AVI 2010.9.105

A törvény értelmében a félnek kell a tőle lefoglalt jövedéki termékkel kapcsolatban a termék jogszerű birtoklását és birtokban tartását bizonyítani [2003. évi CXXVII. tv. 114. § (2) bek. b) pont]

Kiválasztott időállapot: Mi ez?
  • Kibocsátó(k):
  • Jogterület(ek):
  • Tipus:
  • Érvényesség kezdete: 
  • Érvényesség vége: 

MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?

A jövedéki hatóság nyomozói 2006. május 25. napján helyiség ellenőrzést végeztek Z. u. 18. számú ingatlanon és annak garázsában, ahol a felperes volt házastársa és két hatósági tanú jelenlétében 210 doboz magyar zárjegy nélküli cigarettát, 96 darab műanyagkannában 90 liter benzint, továbbá 6 üveg ukrán zárjeggyel ellátott szeszesitalt találtak. A hatóság ezeket a fellelt termékeket lefoglalta, egy listával együtt, amelyen különböző cigarettamárkák és mennyiségek voltak megjelölve.
Az ellenőr...

AVI 2010.9.105 A törvény értelmében a félnek kell a tőle lefoglalt jövedéki termékkel kapcsolatban a termék jogszerű birtoklását és birtokban tartását bizonyítani [2003. évi CXXVII. tv. 114. § (2) bek. b) pont]
A jövedéki hatóság nyomozói 2006. május 25. napján helyiség ellenőrzést végeztek Z. u. 18. számú ingatlanon és annak garázsában, ahol a felperes volt házastársa és két hatósági tanú jelenlétében 210 doboz magyar zárjegy nélküli cigarettát, 96 darab műanyagkannában 90 liter benzint, továbbá 6 üveg ukrán zárjeggyel ellátott szeszesitalt találtak. A hatóság ezeket a fellelt termékeket lefoglalta, egy listával együtt, amelyen különböző cigarettamárkák és mennyiségek voltak megjelölve.
Az ellenőrzés közben megérkezett a felperes is, aki a hatósági meghallgatáskor elmondta, hogy a termékek az ő tulajdonát képezik, a cigarettát és az alkohol egy részét Ukrajnában vásárolta, az alkohol másik részét ajándékba kapta. Az üzemanyagból 6 liter gázolajat egy ismerőstől kapott, egyéb benzinmennyiséget pedig az Ukrajnába utazáskor hozta magával.
A Vám- és Pénzügyőrség Vegyvizsgáló Intézete a lefoglaláskor vett benzinmintát megvizsgálta és megállapította, hogy az nem felelt meg a magyar szabvány előírásainak.
Az ellenőrzés eredményeként meghozott elsőfokú határozat a felperes terhére a jövedéki törvénysértés elkövetése miatt felperest 382 369 Ft jövedéki bírság megfizetésére kötelezte azzal, hogy a lefoglalt áruk sorsáról büntetőeljárás keretében dönt.
A fellebbezés folytán eljáró alperes 2006. november 8. napján kelt határozatával az elsőfokú határozatot helybenhagyta. A jövedéki hatóság határozatát a jövedéki adóról és jövedéki termékek forgalmazásának közös szabályairól szóló 2003. évi CXXVII. törvény (a továbbiakban: Jöt.) 15. § (2) bekezdés a) pontjára, 16. § a) pontjára, továbbá a 114. § (1) bekezdés a) pontjára és 114. § (2) bekezdés b) pontjára utalva hozta meg.
A felperes keresetében eljárásjogi és anyagi jogi jogszabálysértés miatt kérte a határozatok hatályon kívül helyezését.
Az alperes kérte a kereset elutasítását és fenntartotta a határozatában foglaltakat.
A megyei bíróság ítéletével az alperes keresettel támadott határozatát az elsőfokú határozatra is kiterjedően hatályon kívül helyezte és az elsőfokú közigazgatási szervet új eljárásra kötelezte.
Az elsőfokú bíróság alaptalannak találta a felperes eljárásjogi kifogásait.
Az elsőfokú bíróság álláspontja szerint azonban helytelenül állapította meg a jövedéki hatóság azt, hogy a felperes a jövedéki termékek eredetét ne tudta volna igazolni. A felperes ugyanis többször hivatkozott arra - mely tényt az alperes sem vitatta -, hogy Ukrajnából a megengedett mennyiséget hozta át mind a szeszesital, mind a cigaretta és az üzemanyag tekintetében. A vámmentes mennyiségű árut a többszöri ki- és beutazáskor hozta magával.
Az elsőfokú bíróság álláspontja szerint a közigazgatási szerveknek kötelessége lett volna azt a tájékoztatást megadni a személyesen eljáró felperesnek, hogy az útlevél vámhivatalnál történő bemutatásával bizonyíthatja adott esetben az áruk legális behozatalát.
A felperes az elsőfokú bíróság előtt a tárgyaláson bemutatta a lejárt és érvényes útlevelét, és a személyes meghallgatásakor is utalt arra, hogy a jövedéki termékeket Ukrajnából hozta be Magyarországra.
Az elsőfokú bíróságnak az volt az álláspontja, hogy a hatóságnak ezeket a tényeket figyelembe kellett volna vennie. A megismételt eljárásban ezért előírta, hogy vizsgálja a felperes behozhatta-e ezeket az árukat, figyelemmel arra, hogy egyszeri beutazás során 1 liter szeszesital, 2 doboz cigaretta és 10 liter üzemanyag külön igazolás nélkül is behozható.
Az elsőfokú bíróság kifejtette azt az álláspontját is, hogy egy magánszemély amennyiben saját felhasználásra hoz be harmadik államból jövedéki terméket, úgy azt akár fel is halmozhatja, ha nem értékesíti tovább, ezért az elsőfokú bíróság az új eljárásra előírta, hogy a jövedéki hatóság vizsgálja van-e adat arra nézve, hogy a termékeket továbbértékesítési célzattal tartotta a felperes.
A jogerős ítélet ellen az alperes nyújtott be felülvizsgálati kérelmet, kérte az ítélet hatályon kívül helyezését és a kereset elutasítását. Az alperes ismételten idézte a határozata meghozatalakor figyelembe vett jogszabályi rendelkezéseket, és ennek alapján hivatkozott arra, miszerint az útlevél nem igazolhatja a jövedéki termékek adózott voltát.
A Legfelsőbb Bíróság a megyei bíróság ítéletét hatályon kívül helyezte, és a felperes keresetét elutasította.
A nem vitás tényállás szerint a jövedéki hatóság a jövedéki ellenőrzés során a felperes tulajdonában lévő ingatlanban adózatlan jövedéki terméket, cigarettát, szeszesitalt és üzemanyagot talált. A Jöt. 114. § (1) bekezdés b) pontja alapján az a természetes személy, aki olyan jövedéki terméket birtokol, szállít, értékesít és használ fel, amelyet nem adóraktárban állították elő, vagy amelyet - importjövedéki termék esetén - nem vámkezeltek, a jövedéki termék mennyisége után jövedéki bírságot fizet. A Jöt. 114. § (2) bekezdés b) pontja értelmében az (1) bekezdés hatálya alá tartozónak kell tekinteni azt a jövedéki terméket, amelynek adózott voltát, vagy adófelfüggesztés mellett történő szállítását birtokosa, szállítója, értékesítője, felhasználója számlával, egyszerűsített számlával, termékkísérő okmánnyal, felvásárlási jeggyel vagy vámokmánnyal, illetve más hitelt érdemlő módon nem tudja bizonyítani.
A jogszabályi rendelkezés alapján tehát a perbeli esetben a felperesnek kellett volna a nála lefoglalt jövedéki termékekkel kapcsolatban a termékek jogszerű birtoklását és birtokban tartását bizonyítani. A felperes sem a jövedéki eljárás, sem a peres eljárás során ezt a bizonyítási kötelezettségét nem teljesítette. Az alperes helyesen utalt felülvizsgálati kérelmében arra, hogy a Magyar Köztársaság által kiállított útlevél önmagában kifejezetten csak annak igazolására szolgál, hogy igazolja az útlevél tulajdonosa mikor és mennyi időre hagyta el az ország területét, illetőleg oda mikor tért vissza. Ezek az útlevélben található adatok nem alkalmasak a Jöt. 114. § (2) bekezdés b) pontjában előírt bizonyításra, ugyanis adott jövedéki termék adózott voltának vagy adófelfüggesztés mellett történő birtoklását hitelt érdemlően nem bizonyíthatják.
Az alperes helyesen hivatkozott a felülvizsgálati kérelmében arra is, hogy a vámmentesen behozható jövedéki termékek körét a vámmentesség közösségi rendszerének létrehozásáról szóló 918/83.EGK. Tanács rendelete határozza meg. A rendelet részletesen foglalkozik a "nem kereskedelmi jellegű import" fogalmáról, amely alkalmi jellegű és kizárólag az utas és családtagjai személyes használatára vagy ajándék céljára szánt árucikkekből áll. Meghatározza azt is, hogy a jövedéki termékek egyes fajtájából mi az a mennyiség, amely ily módon behozható. Ugyancsak foglalkozik a rendelet azzal is, hogy mi az a mennyiségű üzemanyag, amelyet a gépjármű saját tartósan rögzített tartályába tárolhat. E rendelkezésből egyértelműen megállapítható, hogy a vámmentesen behozható árucikkek sem halmozhatók fel, illetőleg kizárólag annyi üzemanyagot lehet a határon vámmentesen beléptetni, amennyi az utazáshoz az üzemanyagtartályban elfér. Ehhez képest a felperesnek lett volna módja annak bizonyítására, hogy a nála fellelt jövedéki terméket adott esetben a határon vámmentesen behozható saját szükségletet kielégítő termékek voltak. A felperes ezt az állítását az erre a bizonyításra alkalmatlan útlevél felmutatásán kívül más okirattal, bizonylattal nem igazolta.
Mindezek alapján a Legfelsőbb Bíróság megállapította, hogy az alperes határozata a jogszabályoknak megfelelt, ezért a megyei bíróság jogerős ítéletét a Polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény (a továbbiakban: Pp.) 275. § (4) bekezdése alapján hatályon kívül helyezte és a felperes keresetét elutasította.

(Legf. Bír. Kfv. I. 35.143/2007.)
A folytatáshoz előfizetés szükséges.
A jogszabály aktuális szövegét és időállapotait előfizetőink és 14 napos próba-előfizetőink érhetik el!
{{ item.ArticleTitle }}

{{ item.ArticleLead }}

A folytatáshoz előfizetés szükséges!
A jogi tudástár előfizetői funkcióit csak előfizetőink és 14 napos próba-előfizetőink használhatják: az aktuális időállapottól eltérő jogszabály tartalma (korábban vagy később hatályos), nyomtatás, másolás, letöltés PDF formátumban, hirdetés nélküli nézet.

A folytatáshoz lépjen be, vagy rendelje meg előfizetését.