adozona.hu
AVI 2010.9.96
AVI 2010.9.96
A szerződő fél által átadott cégkivonat önmagában nem elegendő a kellő körültekintés bizonyítására (1992. évi LXXIV. tv. 32., 35. §)
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
Az adóhatóság a felperesnél vizsgálatot tartott 2000-2003. évekre általános forgalmi adó és társasági adónemben. Az ellenőrzés egyebek mellett két társaság által kibocsátott számlákat nem fogadott el hitelesnek, ezért a felperes általános forgalmi adó levonását e számlák vonatkozásában nem fogadta el.
Így nem fogadta el az adóhatóság a H. Kft. által kibocsátott számlákat. A felperes e társaságtól 3 db számlát fogadott be reklámsugárzásról kötött szerződés alapján. Az ellenőrzés megállapított...
Így nem fogadta el az adóhatóság a H. Kft. által kibocsátott számlákat. A felperes e társaságtól 3 db számlát fogadott be reklámsugárzásról kötött szerződés alapján. Az ellenőrzés megállapította, hogy a cég fő tevékenysége teherszállítás, a reklámtevékenység nem is szerepelt a bejegyzésében. A számlákon fizetési módként átutalás szerepelt, de azt készpénzben fizették ki. A nyilvántartás adatai alapján 2001. szeptember 27-ig volt a Kft. ügyvezetője, így az azt követően kiállított számlák ellenértékét már nem írhatta alá, illetve nem vehette fel.
Az elsőfokú hatóság kapcsolódó vizsgálatot is végzett a H. Kft.-nél, akinek az elnevezése is megváltozott.
A számlakibocsátó nem szerepelt a Magyar Televízió partner adatbázisában, holott a megkötött üzlet szerint a felperes az MTV 1-es és 2-es csatornáján lévő reklámidőt vásárolta meg tőle. A felperes nem járt el kellő körültekintéssel, mert nem ellenőrizte, hogy a cég ténylegesen milyen tevékenységet végez és egyáltalán működik-e.
Az ellenőrzés a továbbiakban: nem fogadta el a felperes által az S. Bt.-től befogadott számlákat, amelyek nyomdai szolgáltatásokról, reklámtábla, reklámfóliák gyártásáról, felszerelések és reklámfilmek készítéséről szólt. A befogadott számlák alapján a felperes összesen 4 742 000 forint általános forgalmi adót helyezett levonásba, a tevékenységre vonatkozó szerződést, számlákat nem a Bt. képviseletére jogosult beltagja B. J. írta alá, hanem egy korábbi időszakban lévő kültag, aki a számlakiállításkor már a társaságnak nem volt sem alkalmazottja, sem tagja. A kiegyenlítés módjaként itt is átutalás került feltüntetésre, holott valamennyi tagot a pénztárból készpénzben egyenlítették ki. A Bt. vizsgálatkor eljáró tagjai nem tudtak információt szolgáltatni a korábbi számlákról.
Az adóhatóság elsőfokú határozatával az ellenőrzés eredményeként a felperes terhére 9 292 000 forint általános forgalmi adókülönbözetet, 4 646 000 forint bírságot és 4 410 000 forint késedelmi pótlékot állapított meg.
A fellebbezés folytán eljáró alperes, mint másodfokú hatóság határozatával az elsőfokú határozatot helybenhagyta.
A felperes keresetében a határozatok megváltoztatását kérte, oly módon, mely szerint a terhére 600 000 forint adókülönbözet, 180 000 forint bírság és 516 000 forint késedelmi pótlék kerüljön megállapításra, egyebekben a határozatok hatályon kívül helyezését kérte. A felperes hivatkozott arra, hogy az a tény, miszerint a reklámtevékenység nem szerepel a tevékenységi körében az adókötelezettségét nem befolyásolja. A cégnyilvántartás változásait 2002-ben vezették át a kifogásolt cégeknél, így 2001-ben a cégjegyzék még a régi adatokat tartalmazza, ennek megfelelően történtek az egyes számlák aláírásai. Az egyes dokumentumok át nem adása nem befolyásolja a számlában szereplő adatokat, a számlában feltüntetett fizetési mód eltérése legfeljebb hibás számlát eredményez, amelyet az általános forgalmi adóról szóló 1992. évi LXXIV. törvény (Áfa. tv.) 45. §-a alapján helyesbíteni lehet, amennyiben erre a figyelmét felhívják. A felperes hivatkozott arra is, hogy kellő körültekintéssel járt el a számlák befogadásánál, nincsen olyan jogszabályi előírás, amely szerint személyesen kell a partnereinél a munkavégzést ellenőrizni.
Az alperes kérte a kereset elutasítását és fenntartotta a határozatában foglaltakat.
A megyei bíróság ítéletével a felperes keresetét elutasította. Az elsőfokú bíróság a döntését az Áfa. tv. 32. § (1) bekezdése és 35. § (1) bekezdésére alapította. A per adatai és a lefolytatott bizonyítás alapján pedig megállapította, hogy az adóhatóság által vizsgált számlák nem voltak hitelesnek tekinthetők. Az elsőfokú bíróság értékelte a számlák egyes adatait és ennek alapján állapított meg azt, hogy sem a H. Kft., sem az S. Bt. által kibocsátott számlák nem az arra jogosult személytől származtak. Az elsőfokú bíróság kitért arra is, hogy a felperesi magatartás nem volt kellő körültekintőnek minősíthető. A szerződő fél által átadott cégkivonat nem elegendő a kellő körültekintés bizonyítására. Sem a szerződések ellenértékének kifizetése, sem az adózók körülményei utáni tájékozódás a felperes részéről nem volt megfelelő.
A jogerős ítélet ellen a felperes nyújtott be felülvizsgálati kérelmet, kérte az ítélet hatályon kívül helyezését és a keresetének megfelelő ítélet meghozatalát. A felperes lényegében megismételte az adóigazgatási eljárás és a keresetében kifejtett álláspontját és hangsúlyozta, hogy az elsőfokú bíróság nem megfelelően értékelte a per adatait. A perbeli számlák alkalmasak voltak az általános forgalmi adó levonási jog gyakorlására.
Az alperes a tárgyaláson kérte a jogerős ítélet hatályban tartását.
A Legfelsőbb Bíróság a megyei bíróság ítéletét hatályában fenntartotta.
Az elsőfokú bíróság helyesen állapította meg a tényállást és helytálló volt az abból levont jogkövetkeztetése is.
Az Áfa. tv. 32. § (1) bekezdés a) pontja, 35. § (1) bekezdés a) pontja, valamint a számvitelről szóló 2000. évi C. törvény (Sztv.) 166. §-a igen szigorú feltételeket szab az általános forgalmi adó levonási jog gyakorlásául.
A perbeli esetben az adóhatóság nem vitatta az egyes számlákban feltüntetett gazdasági események megvalósulását - ezért is fogadta el a társasági adó elszámolásánál a feltüntetett költségelszámolást -. A megállapított adatok és bizonyítékok alapján azonban azt vitatta, hogy a gazdasági események nem a számlában feltüntetett felek között történtek meg. Erre vonatkozóan az adóhatóság részletes bizonyítási eljárás folytatott le és határozatában megindokolta, hogy a H. Kft., illetőleg az S. Bt. által kibocsátott számlák miért nem minősíthetők hitelesnek.
Ugyancsak helyesen értékelte mind az adóhatóság, mind az elsőfokú bíróság ítéletében azt, hogy az Áfa. tv. 44. § (5) bekezdésében írt feltételek nem álltak fenn. A felperes az adott esetekben nem tanúsított kellő körültekintést. A felperes a H. Kft.-vel kapcsolatban nem tudott nyilatkozni arról, hogy a cég melyik képviselőjével tárgyalt. Nem ellenőrizte továbbá, hogy a cég ténylegesen működik-e, mi a tevékenységi köre. Önmagában az első számla befogadása előtt beszerzett cégkivonat nem minősíthető a gazdasági partner körülményeiről való kellő tájékozódásnak. A körülmények megismerését az is akadályozta, hogy a számlán feltüntetett átutalás helyett készpénzben történt a teljesítés kiegyenlítése, így az S. Bt.-vel kapcsolatban a felperesi ügyvezető szintén nem tudta megmondani hogyan történt a céggel a kapcsolatfelvétel, kivel folytak az üzleti tárgyalások. A Bt. székhelyén nem jártak, semmiféle referenciával a cégről nem rendelkeztek, és nem tájékozódtak arról sem, hogy e Bt. nevében ki jogosult eljárni.
Mindezek alapján az elsőfokú bíróság ítélete a jogszabályoknak megfelelt, ezért a Legfelsőbb Bíróság azt a Pp. 275. § (3) bekezdése alapján hatályában fenntartotta.
(Legf. Bír. Kfv. I.35.169/2007.)