adozona.hu
AVI 2010.6.65
AVI 2010.6.65
A láncszerződések valamennyi elemét vizsgálni kell annak eldöntésekor, hogy jogszerű-e az adólevonás [1992. évi LXXIV. tv. 32., 35. §]
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
Az adóhatóság vizsgálatot tartott az I. r. felperesnél 2005. I. és II. negyedévére az általános forgalmi adónem körében.
A vizsgálat megállapította, hogy az I. r. felperes növényház építésének kivitelezési munkálataira kötött szerződést a H. Ingatlanforgalmazó és Építőipari Szolgáltató Kft.-vel. A kivitelezési munkák 2005. május 31-én befejeződtek. Az I. r. felperes a kivitelező által 2005. I. negyedévében, illetőleg II. negyedévében kibocsátott 7 db illetve 3 db készpénzfizetési számla álta...
A vizsgálat megállapította, hogy az I. r. felperes növényház építésének kivitelezési munkálataira kötött szerződést a H. Ingatlanforgalmazó és Építőipari Szolgáltató Kft.-vel. A kivitelezési munkák 2005. május 31-én befejeződtek. Az I. r. felperes a kivitelező által 2005. I. negyedévében, illetőleg II. negyedévében kibocsátott 7 db illetve 3 db készpénzfizetési számla általános forgalmi adótartamának levonását végezte el.
Az adóhatóság megállapítása szerint e számlák alapján a levonási jog alkalmazására nem kerülhetett volna sor, ezért külön-külön meghozott két elsőfokú határozatával a felperes terhére 2005. I. negyedévére 5 523 000 Ft adókülönbözetet állapított meg a jogosulatlan adó-visszaigénylés után 2 761 000 Ft bírságot szabott ki, 2005. II. negyedévére 2 214 000 Ft általános forgalmi adókülönbözetet állapított meg, és 1 107 000 Ft bírságot szabott ki.
A II. r. felperes az R. növényház kivitelezési munkára kötött vállalkozási szerződést ugyancsak a H. Kft.-vel. Az adóhatósági megállapítások szerint e munkálatok végzésével kibocsátott 7 db készpénzfizetési számla alapján a II. r. felperes is jogosulatlanul érvényesített adólevonást. Ugyancsak nem volt megfelelő a II. r. felperes által vásárolt 2 db gázkazán és 2 db gázégőről az A. Kft. által kibocsátott számla általános forgalmi adó levonási jog gyakorlására, ezért az elsőfokú adóhatóság 2006. március 7-én a II. r. felperes terhére 2005. I. negyedévére 15 133 000 általános forgalmi adókülönbözetet állapított meg, amely alapján kötelezte a továbbiakban 7 566 000 Ft adóbírság, és 233 000 Ft késedelmi pótlék megfizetésére.
Az elsőfokú adóhatóság 2006. március 8-án kelt határozatával a II. r. felperes terhére 2005. II. negyedévére
12 773 000 Ft általános forgalmi adókülönbözetet állapított meg, és a jogosulatlan adó-visszaigénylés után 6 386 000 Ft bírságot is kiszabott. E határozat alapja szintén a H. Kft. által kibocsátott 8 db készpénzfizetési számla volt.
Az elsőfokú adóhatóság e határozatokat - indokolásuk szerint - azért hozta meg, mivel vizsgálta a számlakibocsátók tevékenységét, és a valóságosan végbement gazdasági folyamatokat. Ennek érdekében kapcsolódó célellenőrzést folytatott a H. Kft-nél. Megállapította, hogy a számlakibocsátó nem rendelkezik alkalmazottakkal és a munkát a felpereseknél az A. Kft. végezte el alvállalkozóként. Ugyanakkor az alvállalkozóról is megállapításra került, hogy nincsenek saját alkalmazottai, ő is tovább szerződött két alvállalkozóval az É. Kft.-vel, valamint az É. Rt.-vel. Az É. Rt. 2001. december 6. óta felszámolás alatt állt, a K. Kft.-nél elszámolt számlák az "fa." megjelölést nem tartalmazták. Az É. Kft. vezetője úgy nyilatkozott, hogy sohasem végzett építőipari kivitelezési munkákat, nem bocsátott ki számlát a K. Kft. részére. Ezek a számlák a könyvelésében sem voltak megtalálhatók. A vizsgálat szerint a H. Kft. és az alvállalkozó A. Kft. a számlákon és a szerződésen kívül nem tudta más dokumentumokkal bizonyítani, hogy valóban elvégezték az alvállalkozók a meghatározott munkát.
Az alvállalkozóknál sem tudtak olyan bizonylatot felmutatni, amelyek ezt igazolták volna. Így az adóhatóság megállapítása szerint ezeket az építőipari szolgáltatásokat olyan ismeretlen személy vagy gazdasági társaság teljesítette, akinek a kilétét megállapítani nem lehet, tehát az adólevonási jog gyakorlására bemutatott számlák nem minősültek hitelesnek. Az adóhatóság szerint a kellő körültekintő magatartást sem tanúsították a felperesek, tekintettel arra, hogy az alvállalkozói munkavégzést nem ellenőrizték, illetőleg nem is terjedt ki a figyelmük az alvállalkozókra.
A fellebbezés folytán eljáró alperes, mint másodfokú hatóság az elsőfokú határozatokat helybenhagyta.
A felperesek külön-külön benyújtott kerestükben e határozatok hatályon kívül helyezését kérték.
A felpereseknek az volt az álláspontja, hogy a vállalkozókkal szerződést kötöttek meghatározott munka elvégzésére. A munka elkészült, azt átvették, arra nem volt ráhatásuk, hogy a vállalkozó által igénybe vett további alvállalkozókat is ellenőrizzék. Az adóhatóság megsértette az Áfa. tv. 43. § (5) bekezdését, amikor az alvállalkozókkal kapcsolatos megállapításait tette.
Az elsőfokú bíróság a bizonyítási eljárást lefolytatta, majd 14. számú ítéletével az alperes keresettel támadott határozatait az elsőfokú határozatra is kiterjedően hatályon kívül helyezte.
Az elsőfokú bíróság ismertette a per eldöntéséhez szükséges jogszabályi rendelkezéseket, az általános forgalmi adóról szóló 1992. évi LXXIV. törvény (Áfa. tv.) 32. § (1) bekezdés a) pontját, 35. § (1) bekezdését, valamint a 44. § (5) bekezdését, majd értékelte a bizonyítási eljárás egyes adatait. E szerint megállapította, hogy az I. r. felperesnél a növényház műszaki átadására sor került, az építési beruházást időközben ellenőrizték, a létesítmény a funkciójának megfelelően üzemel. A H. Kft. és az A. Kft. alvállalkozói szerződése kötésével és adott esetben napi munkavállalók toborzásával végeztette el a munkát. A II. r. felperes vonatkozásában szintén az került megállapításra, hogy a H. Kft.-vel az ügyvezetővel H. P.-rel tárgyalt a II. r. felperes. Az építési napló vezetése megtörtént, bejegyzéseiből követhető volt a munkavégzésben dolgozók létszáma és az elvégzett munka. Az Országos Munkabiztonsági és Munkaügyi Főfelügyelőség Munkaügyi Felügyelősége 2005. május 10-én tartott munkaügyi ellenőrzést a beruházás helyszínén és mindent rendben talált.
Az elsőfokú bíróság felsorolta az általános forgalmi adó levonási jog gyakorlására benyújtott számlák egyes adatait, és megállapította, hogy minden jogszabály által megkívánt kellékkel a számlák rendelkeztek. Értékelte továbbá a felperesek magatartását a szerződés-kötése körül, és úgy ítélte meg, hogy a felperesek a vállalkozóról céginformációval rendelkeztek, referenciamunkákat is megtekinthettek, joggal bízhattak abban, hogy a cég a saját munkavállalók és eszközök hiányában is a szerződést teljesíteni fogja. A felperesek ismerték az alvállalkozót is, arról már nem tudtak, hogy azok további alvállalkozókat is igénybe fognak venni. A megrendelőknek a felpereseknek nem volt lehetőségük, hogy az alvállalkozói láncolat további pontját is áttekintsék.
Az elsőfokú bíróság megállapította, hogy a felperesek jogosultak voltak adólevonási jog gyakorlására.
A 2 db kazán és PB-gázégő vásárlásával kapcsolatban is azt állapította meg, miszerint nem nyert bizonyítást, hogy a felperesek tudták, vagy tudniuk kellett volna, hogy az ő ügyletüket megelőző ügyletben a K. Kft. eladója nem adóalany, a gazdasági esemény nem valós és ezért nem szerzett tulajdonjogot a tárgyi eszközök felett.
A felperesek kellő körültekintését ezen ügyletekkel kapcsolatban is megállapította az elsőfokú bíróság.
A jogerős ítélet ellen az alperes nyújtott be felülvizsgálati kérelmet, kérte az ítélet hatályon kívül helyezését és a kereset elutasítását.
Az alperes hangsúlyozta, hogy a perbeli számlák nem voltak alkalmasak az adólevonási jog gyakorlására, és megalapozatlan volt az az ítéleti megállapítás is, miszerint a felperesek kellő körültekintést tanúsítottak volna az ügyletek megkötésénél.
Az alperes értékelte az egyes bizonyítékokat és az volt az álláspontja, hogy az elsőfokú bíróság indokolási kötelezettségének megszegésével mellőzte az adóhatóságnak az alvállalkozói láncolatot érintően feltárt tényállását. Ugyanakkor a bizonyítékokat kirívóan okszerűtlenül mérlegelte és több esetben iratellenes, életszerűtlen megállapításokat alkalmazott.
A felperesek felülvizsgálati ellenkérelmükben a jogerős ítélet hatályban tartását kérték.
A Legfelsőbb Bíróság a megyei bíróság 14. számú ítéletét hatályon kívül helyezte, és a felperesek keresetét elutasította.
A közigazgatási perben a bíróságnak az kell eldöntenie, hogy a keresettel támadott határozatok a jogszabályoknak megfeleltek-e.
Az elsőfokú bíróság a per adatai alapján lényegében az alperesi megállapításokkal ellentétben arra a következtetésre jutott, hogy a felperesek által az adólevonási jog gyakorlására benyújtott számlák hitelesek.
Az elsőfokú bíróság ezt a megállapítását azzal indokolta, miszerint a számlák adóigazgatási azonosításra alkalmasak voltak, adóalany által kibocsátottak, könyvelésben megtalálhatóak az adó áthárítása megtörtént.
Az elsőfokú bíróság azt is megállapította, hogy a gazdasági esemény a számlában szereplő felek között valósult meg. Ez utóbbi megállapítását azonban az elsőfokú bíróság nem indokolta meg megfelelően. Önmagában az a tény, hogy egy építési beruházás megvalósult, még nem bizonyítja azt hogy valóban a szerződésben és a számlában megjelölt vállalkozó teljesítette azt.
Az adóhatóság az adóigazgatási eljárás során megvizsgálta és feltárta azt a szerződéses láncolatot, amely végén ott állt a valóság, miszerint nem a szerződésben és számlában feltüntetettek teljesítették a megállapodást. E tények elvetésére az elsőfokú bíróság nem hozott kellő indokot, illetve nem volt magyarázható, mire alapította azt a megállapítást, miszerint a perbeli számlák levonásra alkalmasak lettek volna.
A felperes tévedett abban, hogy az ügyletek láncolatát csak "számviteli vizsgálatok esetkörében" kellene felderíteni. A perbeli esetben nem is azt kell a bíróságon számon kérni, hogy nem tárta fel a szerződés láncolatát, hanem éppen azt, hogy miért hagyta figyelmen kívül az adóhatóság által feltárt szerződési láncolatból eredő következtetéseket. Mint ahogy a Legfelsőbb Bíróság már erre rámutatott, hasonlóan az Európai Bíróság által folytatott gyakorlattal, az úgynevezett láncszerződések (az európai bírósági gyakorlatban körhintaszerződések) valamennyi elemének megismerésével és figyelembevételével lehet csak eldönteni azt a tényt, hogy az adott gazdasági eseményről kiállított számla tartalmilag valósnak minősül-e, és ebből következően alapítható-e rá jogszerűen adólevonási jog gyakorlása.
Olyan körülmények között, amikor sem a számlakibocsátónak, sem az általa igénybe vett alvállalkozónak nincs az igen nagy volumenű beruházás megvalósítására sem alkalmazottja, sem megfelelő felszerelése, különös gondosságot igényel a körülmények feltárása. Az adóhatóság megállapításával szemben a felperesnek kellett volna bizonyítania, hogy mégis megvalósulhatott a számla szerinti gazdasági esemény.
A Legfelsőbb Bíróság már több esetben hangsúlyozta, hogy önmagában a szerződés aláírása és a számla kiállítása nem jelenti a gazdasági esemény számla szerinti megvalósulását.
A perben becsatolt építési naplók nem igazolták azt a tényt, hogy mely időpontban, milyen munkaerő, hogyan végezte el a beruházásokat. Helytálló volt az alperes azon megállapítása is, hogy az építési napló a jogszabályi előírásoknak nem felelt meg.
Az Áfa. tv. 32. § (1) bekezdés a) pontja, 35. § (1) bekezdése, valamint a számvitelről szóló 2000. évi C törvény (Sztv.) 166. §-a alapján csak az igen szigorú feltételek megvalósulása esetén van lehetőség az általános forgalmi adó levonási jog gyakorlására. A perbeli esetben ezek a feltételek nem valósultak meg.
A Legfelsőbb Bíróság megállapította, hogy az alperes jogszerű következtetéssel minősítette a számlákat hiteltelennek.
Ettől elkülönítendő annak felülvizsgálata, hogy az adózó kellő körültekintést tanúsított-e az adott ügylet megkötésekor. A módosított Áfa. tv. 44. § (5) bekezdése többlet jogot biztosít, ha és amennyiben bizonyított, hogy az adólevonásra jogosult adóalany az adóköteles tényállás kapcsán kellő körültekintést tanúsított. Ennek az utóbbi magatartásnak a vizsgálatánál azonban nem hagyható figyelmen kívül, hogy mely oknál fogva nem felelt meg a bizonylat az alaki és tartalmi követelményeknek, továbbá a hiteltérdemlőség megállapítása érdekében a számlabefogadó tett-e és ha igen, milyen intézkedéseket és ezek alkalmasak voltak-e vagy sem, a számla-hiányosság felismerésére.
Önmagában az a tény, hogy egy ilyen volumenű beruházás esetén a felperesek által igénybe vett fővállalkozó, sőt annak alvállalkozója sem rendelkezett sem munkaerővel, sem tárgyi eszközökkel, fokozott körültekintést igényel a számlabefogadó részéről a tekintetben, hogy hogyan fog megvalósulni az adott gazdasági esemény.
A felperes által hivatkozott munkaeszközök, munkaerő bérbe vételére, kölcsönbe vételére vonatkozó előadás csak elméleti okfejtésnek tekinthető a felülvizsgálati ellenkérelemben, tekintettel arra, hogy az eljárás során ennek előadására, illetve a gazdasági esemény ilyen megvalósulására adat nem merült fel. E témában különösen téves az úgynevezett üzleti és működési titok fogalmára hivatkozni, hiszen a megrendelőnek tudomással kell bírnia egy vállalkozási szerződés megkötésekor, hogy az általa megbízott személy milyen eszközzel, milyen munkaerővel, milyen körülmények között, milyen időtartamban, és milyen minőségben kívánja a szerződést teljesíteni.
Mindezekre figyelemmel a Legfelsőbb Bíróság megállapította, hogy az adóhatóság határozatai a jogszabályoknak megfeleltek. Az elsőfokú bíróság a megállapított tényállásból helytelen jogkövetkeztetést vont le, ezért a jogerős ítéletet a Pp. 275. § (4) bekezdése alapján hatályon kívül helyezte és a felperes keresetét elutasította.
(Legf. Bír. Kfv. I. 35.095/2007.)