tv. 30. § (2) bekezdése szerint a megfelelő általános forgalmi adózási forma. Csak ez a megoldás állhat összhangban az Európai Bíróság döntéseivel. Ugyanakkor hangsúlyozta a felperes azt is, hogy a téves hibás bejelentés a jogszabályi határidőben korrigálásra került, ezért az általános forgalmi adó levonási jog gyakorlását nem lehet megtagadni.
Az alperes felülvizsgálati ellenkérelmében a jogerős ítélet hatályban tartását kérte.
A Legfelsőbb Bíróság a Fővárosi Bíróság 6. számú ítéletét hatályában fenntartotta.
A perben eldöntendő jogkérdés az volt, hogy az Áfa. tv. 30. § (2) bekezdésében írt adózási módok közötti választási jog milyen határidőben és hogyan gyakorolható.
A felperes álláspontja szerint az Áfa. tv. 30. § (2) bekezdésének helyes értelmezése szerint az adózó bejelentésétől kezdődően élhet a választási jogával, az adóhatóságnak lényegében csak a tudomásulvételi lehetőség adott.
A Legfelsőbb Bíróság nem ért egyet ezzel az állásponttal.
Az Áfa. tv. 30. § (1) bekezdése szerint mentesek az adó alól a 2. mellékletben felsorolt termékértékesítések és szolgáltatás-nyújtások, (2) bekezdés: azt a 4. § (1)-(2) bekezdés szerinti adóalany, vagy azt a 4/A. § alá tartozó szervezetet, személyt, aki (amely) a 2. számú melléklet 10.) pontja inti adómentes tevékenységet folytat, megilleti az általános szabályok szerinti adózás választásának joga.
Az adóalany változás-bejelentési kötelezettségét az adózás rendjéről szóló törvény szerint teljesíti.
Ez azt jelenti, hogy a választási jog lehetőségét az Áfa. tv. maga fogalmazza meg, mégpedig úgy, hogy annak módját az Art. szabályaira bízza. Ebből következik, hogy az adózó az Art. 22. § (2) bekezdése alapján az adóköteles tevékenység megkezdésekor választ; e nyilatkozat megváltoztatása esetén - a változtatást megelőző év utolsó napjáig megteendő bejelentés alapján - a következő adóév első napjától lehetséges.
Tévesen hivatkozott tehát a felperes arra, hogy az anyagi jogszabály nem ír elő a változás bejelentésre időbeli korlátot. Az anyagi jogszabály az Áfa. tv. 30. § (2) bekezdésében visszautal az Art.-re, mint eljárási jogszabályra és előírja annak rendelkezései figyelembe vételét. Ez tehát azt jelenti, hogy maga az anyagi jogszabály az Áfa. tv., az Art.-ben írt korlátokat írta elő.
A felperes által is hivatkozott Európai Bíróság ítéletei kizárólag arra vonatkoztak, hogy az adóalanyt az általános forgalmi adónemben a választási jogtól nem lehet megfosztani. A magyar jogszabályt alkotó erre is figyelemmel engedte meg az Áfa. tv. módosításával az adózási módok közötti választási lehetőséget. Az időbeli korlát ebből a szempontból nem jelenti a választási lehetőségtől való megfosztást, kizárólag annak megfelelő időszakaszban való megtételét szabályozza.
Egyetértett a Legfelsőbb Bíróság az alperes azon álláspontjával, miszerint az Art. 178. § 2. pontjában írt adóév fogalmának meghatározása is kétféle szabályozásra utal. A jogszabályi rendelkezés ugyanis úgy fogalmaz, miszerint adóév: az a naptári év, amelyre az adókötelezettség vonatkozik, továbbá a számvitelről szóló törvényben meghatározott beszámoló adataira épülő adóév és adójellegű kötelezettségek tekintetében a számvitelről szóló törvényben meghatározott üzleti év.
Az általános forgalmi adó vonatkozásában tehát az adóév megegyezik a naptári év fogalmával; tekintettel arra, hogy az értelmező rendelkezések második fordulata a számvitelről szóló törvényben meghatározott beszámoló adatai nem befolyásolják az általános forgalmi adónemben tett bevallást.
Ugyancsak nem értett egyet a Legfelsőbb Bíróság a felperes másodlagos felülvizsgálati kérelmében írt hivatkozásával, mely szerint a változás bejelentésében írtakat az Art. 23. § (1) bekezdésének megfelelően 15 napon belül jogosult volt módosítani. Az Art. 23. § (1) bekezdésében írt megfogalmazás ugyanis kifejezetten kizárta a 22. § (2) bekezdésében lévőket ebből a változtatási lehetőségből.
Hangsúlyozza továbbiakban: a Legfelsőbb Bíróság azt is, hogy az Áfa. tv. 30. § (2) bekezdésében írt 2004. január 1-jétől hatályos választási joggal való élés lehetőségéről az adóhatóság megfelelően tájékoztatta az adózókat több nyilvánosságra hozott közleményében.
Mindezekre figyelemmel a Legfelsőbb Bíróság megállapította, hogy a jogerős ítélet a jogszabályi rendelkezéseknek megfelelt, ezért azt a Pp. 275. § (3) bekezdése alapján hatályában fenntartotta.
(Legf. Bír. Kfv. I. 35.096/2007.)