adozona.hu
AVI 2010.7.79
AVI 2010.7.79
Az adóhatósági iratot akkor is kézbesítettnek kell tekinteni, ha a címzett az átvételt megtagadja [2003. évi XCII. tv. 124. § (2) bek.]
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
Az adóhatóság a felperesnél 2000-2001. évre vonatkozóan vizsgálatot tartott. Az ellenőrzés eredményeképpen meghozott elsőfokú határozat a felperes terhére 15 034 000 Ft adóhiányt állapított meg, kötelezte továbbá bírság és késedelmi pótlék, valamint mulasztási bírság megfizetésére is.
A fellebbezés folytán eljáró alperes, mint másodfokú hatóság, az elsőfokú határozatot helybenhagyta. Jelen felülvizsgálati eljárás tárgya az adóhatósági határozatok két megállapítása volt, melyek a következők.
...
A fellebbezés folytán eljáró alperes, mint másodfokú hatóság, az elsőfokú határozatot helybenhagyta. Jelen felülvizsgálati eljárás tárgya az adóhatósági határozatok két megállapítása volt, melyek a következők.
Az elsőfokú adóhatóság határozatának VI. pontjában megállapította, hogy a B. J. munkaviszonya a felperesnél 2001. január 31-én szűnt meg. 2001. május 18-án közös megegyezéssel szüntették meg az ügyvezetői igazgatói megbízatását is.
A felperes K-01/007. számú számlával tárgyi eszközöket értékesített a P. Rt. részére. A leszámlázott eszközöket tételesen felsorolta a számla melléklete. A leszámlázott tárgyi eszközök két tétel kivételével megegyeztek B. J. személyi leltárában 2000. február 15-én felvett tárgyi eszközökkel. A felperes úgy nyilatkozott, hogy B. J.-vel a megbízás megszűnésekor nem készült átadás-átvételi jegyzőkönyv. A leltáradatok az ellenőrzés szerint azt igazolták, hogy a kérdéses eszközök B. J. személyes használatában voltak, és nem a cég székhelyén.
Az adóhatóság az adózás rendjéről szóló 1990. évi XCI. törvény (régi Art.) 1. § (7) bekezdése alapján minősítette a rendelkezésre álló dokumentumokat, és azt állapította meg, hogy az értékesített tárgyi eszközök általános forgalmi adóval növelt értéke a B. J. adóköteles természetbeni juttatásának minősül.
A vizsgálat e megállapítás következményeként személyi jövedelemadó-hiányt, munkaadói járulékhiányt, általános forgalmi adó, egészségbiztosítási és nyugdíjbiztosítási járulékfizetési kötelezettséget állapított meg, és a felperes 2001. évi adózás előtti eredményét 5 230 000 Ft-tal csökkentette.
Az alperes másodfokú határozata olyan időszakot, illetve adókötelezettségeket is érintett, amelynek elévülése 2005. december 31-én következett volna be. Ezért az alperes a jogszabályi lehetőséggel élve úgy döntött, hogy a másodfokú határozatot meghozatalának napján 2005. december 22-én - az elsőfokú adóhatóság alkalmazottjai útján - személyesen kézbesíti.
A felperest az adóhatósági eljárásban G. Zs. okl. közgazda adószakértő képviselte, ezért a határozatot neki kísérelték meg kézbesíteni. Az adószakértő irodájában a kézbesítés napján nem volt jelen, a helyszínen talált személy közölte, hogy nincs meghatalmazása az adóhatósági határozat átvételére. Az alperes ezt a nyilatkozatot úgy tekintette, hogy a felperest képviselő adószakértő nevében eljáró személy megtagadta a határozat személyes átvételét, ezért a december 22-i határozati kézbesítést joghatályosnak minősítette. Ezt követően sor került a határozat postai kézbesítésére is, amelyet a felperesi képviselő 2006. január 2-án postán átvett, és ellene a bírósági felülvizsgálathoz szükséges keresetlevelet határidőben benyújtotta, amelyben kérte részben az elsőfokú határozat VI. pontjával kapcsolatos adóhatósági határozati rendelkezések hatályon kívül helyezését, valamint elévülés jogcímén a 2000. évre vonatkozó hatósági határozati rendelkezések hatályon kívül helyezését.
A Fővárosi Bíróság ítéletével a felperes keresetét elutasította. Az elsőfokú határozat VI. pontjával kapcsolatban az elsőfokú bíróság megállapította, hogy - egyezően az alperesi állásponttal - nem a keletkezett dokumentumok szerint történtek a gazdasági események, ezért az adóhatóság jogszerűen hivatkozott az Art. 1. § (7) bekezdésére.
Az elévülés vonatkozásában az elsőfokú bíróság megállapította, hogy a személyes kézbesítés szabályszerűnek volt tekinthető, az megtörtént 2005. december 22-én, így a felperessel szembeni 2000. évre vonatkozó adóhatósági megállapítások nem évültek el.
A jogerős ítéletnek az adóhatósági határozat VI. pontja és az elévüléssel kapcsolatos okfejtése ellen a felperes nyújtott be felülvizsgálati kérelmet. A jogerős ítélet egyéb rendelkezéseit a felek jogorvoslati kérelemmel nem támadták.
A felperes felülvizsgálati kérelmében megismételte az adóigazgatási és a peres eljárás során előadottakat és kérte a VI. ponttal kapcsolatos adóhatározati rendelkezések, valamint a 2000. évre vonatkozó fizetési kötelezettséggel kapcsolatos rendelkezések hatályon kívül helyezését.
Az alperes felülvizsgálati ellenkérelmében kérte a jogerős ítélet hatályban tartását.
A Legfelsőbb Bíróság a Fővárosi Bíróság ítéletének felülvizsgálati kérelemmel nem támadott részét nem érintette, a felülvizsgálati kérelemmel támadott körben az alperes határozatát - az elsőfokú határozatra is kiterjedően - az elsőfokú határozat VI. pontját érintő érdemi döntés és jogkövetkezményei tekintetében hatályában fenntartotta, és a 2000. évre vonatkozó adófizetési kötelezettség és jogkövetkezményei tekintetében hozott rendelkezéseit hatályon kívül helyezte.
Az elsőfokú határozat VI. pontjában található megállapításokkal kapcsolatban a Legfelsőbb Bíróság leszögezte, hogy az adóhatóság és az elsőfokú bíróság helyesen értékelte a rendelkezésre álló bizonyítékokat és jogszerű volt az abból levont jogi következtetése is.
Az adóhatóság és az elsőfokú bíróság elsősorban azt állapította meg, hogy a perbeli számla mellékletében felsorolt tárgyi eszközök a vizsgálat időpontjában, illetőleg a B. J. ügyvezetői megbízásának megszűnésekor nem voltak fellelhetők sem a társaság székhelyén, sem telephelyén. Ezek a tárgyi eszközök B. J. személyi használatában voltak, a személyi leltárba feltüntetésre is kerültek. Így az adóhatóság jogszerűen járt el akkor, amikor az Art. 1. § (7) bekezdése alapján az ügyletet a felek által a valóságban lebonyolítottak szerint úgy minősítette, hogy az a felperes volt ügyvezetőjének B. J.-nek az adóköteles természetbeni juttatásának minősül, és ennek megfelelően vonta le az adójogi következtetéseket. Önmagában az a tény, hogy a felperes ugyanezen tárgyi eszközökre a P. Rt. részére számlakibocsátást foganatosított, nem változtat a valóságban végbe ment azon ügyleten, hogy ezeket az eszközöket a felperes a volt ügyvezető igazgatójának természetbeni juttatásként adta át.
Az adóhatóságnak és az elsőfokú bíróságnak ezek a megállapításait a felmerült bizonyítékok alátámasztották, ennek ellenkezőjét a felperesnek nem sikerült bizonyítania. A Legfelsőbb Bíróság a felperes felülvizsgálati kérelmének ezen részét nem tartotta alaposnak.
Alaposnak találta a Legfelsőbb Bíróság a felperes felülvizsgálati kérelmét az elévülés, illetve kézbesítés vonatkozásában.
Az eldöntendő kérdés az volt, hogy az adóhatóság 2005. december 22-én végrehajtott személyes kézbesítése szabályszerű volt-e. E kérdés eldöntésétől függött ugyanis az, hogy a 2000. évre tett adóhatósági megállapítások elévülése bekövetkezett-e. Az eljárás során ugyanis az nem volt vitás, hogy a 2000. évre vonatkozó megállapítások szabályszerű kézbesítés hiányában 2005. december 31-én elévülnek.
A felperest az adóhatósági eljárás során G. Zs. okleveles közgazda, adószakértő képviselte.
Az alperes a másodfokú határozatát alkalmazottai és két hatósági tanú jelenlétében 2005. december 22-én személyesen kívánta kézbesíteni. A felperes képviseletében eljáró adószakértő egyéni vállalkozó a személyes kézbesítés időpontjában nem tartózkodott a megadott címén. Az ott található személy az átvételt meghatalmazás hiányában nem vállalta.
Az adóhatóság és az elsőfokú bíróság helyesen állapította meg azt, hogy az eljárás során alkalmazandó 2005. november 1-jével hatályba lépett közigazgatási hatósági eljárás és szolgáltatás általános szabályairól szóló 2004. évi CXL. törvény (Ket.) 78. § (5) bekezdés f) pontja, valamint a postai szolgáltatások ellátásáról és minőségi követelményeiről szóló 79/2004. (IV. 19.) Kormányrendelet 30. § (5) bekezdése szerint az adóhatóság jogosult volt arra, hogy postai kézbesítés mellőzésével saját munkaviszonyban lévő alkalmazottai útján határozatát személyesen kézbesítse, ha azt a sürgősség indokolja, vagy egyéb okból szükséges. Személyes kézbesítés a 29. § (12) bekezdésében meghatározottak szerint közvetett úton is történhet. Ez a mód a jelen eljárásra értelemszerűen nem vonatkozik. Ha a kézbesítés kétszeri kísérlettel sem teljesíthető, a kézbesítést még egy alkalommal meg kell kísérelni, vagy a posta útján kell teljesíteni.
Az adóhatóság e rendelkezésnek megfelelően járt el akkor, amikor a többszöri személyes kézbesítés hiányában végül is postára adta másodfokú határozatát. A postai kézbesítés szabályai szerint a határozatot a felperes képviselője 2006. január 2-án kézhez vette, és ennek megfelelően nyújtotta be a keresetlevelet.
A Legfelsőbb Bíróság mindenekelőtt azt hangsúlyozza, hogy a személyes kézbesítés szabályaira nem a postai küldemények szabályai az irányadóak. Hivatalos irat személyes kézbesítését kizárólag a képviseleti jogosultsággal rendelkező személynek lehetséges foganatosítani.
Nem volt vitás az a tény, hogy a felperest képviselő adótanácsadó a személyes kézbesítéskor a helyszínen nem tartózkodott. A helyszínen tartózkodó személynek az adóhatósági határozat átvételére meghatalmazása nem volt. E tények ellenkezőjét az eljárás során az alperes nem bizonyította.
Az adózás rendjéről szóló 2003. évi XCII. törvény (Art.) 124. § (2) bekezdése értelmében az adóhatósági iratot akkor is kézbesítettnek kell tekinteni, ha a címzett az átvételt megtagadta. A perbeli esetben azonban az adóhatósági személyes kézbesítés időpontjában a felperesi képviselő irodájában jelenlévő személy - tagadásával szemben - hivatalos iratok átvételére meghatalmazásra jogosultságát nem bizonyították. Így az átvételt ez a személy nem vállalhatta, az Art. 124. § (2) bekezdésében írt "irat átvételének megtagadása" nem állt fenn.
A személyes kézbesítésre vonatkozó jogszabályi rendelkezések illetőleg maga az adóhatóság e témában irányadó 7006/2005. (ÁEÉ 10. sz.) irányelve rendelkezései egyéb feltételt nem tartalmaznak. Ez tehát azt jelenti, hogy a személyes kézbesítés sikertelensége esetén az egyéb postai kézbesítést kell megvalósítani.
A Ket. és az idézett 79/2004. (IV. 19.) Kormányrendelet a személyes kézbesítést az eljáró hatóság részére az általános postai kézbesítések mellett további lehetőségként biztosítja; ezzel kapcsolatban a címzett részére semmilyen külön kötelezettséget nem ír elő. Ezért a Legfelsőbb Bíróság nem ért egyet az elsőfokú ítélet azon okfejtésével, miszerint a címzett köteles lenne (az általában előre be nem jelentett) személyes kézbesítés megvalósítását helyettes átvevő vagy egyéb módon mindenképpen biztosítani. Ilyen feltételt egyébként még a postai kézbesítés szabályai sem tartalmaznak, hiszen a postai kézbesítés sikertelensége esetén a küldemények a postán még több napig átvehetők.
Mindezek alapján a Legfelsőbb Bíróság megállapította, hogy a felperes részére az alperesi határozat szabályszerű kézbesítése 2006. január 4-én történt meg. Ehhez képest a 2000. évre vonatkozó adófizetési kötelezettség és jogkövetkezményei tekintetében hozott rendelkezések elévültek.
Mindezekre figyelemmel a Legfelsőbb Bíróság - felülvizsgálati kérelem keretei között - a jogerős ítéletet a Pp. 275. § (4) bekezdése alapján a 2000. évre vonatkozó adófizetési kötelezettség és jogkövetkezményei tekintetében hatályon kívül helyezte; a VI. pontja vonatkozásában a Pp. 275. § (3) bekezdése alapján az ítéleti döntést hatályában fenntartotta.
(Legf. Bír. Kfv. I. 35.135/2007.)