adozona.hu
AVI 2010.5.60
AVI 2010.5.60
A fuvarozási engedély javítása érvénytelenséget eredményez [1988. évi I. tv. 20. § (1) bek.]
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A felperes romániai székhelyű fuvarozó cég tulajdonában álló pótkocsis tehergépjárművel 2005. december 21-én az á.-i vámhivatalnál kilépésre jelentkezett Magyarország területéről.
Az ellenőrzés során megállapították, hogy a gépjárműszerelvényt vezető gépkocsivezető által benyújtott RO.002669 számú fuvarozási engedélyen a vontató rendszámát kézírással átjavították. Az átjavítás előtti betű és szám, azaz a rendszám pontos tartalma így nem volt megállapítható.
Az elsőfokú közigazgatási szerv a...
AVI 2010.5.60 A fuvarozási engedély javítása érvénytelenséget eredményez [1988. évi I. tv. 20. § (1) bek.]
A felperes romániai székhelyű fuvarozó cég tulajdonában álló pótkocsis tehergépjárművel 2005. december 21-én az á.-i vámhivatalnál kilépésre jelentkezett Magyarország területéről.Az ellenőrzés során megállapították, hogy a gépjárműszerelvényt vezető gépkocsivezető által benyújtott RO.002669 számú fuvarozási engedélyen a vontató rendszámát kézírással átjavították. Az átjavítás előtti betű és szám, azaz a rendszám pontos tartalma így nem volt megállapítható.
Az elsőfokú közigazgatási szerv az árufuvarozói engedélyt érvénytelennek minősítette, ezért 2005. december 21-én kelt határozatával a felperest 120 000 Ft adóhiány és 600 000 Ft bírság megfizetésére, külön határozattal 400 000 Ft közigazgatási bírság megfizetésére kötelezte.
A fellebbezés folytán eljáró alperes, mint másodfokú közigazgatási szerv, 2005. december 21-én kelt határozataiban az elsőfokú határozatokat helybenhagyta.
A felperes kereseti kérelmében e határozatok hatályon kívül helyezését kérte. Arra hivatkozott, hogy a cs.-i vámhivatalnál Magyarországra történő belépése időpontjában történt a vontató rendszámának a javítás helyett pusztán átírása, mivel úgy ítélték meg, hogy halvány és ezért rosszul olvasható. A felperes hivatkozott arra, hogy a belépéskor nem minősítették emiatt az engedélyét érvénytelennek, ezért kérte e körben a cs.-i vámellenőrzést végző személlyel szembeni fegyelmi eljárás anyagának a beszerzését.
Az alperes a kereset elutasítását kérte és fenntartotta a határozatában foglalt jogi álláspontját, mely szerint a vonatkozó jogszabályok alapján a fuvarozási engedély javítását csak a kiadó hatóság végezhette volna el a megfelelő felülbélyegezéssel, ezért a javított fuvarozási engedély érvénytelennek minősül, a kiszabott bírságok ennek következményei.
A megyei bíróság 6. számú ítéletével a felperes keresetét elutasította.
Az elsőfokú bíróság ítéletében megállapította, hogy a fuvarozási engedélyen a vontató rendszámára vonatkozott a nem egyértelműen beazonosítható módon elvégzett javítás, ezért az érvénytelennek minősül. Ehhez képest a felperesi bizonyítási indítványnak nem volt jelentősége, az alperes ugyanis nem vitatta a belépéskori mulasztás tényét.
Az érvénytelen fuvarozási engedély jogszabályi következményeiként kiszabott bírságok jogszerűeknek voltak tekinthetőek.
A jogerős ítélet ellen a felperes nyújtott be felülvizsgálati kérelmet, kérte az ítélet és a keresettel támadott határozatok hatályon kívül helyezését és a keresetének megfelelő döntés meghozatalát.
A felperes fenntartotta azt a jogi álláspontját, miszerint az általa felmutatott fuvarozási engedély érvényesnek volt tekinthető, ezért vele szemben a szankció alkalmazásának jogalapja nem állott fenn.
A felperes hangsúlyozta, hogy 2005. évben ez volt az egyetlen külföldi fuvarozásuk, ezért ezt az egy útvonalengedélyt vásárolták meg. Sérelmezte, hogy a bejövetelkor újra írt rendszámot nem hasonlították össze a beszerzett engedéllyel, és figyelmen kívül hagyták, hogy ez esetben már a tehergépjármű országba beengedését is meg kellett volna akadályozni.
Az alperes felülvizsgálati ellenkérelmében a jogerős ítélet hatályban tartását kérte.
A Legfelsőbb Bíróság a megyei bíróság 6. számú ítéletét hatályában fenntartotta.
A nem vitás tényállás szerint a felperes gépjárművezetője úgy jelentkezett Magyarország területéről történő kilépésre, hogy a felmutatott fuvarozási engedélyen a vontató rendszáma kézírással javított volt, a javítás következtében a pontos rendszám nem volt megállapítható.
Az eldöntendő kérdés az volt, hogy ez a javítás eredményezi-e a fuvarokmány érvénytelenségét. A közúti közlekedésről szóló 1988. évi I. törvény 20. § (1) bekezdése szerint a nemzetközi közúti közlekedési szolgáltatásra meghatározott jogszabály által előírt engedély szükséges. Az engedélyre vonatkozó külön jogszabályban meghatározott rendelkezéseinek megsértői bírság kötelesek fizetni.
A Magyar Népköztársaság Kormánya és a Román Szocialista Köztársaság Kormánya között a nemzetközi közúti személy és árufuvarozás tárgyában Temesvárott 1972. február 9-én aláírt Egyezmény kihirdetéséről szóló 6/1973. (II. 7.) Mt. rendelet 9. cikke szerint a két szerződő fél illetékes szervei közös megegyezéssel minden évben megállapítják a következő évi fuvarozások lebonyolításához szükséges engedélyek számát, és az engedélyeket kitöltetlenül november 30-ig kölcsönösen átadják egymásnak. A 11. cikk megállapítja, hogy az egymásnak kölcsönösen átadott kitöltetlen fuvarozási engedélyeket az átadó fél illetékes szerve látja el sorszámmal, aláírással és bélyegzővel. Ezeket az engedély-űrlapokat a másik szerződő fél illetékes szerve tölti ki és adja át saját állama fuvarozói részére.
E rendelkezésekből egyértelműen megállapítható, hogy a fuvarozási engedélyt csak a kiadó hatóság tölthette ki, adott esetben a felperes országában, és így csak ez a szerv végezhetett volna rajta javítást, látható jelzéssel felülbélyegezéssel.
E rendelkezések alapján nincsen jelentősége annak, hogy a javítást a felperes gépjárművezetőjének elmondása szerint másik gépjárművezető a magyar vámhatósági alkalmazott felhívására végezte, illetőleg nincs jelentősége annak sem, hogy az országba való bejövetelkor már az engedély javított volt. A jogszabály szigorú előírása szerint az így javított engedély érvénytelennek minősül, az érvénytelenség jogkövetkezménye pedig a gépjárműadóról szóló 1991. évi LXXXII. törvény 15. § (1) bekezdése, valamint a 17. § (2) bekezdése, továbbá az 1988. évi I. törvény 20. § (2) bekezdése alapján a bírságfizetési kötelezettség.
Mindezekre figyelemmel a Legfelsőbb Bíróság megállapította, hogy a jogerős ítélet a jogszabályoknak megfelelt, ezért azt a Pp. 275. § (3) bekezdése alapján hatályában fenntartotta.
(Legf. Bír. Kfv. I. 35.103/2007.)