AVI 2010.5.55

A közvetített szolgáltatások fogalmi meghatározását a helyi adókról szóló törvény tartalmazza (1990. évi C. tv. 52. § 40. pont)

Kiválasztott időállapot: Mi ez?
  • Kibocsátó(k):
  • Jogterület(ek):
  • Tipus:
  • Érvényesség kezdete: 
  • Érvényesség vége: 

MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?

A Megyei Jogú Város jegyzője, mint elsőfokú adóhatóság a felperesnél iparűzési adóellenőrzést végzett 2000-2004. évekre vonatkozóan. Ennek eredményeként határozatával 817 400 Ft adóhiányt, 408 700 Ft adóbírságot és 268 345 Ft késedelmi pótlékot írt elő a felperes terhére.
Az alperes jogelődje határozatában az elsőfokú határozatot megváltoztatta, az egyes adóévekre vonatkozó adóbírság összegét módosította, egyidejűleg 245 220 Ft adóbírság törléséről rendelkezett. A felperes a jogerős határoza...

AVI 2010.5.55 A közvetített szolgáltatások fogalmi meghatározását a helyi adókról szóló törvény tartalmazza (1990. évi C. tv. 52. § 40. pont)
A Megyei Jogú Város jegyzője, mint elsőfokú adóhatóság a felperesnél iparűzési adóellenőrzést végzett 2000-2004. évekre vonatkozóan. Ennek eredményeként határozatával 817 400 Ft adóhiányt, 408 700 Ft adóbírságot és 268 345 Ft késedelmi pótlékot írt elő a felperes terhére.
Az alperes jogelődje határozatában az elsőfokú határozatot megváltoztatta, az egyes adóévekre vonatkozó adóbírság összegét módosította, egyidejűleg 245 220 Ft adóbírság törléséről rendelkezett. A felperes a jogerős határozat szerint nem a saját nevében a közlekedési felügyelettől vásárolt szolgáltatást értékesítette tovább harmadik személyeknek, hanem maga végzett közvetlenül szolgáltatást harmadik személyek számára. Így a felperesi társaság gépjármű vizsgáztatásához kapcsolódó, a vevőt terhelő nem anyagi jellegű költségei: törzskönyv, forgalmi engedély, vagyonszerzési illeték, eredetiségvizsgálat ráfordításai, nem tekinthetők közvetített szolgáltatásnak a helyi adókról szóló 1990. évi C. törvény (továbbiakban: Htv.) alapján, így az adó alapja ezekkel nem csökkenthető.
A felperes keresetében az alperes határozatának megváltoztatását kérte azzal, hogy az iparűzési adóalapból levonható a Közlekedési Felügyelet szerződése alapján nyújtott szolgáltatás díja. A felperes hatósági szolgáltatásokat közvetít az ügyfelek felé.
Az elsőfokú bíróság jogerős ítéletével az alperes határozatát az elsőfokú határozatra is kiterjedően hatályon kívül helyezte, és az elsőfokú hatóságot új eljárás lefolytatására kötelezte. Kifejtette, a bíróságnak abban a kérdésben kellett döntenie, hogy a vitatott szolgáltatások közvetítői szolgáltatásnak minősülnek-e, vagy a felperesi társaság saját teljesítményének.
A közúti járművek műszaki megvizsgálásáról szóló 5/1990. (IV. 12.) KÖHÉM rendelet 10. és 12. §-ai rendelkeznek a forgalomba helyezés előtti, illetve az időszakos vizsgálat szabályairól. Az időszakos vizsgálatot a területi közlekedési felügyelet vizsgáló állomásán, vagy a 12/B. §-ban meghatározott feltételek alapján vizsgáló állomásként kijelölt gépjárműfenntartó szervezet telephelyén, a területi közlekedési felügyelet nevében a vizsgabiztos végzi. A kijelölt vizsgáló állomásra vonatkozó részletes feltételeket a 12/B. § tartalmazza.
E rendelet 6. számú (helyesen 7. számú) mellékletének 8.5. pontja egyértelművé teszi, hogy a vizsgabiztos e tevékenységének végzése során hatósági jogkörben eljáró, hivatalos személynek minősül, akire a köztisztviselőkre vonatkozó szabályok értelemszerűen vonatkoznak. A vizsgabiztos tevékenysége során a közlekedési felügyelet nevében jár el, tevékenységéért a közlekedési felügyelettől díjazásban részesül függetlenül attól, hogy a vizsgáló állomás alkalmazottja-e.
A Htv. 52. § 40. pontjában megfogalmazott 2000. december 31-éig, illetőleg 2001. januártól 2004. év végéig hatályos rendelkezései szerinti közvetített szolgáltatások megítélése az elsőfokú bíróság álláspontja szerint csak az említett jogszabályi háttér vizsgálata mellett lehetséges.
Az 5/1990. (IV. 12.) KÖHÉM rendeletből következően a felperes, mint kijelölt vizsgáztató hely, a közlekedési felügyelet nevében végez hatósági tevékenységet. Mind a szolgáltatás nyújtására, mind a szolgáltatás igénybevételére jogszabály kötelezi a feleket, ebből következően jogszabályi rendelkezésen alapul mind a szolgáltatás igénybevétele, mind harmadik személynek részben vagy egészben történő továbbadása.
A felperes által becsatolt dokumentumok is azt igazolják, hogy ez vásárolt szolgáltatás, melynek értékét a közlekedési felügyelet felé a felperesi társaság külön számlán téríti meg, ugyanakkor a szolgáltatást igénybevevő ügyfelek részére továbbszámlázza. Ezen számlázási rend megváltozott a közúti járművek forgalomba helyezésével és forgalomban tartásával, környezetvédelmi felülvizsgálatával és ellenőrzésével, továbbá a gépjárműfenntartó tevékenységgel kapcsolatos, egyes közlekedési hatósági eljárások díjáról szóló 91/2004. (VI. 29.) GKM rendelet alapján. E körben az elsőfokú bíróság figyelembe vette a Megyei Közlekedési Felügyelet Jármű-felügyeleti Osztályvezetőjének tanúvallomásában előadottakat is.
Összefoglalóan az elsőfokú bíróság kifejtette, hogy mivel egy speciális jogviszony adójogi megítéléséről van szó, ezért a Htv. 52. § 40. pontjában írt fogalmi megfeleléseknek a speciális, egyedi sajátosság mellett lehetséges. A felperes a szolgáltatás vevője és nyújtója is, ez irányú kötelezettsége jogszabályon alapul.
Az új eljárásban az elsőfokú hatóságnak vizsgálnia kell, hogy az említett ráfordítások a hatóság részére számlázásra kerültek-e, illetőleg a szolgáltatást igénybevevők részére továbbszámlázásra került-e.
A jogerős ítélet ellen az alperes nyújtott be felülvizsgálati kérelmet kérve annak hatályon kívül helyezését és a felperes keresetének elutasítását, mivel a felperes által végzett tevékenységet a Htv. 52. § (4) bekezdésében meghatározott közvetített szolgáltatásnak nem lehet tekinteni, így értéküket a helyi iparűzési adóalapból nem lehetett volna levonni.
A felperes felülvizsgálati ellenkérelmében a jogerős ítélet hatályában való fenntartását indítványozta.
A Legfelsőbb Bíróság a megyei bíróság 9. számú ítéletét hatályában fenntartotta.
A Legfelsőbb Bíróság megítélése szerint az elsőfokú bíróság a per eldöntéséhez szükséges tényállást teljes körűen feltárta. Részletesen ismertette az ügyben alkalmazandó jogszabályokat, és ezek helytálló értelmezésével jogszerű döntést hozott, amellyel a Legfelsőbb Bíróság mindenben egyetértett. A Legfelsőbb Bíróság az alperes felülvizsgálati kérelmével kapcsolatban az alábbiakra mutat rá.
A közvetített szolgáltatások fogalmi meghatározását a Htv. 52. § 40. pontja tartalmazza, mely 2001. január 1-jétől részletesebb és pontos meghatározást ad.
Az elsőfokú bíróság ezen fogalom-meghatározás alapján vizsgálta, hogy a felperes által nyújtott (a perben vitatott) szolgáltatások közvetített szolgáltatásnak minősülnek-e, vagy a felperes saját teljesítményének.
E körben az elsőfokú bíróság helytállóan a szolgáltatás jellegéből és erre vonatkozó jogszabályi rendelkezéseiből indult ki. Nem lehetett figyelmen kívül hagyni, hogy ki, milyen módon, milyen jogszabályi rendelkezések alapján végezheti az időszakos vizsgálatokat. A felperes, mint kijelölt vizsgáztató hely a közlekedési felügyelet nevében végezte a hatósági tevékenységet, mind a szolgáltatás nyújtása, mind a szolgáltatás igénybevétele jogszabályi kötelezettségen alapul. A gépjármű tulajdonosa (üzemben tartója), ha jogszerűen kíván részt venni a forgalomban, köteles ezt a szolgáltatást igénybe venni, illetve a vizsgáztató hely köteles ezt a szolgáltatást nyújtani. A vizsgáztató helyek kialakításának rendszeréből adódik, hogy azt vagy a területi közlekedési felügyelet vizsgáló állomásán, vagy vizsgáló állomásként kijelölt gépjárműfenntartó szervezet telephelyén lehet elvégezni. Mindkét esetben azonban a területi közlekedési felügyelet nevében végzi ezt a szolgáltatást a vizsgabiztos. A felperes tehát nem saját szolgáltatást nyújt e körben a vizsgáztatáson megjelenők felé, hanem közvetíti a területi közlekedési felügyelet vizsgáló állomáson is elvégezhető szolgáltatást.
E közvetített szolgáltatás elszámolására is vonatkozott a Közlekedési Főfelügyelet és felperes által 1999. július 15-én megkötött szerződés, mivel ekkor a számlázásra még nem volt jogszabályi előírás. A 91/2004. (VI. 29.) GKM rendelet már szabályozza ezen elszámolási módot, erről részletesen nyilatkozott az elsőfokú eljárás során meghallgatott tanú.
Az elsőfokú bíróság helyesen tárta fel és értékelte a felperes által nyújtott szolgáltatásokat közvetített szolgáltatásnak, hiszen e körben a felperes nem saját teljesítményét számlázta a szolgáltatást igénybe vevők részére.
Mindezek alapján a Legfelsőbb Bíróság az elsőfokú bíróság jogerős ítéletét a Pp. 275. § (3) bekezdése alapján hatályában fenntartotta.
(Legf. Bír. Kfv. I. 35.084/2007.)
A folytatáshoz előfizetés szükséges.
A jogszabály aktuális szövegét és időállapotait előfizetőink és 14 napos próba-előfizetőink érhetik el!
{{ item.ArticleTitle }}

{{ item.ArticleLead }}

A folytatáshoz előfizetés szükséges!
A jogi tudástár előfizetői funkcióit csak előfizetőink és 14 napos próba-előfizetőink használhatják: az aktuális időállapottól eltérő jogszabály tartalma (korábban vagy később hatályos), nyomtatás, másolás, letöltés PDF formátumban, hirdetés nélküli nézet.

A folytatáshoz lépjen be, vagy rendelje meg előfizetését.