adozona.hu
AVI 2010.3.28
AVI 2010.3.28
A kellő körültekintés a gazdasági partner megfelelő megválasztását, tevékenysége vizsgálatát is jelenti [1992. évi LXXIV. tv. 44. § (5) bek.]
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
Az adóhatóság a felperesnél ellenőrzést tartott 2003. III. negyedév vonatkozásában. Az ellenőrzés a felszámított általános forgalmi adó vonatkozásában megállapítást nem tett, a fizetendő adó összegét a vallott adatokkal egyezően elfogadta, az előzetesen felszámított adóval kapcsolatban a jegyzőkönyv 1. számú mellékletében felsorolt számlák adótartamát levonhatóként nem fogadta el. Vizsgálta a H. Kft. által kibocsátott számítástechnikai alkatrészek és háztartási kisgépek beszerzéséről szóló sz...
Az ellenőrzés eredményeképpen meghozott elsőfokú határozat a felperes terhére 2003. III. negyedévére 110 410 000 Ft adókülönbözetet állapított meg, amelyből 107 240 000 Ft minősült adóhiánynak és 3 126 000 Ft jogosulatlan visszaigénylésnek. Ennek következményeképpen az adóhatóság összesen 55 183 000 Ft bírság, és 12 823 000 Ft késedelmi pótlék megfizetésére is kötelezte a felperest.
A fellebbezés folytán eljáró alperes, mint másodfokú hatóság határozatával az elsőfokú határozatot helybenhagyta.
A felperes keresetében e határozatok hatályon kívül helyezését kérte. Álláspontja szerint a vizsgált 2003. évi III. negyedévre teljesített általános forgalmi adó bevallásában feltüntetettek mindenben megfeleltek a jogszabályi előírásoknak. Vitatta, hogy a társaság ügyvezetőjétől elvárható lett volna az egyes beszállítóknál a személyes érdeklődés, eljárás. Kérte különböző tanúk meghallgatását.
Az alperes a kereset elutasítását kérte. Fenntartotta nyilatkozatában foglalt álláspontját, miszerint a tényállást felderítette, és helyes volt az abból levont következtetése is.
Az elsőfokú bíróság a bizonyítási eljárás során a beszerzett iratok értékelése mellett meghallgatta tanúként a felperes kereskedelmi igazgatóját.
A felperes egyéb tanúmeghallgatásra vonatkozó kérelmeit, valamint az Európai Bíróságtól előzetes döntéshozatali eljárás kezdeményezésére irányuló kérelmét nem találta alaposnak, ítéletével a felperes keresetét elutasította.
Az elsőfokú bíróság megállapította a rendelkezésre álló adatok alapján, hogy a felperes a perbeli időszakban a H. Kft. és a G. Kft. által kibocsátott számlák tartalmi hitelességét nem tudta bizonyítani. Ezek a számlák ugyanis az elsőfokú bíróság által idézett jogszabályok, így az általános forgalmi adóról szóló 1992. LXXIV. törvény (Áfa. tv.) 32. § (1) bekezdés a) pontja, 35. § (1) bekezdése, 44. § (5) bekezdése, valamint a számvitelről szóló 2000. évi C törvény (Sztv.) 15. § (3) bekezdése, 166. § (1) és (2) bekezdése szerint nem tekinthetők olyannak, mint amilyenre adólevonási jogot lehetett volna alapítani.
Az elsőfokú bíróság ítéletében egyenként értékelte a rendelkezésre álló okiratokat a meghallgatottakkal által előadottakat, és részletesen indokolta, hogy a felperes egyes tényállításai, illetőleg jogi álláspontja miért volt alaptalan.
A jogerős ítélet ellen a felperes nyújtott be felülvizsgálati kérelmet, kérte az ítélet hatályon kívül helyezését, és a keresetének megfelelő döntés meghozatalát.
A felperes eljárásjogi és anyagi jogi jogszabálysértésekre is hivatkozott. Fenntartotta azt a jogi álláspontját, és részletesen meg is indokolta, hogy a perbeli számlák az adólevonási jog érvényesítésére alkalmasak voltak. Ezen túl valamennyi elsőfokú eljárás során előadott bizonyítási indítványát és jogi érvelését is fenntartotta.
Az alperes felülvizsgálati ellenkérelmében a jogerős ítélet hatályban tartását kérte.
A Legfelsőbb Bíróság a Fővárosi Bíróság ítéletét hatályában fenntartotta.
Az elsőfokú bíróság helyesen állapította meg a tényállást, és helytálló volt az abból levont jogkövetkeztetése is.
Alaptalanok voltak a felperes eljárásjogi szabálysértésre való hivatkozásai, a rendelkezésre álló iratok alapján a Legfelsőbb Bíróság megállapította, hogy a felperesnek nem sérült az irat-betekintési, észrevételezési, illetve bizonyítási indítvány előterjesztésére vonatkozó jogosultsága.
Az elsőfokú bíróság és az adóhatóság által helyesen idézett jogszabályi rendelkezések alapján a Legfelsőbb Bíróság is arra a következtetésre jutott, hogy a perbeli számlák nem voltak hitelesnek tekinthetők, ezért ezekre a számlákra általános forgalmi adólevonási jogot alapítani nem lehetett.
Az elsőfokú bíróság helyesen értékelte a perbeli adatokat, mérlegelte az egyes bizonyítékokat. A felülvizsgálati eljárásban e bizonyítékok felülmérlegelésére illetőleg új bizonyítékok értékelésére a Pp. 275. § (1) bekezdése alapján lehetőség nincs. Kivéve azt a kivételes esetet, amikor a bizonyítékok mérlegelése során iratellenesség, hiányosság, kirívóan okszerűtlen következtetések levonása észlelhető.
A Legfelsőbb Bíróság a perbeli esetben ilyen esetet nem észlelt.
A perben eldöntendő kérdés az volt, hogy az ellenőrzés által megjelölt számlák az általános forgalmi adólevonási jog gyakorlására alkalmasak voltak-e. Ennek érdekében folytatott vizsgálatot az adóhatóság, illetőleg az elsőfokú bíróság.
Az elsőfokú bíróság ítéletében helyesen hivatkozott az Sztv. 166. § (1) és (2) bekezdésére, valamint arra, hogy az általános forgalmi adólevonási jog gyakorlásának igen szigorú törvényi feltételei vannak. Adott esetben az a körülmény, hogy a perbeli adatok szerint az adó áthárítása nem történt meg, illetve az, hogy a felperes az áruk beszerzésére, átvételére és leszállítására megfelelő okiratokkal nem rendelkezett, megakadályozta a levonási jog jogszerű gyakorlásának lehetőségét. A számlakibocsátó vizsgálata során megállapításra került, hogy számviteli bizonylatok nem álltak rendelkezésre, így helytálló volt az a következtetés, hogy a kibocsátott számla adatai szerinti gazdasági esemény nem történt meg.
Az elsőfokú bíróság helyesen hivatkozott arra, hogy a könyvvitelben nyilvántartott adatoknak a valóságban is megállapíthatóknak, kívülállók által is ellenőrizhetőknek kell lennie (a valódiság elve). E vonatkozásban helyes utalni arra, hogy a megfelelő okirati bizonylatok hiányát tanúvallomással pótolni nem lehet. Az adójogszabályok, számviteli jogszabályok szigorú rendszerében az eltérő törvényi feltételek kerültek megfogalmazásra a polgári jog szabályaihoz képest. Mint ahogy az elsőfokú bíróság is helyesen utalt erre, az Alkotmánybíróság által is határozatában leszögezett elvek (724/B/1994. AB határozat) megfogalmazták azt a tényt, hogy az adóhatóságok az egyes ügyletek vizsgálatakor kizárólag adójogi következtetéseket vonhatnak le. E következtetések levonására azonban jogosultak és kötelezettek is.
A Legfelsőbb Bíróság egyetértett az elsőfokú bírósággal abban is, hogy a felperes további bizonyítási indítványai tanúmeghallgatásokra vonatkozóan a perbeli ügy megítélése szempontjából irreleváns.
Helyesen értékelte az adóhatóság és az elsőfokú bíróság az Áfa. tv. 44. § (5) bekezdésében írt feltételek perbeli hiányát. A módosított Áfa. tv. 44. § (5) bekezdése többletjogot biztosít, ha és amennyiben bizonyított, hogy az adólevonásra jogosult adóalany az adóköteles tényállás kapcsán kellő körültekintő magatartást tanúsított. Ennek az utóbbi magatartásnak a vizsgálatánál nem hagyható azonban figyelmen kívül, hogy mely oknál fogva nem felelt meg a bizonylat az alaki és tartalmi követelményeknek, továbbá hiteltérdemlőség megállapítása érdekében a számlabefogadó tett-e, és ha igen, milyen intézkedéseket. Valóban nem elvárható az a feltétel, hogy a felperes igazgatója valamennyi beszállítóval helyszíni személyes tapasztalatokat szerezzen. A kellő körültekintés megállapításához azonban szükséges az olyan magatartás, amely igazolná a gazdasági partnerek megfelelő megválasztását, a közhiteles nyilvántartásokban szereplő adatainak, illetőleg az általa végzett tevékenységnek, árubeszerzésnek, áruraktározásnak és egyéb adatoknak bármilyen módon történő ellenőrzése. Ennek megtörténtét a felperes nem bizonyította, így az általános forgalmi adólevonási jog körében történő kockázatot is viselnie kell.
Az elsőfokú bíróság helytállóan utasította el a felperes előzetes döntéshozatal kezdeményezésére vonatkozó kérelmét is. Mint azt már a Legfelsőbb Bíróság többször kifejtette, az Európai Bíróság döntött abban a kérdésben, hogy a közösségi jogszabályok az Európai Unióhoz való csatlakozás előtti adóévekre nem vonatkoztathatók. A perbeli időszakban lefolytatott adóvizsgálat (2003-ban) Magyarország Európai Unióhoz való csatlakozását megelőzően történt.
Mindezekre figyelemmel a Legfelsőbb Bíróság a jogerős ítéletet a Pp. 275. § (3) bekezdése alapján hatályában fenntartotta.
(Legf. Bír. Kfv. I. 35.101/2007)