adozona.hu
AVI 2010.2.19
AVI 2010.2.19
A bíróság adóperben is csak a keresettel támadott határozatok jogszerűségének felülvizsgálatára jogosult (2003. évi XCII. v. 143. §, Pp. 339. §)
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A felperes a 2004. IV. negyedévi időszakra vonatkozó általános forgalmi adó (továbbiakban: áfa) bevallásában levonható adóként szerepeltette az A. Kft. (továbbiakban: Kft.) 2004. szeptember 24-től 2004. december 29-ig terjedő teljesítési idővel kibocsátott összesen 90 412 500 + 18 052 500 Ft áfát tartalmazó számláit. A bizonylatok piackutatásról, adatrögzítésről, közvélemény-kutatásról és tanulmánykészítésről kerültek kiállításra. A számlák alapjául a felperes, mint megbízó és a Kft., mint me...
Az adóhatóság a felperesnél ellenőrzést végzett. Az ennek eredményeként hozott elsőfokú határozatban - 2004. IV. negyedévre - áfa adónemben 18 083 000 Ft adókülönbözetet írt elő a felperes terhére, amit jogosulatlan visszaigénylésnek minősített, és 9 041 000 Ft adóbírságot szabott ki. Az adóhatóság azt állapította meg, hogy a Kft. által kibocsátott számlák formailag ugyan hitelesek, a számlákon feltüntetett gazdasági események azonban a valóságban nem történtek meg, a bizonylatok kizárólag adó-visszaigénylés okán keletkeztek. Az adóhatóság döntését az adózás rendjéről szóló 2003. évi XCII. törvény (továbbiakban: Art.) 1. § (7) bekezdésében, a számvitelről szóló 2000. évi C. törvény (továbbiakban: Sztv.) 166. § (3) bekezdésében és az általános forgalmi adóról szóló 1992. évi LXXIV. törvény (továbbiakban: Áfa. tv.) 32. § (1) bekezdés a) pontjában, 35. § (1) bekezdés a) pontjában foglaltakra alapította, a felperes javára kivételes méltánylást érdemlő körülményt nem tárt fel.
A felperes fellebbezése folytán eljárt alperes határozatában az elsőfokú határozatot - helyes indokaira tekintettel - helybenhagyta.
A felperes keresetében az adóhatósági határozatok hatályon kívül helyezését kérte.
Az elsőfokú bíróság a felperes keresetét elutasította.
Az elsőfokú bíróság a közigazgatási iratok és a perben lefolytatott bizonyítás alapján megállapította: az alperes az ügyben irányadó tényállást maradéktalanul feltárta, azt kellően bizonyította, és helytállóan állapította meg, hogy a számlák szerinti gazdasági esemény a valóságban nem történt meg.
A jogerős ítélet ellen a felperes nyújtott be felülvizsgálati kérelmet, kérte annak hatályon kívül helyezését, kereseti kérelme szerinti döntés meghozatalát. A felperes azzal érvelt, hogy az elsőfokú bíróság az általa megállapított tényállásból megalapozatlan és jogszabálysértő következtetéseket vont le. A jogerős ítélet nem felel meg az Sztv. 15. § (3) bekezdésében, az Áfa. tv. 44. § (5) bekezdésében, a 7003/2002. PM irányelvben (továbbiakban: PM irányelv), az Art. 1. § (3), (5) és (7) bekezdéseiben foglaltaknak. Az adólevonási jog alapjául szolgáló számlák hitelesek voltak, ezt igazolja a megbízott ajánlata, a szerződés, az átadási jegyzőkönyvek, a teljesítés-igazolások, az adóalanyi nyilatkozatok, az 1000 oldalas tanulmány, a kérdőívek és a Kft. ügyvezetőjének közjegyző előtt tett nyilatkozata. A szerződés nem színlelt, mivel a felperes akarata ügyletkötésre irányult, melynek eredményét a szerződés szerint át is vette. A visszaigényléskor kellő körültekintéssel járt el. Az alperes és az elsőfokú bíróság tévesen hagyta figyelmen kívül az 1959. évi IV. törvény (továbbiakban: Ptk.) 207. §-ában foglaltakat, a korábbi ellenőrzés eredményét és tévesen állapította meg a kétszeres számlázást is.
Az alperes ellenkérelmében a jogerős ítélet hatályban tartását kérte.
A Legfelsőbb Bíróság a Fővárosi Bíróság 7. számú ítéletét hatályában fenntartotta.
Az alperes és az elsőfokú bíróság a számlák formai hiteltelenségét érintő megállapítást határozatában nem tett. Az adó levonási jog azonban csak alakilag és tartalmilag egyaránt hiteles bizonylat alapján gyakorolható. [Áfa. tv. 32. § (1) bekezdés a) pontja, 35. § (1) bekezdése, Sztv. 166. § (2) bekezdése]. A számlák tartalmi hiteltelenségét, a kellő körültekintés hiányát a határozatok - a felperes érvelésével ellentétben és a felülvizsgálati kérelemben hivatkozott okiratok ellenére - iratszerűen, helyes és okszerű ténybeli és jogkövetkeztetésekkel állapították meg a következők miatt:
A felperes több mint 90 000 000 Ft összegű megbízást adott egy olyan társaságnak, amely a szerződéskötést megelőzően két héttel alakult és ekkor nyújtotta be bejegyzés iránti kérelmét a cégbírósághoz. A Kft. a bejegyzést megelőzően, de azt követően sem folytatott olyan tevékenységet, amelyre nézve a szerződés szerinti megbízást elvállalta, ilyen jellegű munka elvégzéséhez referenciával, szakértelemmel, személyi és tárgyi feltételekkel nem rendelkezett, alvállalkozó bevonására adat nem merült fel. (A Kft. bejegyzett tevékenységi köre épület, híd, alagút, közművezeték építése, ingatlanforgalmazás-hirdetés, gépjármű-kereskedelem.).
A Kft. az ellenőrzés során elérhetetlen volt, képviselője az adóhatóságon nem jelent meg, iratokat - azok gépjárműből történő eltulajdonítására hivatkozva - a közigazgatási és peres eljárás során nem csatolt. A cég vezetőjének közjegyző előtt tett nyilatkozata dokumentumokkal nincs alátámasztva, konkrét adatot, tényt, bizonyítékot nem tartalmaz, hitelt érdemlően tehát csak azt igazolja, hogy a Kft. ügyvezetője az okiratban foglaltaknak megfelelően nyilatkozott.
Kiemeli e körben a Legfelsőbb Bíróság, hogy adózói nyilatkozattal, illetve tanúvallomással a számviteli dokumentumok nem helyettesíthetők, nem pótolhatók, ezekkel a gazdasági események valóságtartalma nem igazolható. A számviteli nyilvántartásokba csak szabályszerűen kiállított bizonylatok alapján lehet bejegyzést eszközölni. Szabályszerűnek az a bizonylat minősül, amely az adott gazdasági eseményre vonatkozóan az adatokat a valóságnak megfelelően tartalmazza, megfelel a bizonylat alaki és tartalmi követelményeinek. A könyvvitelben rögzített tételeknek a valóságban is megtalálhatóknak, bizonyíthatóknak, kívülállók által is megállapíthatóknak kell lennie [Sztv. 15. § (3) bekezdése, 165-166. §-ai].
A perbeli esetben - az iratokból megállapíthatóan - a szerződés szerinti tevékenységek helyszíneként kórházak és más egészségügyi intézmények kerültek megjelölésre. Az adóigazgatási eljárás során azonban a felperes olyan bizonyítékot nem csatolt, amely a megkeresett kórházak nemleges válaszával szemben hitelt érdemlően igazolhatta volna a bizonylatok szerinti piac- és közvélemény-kutatás tényleges megtörténtét. A felperes e körben a perben sem ajánlott fel bizonyítást (Pp. 164. §). Megjegyzi a Legfelsőbb Bíróság, hogy a több száz kérdőív kitöltése megoldhatatlan lett volna a kórházak tudomása és engedélye nélkül, ugyanakkor az egészségügyi intézmények egyike sem tudott területén ténylegesen lefolytatott piackutatásról vagy termékbemutatóról, egy esetlegesen közterületen lefolytatatott ilyen tevékenységnek pedig eleve ellentmondanak a Kft. ajánlatába beépített különböző díjak.
A felperes érvelésével ellentétben az iratokból megállapíthatóan a 20. és 21. ütemek tekintetében - 6 esetben - ugyanazon adatfelvételi helyek kerültek megjelölésre, és a számlák szerinti azonos tevékenység megjelölése is igazolja a kétszeres számlázás tényét, tehát a bizonylatok hiteltelenségét.
A felperes által hivatkozott okiratok értékelhető és ellenőrizhető konkrét adatot nem tartalmaznak. Nem vitásan becsatolásra került egy 1000 oldalas tanulmány, de a szerződés szerinti teljesítésnek nem ez az írásos referenciaanyag elkészítése, hanem a piackutatás és szakszerű termékbemutatás lett volna a lényegi tartalma, amely utóbbi elvégzésére a felperes hitelt érdemlő bizonyítékot nem csatolt, és ennek elvégzésére a Kft. személyi és tárgyi feltételekkel nem is rendelkezett. A tanulmányhoz értékeléséhez hozzátartozik az a felperes által sem vitatott tény, hogy ennek egy része (21. ütem 11. pontja) ugyanezen címen dr. C. Á. szerzőtől az interneten szó szerint olvasható, és megjelent az Egészségügyi Gazdasági Szemle 39. évfolyam 5. számában is 2001. októberében. A hiteltelenségét igazoló további adat az is, hogy a tanulmányban megjelölt B., M. út 65. szám alatti gyógyszertár helyén 2000 júniusától - a teljesítési időszakban - már temetkezési vállalkozás működött. Tekintettel arra is, hogy a tanulmány elkészítése igazoltan nem köthető a számlakibocsátó tevékenységéhez a bizonylat tartalmi hiteltelenségére levont következtetés ezen oknál fogva is helytálló.
Az előzőekben részletezettekre figyelemmel az alperes és az elsőfokú bíróság helytállóan állapította meg a visszaigénylés alapjául szolgáló számlák tartalmi hiteltelenségét, és a kellő körültekintés hiányát is. Amennyiben ugyanis a felperes a kellő körültekintést tanúsította volna a cégnyilvántartás szerinti adatok ismeretében, a teljesítés ellenőrzésével, és a számlabefogadás kapcsán a bizonylatok megvizsgálásával felismerhette volna, hogy a referenciával sem rendelkező számlakibocsátó nem alkalmas a vállalt tevékenység elvégzésére, a számla szerinti gazdasági eseményt a valóságban ténylegesen nem is teljesítette, és a bizonylatok nem valós gazdasági eseményről kerültek kibocsátásra.
A felperesnek a Ptk. 207. §-ára alapított érvelését a Legfelsőbb bíróság sem fogadja el. Az Art. 1. § (7) bekezdése értelmében ugyanis az ügyletnek annyiban van jelentősége, amennyiben annak adójogi jogkövetkezményei kimutathatóak.
Az Art. 1. § (5) bekezdése az adóhatóság tájékoztatási kötelezettségéről és annak terjedelméről rendelkezik valamint arról, hogy az adózó is köteles jogait jóhiszeműen gyakorolni és elősegíteni az adóhatóság feladatainak végrehajtását.
Az Art. 1. § (3) bekezdése értelmében az adóhatóság minden ügyben megkülönböztetés nélkül, a törvényeknek megfelelően köteles eljárni és intézkedni.
A felperes nem közölt konkrétumokat arra nézve, hogy ezeknek az alapelvi rendelkezéseknek a megsértését mely tényekre, adatokra alapítottan kéri megállapítani. Ezért és azért mert az iratokból ilyen eljárási jogszabálysértésre utaló adat nem állapítható meg, az e körben előterjesztett felperesi érvelés sem alapos. A felperes által hivatkozott korábbi időszakra vonatkozó ellenőrzésre és annak eredményére nézve az elsőfokú bíróság helytállóan rögzítette, hogy az nem képezi e per tárgyát, illetve, hogy a közigazgatási perekben eljáró bíróság csak a keresettel támadott határozatok jogszerűségének felülvizsgálatára jogosult (Art. 143. §, Pp. 339. §).
A PM irányelv nem jogszabály, ezért az ezzel kapcsolatos felperesi érvelést a Legfelsőbb Bíróságnak érdemben nem kellett megvizsgálnia [1987. évi XI. törvény 1. §-a, Pp. 339. § (1) és (2) bekezdései, Art. 143. § (1) bekezdése].
A kifejtettekre figyelemmel a Legfelsőbb Bíróság a jogerős ítéletet a Pp. 275. § (3) bekezdése alapján hatályában fenntartotta.
(Legf. Bír. Kfv. I. 35.028/2007.)