adozona.hu
AVI 2010.6.62
AVI 2010.6.62
Az Szja. tv. nem tartalmazza a tárgyi eszköz fogalmát, ennek meghatározása a jogalkalmazó feladata (1995. évi CXVII. tv. 3. számú melléklet)
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A felperes 2004. november 3-án - versenyeztetés céljából - lovat vásárolt 4 494 635 Ft-ért.
A felperes 2004 évre vonatkozó személyi jövedelemadó (továbbiakban: szja), járulék és egészségügyi hozzájárulás bevallásában munkaviszonyból és más nem önálló tevékenységből származó jövedelmet vallott be. A más önálló tevékenységből származó bevételei versenyeztetés és versenydíjak jogcímén keletkeztek. Ezen tételekkel szemben a felperes az 1995. évi CXVII. törvény (továbbiakban: Szja. tv.) 18. § (1)...
AVI 2010.6.62 Az Szja. tv. nem tartalmazza a tárgyi eszköz fogalmát, ennek meghatározása a jogalkalmazó feladata (1995. évi CXVII. tv. 3. számú melléklet)
A felperes 2004. november 3-án - versenyeztetés céljából - lovat vásárolt 4 494 635 Ft-ért.A felperes 2004 évre vonatkozó személyi jövedelemadó (továbbiakban: szja), járulék és egészségügyi hozzájárulás bevallásában munkaviszonyból és más nem önálló tevékenységből származó jövedelmet vallott be. A más önálló tevékenységből származó bevételei versenyeztetés és versenydíjak jogcímén keletkeztek. Ezen tételekkel szemben a felperes az 1995. évi CXVII. törvény (továbbiakban: Szja. tv.) 18. § (1) bekezdés a) pontjára alapítottan a tételes költségelszámolást alkalmazta és a ló beszerzési értékét költségei között egy összegben elszámolta, visszaigényelhető adót vallott.
Az adóhatóság a felperesnél 2004 évre bevallások utólagos vizsgálatára irányuló pénzösszeg kiutalása előtti ellenőrzést végzett. A revízió eredményeként hozott elsőfokú határozatban az adóhatóság a felperes terhére szja. adónemben 1 054 601 Ft adókülönbözetet írt elő, amelyből 218 406 Ft-ot adóhiánynak minősített, a jogszerűen visszajáró adóelőleg összegét 0 Ft-ban, a jogosulatlanul visszaigényelt adó összegét pedig 835 975 Ft-ban állapította meg, kötelezte a felperest 210 876 Ft adóbírság, 2 402 000 Ft késedelmi pótlék megfizetésére.
Az adóhatóságnak az volt a jogi álláspontja, hogy az Szja. tv. 11. sz. melléklet II/1. a) pontja alapján a versenyló, mint tenyészállat tárgyi eszköznek minősül. Az Szja. tv. 3. sz. melléklet I/2. pontja értelmében a kizárólag üzemi célt szolgáló tárgyi eszközök beszerzésére fordított kiadás költségei akkor számolhatók el, ha az 50 000 Ft-ot nem haladja meg. A tenyészállat beszerzési értéke egy összegben nem számolható el, csak az Szja. tv. 3. sz. melléklet III/1-2. pontja szerinti értékcsökkenési leírás alkalmazható. Mivel a felperesnek az árbevétele 7 395 095 Ft volt az alperes a figyelembe vehető költség összegét a felperes által vallott 4 494 635 Ft-tal szemben 73 951 Ft-ban határozta meg, és ennek megfelelően módosította a felperes más önálló tevékenységből származó jövedelmének összegét, adóalapját, visszaigényelhető adóját.
A felperes fellebbezése folytán eljárt alperes 2005. december 6. napján hozott határozatában az elsőfokú határozatot helyes indokaira tekintettel helybenhagyta.
A felperes keresetében az adóhatósági határozatok hatályon kívül helyezését kérte. A felperes azzal érvelt, hogy bevételével szemben jogosult volt az Szja. tv. 18. § (1) bekezdés a) pontja alapján a ténylegesen felmerült és igazolt - a 3. sz. melléklet rendelkezései szerint elismert - tételes költségelszámolásra. A versenyló nem minősül az Szja. tv. 11. sz. melléklet II/1. a) bekezdése szerinti tenyészállatnak, vele szemben - mivel nem vállalkozó - az Szja. tv. 11. sz. melléklete nem alkalmazható, és nem lehet irányadó az Szja. tv. 3. sz. melléklet III/1-2. pontja szerinti korlátozás sem, mivel a versenyló nem tárgyi eszköz.
Az elsőfokú bíróság a felperes keresetét elutasította, jogi álláspontja a következő volt:
A versenyló nem minősül tenyészállatnak, ezért a perbeli esetben nem alkalmazhatóak a tenyészállatra vonatkozó speciális költség-elszámolási feltételek. A felperesi tevékenységének azonban "tárgyi feltétele, a tevékenység alapja a versenyló." A versenyló tevékenység során történő felhasználása, értéke, az e közbeni elhasználódása a tárgyi eszközre vonatkozó jegyeket viseli, a versenyló a felperes tevékenységet tartósan, egy éven túl szolgálja. A felhasználás jellemzői egyértelműen tárgyi eszköz jellegűek, és az e kategóriába sorolást alapozzák meg még akkor is, ha biológiai értelemben vett tenyésztésről nincs szó. Az alperes ezért a jogszabályi előírásoknak megfelelően alkalmazta az Szja. tv. 18. § (1) bekezdését és 3. sz. mellékletét, és helyállóan állapította meg, hogy a versenyló kapcsán az általányban elszámolható értékcsökkenési leírást kell alkalmazni.
A jogerős ítélet ellen a felperes nyújtott be felülvizsgálati kérelmet, kérte annak hatályon kívül helyezését, kereseti kérelme szerinti döntés meghozatalát. A felperes azzal érvelt, hogy a jogerős ítélet nem felel meg az Alkotmány 8. § (2) bekezdésében, 13. § (1) bekezdésében, 70/I. §-ában, az államháztartásról szóló 1992. évi XXXVIII. törvény (továbbiakban: Áht.) 10. § (1)-(5) bekezdéseiben foglaltaknak. Az adóhatóság és a bíróság analógiát alkalmazott annak ellenére, hogy adófizetési kötelezettséget csak törvény, illetve önkormányzati rendelet írhat elő. A felperes fenntartotta keresetben is kifejtett jogi álláspontját, mely szerint jogosult volt a versenyló beszerzését árát az Szja. tv. 18. § (1) bekezdése és a 3. sz. melléklet szerint elszámolni. Kifejtette, hogy a versenyló nem minősíthető tárgyi eszköznek, és sérelmezte azt is, hogy az elsőfokú bíróság erre irányuló kérelem hiányában állapított meg az alperes javára perköltséget.
Az alperes ellenkérelmében a jogerős ítélet hatályban tartását kérte.
A Legfelsőbb Bíróság a Fővárosi Bíróság 5. számú ítéletét hatályában fenntartotta.
Az Szja. tv. 18. § (1) bekezdés a)-b) pontja akként rendelkezik, hogy "az önálló tevékenység bevételével szemben a jövedelem megállapításához elszámolható az e törvényben meghatározott kivételekkel, legfeljebb az adott tevékenység bevételének mértékéig az e tevékenység folytatása érdekében az adóévben ténylegesen felmerült és igazolt - a 3. számú melléklet rendelkezései szerint elismert - költség (tételes költségelszámolás) vagy az önálló tevékenység bevételének 10 százaléka".
Az Szja. tv. 3. sz. melléklet rendelkezése szerint az Szja. tv.-nek az elismert költségekre és költségek elszámolására vonatkozó általános rendelkezéseit is figyelembe véve az e mellékletben foglaltakat kell alkalmazni, ha az önálló tevékenységet folytató magánszemély a jövedelmét tételes költségelszámolással állapítja meg, valamint minden olyan esetben, amikor a magánszemély kiadásainak elszámolása, megtérítése szempontjából minősíteni szükséges, hogy az beletartozik-e az elismert költségek körébe.
Az Szja. tv. 3. sz. melléklete a tárgyi eszköz fogalmát - értelmező rendelkezés formájában vagy más egyéb módon - nem tartalmazza, de az előzőekben ismertetett szabályozásból következően irányadónak és a költségek minősítésénél alkalmazandónak tekinti az e mellékletben foglalt egyéb olyan fogalom meghatározásokat, mint pl.: a kizárólag üzemi célt szolgáló tárgyi eszközök és nem anyagi javak definíciója.
"Kizárólag üzemi célt szolgálnak azok a tárgyi eszközök és nem anyagi javak, amelyeket a magánszemély önálló tevékenységével (tevékenységeivel) kapcsolatban használ, azokat más célra részben sem használja, és üzleti nyilvántartásai ezt egyértelműen alátámasztják." Az ilyen költség elszámolására vonatkozóan a 3. sz. melléklet kógens rendelkezéseket rögzít (Szja. tv. 3. sz. melléklet I/2. és III. pontjai).
Abban az esetben, ha a jogalkotó bármely okból nem ad törvényi definíciót egy fogalomra - mint például jelen esetben a tárgyi eszközre - hanem ennek meghatározását a jogalkalmazóra bízza, a jogalkalmazó akkor jár el törvényes keretek között, ha a fogalom-meghatározás során tekintettel van az adott jogviszony jellemzőire, a jogviszonyra vonatkozó általános és speciális pénzügyi szabályokra (Pl.: 2000. évi C. törvény, illetve Szja. tv. 11. sz. melléklete), és ezek keretei között végzi el az adott eszköz, illetve az ehhez kapcsolódó költség minősítését felhasználva a jogvita eldöntésére irányadó rendelkezésekben megfogalmazott világos és jogalkalmazás esetére felismerhető normatartalmat. A perbeli esetben tehát nem hagyható figyelmen kívül, hogy a pénzügyi jogszabályok általában mit tekintenek tárgyi eszköznek, illetve kizárólagos üzemi célt szolgáló tárgyi eszköznek és az sem, hogy a speciális szabály, az Szja. tv. 3. sz. melléklete mit sorol a kizárólag üzemi célt szolgáló tárgyi eszközök és nem anyagi javak körébe, mivel ennek alapulvételével határozható meg, hogy a versenyló a perbeli adójogi jogviszonyban - a hétköznapi szóhasználattól, köznapi megnevezéstől függetlenül - tárgyi eszköznek minősül-e vagy sem.
A Legfelsőbb Bíróságnak nemcsak lehetősége, hanem alkotmányos kötelessége a jogalkalmazói gyakorlat (különböző jogértelmezések) egységességének biztosítása [Alkotmány 47. § (1) bekezdése, 27. § (1)-(2) bekezdése]. A Legfelsőbb Bíróság jogi álláspontja szerint a perbeli esetben a jogértelmezés - a felperes érvelésével ellentétben - nem az Alkotmányban és Áht.-ben rögzített rendelkezések megsértését, hanem az Szja. tv. perbeli jogviszonyra irányadó rendelkezéseinek alkalmazását jelenti a jogalkotó által felruházott jogkörben. "Önmagában azzal a ténnyel nem sérül a jogalkotói hatalom, benne a törvényhozói hatalmi ág alkotmányos jogköre, hogy a bírói hatalom a jogszabályoknak egységesen alkalmazandó tartalmat ad (ABH 2004. 551., 557.).
Az iratokból megállapíthatóan a felperes által végzett más önálló tevékenység a versenyeztetés volt, a felperesnek ebből és a versenydíjakból származott bevétele, mindezek feltétele és alapja pedig a versenyló, amely a felperes tevékenységét tartósan, egy éven túl szolgálta éppúgy, mint pl.: egy gép, egy berendezés, egy épület, egy telek vagy a tenyészállat. Az elsőfokú bíróság helytállóan utalt arra, hogy versenyló felhasználása, értéke, a tevékenység közbeni elhasználódása az adójogszabályok tárgyi eszközre vonatkozó valamennyi jegyét viseli, és valamennyi jellemzőjével bír. A versenyló továbbá nem sorolható az anyagi javak közé, hanem adójogi értelemben olyan tárgy illetve olyan eszköz, amelyet a felperes, mint magánszemély önálló tevékenységével kapcsolatban folyamatosan, egy éven túl használ. Nem hagyható továbbá figyelmen kívül az sem, hogy a jogalkotó minden bizonnyal mellőzte volna a más önálló tevékenységet végző magánszemély tárgyi eszköz elszámolására vonatkozó speciális jogszabályi rendelkezések megalkotását, ha a tárgyi eszköz körébe - definíció hiányában - semmi nem tartozna bele.
Az elsőfokú bíróság nem analógiát alkalmazott, hanem a hatályos jogszabályi rendelkezéseknek, a normáknak megfelelően, a jogalkotó által feljogosított körben alkalmazta a tárgyi eszközkénti minősítést, ezt igazolja az is, hogy a felperes önálló tevékenységből származó bevételei versenyeztetésből, versenydíjakból, tehát a versenyló egy éven túli folyamatos hasznosításából származnak.
Tekintettel arra, hogy a versenyló beszerzésére fordított kiadás az 50 000 Ft-ot meghaladja, elszámolására a 3. sz. melléklet III/1. pont 2. mondata és a 2. pont értelmében az éves bevétel 1%-áig, legfeljebb a nyilvántartási érték 50%-áig terjedhet az átalányjellegű értékcsökkenési leírás.
A Legfelsőbb Bíróság az iratokból megállapította azt is, hogy az alperes a 2006. július 20-án kelt ellenkérelmében (6. oldal utolsó bekezdés) indítványt terjesztett elő, melyben kérte, hogy az elsőfokú bíróság "a kereset elutasítása mellett a felperest a felmerült költségekben marasztalja". A felperes tehát tévesen hivatkozott arra, hogy az elsőfokú bíróság erre irányuló kérelem hiányában állapított meg a pernyertes alperes javára perköltséget.
A kifejtettekre figyelemmel a Legfelsőbb Bíróság megállapította, hogy a jogerős ítélet a felülvizsgálati kérelem által vitatott körben nem sért jogszabályt, ezért azt a Pp. 275. § (3) bekezdése alapján hatályában fenntartotta.
(Legf. Bír. Kfv. I. 35.097/2007.)