AVI 2010.8.92

A Jöt. a munkáltató objektív felelősségét rögzíti [2003. évi CXXVII. tv. 17. § (3) bek., 121. § (3) bek.]

Kiválasztott időállapot: Mi ez?
  • Kibocsátó(k):
  • Jogterület(ek):
  • Tipus:
  • Érvényesség kezdete: 
  • Érvényesség vége: 

MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?

A felperes nemzetközi fuvarozást is végez Ukrajnába, illetve Oroszországba. 2006. augusztus 13-án a felperes munkavállalója, K. T. gépkocsivezető által vezetett pótkocsis tehergépkocsit vizsgálat alá vonták és a vontató vezetőfülkéjében lévő ágy alatt összesen 3170 doboz különböző márkájú cigarettát találtak. A gépkocsivezető úgy nyilatkozott, hogy ismeretlen személyek kérésére hozta be a cigarettákat Ukrajnából.
Az elsőfokú vámhivatal határozatával a felperest, mint a gépjárművezető munkált...

AVI 2010.8.92 A Jöt. a munkáltató objektív felelősségét rögzíti [2003. évi CXXVII. tv. 17. § (3) bek., 121. § (3) bek.]
A felperes nemzetközi fuvarozást is végez Ukrajnába, illetve Oroszországba. 2006. augusztus 13-án a felperes munkavállalója, K. T. gépkocsivezető által vezetett pótkocsis tehergépkocsit vizsgálat alá vonták és a vontató vezetőfülkéjében lévő ágy alatt összesen 3170 doboz különböző márkájú cigarettát találtak. A gépkocsivezető úgy nyilatkozott, hogy ismeretlen személyek kérésére hozta be a cigarettákat Ukrajnából.
Az elsőfokú vámhivatal határozatával a felperest, mint a gépjárművezető munkáltatóját 9 136 650 Ft jövedéki bírság megfizetésére kötelezte, egyben lefoglalta a cigarettákat, a vontató tehergépkocsit és pótkocsit. Határozatában a jövedéki adóról és a jövedéki termék forgalmazásának különös szabályairól szóló 2003. évi CXXVII. törvény (továbbiakban: Jöt.) 121. § (3) bekezdésére hivatkozott.
Az alperes határozatával az elsőfokú határozatot helybenhagyta azzal, hogy a kiszabott jövedéki bírságot a vámhivatal határozatának rendelkezései szerint kell megfizetni. A vontató gépkocsi, illetve pótkocsi lefoglalását időközben megszüntették, azt kiadták.
A felperes keresetében az alperes határozatának felülvizsgálatát kizárólag a jövedéki bírság megfizetésére kötelezés tekintetében kérte azzal, hogy az alperes tévesen mérlegelte a Jöt. 16. § (3) bekezdését, 17. § (3) bekezdését és 121. § (3) bekezdését, mivel a gépkocsivezető nem a munkaviszonyával összefüggésben követte el a jövedéki törvénysértést.
Az elsőfokú bíróság jogerős ítéletével az alperes határozatát az elsőfokú határozatra is kiterjedően hatályon kívül helyezte, és az elsőfokú szervet új eljárás lefolytatására kötelezte. Ítéletének indokolásában kifejtette, hogy a jövedéki törvény 121. § (3) bekezdése szerinti bírságfizetési kötelezettség akkor áll fenn, ha a fennállnak a 17. § (3) bekezdése szerinti feltételek is.
A Jöt. 17. § (3) bekezdése alapján adófizetésre kötelezett személy az is, aki adózatlan jövedéki terméket a törvény rendelkezéseitől eltérő módon, jogellenesen megszerzi, birtokolja, szállítja, felhasználja, vagy forgalomba hozza. Ha az előbbi cselekményeket az alkalmazott a munkaviszonyával összefüggésben eljárva követi el, a munkáltató minősül adófizetésre kötelezett személynek.
Az elsőfokú bíróság rámutatott, a Jöt. nem tartalmaz külön szabályozást arra vonatkozóan, hogy mi minősül munkakörében eljárva elkövetett cselekménynek. Ezért a bíróságnak a Jöt. ezen rendelkezésének szabályait, a munkaviszonnyal összefüggő jogszabály rendelkezésével egybevetve kell értelmezni és alkalmazni. A magyarországi munkaviszonyra vonatkozó alapvető szabályokat a Munka Törvénykönyvéről szóló többször módosított 1992. évi XXII. törvény (továbbiakban: Mtv.) tartalmazza.
Egyértelműen megállapítható, hogy a munkaviszonyhoz és ezen belül annak lényeges eleméhez - munkakö­réhez - semmiképpen sem kapcsolódhat bűncselekmény elkövetése. Az alkalmazott tehát nem munkakörében eljárva - azaz a Jöt. hatálya alá tartozó tevékenységhez kapcsolódóan - követte el a jövedéki törvénysértést, így a felperes nem minősül jövedéki adó, illetve jövedéki bírság megfizetésére kötelezettnek.
A jogerős ítélet ellen az alperes nyújtott be felülvizsgálati kérelmet kérve annak hatályon kívül helyezését, és a felperes keresetének elutasítását. Felülvizsgálati kérelmében részletezte a jövedéki szabályozásról szóló korábban hatályban lévő 1993. évi LVIII. törvény, illetve a jelenleg hatályos Jöt. rendelkezéseit és a szankciórendszer kialakulását, fejlődését; a felperes felelőssége a Jöt. 17. § (3) bekezdése alapján megállapítható. A munkáltató felelőssége nem csak a jövedéki engedélyes tevékenységhez kapcsolható.
A felperes a jogerős ítélet hatályában való fenntartását indítványozta.
A Legfelsőbb Bíróság a megyei bíróság ítéletét hatályon kívül helyezte, és a felperes keresetét elutasította.
Az elsőfokú bíróság az ügy irányadó tényállást helyesen tárta fel, ugyanakkor az ügyben alkalmazandó jogszabályok nem megfelelő értelmezésével döntött a felperes kereseti kérelme felől.
Az alperes felülvizsgálati kérelmével kapcsolatban a Legfelsőbb Bíróság rámutat arra, hogy a Jöt. hatályba lépését megelőzően hatályban volt, a jövedéki adóval és a jövedéki termékek forgalmazásának különös szabályairól szóló 1997. évi CIII. törvény (továbbiakban: régi Jöt.) 2003. január 1-jei hatállyal vezetett be a 17. § (3) bekezdését és 76. § (5) bekezdését, amely először szabályozta a munkáltató felelősségét. Ezeket a paragrafusokat az adókról, járulékokról és egyéb költségvetési befizetésekről szóló törvények módosításáról szóló 2002. évi XLII. törvény 86. §-a, illetve 111. §-ai vezették be. Ennek indoka részben az volt, hogy mind a jogalkotás, mind a jogalkalmazás terén vitatott volt, hogy a munkavállaló által elkövetett jövedéki jogszabálysértés esetén a munkavállalót vagy a munkáltatót kell-e jövedéki szankciókkal sújtani. E körben az ítélkezési gyakorlat sem volt egységes. Részben ezek az indokok vezettek ahhoz, hogy a jogszabályalkotó egyértelműsítette a munkáltató felelősségének kérdését a jövedéki adó és a jövedéki bírság megfizetésére vonatkozóan.
A Jöt. 17. § (3) bekezdése, illetve 121. § (3) bekezdése szó szerint vette át a régi Jöt. munkáltatói felelősséggel kapcsolatos szabályait. Ennek lényege, hogyha az alkalmazott a jogsértő cselekményeket a munkaviszonyával összefüggésben eljárva követi el [Jöt. 17. § (3) bekezdés], vagy az alkalmazott által munkakörében elkövetett cselekmény után [Jöt. 121. § (3) bekezdése] a munkáltató minősül adófizetésre kötelezett személynek, illetve a jövedéki bírságot a munkáltató köteles megfizetni.
Az elsőfokú bíróság érvelésével szemben ez a felelősség nemcsak abban az esetben áll fenn, ha a munkáltató jövedéki engedélyes tevékenységet folytat, hanem minden olyan esetre vonatkozik, amikor a munkavállaló jövedéki jogszabálysértést követ el.
A Legfelsőbb Bíróság megítélése szerint a munkaviszonyával összefüggésben, illetve a munkakörében elkövetett cselekmény jogi terminológiákat nem lehet leszűkíteni, és csak arra értelmezni, amikor a munkavállaló a munkáltató utasítása szerint jár el, és a munkáltató jogsértő cselekmény elvégzésére utasítja a munkavállalót.
Ezt a jogi terminológiát úgy kell értelmezni, hogy amikor a munkavállaló munkavégzése során a munkakörében eljárva követ el valamely jövedéki jogszabálysértést, a jogszabályalkotó a munkáltató mögöttes objektív felelősségét szabályozza, és a munkáltatóval szemben kell megállapítani a Jöt. szankcióit.
A perbeli esetben a felek által sem vitatottan K. T. gépkocsivezető a felperes alkalmazásában állt. A felperes nemzetközi fuvarozást végzett Magyarországról Ukrajnába, illetve Oroszországba és egy ilyen fuvarozás alkalmával vezette a perbeli tehergépjárművet a gépkocsivezető. A gépkocsivezető tehát nem saját céljából, hanem a felperes gazdasági tevékenysége körében végezte a fuvarozási tevékenységet, amikor ellenőrizték.
A Jöt. 17. § (3) bekezdése és 121. § (3) bekezdése nemcsak azt az esetkört szabályozza, amikor a munkavállaló kifejezetten a munkáltató utasítására követi el a jogszabálysértést, hanem adott esetben arra az esetre is, amikor a munkáltató nem tud alkalmazottjának jogszabálysértő magatartásáról. A jogszabályalkotó ugyanis erre az esetre is a munkáltató mögöttes, objektív felelősségét rendeli alkalmazni.
Mindezekre figyelemmel a Legfelsőbb Bíróság az elsőfokú bíróság jogerős ítéletét a Pp. 275. § (4) bekezdése alapján hatályon kívül helyezte, és a felperes keresetét elutasította.
(Legf. Bír. Kfv. I. 35.116/2007.)
A folytatáshoz előfizetés szükséges.
A jogszabály aktuális szövegét és időállapotait előfizetőink és 14 napos próba-előfizetőink érhetik el!
{{ item.ArticleTitle }}

{{ item.ArticleLead }}

A folytatáshoz előfizetés szükséges!
A jogi tudástár előfizetői funkcióit csak előfizetőink és 14 napos próba-előfizetőink használhatják: az aktuális időállapottól eltérő jogszabály tartalma (korábban vagy később hatályos), nyomtatás, másolás, letöltés PDF formátumban, hirdetés nélküli nézet.

A folytatáshoz lépjen be, vagy rendelje meg előfizetését.