adozona.hu
AVI 2010.4.38
AVI 2010.4.38
Amennyiben a törvény a térítésmentes átadási kötelezettséget nem írja elő, az Áfa. törvény 7. § (3) bekezdésében írt rendelkezés nem alkalmazható [1992. évi LXXIV. tv. 7. § (3) bek.]
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A felperes 2004. május 9-én szerződést kötött a P. Céggel az ingatlanán közművesítési munkák elvégzésére, amely ivóvízvezeték, szennyvíz csatorna, gázvezeték, út és csapadékvíz elvezető kiépítését jelentette. A vállalkozói díj egyösszegben 38 millió forint + általános forgalmi adó volt.
A gázvezetékrendszer kiépítését a vállalkozó alvállalkozókkal végeztette el. A gázközmű átadás-átvételi eljárása a kivitelezés befejezése után 2005. július 29-én ért véget. Ezen a napon a gázközmű létesítmény...
AVI 2010.4.38 Amennyiben a törvény a térítésmentes átadási kötelezettséget nem írja elő, az Áfa. törvény 7. § (3) bekezdésében írt rendelkezés nem alkalmazható [1992. évi LXXIV. tv. 7. § (3) bek.]
A felperes 2004. május 9-én szerződést kötött a P. Céggel az ingatlanán közművesítési munkák elvégzésére, amely ivóvízvezeték, szennyvíz csatorna, gázvezeték, út és csapadékvíz elvezető kiépítését jelentette. A vállalkozói díj egyösszegben 38 millió forint + általános forgalmi adó volt.A gázvezetékrendszer kiépítését a vállalkozó alvállalkozókkal végeztette el. A gázközmű átadás-átvételi eljárása a kivitelezés befejezése után 2005. július 29-én ért véget. Ezen a napon a gázközmű létesítményt a T. Rt. mint gázszolgáltató átvette. A vállalkozó 2005. július 19-ei teljesítési időponttal a gáz-hőközműépítési munka elvégzéséről bruttó 12 500 000 Ft ellenértékű számlát állított ki, mely számla 2005. július 31-én kiegyenlítésre került.
A felperes 2005. júliusi adóbevallásában a számla 2,5 millió forintos általános forgalmi adó tartalmát levonásba helyezte. A vállalkozó víz, szennyvíz, csapadékvíz közműveket és a szükséges úthálózatot is elkészítette és számlát állított ki. A közművek mindegyike térítésmentesen került a szolgáltatások végzésére jogosult szervezetekhez.
Az adóhatóság a 2005. júliusi általános forgalmi adóbevallás vonatkozásában ellenőrzést végzett. Az ellenőrzés eredményeként meghozott elsőfokú határozat a felperes terhére 2 500 000 Ft-os általános forgalmi adókülönbözetet állapított meg, amelyből 1 294 000 Ft jogosulatlan visszaigénylésnek, 1 206 000 Ft adóhiánynak minősült. Kötelezte továbbá a felperest 120 000 és 129 000 Ft bírság, és 39 000 Ft késedelmi pótlék megfizetésére.
Az elsőfokú határozat indoklása szerint a 2005. július 19-ei teljesítési időponttal kiállított számla a teljesítési határidő és előleg minősítés miatt nem volt elfogadható általános forgalmi adó levonási jog gyakorlására.
A fellebbezés folytán eljáró alperes, mint másodfokú hatóság határozatával az elsőfokú határozat indokolásának megváltoztatásával az elsőfokú határozatot helybenhagyta. Az alperes határozatában megállapította, hogy a vizsgált számla hiteles, és valós teljesítési időpontokat tartalmazott, az adólevonási jogot a felperes azonban mégsem gyakorolhatta. A felperes ugyanis a T. Rt.-vel kötött megállapodást a közmű ingyenes átadására, ebből következően az általános forgalmi adóról szóló 1992. évi LXXIV. törvény (Áfa. tv.) 33. § (1) bekezdés b) pontja alapján nem gyakorolhatott levonási jogot. Az adott esetben az Áfa. tv. 7. § (1) bekezdés e) pontjában írt kivétel sem állott fenn. A vonatkozó földgázellátásról szóló törvény ugyanis a térítésmentes átadási kötelezettséget nem írta elő.
A felperes keresetében e határozatok hatályon kívül helyezését kérte.
A megyei bíróság ítéletével a felperes keresetét elutasította.
Az elsőfokú bíróság rámutatott arra, hogy az alperes határozatában és a bírósági nyilatkozatában is kifejezésre juttatta, hogy kizárólag a gázközmű átadásával kapcsolatosan utasította el a felperes általános forgalmi adó levonási jog gyakorlását. Ezzel kapcsolatban viszont azt is megállapította, hogy a felperest általános forgalmi adókötelezettség sem terheli. A jogosulatlan visszaigénylés és az adóhiányhoz kapcsolódóan a 2003. évi XCII. (a továbbiakban: Art.) 170. § (1) bekezdése bírságot rendel.
A jogerős ítélet ellen a felperes nyújtott be felülvizsgálati kérelmet, kérte az ítélet és a sérelmezett adóhatósági határozatok hatályon kívül helyezését, a keresetének megfelelő döntés meghozatalát.
A felperes ismételten azt hangsúlyozta, hogy az ingatlan értékének emelése érdekében végeztette el a munkálatokat, az arra kötelezett szervek ugyanis erre nem voltak hajlandók.
A felperes utalt az eljárók tisztességtelen gazdasági magatartására, valamint arra, hogy az 1988. évi XXXII. törvény a közút térítésmentes átadását kötelezővé tette, ezért az Áfa. tv. 7. § (3) bekezdés e) pontjában írt kivételes szabályt kellett volna alkalmazni.
A felperes sérelmezte, hogy a térítésmentes átadást miért teszi az általa végeztetett beruházást a tevékenységi körén kívülállóvá, hiszen mint egyéni vállalkozó, főtevékenységi köre lakóingatlan és földterületek forgalmazása. A felperes hivatkozott még arra is, hogy nem kívánt a közműveknek többmilliós ajándékot juttatni, kizárólag gazdasági kényszerűségből végeztette el a beruházásokat.
Az alperes felülvizsgálati ellenkérelmében a jogerős ítélet hatályban tartását kérte.
A Legfelsőbb Bíróság a Borsod-Abaúj-Zemplén Megyei Bíróság ítéletét hatályában fenntartotta.
A Legfelsőbb Bíróság mindenekelőtt azt állapítja meg, hogy jelen eljárás tárgya kizárólag a gázközmű létesítésével kapcsolatos általános forgalmi adó visszaigénylés megítélése volt. Az alperes ugyanis a másodfokú határozatában - megváltoztatva az elsőfokú adóhatóság határozatának indokolását, - megállapította, hogy a felek külön teljesítési időpontot kötöttek ki a gázvezeték, illetőleg a többi (szennyvíz, ivóvíz, út és csapadékvíz-elvezető) munkálatokkal kapcsolatban. Ezért az Áfa. tv. 16. § (16) bekezdése szerint az építési szerződés alapján részteljesítésnek minősült a gázvezeték létesítése. A nem vitás tényállás szerint viszont a felperes a gázközmű ingyenes átadására a T. Rt.-vel szerződést kötött, így tudomása volt arról, hogy a beszerzése térítésmentes átadás formájában kerül el tőle. Ebből következik, hogy a közműbeszerzés általános forgalmi adója az Áfa. tv. 33. § (1) bekezdés b) pontja alapján nem volt levonható, és az általános forgalmi adó fizetési kötelezettség sem állt fenn. Kétségtelen, hogy a felperes által is hivatkozott Áfa. tv. 7. § (3) bekezdés e) pontja szerint fennáll a lehetőség általános forgalmi adó levonási jog gyakorlására, amennyiben az ellenérték nélküli átadás kötelezettségét törvény írja elő. A perbeli esetben azonban a vonatkozó földgázellátásról szóló módosított 2003. évi XLII. törvény a gázközmű esetén a térítésmentes átadási kötelezettséget nem írta elő, ezért erre a beruházásra (ellentétben pld. a közút kiépítését) az Áfa. tv. 7. § (3) bekezdése nem volt alkalmazható.
Az elsőfokú bíróság helyesen állapította meg ítéletében, hogy jelen eljárás tárgya kizárólag a gázközmű létesítésével kapcsolatos adóhatósági határozat jogszerűsége volt, így jelen eljárásban sem a közműszolgáltatók esetleges gazdasági erőfölényének kihasználását, sem az egyéb felperes által hivatkozott gazdasági kényszerűségét nem lehetett értékelni.
Az adóhatóság az eset összes körülményének mérlegelésével a jogszabály által előírt 50%-os bírság helyett 10% bírság megfizetésére kötelezte a felperest a mérlegeléssel meghozott döntés bírói felülmérlegelésére nem volt lehetőség.
Mindezekre figyelemmel a Legfelsőbb Bíróság megállapította, hogy a jogerős ítélet a jogszabályoknak megfelel, ezért azt a Pp. 275. § (3) bekezdése alapján hatályában fenntartotta.
(Legf. Bír. Kfv. I. 35.060/2007.)