adozona.hu
BH 2011.2.52
BH 2011.2.52
Az új Áfa. tv. hatályba lépését szabályozó átmeneti rendelkezések értelmezése. Az adójogszabály visszamenőleges hatályának vizsgálata körében az adókötelezettség keletkezésének időszakát kell irányadónak tekinteni. Nem tiltott visszamenőleges hatály az, ha a fordított Áfa. új szabályait a törvény hatályba lépése előtt megkötött vállalkozási szerződésekre kell alkalmazni [2007. évi CXXVII. tv. 269. §].
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A felperes 2007. évben kötött 5 vállalkozási szerződésben új társasház kivitelezéséhez kapcsolódó építési-szerelési munkákat rendelt meg a K. Kft.-től (a továbbiakban: Kft.). A vállalkozó 2008. február 22. - március 7. közötti időszakban a szerződés szerinti munkálatok elvégzéséről 5 számlát bocsátott ki, amelyben áfát számított fel. A felperes a számlákban feltüntetett általános forgalmi adót levonható adóként elszámolta.
Az adóhatóság 2008. január-március hónapokra vonatkozóan általános fo...
BH 2011.2.52 Az új Áfa. tv. hatályba lépését szabályozó átmeneti rendelkezések értelmezése. Az adójogszabály visszamenőleges hatályának vizsgálata körében az adókötelezettség keletkezésének időszakát kell irányadónak tekinteni. Nem tiltott visszamenőleges hatály az, ha a fordított Áfa. új szabályait a törvény hatályba lépése előtt megkötött vállalkozási szerződésekre kell alkalmazni [2007. évi CXXVII. tv. 269. §].
A felperes 2007. évben kötött 5 vállalkozási szerződésben új társasház kivitelezéséhez kapcsolódó építési-szerelési munkákat rendelt meg a K. Kft.-től (a továbbiakban: Kft.). A vállalkozó 2008. február 22. - március 7. közötti időszakban a szerződés szerinti munkálatok elvégzéséről 5 számlát bocsátott ki, amelyben áfát számított fel. A felperes a számlákban feltüntetett általános forgalmi adót levonható adóként elszámolta.Az adóhatóság 2008. január-március hónapokra vonatkozóan általános forgalmi adónemben a felperesnél bevallások utólagos vizsgálatát végezte. Ellenőrzése során megállapította, hogy a fenti ügyletek az általános forgalmi adóról szóló 2007. évi CXXVII. törvény (a továbbiakban: új Áfa. tv.) 142. § (1) és (7) bekezdése értelmében fordított adózás alá esnek, a vállalkozó tehát a számlában általános forgalmi adót nem számolhatott volna fel, azt a felperes, mint megrendelő volt köteles megfizetni. Ezért a felperes terhére 2008. I. negyedévére 7 849 000 Ft általános forgalmi adóhiányt állapított meg, amelyhez kapcsolódóan 10%-os mértékű adóbírságot szabott ki és késedelmi pótlékot számított fel.
A felperes fellebbezése folytán eljárt alperes 2009. május 26-i határozatával az elsőfokú határozatot helybenhagyta. Határozatának indokolásában kifejtette, hogy az új Áfa. tv. 269. § (1) bekezdésének átmeneti szabálya folytán a kérdéses számláknál az új Áfa. tv. rendelkezéseit kellett alkalmazni.
A felperes keresetében az alperes határozatának hatályon kívül helyezését kérte.
A megyei bíróság jogerős ítéletével a felperes keresetét elutasította. Az ítélet indokolása szerint a felperes és a Kft. között 2007. évben csak a vállalkozási szerződést kötötték meg, illetve a vállalkozó megkezdte a munkálatokat, ami önmagában számla-kibocsátási kötelezettséget nem keletkeztetett. Ennek megfelelően 2007 évben a szerződő felek számára önadózással gyakorlandó jogok és kötelezettségek sem keletkeztek. A felperes áfa-kötelezettségére tehát az új Áfa. tv. rendelkezései voltak irányadók.
A jogerős ítélet ellen a felperes terjesztett elő felülvizsgálati kérelmet, amelyben annak hatályon kívül helyezését és a kereseti kérelemnek helyt adó döntés meghozatalát kérte. Álláspontja szerint a megyei bíróság tévesen értelmezte az új Áfa. tv. 269. § (1) bekezdését. Kifejtette, hogy a felperes áfa-fizetési kötelezettségére a régi és az új Áfa. tv. is tartalmaz rendelkezéseket, ezért az új Áfa. tv. 269. § (1) bekezdése révén az áfa-kötelezettségre a régi Áfa. tv. rendelkezései az irányadók. Hangsúlyozta, hogy az átmeneti szabályokból nem olvasható ki az a bíróság által elfogadott jogértelmezés, hogy csak azok az átnyúló ügyletek adóznak a régi Áfa. tv. alapján, amelyek esetében már 2007. évben történt részteljesítés vagy előlegfizetés. Hivatkozott arra, hogy az e tárgyban kiadott APEH tájékoztató kötő erővel nem rendelkezik. Kifejtette, hogy az áfa-kötelezettség szempontjából jelentősége van annak a körülménynek is, hogy a vállalkozó a munkálatokat 2007. évben már megkezdte. Kiemelte, hogy a polgári jogi jogviszony és az adójogviszony ilyen mértékben nem válhat el egymástól. A vállalkozási szerződés megkötésekor ugyanis még a régi jogszabály volt hatályban. Az alperes, illetve a bíróság álláspontjának elfogadása esetén a felperes arra kényszerült volna, hogy a vállalkozási szerződést az új Áfa. tv. hatályba lépése miatt módosítsa. Előadta, hogy a vállalkozó arra tekintettel határozta meg a vállalkozói díjat, hogy beszerzéseinek általános forgalmi adóját levonhatja, a fordított adózás alkalmazásával hátrányosabb helyzetbe kerülne, mint a szerződés megkötésekor azt gondolhatta. Ezért a szerződő felek helyzetének és a logika szabályainak jobban megfelelne, ha a kérdéses számlákra a régi Áfa. tv. rendelkezéseit lehetne alkalmazni. Utalt arra, hogy az új Áfa. tv. 269. § (1) bekezdésének átmeneti rendelkezései erre lehetőséget adnak: a régi Áfa. tv. alkalmazandó, amennyiben az önadózással érintett jogok és kötelezettségekre az új és a régi törvény egyaránt rendelkezést tartalmaz. Véleménye szerint a megyei bíróság az említett átmeneti rendelkezéseket meg nem engedett módon kiterjesztően értelmezte.
Az alperes ellenkérelmében a jogerős ítélet hatályában való fenntartását kérte. Álláspontja szerint az új Áfa. tv. 269. § (1) bekezdésének átmeneti szabályai az Áfa. tv. 55. § (1) bekezdésével, 60. § (1) bekezdésével, 120. §-ával, 127. § (1) bekezdés a) pontjával, 168. § (1) bekezdésével, 169. § j) és k) pontjával együttesen értelmezve a perbeli esetben oly módon alkalmazandó, hogy a 2008 évben a vállalkozó által kibocsátott számlákra a fordított adózás új Áfa. tv. szerinti előírásai vonatkoznak. Hangsúlyozta, hogy önmagában a szerződéskötés, illetve a teljesítés megkezdése számla-kibocsátási kötelezettséget, önadózással gyakorlandó jogot és kötelezettséget nem keletkeztet.
A felülvizsgálati kérelem nem alapos.
Az új Áfa. tv. 269. § (1) bekezdése szerint abban az esetben, ha e törvény és az Áfa. tv. ugyanazon érintett félre vagy felekre nézve ugyanazon tényállásbeli elemeken nyugvó adóztatandó ügyletből származó, önadózással gyakorlandó jogokról és kötelezettségekről egyaránt rendelkezik, az önadózással gyakorlandó jogokat és kötelezettségeket e törvény hatálybalépésétől kezdődően is kizárólagosan az Áfa. tv. rendelkezései alapján kell megállapítani és alkalmazni, kivéve, ha e törvény az Áfa. tv.-hez képest valamennyi érintett félre együttesen és összességében a kötelezettségek hiányát állapítja meg, vagy kevésbé terhes kötelezettségeket állapít meg, illetőleg új jogokat vagy többletjogokat állapít meg. Utóbbi esetben a jogokat és kötelezettségeket - valamennyi érintett fél együttes döntése alapján - e törvény rendelkezései alapján lehet megállapítani és alkalmazni még akkor is, ha azok e törvény hatálybalépését megelőzően - az elévülési időn belül - keletkeztek, feltéve, hogy erről a döntésről valamennyi érintett fél közös elhatározással, előzetesen és írásban nyilatkozik az állami adóhatóságnak, amelynek legkésőbb 2008. február 15. napjáig az állami adóhatóság illetékes szervéhez be kell érkeznie. A határidő elmulasztása esetében igazolási kérelem benyújtásának nincs helye. Ilyen esetben az önellenőrzés pótlékmentesen végezhető el.
Az Alkotmánybíróság a visszamenőleges jogalkotás tilalmára vonatkozó alkotmányos tézisek körében a 25/1992. (IV. 30.) AB határozatában kifejtette, hogy a jogállamiság fontos alkotóeleme a jogbiztonság, amely megköveteli, hogy meglegyen a tényleges lehetőség arra, hogy a jogalanyok magatartásukat a jog előírásaihoz tudják igazítani. Ennek érdekében a jogszabályok a kihirdetésüket megelőző időre nézve ne állapítsanak meg kötelezettséget, illetőleg valamely jogszerű magatartást visszamenőleges érvénnyel ne minősítsenek jogellenesnek. A visszamenőleges hatály tilalmának kérdését az Alkotmánybíróság összekapcsolta a felkészülési idő megfelelő időtartamának kérdésével, hangsúlyozva, hogy a felkészülési idő hiánya miatt akkor állapítható meg valamely jogszabály alkotmányellenessége, ha az szerzett jogot korlátoz, és a korábbiakhoz képest úgy állapít meg hátrányosabb rendelkezést, illetve oly módon hárít fokozott kockázatot a címzettekre, hogy a megismerés és a felkészülés lehetőségének hiánya az érintettek számára sérelmet okoz, illetve akadályozza a jogalkalmazót a jogszabály alkalmazásában.
Az új Áfa. tv. hatályba lépésével kapcsolatban - miután 2007. november 16-án került kihirdetésre - a legalább 45 napos felkészülési idő biztosított volt. A 349/B/2001. számú AB határozattal összefüggésben a Legfelsőbb Bíróság hangsúlyozza, hogy a szerződő felek vállalkozási jogviszonya az új Áfa. tv. hatályba lépése előtt ugyan létrejött, azonban lezárt anyagi jogi jogviszonynak nem tekinthető. Az Alkotmánybíróság 903/B/1990. számú határozatában adójogszabály visszamenőleges hatályának vizsgálata körében megállapította, hogy adókötelezettséget érintő szabályozásnál nem az adóbevallás időpontját, hanem az adókötelezettség keletkezésének időszakát kell irányadónak tekinteni. Az Alkotmánybíróság hivatkozott döntésében jelentőséget tulajdonított annak, hogy a módosítás az adókötelezettség tényét és az adó mértékét nem érintette.
A fentiekre tekintettel a Legfelsőbb Bíróság nem látott alkotmányos aggályt a tekintetben, hogy a fordított Áfa. tv. új szabályait a törvény hatályba lépése előtt megkötött vállalkozási szerződésekre alkalmazni kellett.
Az új Áfa. tv. átmeneti szabályának értelmezése körében a Legfelsőbb Bíróság utal arra, hogy következetes joggyakorlata szerint közigazgatási ügyekben elfogadott hatályba léptetési technika az, ha eltérő átmeneti szabály hiányában a jogszabályt a folyamatban levő közigazgatási ügyekben is alkalmazni kell (Kfv. III. 37.407/2006/8.).
Ennek megfelelően az új Áfa. tv. 269. § (1) bekezdése átmeneti szabályának értelmezésében a megyei bíróságot nem korlátozta sem szerzett jog védelme, sem a kötelezettség visszamenőleges megállapításának tilalma. A Legfelsőbb Bíróság az alkalmazandó Áfa. tv. meghatározása körében - egyetértve az alperes és a megyei bíróság által kifejtettekkel - az adókötelezettség keletkezésének időpontját tekintette irányadónak. Az adókötelezettség létrejöttéhez az adótényállás elemeinek kell megvalósulniuk. Amennyiben az adótényállás elemei megvalósulnak, ahhoz az Áfa. tv. szerinti jogkövetkezmények - az adókötelezettség keletkezése - járul. Az alperes ellenkérelmében helyesen mutatott rá arra, hogy az Áfa. tv. 55. § (1) bekezdése értelmében az adófizetési kötelezettséget annak a ténynek a bekövetkezése keletkezteti, amellyel az adóztatandó ügylet tényállásszerűen megvalósul (a továbbiakban: teljesítés). Az Áfa. tv. 56. §-a is egyértelműsíti, hogy a fizetendő adót a teljesítéskor kell megállapítani. A perben nem volt vitatott, hogy a vállalkozási szerződés alapján 2007. évben teljesítés (részteljesítés, előlegfizetés) nem történt. Ennek megfelelően nem teljesült az új Áfa. tv. 269. § (1) bekezdésének azon feltétele, hogy az önadózással gyakorolandó jogokról és kötelezettségekről a régi és új Áfa. tv. is egyaránt rendelkezzen. A felperes jogairól és kötelezettségeiről ugyanis 2007. évi teljesítés hiányában csak az új Áfa. tv. rendelkezett oly módon, hogy az új Áfa. tv. 142. §-a szerinti fordított adózást írta elő, amely a felperest a vállalkozó által kiállított számlában feltüntetett áfa levonására nem jogosította.
A kifejtettekre tekintettel a Legfelsőbb Bíróság a jogerős ítéletet a Pp. 275. § (3) bekezdése alapján hatályában fenntartotta.
(Legf. Bír. Kfv. I. 35.063/2010.)