adozona.hu
AVI 2010.9.104
AVI 2010.9.104
A külföldi vámhatóság értesítése a magyar vámhatóságot köti [1993. évi LXXXIII. tv. B) jegyzőkönyv 32. cikk]
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A vámhivatal 2003. október 18-án a felperes nevében eljáró képviselő indítványára a kérelemnek megfelelően vámkezelt 1 darab 1999-es évjáratú Peugeot 206 GT személygépkocsit az A. Export által 2003. szeptember 9-én kiállított 4300 CHF összegű számla alapján. A vámhivatal utólag kezdeményezte a svájci vámhatóságnál a vámáru származását igazoló dokumentum utólagos megerősítését, a megkeresésre a svájci vámhatóság 2004. február 19-én arról értesítette a magyar vámhatóságot, mely szerint ilyen ex...
AVI 2010.9.104 A külföldi vámhatóság értesítése a magyar vámhatóságot köti [1993. évi LXXXIII. tv. B) jegyzőkönyv 32. cikk]
A vámhivatal 2003. október 18-án a felperes nevében eljáró képviselő indítványára a kérelemnek megfelelően vámkezelt 1 darab 1999-es évjáratú Peugeot 206 GT személygépkocsit az A. Export által 2003. szeptember 9-én kiállított 4300 CHF összegű számla alapján. A vámhivatal utólag kezdeményezte a svájci vámhatóságnál a vámáru származását igazoló dokumentum utólagos megerősítését, a megkeresésre a svájci vámhatóság 2004. február 19-én arról értesítette a magyar vámhatóságot, mely szerint ilyen exportőr nem létezik a nyilvántartásba, ezért az exportált gépkocsi származását nem tudják megerősíteni.Az értesítés alapján az elsőfokú vámhatóság határozatával a felperes terhére összesen 729 639 forint vámterhet írt elő és külön határozatával kötelezte 364 820 forint vámigazgatási bírság megfizetésére.
A fellebbezés folytán eljáró alperes, mint másodfokú hatóság 2004. augusztus 18-án kelt határozatával az elsőfokú határozatokat helybenhagyta. Az alperes határozatában megállapította, hogy a vámáru jogellenesen került forgalomba, illetőleg a vámkedvezmény érvényesítésére nem volt lehetőség.
A felperes keresetében e határozatok hatályon kívül helyezését kérte, álláspontja szerint a svájci vámhatóság értesítése megalapozatlan volt, a vámáru származásáról az exportőr autókereskedésre engedéllyel rendelkező létező vállalkozó bocsátott ki számlanyilatkozatot. A felperes arra hivatkozott, hogy az A. Export vállalkozás létezik, vállalkozói igazolványával bizonyítja, hogy a vámhatósági tájékoztatás téves volt.
A felperes tanúmeghallgatást indítványozott. Az elsőfokú bíróság tanúként hallgatta meg V. Gy.-t a perbeli személygépjármű Magyarországra fuvarozó személyét, valamint a felperes fiát, aki a gépjárművet megvásárolta.
Az elsőfokú bíróság a felperes kérelmére megkeresett svájci bíróság útján meghallgatta a gépkocsi értékesítését végző kereskedőt, aki elismerte, hogy a gépkocsit ő értékesítette, elmondta ugyanakkor, hogy Svájc állam területén ideiglenes engedélye volt és az általa kiállított számla a könyvelésében nem szerepelt.
A Fővárosi Bíróság 31. számú ítéletével a felperes keresetét elutasította. Az elsőfokú bíróság ismertette a per elbírálásához szükséges jogszabályi rendelkezéseket, így az ezt az egyezmény B) jegyzőkönyv 32. Cikk 6. pontját, illetőleg a 2., 15., 16., 21., 29. és 32. Cikkét, továbbá a perbeli időszakban hatályos vámjogról, vámeljárásról, valamint vámigazgatásról szóló 1995. évi C. törvény (Vtv.) 17., 19. §-át és a Vtv. végrehajtására kiadott 45/1996. (III. 25.) Korm. rendelet (Vhr.) 29. § (6), és 32. § (2) bekezdését. E jogszabályi rendelkezések alapján, valamint értékelve a tanúvallomásokat, az exportőr vallomását és a megkeresett svájci vámhatóság értesítését az elsőfokú bíróság megállapította, hogy az alperes nem sértett jogszabályt sem a megerősítési eljárással kapcsolatban, sem a határozathozatal során; a tényállást és a jogkövetkezményeket megfelelően állapította meg. A svájci vámhatóság - a megállapodásban előírt módon - egyértelműen közölte a magyar vámhatósággal, hogy a vizsgált vámáru kedvezményes származása nem áll fenn. A felperesnek a perben sem sikerült ezt a közlést megcáfolnia, ezért az alperesi határozatok a jogszabálynak megfeleltek.
A jogerős ítélet ellen a felperes nyújtott be felülvizsgálati kérelmet, kérte az ítélet hatályon kívül helyezését és a keresetének megfelelő ítélet meghozatalát. A felperes arra hivatkozott, hogy a svájci vámhatóság értesítésében közölt azon ok, miszerint nem létezik az exportőr nem valós, bizonyította ugyanis azt, hogy ez az exportőr létezik, Svájc területén autókereskedéssel rendelkezik, így jogosult volt a számlanyilatkozat kiállítására. Ebből következően a svájci vámhatóság értesítésére alapított vámhatósági határozat jogszabálysértő.
Az alperes felülvizsgálati ellenkérelmében a jogerős ítélet hatályban tartását kérte.
A Legfelsőbb Bíróság a Fővárosi Bíróság ítéletét hatályában fenntartotta.
Az elsőfokú bíróság helyesen állapította meg a tényállást és helytálló volt az abból levont jogkövetkeztetése is. A nem vitás tényállás szerint a felperes az általa behozott személygépkocsi kedvezményes vámkezelését kérte. Az elsőfokú vámhatóság a Magyar Köztársaság és az Európai Szabadkereskedelmi Társulás tagállamai között Genfben 1993. március 29-én aláírt szabadkereskedelmi megállapodás kihirdetéséből szóló 1993. évi LXXXIII. törvény (Szabadkereskedelmi Megállapodás) B) jegyzőkönyv 32. Cikke szerint a származást igazoló okmány utólagos megerősítését szúrópróbaszerűen vagy akkor végzik el, ha az importáló ország vámhatóságának alapos oka van kételkedni az okmányok hitelességében vagy a kérdéses termék származó helyzetében, vagy a jegyzőkönyv egyéb követelményeinek teljesítésében.
A vámhatóság e rendelkezés alapján a 32. Cikk 2. pontja szerinti megerősítési eljárást kezdeményezte. Az exportáló ország, Svájc a 32. Cikk 3. pont megerősítési eljárást lefolytatta és az 5. pont szerint a megkeresést kérő magyar vámhatóságot tájékoztatta annak eredményéről. A tájékoztatás szerint a felperes által behozott vámáru származási helyzetét a svájci vámhatóság nem erősítette meg.
Az elsőfokú bíróság helyesen állapította meg ítéletében, hogy a magyar vámhatóság a megállapodás B) jegyzőkönyv 32. Cikke értelmében előírt megerősítési eljárást a jogszabályi előírásoknak megfelelően végezte el, megvárta a svájci vámhatóság értesítését és annak alapján hozta meg határozatát. A svájci vámhatóság értesítése a magyar vámhatóságot köti, az alperes határozata a jogszabályoknak megfelelt.
Az elsőfokú bíróság a felperes által kért bizonyítási eljárást lefolytatta, a tanúmeghallgatások, továbbá a megkeresett svájci bíróság által meghallgatott kereskedő nyilatkozata a svájci vámhatóság hivatalos értesítését megdönteni nem tudta. Az a tény ugyanis, miszerint a felperes által vásárolt személygépkocsi értékesítője létező személy, önmagában a gépjármű származó helyzetét a svájci vámhatóság közlésével ellentétben nem igazolta. Megjegyzi a Legfelsőbb Bíróság azt is, hogy maga az értékesítő nyilatkozott arról, hogy Svájcban ideiglenes vállalkozói engedélye van, továbbá az általa értékesített gépkocsi a könyvelésében nem szerepelt.
A felperes a felülvizsgálati eljárás során a jogerős ítélet jogszabálysértését bizonyítani nem tudta, így a Legfelsőbb Bíróság a jogerős ítéletet a Pp. 275. § (3) bekezdése alapján hatályában fenntartotta.
(Legf. Bír. Kfv. I. 35.154/2007.)