adozona.hu
AVI 2010.7.76
AVI 2010.7.76
Az adótartozás mérséklése iránti eljárás kérelemre induló eljárás, amelyben az adózót terheli az együttműködési és bizonyítási kötelezettség [2003. évi XCII. tv. 1. § (2) és (6) bek.]
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
Az adóhatóság a felperest, mint a J. Bt. beltagját a 2005. július 4-én kelt határozatában kötelezte a társaság 1 742 000 Ft összegű tartozásának megfizetésére. A felperes 2005. október 3-án kérte a tartozás tekintetében fizetési könnyítés engedélyezését, illetve az adótartozás méltányosságból történő egészben vagy részbeni törlését.
Az első fokon eljárt adóhatóság a felperes kérelmét elutasította. A felperes fellebbezés folytán eljárt alperes határozatában az elsőfokú határozatot helybenhagy...
Az első fokon eljárt adóhatóság a felperes kérelmét elutasította. A felperes fellebbezés folytán eljárt alperes határozatában az elsőfokú határozatot helybenhagyta. Az alperes érdemi döntését a 2003. évi XCII. törvény (továbbiakban: Art.) 133. § (1) és (4) bekezdésében, 134. § (1) bekezdésében foglaltakra alapította.
Az alperes azt állapította meg, hogy a felperes által közölt 79 615 Ft-os havi jövedelem a 88 845 Ft-os rendszeres kiadás folytán jelentkező 9230 Ft-os hiány mellett nem nyújthatott fedezetet élelmezésre, ruházkodásra és a mindennapi életvitelhez nélkülözhetetlenül szükséges költségekre és kiadásokra. A felperes hitelt érdemlően nem igazolta leánya rendszeres támogatását. A felperes olyan jövedelemmel, anyagi forrással is rendelkezik, amelyről az adóhatóságnak nem nyilatkozott, ellentmondásos a nyilatkozata a vele együtt élő közeli hozzátartozó vonatkozásában is. Mivel a felperes nem tárta fel hitelt érdemlően családi, jövedelmi, vagyoni körülményeit, így nem adott lehetőséget az adóhatóságnak érdemi vizsgálatára, illetve arra, hogy a kérelem teljesítéséhez szükséges törvényi feltételek fennállását kétséget kizáróan megállapíthassa. A felperes kérelme azért sem teljesíthető, mert a tulajdonában álló üzletrész névértéke a teljes adótartozásra fedezetet nyújt.
A felperes keresetében a határozatok hatályon kívül helyezését, vagy számára kedvező döntés meghozatalát kérte. A felperes azzal érvelt, hogy az alperes "felszínesen járt el" személyi, kereseti, jövedelmi viszonyainak felmérése során nem minden tény és körülményt vett figyelembe, az általa előadottak helytállóak és indokolják kérelmének teljesítését. A felperes a bíróság felhívására csatolta leánya arra vonatkozó nyilatkozatát, hogy őt "havonta - aktuális anyagi helyzetétől függően - 30-40 ezer forinttal támogatja".
Az alperes ellenkérelmében a határozatában foglaltakat fenntartotta és a felperes keresetének elutasítását kérte. Az alperes hivatkozott arra is, hogy felperes leánya anyagi támogatását hitelt érdemlően a perben sem bizonyította.
Az elsőfokú bíróság a felperes keresetét alaposnak találta és az alperes határozatát az elsőfokú határozatra is kiterjedően hatályon kívül helyezte, az elsőfokú adóhatóságot új eljárás lefolytatására kötelezte.
Az elsőfokú bíróság jogerős ítéletében azt állapította, meg, hogy az alperes határozata nem felel meg a méltányossági jogkörben hozott határozatok jogszerűségére vonatkozó követelményeknek, mivel abból nem tűnik ki a bizonyítékok mérlegelésének okszerűsége. Az alperes ugyanis csak vélelmezte, de kétséget kizáróan nem bizonyította a jövedelem eltitkolást.
Az elsőfokú bíróság az új eljárásra előírta, hogy az alperesnek a tényállást úgy kell tisztáznia és a bizonyítékok mérlegelését úgy kell elvégeznie, hogy abból egyértelműen megállapítható legyen az adott bizonyítékok elfogadása vagy elutasításának indoka, és a nem bizonyított tény a felperes terhére nem értékelhető. Az alperes jövedelem eltitkolást csak akkor vehet figyelembe, ha azt bizonyítja. Az alperesnek az új eljárás során azt kell vizsgálnia, hogy "az adótartozás az életfeltételeket veszélyeztetné-e a megfizetés kikényszerítése esetében". Az elsőfokú bíróság rögzítette azt is, hogy a felperesnek együtt kell működnie az adóhatósággal, amennyiben ennek a kötelezettségének nem tesz eleget, akkor annak következményeit viselnie kell.
A jogerős ítélet ellen az alperes nyújtott be felülvizsgálati kérelmet, kérte annak hatályon kívül helyezését, felperes keresetének elutasítását. Az alperes azzal érvelt, hogy a jogerős ítélet nem felel meg a Pp. 339/A. és 339/B. § rendelkezéseinek, és hivatkozott arra is, hogy a jogerős ítéletben megállapított tényállás, az abból levont ténybeli és jogkövetkeztetések tévesek, az adóhatósági határozatok megalapozottak és jogszerűek.
A felperes érdemi ellenkérelmet nem terjesztett elő.
A Legfelsőbb Bíróság a Fővárosi Bíróság ítéletét hatályon kívül helyezte, és a felperes keresetét elutasította.
Az adótartozás mérséklése iránti eljárás kérelemre induló eljárás, amelyben az adózót terheli az együttműködési és bizonyítási kötelezettség. Az adóhatóság az Art. 1. § (2) és (6) bekezdései értelmében a felhatalmazás céljának megfelelően és a törvény által meghatározott körben jogosult és köteles a méltányosság gyakorlására.
Az Art. 134. § (1) bekezdése értelmében az adóhatóság a magánszemély kérelme alapján az adótartozást mérsékelheti vagy elengedheti, ha annak megfizetése az adózónak és a vele együtt élő közeli hozzátartozónak a megélhetését súlyosan veszélyezteti. Az e tárgyban hozott határozat mérlegelési jogkörben hozott határozatnak minősül. A mérlegelési jogkörben hozott közigazgatási határozat akkor tekinthető jogszerűnek, ha a közigazgatási szerv a tényállást kellő mértékben feltárta, az eljárási szabályokat betartotta, a mérlegelés szempontjai megállapíthatók, és a határozat indokolásából a bizonyítékok mérlegelésének okszerűsége kitűnik (Pp. 339/B. §).
A bíróságnak a keresettel támadott határozatot a meghozatalkor hatályban volt jogszabályok és az akkor fennálló tények alapján kell felülvizsgálnia (Pp. 339/A. §).
Az Art. 134. § (1) bekezdése szerinti törvényi tényállás megállapításához elengedhetetlenül szükséges a közös háztartásban élő hozzátartozók vagyoni, jövedelmi és szociális viszonyainak teljes körű feltárása, amely során figyelemmel kell lenni a mindennapi megélhetés költségeire, a rezsire, a lakást terhelő hitelre és egyéb kötelezettségekre, tartozásokra, a hozzátartozó igazolt támogatására, az adatok egybehangzó vagy ellentmondásos voltára.
A Legfelsőbb Bíróság - a Pp. 275. § (1) bekezdése alapján eljárva - a rendelkezésére álló iratok alapján a következőket állapította meg:
Az adóhatóság a felperest adatlap kitöltésével hívta fel a kérelem teljesítéséhez szükséges feltételek feltárására, és környezettanulmány készítésére is sor került. A felperes nem élt ellenbizonyítással azon tényekkel szemben, mely szerint havi nettó jövedelme 79 615 Ft volt, amellyel szemben 88 845 Ft havi rendszeres kiadása merült fel (gáz, víz, csatorna, fűtés, villany, közös költség, telefon, biztosítás, hiteltörlesztés). A felperesnek továbbá - általa sem vitatottan - az R. Kft.-ben 60%-os üzletrésze van, amelynek névértéke 1,8 millió forint, és rendelkezik egy 9 millió forint forgalmi értékű lakással is.
A felperes abban a kérelmére indult közigazgatási eljárásban, amelyben együttműködési és bizonyítási kötelezettség terhelte - a jövedelme és kiadásai közötti ellentmondás tisztázására és a mindennapi megélhetés forrásának, hozzátartozói támogatásnak, és kérelme alaposságának alátámasztására - bizonyítást nem ajánlott fel. A felperes kizárólag a perben nyújtotta be leánya támogatásra vonatkozó nyilatkozatát, egyéb bizonyítási indítványt nem terjesztett elő. A felperes leánya azonban - bevallásaiból megállapíthatóan - 2005-től havi jövedelemként a minimálbér nettó összegéhez jutott, ami nem haladta meg a havi 50 000 Ft-ot és ebből a jövedelméből még 350 168 + 165 558 Ft összegű lakáscélú hitelt is törlesztett. Ezekből az adatokból az állapítható meg, hogy a felperes leánya a hiteltörlesztés levonása után maximálisan fennmaradó évi 84 000 Ft-os jövedelméből nem támogathatta a felperest havi 30-40 000 Ft-tal, arra vonatkozó hitelt érdemlő adatokat pedig a felperes nem szolgáltatott, hogy leányának a bevallásokban foglaltakon kívül volt-e olyan jövedelme, amiből őt támogathatta.
Az előzőekben részletezettekből az következik, hogy az alperes határozatában a tényállást nem feltételezésekre, hanem tényekre és ezekből levont okszerű, logikus, ténybeli következtetésekre alapította akkor, amikor megállapította, hogy a felperes által feltárt jövedelem nem biztosít fedezetet a kiadásokra, a felperes leánya a rendelkezésre álló adatok szerint nem volt képes a nyilatkozatába foglalt támogatás nyújtására, a felperes által szolgáltatott adatok aggályosak, egymásnak ellentmondóak, illetve a felperes rendelkezik olyan jövedelemmel, amit nem tárt fel, a kérelem elbírálásához a valós viszonyok nem állapíthatóak meg, a felperes nem igazolta kérelme teljesítésének jogszabály által megkívánt feltételeit. Hangsúlyozza a Legfelsőbb Bíróság, hogy a méltányossági kérelemre indult eljárásban nemcsak alacsony és adózott jövedelem vehető figyelembe, és azt is, hogy az adómérséklési eljárás nem ellenőrzés és nem az adóhatóság által nem ismert, adózó által be nem vallott jövedelem pontos összegének a feltárására vagy becslésére irányul, mivel ezekre más szabályok vonatkoznak (Art. 87. §, 108-109. §-ai).
Az alperes helytállóan hivatkozott arra is, hogy érdemi döntésének nem egy, hanem két alapvető indoka volt, a kérelmet ugyanis azért sem találta teljesíthetőnek, mert a felperes üzletrészének névértéke a teljes tartozásra fedezetet biztosít.
A kifejtettekből következően a Legfelsőbb Bíróság azt állapította meg, hogy az alperes határozata teljes körűen feltárt jogszerűen megállapított tényállást tartalmaz, megfelel a jogvita eldöntésére irányadó jogszabályi rendelkezéseknek, a mérlegelési jogkörben hozott határozatokra előírt törvényi követelményeknek. Az alperes határozatából a mérlegelés okszerűsége is megállapítható, mivel helytálló indokát adja az elé tárt és rendelkezésére álló valamennyi bizonyíték bizonyító erejének, az egyes bizonyítékok elfogadásának illetve elutasításának. A felperes a perben nem bizonyította a keresettel támadott határozatok jogszabálysértő voltát. Ezért a Legfelsőbb Bíróság a jogerős ítéletet a Pp. 275. § (4) bekezdése alapján hatályon kívül helyezte, és a felperes keresetét elutasította.
(Legf. Bír. Kfv. I. 35.273/2007.)