AVI 2010.8.88

Nincs olyan rendelkezés, amely az Art. 128. § (1) bekezdése szerinti határidő túllépése miatt zárná ki az adóhatóság határozathozatali jogát [2003. évi XCII. tv. 128. § (1) bek.]

Kiválasztott időállapot: Mi ez?
  • Kibocsátó(k):
  • Jogterület(ek):
  • Tipus:
  • Érvényesség kezdete: 
  • Érvényesség vége: 

MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?

Az Sz. Alapítvány (továbbiakban: Alapítvány) a G. Hotel Kft.-től megvásárolta a Cs., Ö. sétány 1. szám alatti ingatlant (továbbiakban ingatlan) 550 000 000 forint + 68 750 000 forint általános forgalmi adó (továbbiakban: áfa) vételárért. Az adóhatóság az általános forgalmi adóról szóló 1992. évi LXXIV. törvény (továbbiakban: Áfa. tv.) 71. § (9) bekezdésére alapítottan az Alapítvány visszatérítési kérelmének helyt adott és a 68 750 000 Ft összegű általános forgalmi adót 2004. február 19-én rés...

AVI 2010.8.88 Nincs olyan rendelkezés, amely az Art. 128. § (1) bekezdése szerinti határidő túllépése miatt zárná ki az adóhatóság határozathozatali jogát [2003. évi XCII. tv. 128. § (1) bek.]
Az Sz. Alapítvány (továbbiakban: Alapítvány) a G. Hotel Kft.-től megvásárolta a Cs., Ö. sétány 1. szám alatti ingatlant (továbbiakban ingatlan) 550 000 000 forint + 68 750 000 forint általános forgalmi adó (továbbiakban: áfa) vételárért. Az adóhatóság az általános forgalmi adóról szóló 1992. évi LXXIV. törvény (továbbiakban: Áfa. tv.) 71. § (9) bekezdésére alapítottan az Alapítvány visszatérítési kérelmének helyt adott és a 68 750 000 Ft összegű általános forgalmi adót 2004. február 19-én részére kiutalta.
A felperes és az Alapítvány az ingatlanra 2004. január 22-én előszerződést, április 29-én pedig végleges adásvételi szerződést kötött, amelyek az ingatlan vételárát 453 579 360 Ft és 113 394 840 Ft általános forgalmi adó összegben határozták meg.
Az ingatlan vételárából 181 974 200 Ft előleg úgy került kiegyenlítésre, hogy a felek kölcsönösen beszámították egymás felé fennálló tartozásukat, illetve a felperes 385 000 000 Ft összegben átvállalta az Alapítvány banki hiteltartozását.
Az ingatlanhoz kapcsolódóan az Alapítvány, 6 db számlát, illetve számlát helyettesítő okmányt (továbbiakban: bizonylat) bocsátott ki, amelyekben felszámított általános forgalmi adót a felperes a 2004. januártól júniusig terjedő időszakban bevallásaiban levonható adóként vette figyelembe.
Az Alapítvány 2002. április 8-án került bejegyzésre, áfa-alanyiság alá 2002. július 11-én jelentkezett be, fő tevékenységként szociális és egyéb humán egészségügyi ellátást (tárgyi adómentes tevékenységeket) jelölt meg. Az Alapítvány 2003. július 15-én további tevékenységként ingatlan-beruházást, eladást, utazásszervezést, szállodai szolgáltatást, étkezőhelyi vendéglátást jelentett be, amely tevékenységek után alanyi adómentességet választott. Az Alapítvány a kapcsolódó ellenőrzés időpontjáig a felperes felé kibocsátott bizonylatokat nem könyvelte le, a felperes felé kibocsátott számlák szerinti általános forgalmi adót nem vallotta be, e körben adót nem fizetett meg.
Az adóhatóság a felperesnél általános forgalmi adó adónemben 2004. január-június időszakra vonatkozóan kiutalás előtti ellenőrzést végzett, az ennek eredményként hozott elsőfokú határozatban a felperes terhére 113 395 000 Ft adókülönbözetet írt elő, amit jogosulatlan visszaigénylésnek minősített és az összeg kiutalását elutasította. Az adóhatóság kötelezte a felperest 56 697 000 Ft adóbírság megfizetésére.
A felperes fellebbezése folytán eljárt alperes határozatában az elsőfokú határozatot - az indokolás részbeni megváltoztatásával - helybenhagyta.
Az alperes érdemi döntését az Áfa. tv. 4. és 5. §-aiban, 17. § (1) és (2) bekezdéseiben, 32. § (1) bekezdés a) pontjában, 35. § (1) bekezdésében, 30. § (2) bekezdésében, 2. számú melléklet 10. pontjában, 33. § (1) bekezdés b) pontjában, 48. § (1) és (4) bekezdéseiben, 44. § (5) bekezdésében, 51. § (2) bekezdésében, 51. § (9) bekezdésében a 2000. évi C. törvény (továbbiakban: Sztv.) 26. § (8) bekezdésében, 166. § (2) bekezdésében foglaltakra alapította.
Az alperes érdemi döntését azzal indokolta, hogy az Alapítvány a bizonylatokon általános forgalmi adót nem számíthatott volna fel, a felperes a hiteltelen bizonylatok alapján adólevonási jogát nem jogszerűen gyakorolta. Az Alapítvány az ingatlanértékesítés tekintetében nem minősült áfa-adóalanynak, azt nem nyereségesen adta el, az ügylet tekintetében rendszeresség vagy üzletszerűség sem állapítható meg, ezért az ingatlan értékesítése áfa-kötelezettséget és áfa-adóalanyiságot nem keletkeztet.
A felperes keresetében - eljárási és anyagi jogszabálysértésekre hivatkozva - az adóhatósági határozatok hatályon kívül helyezését és az adóhatóság új eljárásra kötelezését kérte.
Az elsőfokú bíróság a felperes keresetét elutasította.
Az elsőfokú bíróságnak az volt a jogi álláspontja, hogy az alperes eleget tett a 2003. évi XCII. törvény (továbbiakban: Art.) 97. §-a szerinti tényállás tisztázási kötelezettségének, és jogszerűen állapította meg, hogy az ingatlanhoz kapcsolódó bizonylatok kibocsátása kapcsán az Alapítvány nem tekinthető áfa adóalanynak. Ezért, valamint az Áfa. tv. 17. § (1) bekezdése, az Sztv. 26. § (8) bekezdése szerinti szabályozásból következően a felperest - aki nem járt el kellő körültekintéssel - az áfa-visszaigénylési jogosultság nem illette meg, a keresettel támadott határozatok jogszerűek.
A jogerős ítélet ellen - 2006. december 29-én - a felperes nyújtott be felülvizsgálati kérelmet, kérte annak hatályon kívül helyezését és az elsőfokú bíróság utasítását új eljárásra. A felperes azzal érvelt, hogy az alperes eljárása és a jogerős ítélet nem felel meg az Art. 92. § (3) és (9) bekezdéseiben, 128. § (1) bekezdésében, az Áfa. tv. 4. és 5. §-aiban, 44. § (5) bekezdésében, 51. § (1) és (2) bekezdéseiben, 71. § (9) bekezdésében foglaltaknak. A felperes - 2007. október 9-én - tárgyalás tartása iránti kérelmet terjesztett elő.
Tárgyalás tartását a felülvizsgálati kérelmet előterjesztő fél a felülvizsgálati kérelmében kérheti, határidő elmulasztása esetén igazolásnak nincs helye [Pp. 274. § (2) bekezdése]. Ezért, valamint azért, mivel a Legfelsőbb Bíróság a tárgyaláson való elbírálást nem tartotta szükségesnek a felülvizsgálati kérelmet tárgyaláson kívül bírálta el [Pp. 274. § (1) bekezdése].
Az alperes ellenkérelmében a jogerős ítélet hatályban tartását kérte.
A Legfelsőbb Bíróság a Fővárosi Bíróság ítéletét hatályában fenntartja.
Az elsőfokú bíróság iratszerűen állapította meg, hogy az ellenőrzési jegyzőkönyvet a felperes 2004. november 8-án vette át, a határozathozatalra nyitva álló határidő 2005. január 7-én járt le, az adóhatóság azonban csak 2005. január 13-án tájékoztatta a felperest "az ellenőrzést realizáló határozat ügyintézési határidejének" meghosszabbításáról és az elsőfokú határozat 2005. február 11. keltezéssel került kibocsátásra.
Osztja a Legfelsőbb Bíróság az elsőfokú bíróság jogi álláspontját a tekintetben, hogy erre irányuló jogszabályi rendelkezés hiányában a határozathozatali határidő túllépése nem tekinthető az ügy érdemére is kiható, lényeges, adóhatósági határozatok hatályon kívül helyezésére alapot adó jogszabálysértésnek [2004. évi CXL. törvény 111. § (1) bekezdése].
A felperes érvelésével ellentétben az ellenőrzési határidőkre vonatkozó rendelkezések nem alkalmazhatóak a hatósági (utólagos adó-megállapításra irányuló) eljárásra. Az ellenőrzés és a hatósági (határozathozatali) eljárás az adóigazgatási eljárás egymással nem azonosítható részei, az Art.-ban külön-külön kerültek szabályozásra. A hatósági eljárás az ellenőrzés megállapításairól szóló határozat meghozatala érdekében lefolytatott olyan eljárás, amely az ellenőrzés során feltárt adatokra épül [Art. 120. § (4) bekezdés c) pontja, 121. §, 128-130. §]. Az Art. 92. § (3) és (9) bekezdései kizárólag az ellenőrzési határidőkre nézve rögzítenek - nem jogvesztő - határidőket. A határozathozatalra vonatkozó határidőt az Art. 128. § (1) bekezdése szabályozza akként, hogy az erre nyitva álló határidő a jegyzőkönyv átvételétől számított 60 nap, amelynek túllépését az Art. - a felperes érvelésével ellentétben - nem "szankcionálja". Nincs olyan Art. szabály, amely az Art. 128. § (1) bekezdése szerinti határidő túllépése miatt zárná ki az adóhatóság határozathozatali jogát.
Az Alapítvány az ingatlant ellenérték fejében értékesítette, ezért az adókötelezettség megítélésénél az Áfa. tv. 6. §-át kellett irányadónak tekinteni, ugyanakkor vizsgálni kellett, hogy ez a termékértékesítés megvalósítja-e az Áfa. tv. 4-5. §-ai szerinti rendszeresen vagy üzletszerűen végzett tevékenységet, azaz áfa-adóalanyiságot teremt-e.
Az Alapítvány kuratóriumi elnökének nyilatkozatára alapítottan - számviteli bizonylatok, dokumentumok - hiányában áfa-adóalanyiságot megállapítani nem lehet. A felülvizsgálati kérelemben hivatkozott APEH tájékoztatás a felperes javára azért nem értékelhető, mivel kizárólag a tájékoztatást kérő "levelében leírt információn alapul", és az Alapítvány által folytatott gazdasági tevékenységet feltételezve került kibocsátásra.
Az iratokból a perbeli esetben az állapítható meg, hogy az Alapítvány megalakulásától kezdve általános forgalmi adóbevallást nem nyújtott be, a költségvetés felé általános forgalmi adót nem fizetett be, és a nála lefolytatott célvizsgálat gazdasági tevékenység végzésére vonatkozó adatokat nem tárt fel. Az Alapítvány nem az áfa adóalanyiságához kötődően, hanem az Áfa. tv. 71. § (9) bekezdése szerinti kivételes visszaigénylési szabályból következően külön engedéllyel igényelte vissza az ingatlant terhelő általános forgalmi adót. Az Alapítványnak a megalakulásától kezdődően az ingatlan volt az első értékesítése, amit nem nyereségesen adott el a felperesnek, az ingatlanértékesítés kapcsán rendszeresség, üzletszerűség nem állapítható meg. Az alperes és az elsőfokú bíróság tehát iratszerűen, helyes ténybeli és jogkövetkeztetésekkel állapította meg, hogy az ingatlanértékesítés áfa-kötelezettséget és áfa-adóalanyiságot nem keletkeztetett az Alapítványnál. Ezért az Alapítvány az ingatlanértékesítés kapcsán felperes felé kibocsátott számlákban általános forgalmi adót nem számíthatott volna fel, az általános forgalmi adót tartalmazó bizonylatok nem hitelesek, ezek alapján adólevonási jog nem gyakorolható.
Az Alapítvány adózási módszerének alanyi adómentességet választott. Az Áfa. tv. 51. § (2) bekezdése értelmében az alanyi adómentesség megszűnik, ha az (1) bekezdés szerinti időszakon belül az adóalany gazdasági tevékenységéből - ide nem értve a tárgyi adómentesség hatálya alá tartozó termékértékesítést és szolgáltatásnyújtást - származó tényleges bevétele meghaladja az alanyi adómentesség választására jogosító értékhatárt. A perbeli esetben az ingatlan értékesítése nem valósította meg az Áfa. tv. 5. §-a szerinti gazdasági tevékenységet, ezért a felperes által hivatkozott Áfa. tv. 51. § (2) bekezdése nem alkalmazható.
A felperes az előleget követelésmérséklés útján egyenlítette ki, és az erről kiállított számlát helyettesítő okmányon feltüntetésre került az is, hogy "pénzügyi teljesítést nem igényel". Az Sztv. 26. § (8) bekezdése azonban a tárgyi eszköz beszerzésére adott előleget pénzmozgáshoz köti, a követelésmérséklés pedig nem minősül pénzeszköznek [Sztv. 29. § (1) bekezdése, 31. §-a]. A számlát helyettesítő okmány nem felel meg az előlegre vonatkozó Áfa. tv. 17. § (1) és (2) bekezdése szerinti előírásoknak sem, mivel ellenértékbe beszámítható pénzösszeg átadására nem került sor, tehát a számlát helyettesítő okmány hiteltelen bizonylat, arra adólevonási jog nem alapítható [Áfa. tv. 32. § (1) bekezdés a) pontja, 35. § (1) bekezdése, Sztv. 166. § (2) bekezdése].
A felperesi adózótól elvárható a számlára, előlegre, ellenérték megfizetésére vonatkozó egyértelműen szabályozott alapvető rendelkezések ismerete, és az ezeknek megfelelő joggyakorlás. A számlát helyettesítő okmány kapcsán a felperesnek - kellő körültekintés mellett - észlelnie kellett volna a hiteltelenséget.
A bizonylatokon a számlakibocsátó adószámában feltüntetett "1" szám is nyilvánvalóan jelzi a számlakibocsátó áfa adóalanyiságának hiányát, ezért az alperesi határozat és a jogerős ítélet megalapozottan és jogszerűen állapította meg, hogy a felperes esetében az Áfa. tv. 44. § (5) bekezdése nem alkalmazható.
A kifejtettekre figyelemmel a Legfelsőbb Bíróság a jogerős ítéletet a Pp. 275. § (3) bekezdése alapján hatályában fenntartotta.
(Legf. Bír. Kfv. I. 35.023/2007.)
A folytatáshoz előfizetés szükséges.
A jogszabály aktuális szövegét és időállapotait előfizetőink és 14 napos próba-előfizetőink érhetik el!
{{ item.ArticleTitle }}

{{ item.ArticleLead }}

A folytatáshoz előfizetés szükséges!
A jogi tudástár előfizetői funkcióit csak előfizetőink és 14 napos próba-előfizetőink használhatják: az aktuális időállapottól eltérő jogszabály tartalma (korábban vagy később hatályos), nyomtatás, másolás, letöltés PDF formátumban, hirdetés nélküli nézet.

A folytatáshoz lépjen be, vagy rendelje meg előfizetését.