adozona.hu
AVI 2010.9.103
AVI 2010.9.103
A vám-visszatérítésre csak a fél kérelme alapján van lehetőség [1995. évi C. tv. 137. § (1) bek. c) pont]
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A felperesi beavatkozó 2004. április 6-án 11 960 kg, nettó 11 522 kg "vetőmag hybrid kukorica bázismag fehér OECD címkével" vámáru belföldi forgalom számára történő vámkezelését kérte. A vámhivatal a vámárut a kérelemmel egyezően vámkezelte és a felperesi beavatkozót kötelezte 5 485 789 Ft vám, 4 938 065 Ft általános forgalmi adó és 5 694 000 Ft környezetvédelmi termékdíj megfizetésére. A felperesi beavatkozó vámteher fizetési kötelezettségének eleget tett.
A felperesi beavatkozó 2004. októb...
AVI 2010.9.103 A vám-visszatérítésre csak a fél kérelme alapján van lehetőség [1995. évi C. tv. 137. § (1) bek. c) pont]
A felperesi beavatkozó 2004. április 6-án 11 960 kg, nettó 11 522 kg "vetőmag hybrid kukorica bázismag fehér OECD címkével" vámáru belföldi forgalom számára történő vámkezelését kérte. A vámhivatal a vámárut a kérelemmel egyezően vámkezelte és a felperesi beavatkozót kötelezte 5 485 789 Ft vám, 4 938 065 Ft általános forgalmi adó és 5 694 000 Ft környezetvédelmi termékdíj megfizetésére. A felperesi beavatkozó vámteher fizetési kötelezettségének eleget tett.A felperesi beavatkozó 2004. október 20-án vám-visszatérítési kérelmet nyújtott be arra alapítottan, hogy vámkedvezmény utólagos igénybevételére jogosult. Az elsőfokú vámhatóság a 2004. november 24. napján hozott határozatában a kérelmet elutasította. Döntését a vámjogról, a vámeljárásról, valamint a vámigazgatásról szóló 1995. évi C. törvény (továbbiakban: Vtv.) 137. § (1) bekezdés c) pontjában, a Vtv. végrehajtásáról szóló 45/1996. (III. 25.) Kormányrendelet (továbbiakban: Vhr.) 216. § (1) bekezdésében, a törvény végrehajtásának részletes szabályairól szóló 10/1996. (III. 25.) PM rendelet (továbbiakban: PM r.) 4. számú mellékletében, az 1/2004. (III. 3.) KüM-PM együttes rendelettel módosított 29/2003. (XII. 21.) KüM-PM együttes rendelet (továbbiakban: együttes rendelet) 1. sz. mellékletében foglaltakra alapította. Határozatát azzal indokolta, hogy a felperesi beavatkozó nem csatolta be az elbíráláshoz szükséges iratokat (egységes vámáru-nyilatkozat 8. példányát és a vámteher megfizetését igazoló pénzügyi bizonylatot), az előírás szerinti módosító lapot, és a vámáru nyilatkozaton a vámáru megnevezése nem a vámkedvezmény igénybevételére jogosító kedvezőbb vámtételre vonatkozó "hybrid kukorica vetőmag szülői partner" elnevezést tartalmazza.
A határozat fellebbezés hiányában jogerőre emelkedett.
A jogerős határozat ellen előterjesztett felügyeleti intézkedés iránti kérelmet az alperes elutasította.
A városi ügyészség óvást nyújtott be a határozat ellen. Indítványozta, hogy az elsőfokú hatóság határozatát helyezze hatályon kívül, és az államigazgatási eljárás általános szabályairól szóló 1957. évi IV. törvény (továbbiakban: Áe.) 26. § (1) bekezdése szerinti tényállás tisztázási kötelezettségének eleget téve hozzon új, törvényes határozatot. A határozathozatal során vegye figyelembe a 7001/2003. (PK 1.) PM KüM-GKM-FVM irányelvben (továbbiakban: irányelv) foglaltakat, a Vetőmag Szövetség és Terméktanács állásfoglalását (továbbiakban: állásfoglalás), melyből megállapíthatóan a vámáru-nyilatkozaton megjelölt termék neve azonos a vámtarifaszámhoz tartozó és ott megjelölt termékkel.
Az óvással az első fokon eljárt vámhatóság nem értett egyet, és azt az iratokkal együtt az alpereshez felterjesztette.
Az alperes a 2006. augusztus 16. napján hozott határozatával az ügyészi óvást elutasította. Érdemi döntését azzal indokolta, hogy a kérelemre indult eljárásban a felperesi beavatkozónak kellett volna igazolnia a jogszabályi feltételek meglétét, ennek nem tett eleget, így a vám-visszatérítésre vonatkozó kérelemnek a vámhatóság nem adhatott helyt. A hatóságot nem terhelte hiánypótlás elrendelésének kötelezettsége, és hiánypótlásra történő felhívás esetén sem lett volna lehetőség a kérelem teljesítésére, mivel a vámáru-nyilatkozaton megjelölt termék elnevezését illetően nem volt azonos az ott megjelölt vámtarifaszámhoz tartozó áruval.
A felperes az óvást elutasító határozatban kifejtett jogi álláspontot nem fogadta el, és a határozat ellen keresetet nyújtott be, kérte az alperes határozatának hatályon kívül helyezését az elsőfokú határozatra is kiterjedően, és a közigazgatási szerv új eljárásra kötelezését.
A megyei bíróság a felperes keresetét elutasította, jogi álláspontja a következő volt:
A vámhatóság eljárása, az elsőfokú határozat és az alperes óvást elutasító határozata nem jogszabálysértő. Az alperes és a közigazgatási bíróság eljárására a Vtv. - mögöttes jogszabályként - és az Áe.</a> előírásai az irányadóak. A perbeli esetben a vámhatóságnak nem kellett felhívnia a felperesi beavatkozót a kérelem hiányainak pótlására. A kérelemre indult eljárásban a felperesi beavatkozónak kellett volna csatolnia a vám-visszatérítési kérelemhez a jogszabály által előírt okmányokat, amelyek más okirattal nem pótolhatóak. Egy esetleges hiánypótlási eljárás esetén sem állt volna a felperesi beavatkozó rendelkezésére az állásfoglalás, tehát nem részesülhetett volna kedvezőbb elbírálásában. Kiemelte, hogy a felperes nem élt a jogorvoslattal és az ismételt vám-visszatérítési kérelem benyújtásának lehetőségével sem az erre nyitva álló határidőn belül. Az irányelv 2004. évre nem alkalmazható, a felperes által hivatkozott 2002/335. számú jogeset pedig a perbeli ügyre nézve - eltérő tényállása miatt - nem irányadó.
A jogerős ítélet ellen a felperes nyújtott be felülvizsgálati kérelmet kérte annak hatályon kívül helyezését, kereseti kérelme szerinti döntés meghozatalát. A felperes azzal érvelt, hogy az alperest terhelte az Áe. 26. § (1) bekezdése szerinti tényállás tisztázási kötelezettség, aminek elmulasztása az ügy érdemi eldöntésére is kiható lényeges, bírósági eljárásban nem pótolható, a határozatok hatályon kívül helyezésre önmagában alapot adó lényeges eljárási jogszabálysértés. A hiánypótlási felhívás elmaradása miatt a hatóság nem biztosította az ügyfelet megillető jog gyakorlását. A vámhatóság eljárása nem felel meg a jogbiztonság követelményének és sérti a tisztességes eljáráshoz való jogot. A megyei bíróság az irányadó jogszabályok téves értelmezésével és alkalmazásával állapította meg, hogy a vámáru vámtarifaszámtól eltérő megnevezése miatt nem jogosult a felperesi beavatkozó a vámkedvezmény igénybevételére. A megyei bíróság a perköltség fizetési kötelezettségének megállapításakor figyelmen kívül hagyta a Pp. 78. § (3) bekezdését.
A felperesi beavatkozó ellenkérelmében a felperes felülvizsgálati kérelmének megfelelő döntés meghozatalát kérte. Érvelése szerint a vámhatóságnak rendelkezésére állt az EV okmány 8. példánya, és a megyei bíróság tévesen állapította meg, hogy nem csatolta a vámteher megfizetését igazoló pénzügyi bizonylatot. Kifejtette, hogy a vámhatóságot a tényállás tisztázási kötelezettség alól nem mentesíti az a körülmény, hogy a bizonyítékok szolgáltatására a kérelmező köteles, mivel a jogszabályok nem tartalmaznak az Áe.</a> rendelkezéseitől eltérő szabályozást a tényállás tisztázása, a bizonyítás, a hiánypótlás, a tájékoztatás és a kérelem elbírálása körében.
Az alperes ellenkérelmében a jogerős ítélet hatályban tartását kérte, fenntartotta határozataiban kifejtett jogi álláspontját.
A Legfelsőbb Bíróság a megyei bíróság ítéletének felperest perköltségfizetésre kötelező rendelkezését hatályon kívül helyezte, ezt meghaladó részében hatályában fenntartotta.
A Vtv. 2. § (6) bekezdése értelmében, ha a Vtv. eltérően nem rendelkezik, a vámigazgatási ügyekben az Áe.</a> rendelkezéseit kell alkalmazni. A Vtv. és a felhatalmazása alapján a Vhr., illetve a PM r. a vám-visszatérítésre vonatkozóan az Áe.</a> szabályaihoz képest eltérően rendelkezik, ugyanis az Áe.</a> által nem szabályozott körben speciális és kógens rendelkezéseket rögzít a visszatérítés feltételeire, az erre irányuló kérelemre, a kérelem alapján indult eljárásra nézve. Ennél fogva a vám-visszatérítési ügyekben kizárólag ezek a speciális vámjogi rendelkezések az irányadóak.
A Vtv. 137. § (1) bekezdés c) pontja és a Vhr. 216. § (1) bekezdése kifejezetten rögzíti, hogy vám-visszatérítésre csak a vám esedékességétől számított egy éven belül kerülhet sor. Ez az eljárás nem hivatalból, hanem csak kérelemre indulhat, és a kérelmezőnek kell igazolnia, hogy jogosult a kedvező vámtétel alkalmazására. A vámjogi rendelkezések rögzítik azt is, hogy a kérelmezőnek kell csatolnia a feltételek igazolására szolgáló okmányokat, továbbá a vám megfizetését igazoló bizonylatot, módosító lapot, melyre nézve a PM r. 4. számú melléklete tartalmaz kötelező előírásokat. Az Áe.</a>-hez képest a speciális és kedvezmény megadására irányuló kérelem alapján induló eljárásra tehát az előzőekben említett jogszabályi rendelkezések határozzák meg a hatóság és az ügyfél jogait és kötelezettségeit, az ügy eldöntése szempontjából releváns tényeket, és a bizonyítási terhet is. Ez utóbbi a vámjogszabály kifejezett rendelkezése értelmében a kérelmezőt terheli. A vámjogszabályok előírják azt is, hogy a jogszabályi feltételek fennállását csak a jogszabályok által meghatározott módon, az abban előírt okiratok, okmányok csatolásával lehet igazolni, ennél fogva ettől eltekintetni nem lehet.
A megyei bíróságnak tehát a jogszabály által meghatározott körben kellett megvizsgálnia, hogy a határozathozatalt megelőzően a kérelmező csatolta-e a jogszabály által előírt okmányokat és azok tartalmilag alkalmasak-e vagy sem a kedvezmény megadására. Az alperes pedig helytállóan hivatkozott arra, hogy nem volt hiánypótlási felhívásra irányuló kötelezettsége, döntését a rendelkezésére bocsátott adatok alapján kellett meghoznia. Az előzőekben ismertetett jogszabályi rendelkezésekre figyelemmel a hatóságot nem terhelte tájékoztatási, kioktatási hiánypótlási kötelezettség.
Megjegyzi a Legfelsőbb Bíróság, hogy a BH 2002/335. számon közzétett jogeset nem kérelemre indult eljárás kapcsán kifejtett jogi álláspontot tartalmaz, ezért a perbeli jogvita eldöntésére nézve nem lehet irányadó. Jelen ügyben továbbá az alperes határozatát nem ellenőrzés eredményeként hozta meg.
Az alkotmányos jogok sérelmére alapított felperesi érveléssel a Legfelsőbb Bíróság nem értett egyet. A felperesi beavatkozó a jogszabályok ismeretének hiányára alappal nem hivatkozhat. A felperesi beavatkozó a vám-visszatérítési kérelem benyújtásáig éveken át vámkezeltetett, és az első fokon jogerőre emelkedett határozat is egyértelműen rögzítette a kérelem elutasításának indokait, a jogorvoslatról való tájékoztatást. A hatóság tehát gondoskodott arról, hogy az ügyfelet ne érje hátrány. A felperesi beavatkozó azonban nem élt a számára biztosított jogorvoslattal és a kérelem ismételt előterjesztésének lehetőségével sem. Megjegyzi a Legfelsőbb Bíróság azt is, hogy a kérelemre indult eljárásban még az Áe.</a> szerint is az ügyfélnek kell igazolnia, hogy megfelel a jogszabályi feltételeknek.
A Legfelsőbb Bíróság a rendelkezésére álló iratokból - a Pp. 275. § (1) bekezdése alapján eljárva - azt állapította meg, hogy a felperesi beavatkozó alap nélkül hivatkozott arra, hogy a kérelemhez a szükséges, jogszabály által előírt, kötelezően mellékelendő okiratokat csatolta volna. A felperesi beavatkozó az alap vámkezeléskor semmilyen dokumentummal nem rendelkezett, amely vámkontingens igénybevételére feljogosította volna. A kérelemhez pedig nem mellékelte az EV okmány 8. számú példányát, annak hiteles másolatát is csak 2005. október 19-én (közel egy évvel az elsőfokú határozat kézhezvétele után) kérte be. Módosító lapot sem nyújtott be, ami a jogszabályi rendelkezések értelmében elengedhetetlen okmánya a kérelemre indult vámigazgatási eljárásnak.
A vámfizetését igazoló bizonylattól sem tekinthetett el az alperes. A vámterhet kiszabó határozatot a felperes 2004. április 13. napján vette át, az általa hivatkozott igazoló bizonylat pedig 2004. április 7-i átutalásról szól, tehát az e körben kifejtett érvelése sem helytálló.
A vámkezelés ügyféli kérelemre történik, ennél fogva a vámkezelést kérőnek, a felperesi beavatkozó feladata lett volna, hogy olyan árumegnevezést használjon az EV okmány 31. rovatában, melynek alapján jogosult a vámmentes vámkezelésre. A 2004. évi vámkezelés esetén nem lehet alappal hivatkozni egy 2003. évben kiadott olyan irányelvre, amely 1997-2001. évek vonatkozásában szabályozza a vámkontingenst, a vámtarifaszámot, az árumegnevezést. A 2004. évi vámkezelés esetében a vám-visszatérítés alapja kizárólag az együttes rendelet 1. sz. melléklete lehet, ez szól ugyanis a Kereskedelmi Vámtarifa 2004. évi alkalmazásáról. Ez pedig a "hybrid kukorica vetőmag szülői partner" megnevezést tartalmazza.
Az alperes az óvást elutasító határozatában alappal hivatkozott arra is, hogy a 2003. évi irányelvben foglaltak nem kerültek beépítésre az együttes rendelet szövegébe, sem annak módosításába. A bíróságnak a jogszabályi rendelkezések alapján kellett eljárnia, és mivel nem állapítható meg az áruazonosság ezen oknál fogva sem hozhatott a keresetnek helyt adó döntést.
(Legf. Bír. Kfv. I. 35.150/2007.)