adozona.hu
AVI 2010.4.43
AVI 2010.4.43
Az adóhatóság törvényi rendelkezés hiányában szankciót nem alkalmazhat (2003. évi XCII. tv. 170. §)
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A felperes 2003. július 30-án kezdte meg ingatlanforgalmazási tevékenységét. A 2003. július 30-tól szeptember 30-ai időszakra, amikor nulla forintos bevallást tett 2004. augusztus 4-én önellenőrzést nyújtott be, melynek alapján a következő időszakra 73 002 000 Ft általános forgalmi adó összeget vallott.
Ugyancsak önellenőrzést hajtott végre 2004. augusztus 18-án a 2003. október 1?-??október 14-ei időszakra, amikor szintén a következő időszakra átvihetőként vallott 73 002 000 Ft általános for...
AVI 2010.4.43 Az adóhatóság törvényi rendelkezés hiányában szankciót nem alkalmazhat (2003. évi XCII. tv. 170. §)
A felperes 2003. július 30-án kezdte meg ingatlanforgalmazási tevékenységét. A 2003. július 30-tól szeptember 30-ai időszakra, amikor nulla forintos bevallást tett 2004. augusztus 4-én önellenőrzést nyújtott be, melynek alapján a következő időszakra 73 002 000 Ft általános forgalmi adó összeget vallott.Ugyancsak önellenőrzést hajtott végre 2004. augusztus 18-án a 2003. október 1?-??október 14-ei időszakra, amikor szintén a következő időszakra átvihetőként vallott 73 002 000 Ft általános forgalmi adót.
Az adóhatóság a felperesnél a két önellenőrzés vonatkozásában ellenőrzést végzett. Az ellenőrzés megállapítása szerint a felperes ebben az időszakban gazdasági tevékenységet nem végzett, így fizetendő adót nem vallott. Az előzetesen felszámított általános forgalmi adó a következő ügyletekből keletkezett.
A felperes 2003. szeptember 26-ai teljesítéssel nyilvános pályázat keretében megvásárolta a M. Lakásépítő és Beruházó Kft. "f.a." cégtől a 2669/1. hrsz. alatt felvett "üzemi terület" megnevezésű ingatlant a rajta lévő felépítménnyel. Az ingatlan telek ára 50 000 000 Ft, a felépítményé 190 000 000 Ft + 47 500 000 Ft általános forgalmi adó volt. A bizonylatok szerint a felperes a teljes 287 500 000 Ft vételárból 2003. szeptember 26-án összesen 46 250 000 Ft bánatpénzt fizetett az eladónak, ezért a kibocsátott 2003. szeptember 26-ai teljesítésű számla nem felelt meg a jogszabályi előírásoknak. Ebben a bevallási időszakban az ügyletet nem teljesítették, a birtokba és tulajdonba adás egy későbbi időpontban, 2003. december 3-án következett be. Az adott időszakban tehát a felperes az előzetesen felszámított 47 500 000 Ft általános forgalmi adó levonására nem volt jogosult.
A felperes a vizsgált időszakban levonható adóként vette figyelembe a felszámolás alatt lévő J. Szolgáltató Kft.-től nyilvános pályázat útján megvásárolt B., J. u. 47. szám alatti építési terület és épület 12 000 000 Ft + 3 000 000 Ft általános forgalmi adó ügyletből felszámított áfát.
A rendelkezésre álló bankbizonylatok szerint a felperes a 27 000 000 Ft teljes vételárból 2003. augusztus 6-áig 3 000 000 Ft foglalót utalt át. A telekingatlan foglalón felüli vételár hátralékát - 22 000 000 Ft-ot - a felperes 2003. szeptember 11-én utalta át, ebből következően az ingatlan tulajdonba és birtokba adása ezt megelőzően nem történt meg.
Utóbb az adóhatóság a számla kijavítására felhívta a kibocsátót, a javított számla azonban továbbra sem minősült hiteles bizonylatnak, mert a foglaló nem került megbontásra tárgyi adómentes telek, és adóköteles felépítmény összegéről. Ezért az ellenőrzés szerint kijavított számla alapján sem lehetett előzetesen felszámított adólevonási jogot gyakorolni.
Ezen túl a felperes a vizsgált időszakban levonható adóként vette figyelembe az E. Szolgáltató Kft. által kibocsátott 5 db számlában feltüntetett általános forgalmi adó tartalmat. E számlák az ingatlanközvetítési szolgáltatással kapcsolatos ügynöki jutalék fizetéséről szóltak. Az ellenőrzés által lefolytatott kapcsolódó vizsgálat alapján az adóhatóság megállapította, hogy a valóságban az ügyletek a számlán feltüntetett felek között nem jöttek létre. Az ingatlanközvetítési tevékenység színlelt volt, ezért a számlák 22 500 000 Ft általános forgalmi adó összege nem levonható.
Az adóhatósági megállapítások szerint tehát a vizsgált időszakban levonható általános forgalmi adóként feltüntetett, illetőleg a következő időszakra elszámolandó adó 73 000 000 Ft levonásával összesen 2000 Ft lenne.
Az ellenőrzés eredményeképpen meghozott határozatok a külön-külön időszakra vonatkozóan megállapították, hogy az adott vizsgált időszakban a 73 000 000 Ft a felperes terhére fizetési kötelezettséggel nem járó adókülönbözetnek minősülnek, ezért ezzel kapcsolatosan bírság, és késedelmi pótlék fizetési kötelezettséget a felperes terhére nem állapítottak meg.
A fellebbezés folytán eljáró alperes, mint másodfokú hatóság, az elsőfokú határozatot helybenhagyta.
A felperes keresetében e határozatok hatályon kívül helyezését kérte, elsődlegesen a határozatok érdemi megállapításait támadta. Álláspontja szerint valamennyi kibocsátott számlában feltüntetett általános forgalmi adó levonására jogosult volt.
A felperes a továbbiakban sérelmezte, hogy az alperes az adózás rendjéről szóló 2003. évi XCII. törvény (a továbbiakban: Art.) adókülönbözetre vonatkozó szabályainak figyelmen kívül hagyásával és megsértésével hozta meg "az adókülönbözet megállapítására vonatkozó" rendelkezéseit.
Az alperes kérte a kereset elutasítását és fenntartotta a határozatában foglaltakat.
A Fővárosi Bíróság ítéletével a felperes keresetét elutasította.
Az elsőfokú bíróság ismertette a vonatkozó jogszabályi rendelkezéseket. Ennek alapján az elsőfokú bíróság megállapította, hogy az M. Lakásépítő és Beruházó Kft. "f.a.", valamint a J. Szolgáltató Kft. által kiállított számlák általános forgalmi adó levonására az adott időszakban foglalóval összefüggésben nem voltak alkalmasak, a számlákban a foglaló nem került megbontásra tárgyi adómentes telek és adóköteles felépítmény összegére.
A mellékelt szerződések arra voltak alkalmasak, hogy ennek alapján a felperes számlát helyettesítő okmányt bocsásson ki. A bírósági szakban benyújtott számlajavítást nem fogadta el. Az áthárított adó összegének változtatása esetén ugyanis helyesbítő számlát kellett volna kibocsátani, ezen túl nyilvánvaló, hogy a perbeli viszonyban már ellenőrzéssel lezárt időszak miatt erre lehetőség nem volt. Az E. Szolgáltató Kft. számlakibocsátóval kapcsolatban hangsúlyozta az elsőfokú bíróság, a számlák tartalmi hitelességét a felperes sem az adóellenőrzés, sem a peres eljárás során nem tudta bizonyítani az adóhatósági megállapításokkal szemben. Az adóhatóság tényállás felderítés körében nyilatkoztatta, vagy megkísérelte nyilatkoztatni a számlakibocsátó ügyvezetőjét a gazdasági esemény teljesítésére, ez azonban eredményre nem vezetett. A bizonyítékok összességükben kizárták a teljesítés megtörténtét. A gazdasági esemény számlában rögzített módon való végbemenetelének igazolására önmagában nem alkalmas az a tény, hogy a megjelölt ellenértéket átutalással teljesítették.
Az elsőfokú bíróság az általános forgalmi adóról szóló 1992. évi LXXIV. törvény (a továbbiakban: Áfa. tv.) 48. § (1), (2), (3) bekezdése, 178. § 3. pontja, 128. § (1) bekezdése, 175. § (1) bekezdése alapján megállapította, hogy az általános forgalmi adó fizetési kötelezettség minimum három tételből tevődik össze: fizetendő adó, levonható adó, elszámolandó adó. Mindegyik tételt kötelező bevallani. Ehhez képest akár a fizetendő, akár a levonható adót érintő megállapítás adókülönbözetnek tekinthető. Folyószámlára csak az elszámolandó adó kerül fel könyvelésre. Amennyiben általános forgalmi adóban levonható adója van az adóalanynak, - de nem jogosult azt visszaigényelni - az a folyószámlára nullával kerül fel könyvelésre, és továbbvihető göngyölített követelésnek minősül; mivel azonban az elszámolandó adóját a megállapított adókülönbözet nem érinti, ezért sem bírság, sem pótlékalapot nem képez.
A perbeli esetben az elsőfokú bíróság a beszerzett felperesi folyószámláról meg is állapította, hogy az alperesi határozat a folyószámlán nullával került előírásra. Ezért az adóhatóság határozatában helytállóan állapított meg adókülönbözetet a felperes terhére, anélkül, hogy terhére bírságot vagy késedelmi pótlékot is kiszabott volna.
A jogerős ítélet ellen a felperes nyújtott be felülvizsgálati kérelmet, kérte az ítélet hatályon kívül helyezését, és a keresetének megfelelő ítélet meghozatalát.
A felperes mind eljárásjogi, mind anyagi jogi érveit megismételve fenntartotta azt a jogi álláspontját, hogy az adóhatóság, és az elsőfokú bíróság tévesen értékelte a benyújtott számlákat olyannak, mint amire általános forgalmi adólevonási jogot nem lehetett alapítani. Ezen túl a felperes hangsúlyozta, hogy az adóhatóság és az elsőfokú bíróság tévesen állapított meg terhére adókülönbözetet az Art. szabályainak megfelelően ugyanis a következő időszakra átvihető általános forgalmi adó összegét kellett volna megváltoztatni.
Az alperes felülvizsgálati ellenkérelmében a jogerős ítélet hatályban tartását kérte.
A Legfelsőbb Bíróság a Fővárosi Bíróság ítéletét hatályon kívül helyezte, és az alperes határozatát - az elsőfokú határozatra is kiterjedően - részben és akként változtatta meg, hogy a felperes a 2003. július 30 - 2003. szeptember 30. és a 2003. október 1. - 2003. október 14. közötti bevallási időszakban figyelembe vehető átvihető követelésének összege 73 002 000 Ft helyett 2000 Ft forint, ezt meghaladóan a felperes keresetét elutasította.
A Legfelsőbb Bíróság az adóhatósággal és az elsőfokú bírósággal értett egyet a per érdemére vonatkozóan.
A helyesen idézett Áfa. tv. 13. § 16. pontja, 17. § (1) bekezdése, 35. § (1) bekezdés a) pontja, valamint a számvitelről szóló 2000. évi C. törvény (a továbbiakban: Sztv.) 166. §-a alapján a Legfelsőbb Bíróság is azt állapította meg, hogy a perbeli számlák, az adattartalom hiányosságai, illetve az E. Szolgáltató Kft. számlái esetében a gazdasági esemény számla szerinti módon meg nem történtsége miatt általános forgalmi adó levonási jog gyakorlására nem voltak alkalmasak.
Alaposnak találta azonban a Legfelsőbb Bíróság a felperesi álláspontot az adókülönbözet megállapítására vonatkozóan.
Az úgynevezett "adókülönbözet" fogalmát az Art. 178. § (3) pontja pontosan meghatározza. Eszerint adókülönbözet: a bevallott (bejelentett), bevallani (bejelenteni) elmulasztott vagy a bevallás (bejelentés) alapján kivetett, kiszabott és az adóhatóság által utólag megállapított adó, költségvetési támogatás különbözete, vagy a büntető bíróság által jogerősen megállapított adóbevétel-csökkenés, illetőleg a jogosulatlanul igénybe vett költségvetési támogatás.
A felperes az adóbevallási (két időszakra szóló) kötelezettségét úgy teljesítette, hogy az Áfa. tv. 48. § (1) bekezdésében előírt módon meghatározta az elszámolandó adót, majd a 48. § (3) bekezdése alapján úgynevezett "átvihető követelésként" jelölt meg 72 002 000 Ft-ot.
A Legfelsőbb Bíróság egyetértett a felperessel abban, hogy az "adókülönbözet" fenti törvényi fogalmának ez a tétel nem felelt meg, ugyanis nem a bevallott, és az adóhatóság által utólag megállapított adó összegének különbözete volt, hanem egy olyan megállapítás, amely a felperes által elszámolandó adó mértékét az úgynevezett "átvihető követelés" összegét módosította. Az adóhatóság nem a fizetendő, levonható és elszámolandó adót korrigálja az ellenőrzés eredményeként, hanem növeli vagy csökkenti az adózó által elszámolandó adó összegét, illetve növeli, vagy csökkenti a fizetendő, vagy visszaigényelhető adót, illetve adott esetben jogosulatlannak minősíti az adó-visszaigénylési és visszatérítési kérelmeket (vagy az ellenőrzés megállapítás nélkül fejeződik be).
A Legfelsőbb Bíróság nem értett egyet az elsőfokú bíróság azon ítéleti megállapításával, miszerint "ha az alperes a bevallás belső tételeit kifogásolja meg - fizetendő vagy levonható adó - de ez az elszámolandó összegét nem változtatja meg, akkor az adókülönbözet, de nem adóhiány és nem jogosulatlan visszaigénylés. Ebből következően azt a felperes terhére rendezendő tételként előírni és szankcionálni nem lehet."
Az Art. 178. § 3. pontja meghatározza az adókülönbözet fogalmát, ebbe nem tartozik bele az úgynevezett "elszámolandó adó" mértékének megváltoztatása; de amennyiben az adóhatóság ezt a mértéket megváltoztatja, az valóságosan is "rendezendő tételként" jelentkezik, hiszen előírja az adózó részére a következő elszámolási időszakra átvihető negatív jelű általános forgalmi adó összeg mértékét.
Itt jegyzi meg a Legfelsőbb Bíróság, hogy éppen ez okból jogszabálysértő az elsőfokú adóhatóság azon határozati rendelkezése - és mivel alperes ezt határozatával helybenhagyta, így az alperesi határozati rendelkezés is - miszerint két egymást követő időszakra ugyanazon számlák alapján kétszer határozta meg a felperes terhére 73 000 000 Ft, azaz összesen 146 000 000 Ft általános forgalmi adókülönbözetet.
Helyesen hivatkozott az alperes felülvizsgálati ellenkérelmében arra, hogy az átvihető követelésként kimutatott elszámolandó adó jogszerűsége csak abban a bevallási időszakban vizsgálható, amikor keletkezett. Ebből éppen az következik, hogy amikor az első vizsgált időszakban megállapítható a következő időszakra átvihető követelés összegének helyes mértéke, akkor az adózó által megállapított helytelen mértékű követelés összegét újból a következő elszámolási időszakban kimutatni már nem lehet.
Az Art. 170. §-a rendelkezik a bírságfizetési kötelezettségről, melyet adóhiány, az esedékességig meg nem fizetett adókülönbözet jogosulatlan visszaigénylés, visszatérítési kérelem benyújtása után kell fizetni - ez utóbbit akkor, ha az adóhatóság a jogosultság hiányát kiutalás előtt megállapítja.
Az elszámolandó adó, illetve átvihető követelés olyan közbenső fogalom, amelyet a jogalkotó még nem sorolt be sem az adóhiány, sem az adókülönbözet fogalmába, éppen az okból, mivel a tétel végleges minősítése későbbi - legkésőbb adóév végén - fogalmazódik meg. Ezért nem fűződhet hozzá év közben szankció, emiatt téves az az elsőfokú ítéleti megállapítás, miszerint ha az elszámolandó adó összegét az adóhatóság nem változtatja meg, akkor ez adókülönbözet. Az előzőekben kifejtettek szerint az adóhatóság a perben lefolytatott ellenőrzése eredményeképpen éppen arra a következtetésre jutott, hogy az elszámolandó adó összegét 73 000 000 Ft-tal meg kell változtatni. Ez a megállapítás azonban törvényi rendelkezés hiányában szankciót nem vont maga után.
Mindezek alapján a Legfelsőbb Bíróság a jogerős ítéletet a Pp. 275. § (4) bekezdése alapján hatályon kívül helyezte, és a keresettel támadott alperesi határozatot az elsőfokú határozatra is kiterjedően részben megváltoztatta meghatározva az átvihető követelés összegét. Ezt meghaladóan a felperes keresetét elutasította.
(Legf. Bír. Kfv. I. 35.061/2007.)