adozona.hu
AVI 2010.5.59
AVI 2010.5.59
Nem mentesít az érvénytelenség jogkövetkezményei alól, ha a fuvarozási engedély javítása a visszaélésszerű felhasználás megakadályozását célozta [1988. évi I. tv. 20. § (1) bek.]
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A romániai székhelyű felperes tulajdonában lévő gépjárműszerelvény 2006. augusztus 26-án az á.-i vámhivatalnál belépésre jelentkezett Magyarország területére, a gépjármű Romániából szállított árut Olaszországba. A gépjármű ellenőrzés során megállapították, hogy a gépjárműszerelvényt vezető járművezető úgynevezett "tartós engedélyű" elnevezésű fuvarozási engedéllyel rendelkezett, amely engedély érvényességi rovata úgy került kitöltésre, hogy a kezdő időpont 2006. augusztus 23-a volt, a végső i...
A gépjárművezető az ellenőrzéskor előadta, hogy az érvényességi időt a cég vezetőjének elmondása alapján a N. Vámhivatalnál a pénzügyőr javította át.
Az elsőfokú vámhatóság az így felmutatott fuvarozási engedélyt érvénytelennek minősítette, és ezért elsőfokú határozataival a felperest 60 000 Ft adóhiány és 300 000 Ft adóbírság, illetve 50 000 Ft közigazgatási bírság megfizetésére kötelezte.
A fellebbezés folytán eljáró alperes 2006. október 11-én kelt határozataival az elsőfokú határozatokat helybenhagyta. Az alperes határozatait azzal indokolta, hogy az árufuvarozási engedélyt kiadó illetékes hatóságnak kell kitöltenie, ezért a javítást is csak a hatóság végezheti.
A felperes keresetében e határozatok hatályon kívül helyezését kérte. Nem vitatta, hogy a gépjárművezető által felmutatott fuvarozási engedélyen kézzel történő javítás volt. Ez a javítás azonban a törvényes jogszabályi állapotot teremtette meg, ugyanis az engedély havi engedély volt, így a záró időpontot tévesen tüntették fel.
Az alperes kérte a kereset elutasítását és fenntartotta a határozatában foglaltakat.
A megyei bíróság 4. számú ítéletével az alperes keresettel támadott határozatait az elsőfokú határozatokra is kiterjedően hatályon kívül helyezte.
Az elsőfokú bíróság elfogadta a felperes kereseti álláspontját és megállapította, hogy mivel a fuvarozási engedélyen tett javítás az engedély visszaélésszerű használatát nem teszi lehetővé, az engedély időtartama ugyanis a javítás eredményeképpen rövidebb lett, a felperes számára ez kedvezőtlenebb jogi helyzetet is jelentheti. Így a javítás éppen a fuvarozási engedély helyes időtartamára vonatkozott, ezért az az érintett engedélyt nem tette érvénytelenné.
A jogerős ítélet ellen az alperes nyújtott be felülvizsgálati kérelmet. Kérte az ítélet hatályon kívül helyezését és a kereset elutasítását. Az alperesnek továbbra is az volt az álláspontja, hogy a vonatkozó két ország között megszületett Egyezmény szerint a fuvarozási engedélyen jogosulatlanul, vagy a nem jogosult által végzett bármilyen változtatás, módosítás az engedély érvénytelenségét vonja maga után, amely jogalapot ad a szankciók alkalmazására.
A Legfelsőbb Bíróság a megyei bíróság 4. számú ítéletét hatályon kívül helyezte és a felperes keresetét elutasította.
Az elsőfokú bíróság helyesen állapította meg a tényállást, de helytelen volt az abból levont jogkövetkeztetése.
A perben kizárólag azt a jogkérdést kellett eldönteni, hogy a felperes gépjárművezetője által a határátlépésnél felmutatott javított fuvarozási engedély érvényesnek minősül-e.
Az elsőfokú bíróság helyesen utalt ítéletében arra, hogy a fuvarozási engedéllyel kapcsolatosan a Magyar Népköztársaság Kormánya és a Román Szocialista Köztársaság Kormánya között a nemzetközi közúti személy és árufuvarozás tárgyában 1972. február 9-én aláírt Egyezmény kihirdetéséről szóló 6/1973. (II. 7.) Mt. rendelet rendelkezik. Az Egyezmény 11. cikke szerint az egymásnak kölcsönösen átadott kitöltetlen fuvarozási engedélyeket az átadó fél illetékes szerve látja el sorszámmal, aláírással és bélyegzővel. Ezeket az engedély-űrlapokat a másik szerződő fél illetékes szerve tölti ki és adja ki saját állama fuvarozói részéről.
Tekintettel arra, hogy az árufuvarozási engedélyt a kiadó illetékes hatóságnak kell kitöltenie, nyilvánvaló, hogy az erről szóló javítást is csak ez a hatóság végezheti azzal, hogy a javítás tényét (mint valamennyi hivatalos okiraton szokásos) igazolnia kell.
A perbeli esetben ez nem így történt, a fuvarozási engedélyen történő javítás nem a kiállító hatóság által igazoltan történt. Ebből következik, hogy az alperes helytállóan állapította meg határozatában, hogy az engedély érvénytelenné vált. A vámhatóság a jogszabálynak megfelelően járt el. A közokiratnak minősülő fuvarozási engedélyen a szabályszerűtlen javítás okán ezt a jogkövetkezményt meg kellett állapítani. A jogszabály nem ír elő olyan feltételt, mely szerint az eljáró hatóságnak mérlegelnie kellene a javítás következményeit, netán a felperesre vonatkozó hátrányosabb határidő meghatározását. Ezért nem minősülhet mentesítési körülménynek az az elsőfokú ítéleti megállapítás, mely szerint a javítással nem volt lehetőség az engedély visszaélésszerű felhasználására.
Mindezekre figyelemmel a Legfelsőbb Bíróság a jogerős ítéletet a Pp. 275. § (4) bekezdése alapján hatályon kívül helyezte és a felperes keresetét elutasította.
(Legf. Bír. Kfv. I. 35.107/2007.)