adozona.hu
BH+ 2011.2.90
BH+ 2011.2.90
Adó-megállapításhoz való jog elévülése, adókötelezettség keletkezésének időpontja, ingatlan értékesítéséből származó jövedelem esetén akkor is a szerződés fölhivatali benyújtásának időpontja, ha a vételár egy részét ekkor nem fizetik meg [1995. évi CXVII. tv. 59. §, 1995. évi CXVII. tv. 61. §]
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
Az adóhatóság 2003-2005 évekre vonatkozóan személyi jövedelemadó bevallások utólagos vizsgálatát végezte a felperesnél, amelynek eredményeként a felperes terhére összesen 725 206 Ft adókülönbözetet állapított meg, adóbírságot szabott és késedelmi pótlékot számított fel.
A felperes fellebbezése folytán eljárt alperes 2008. június 30-i határozatával az elsőfokú határozatot megváltoztatta, és a felperes terhére összesen 1 324 028 Ft adóhiányt állapított meg, valamint ehhez igazodó összegű adóbí...
BH+ 2011.2.90 Adó-megállapításhoz való jog elévülése, adókötelezettség keletkezésének időpontja, ingatlan értékesítéséből származó jövedelem esetén akkor is a szerződés fölhivatali benyújtásának időpontja, ha a vételár egy részét ekkor nem fizetik meg [1995. évi CXVII. tv. 59. §, 1995. évi CXVII. tv. 61. §]
Az adóhatóság 2003-2005 évekre vonatkozóan személyi jövedelemadó bevallások utólagos vizsgálatát végezte a felperesnél, amelynek eredményeként a felperes terhére összesen 725 206 Ft adókülönbözetet állapított meg, adóbírságot szabott és késedelmi pótlékot számított fel.A felperes fellebbezése folytán eljárt alperes 2008. június 30-i határozatával az elsőfokú határozatot megváltoztatta, és a felperes terhére összesen 1 324 028 Ft adóhiányt állapított meg, valamint ehhez igazodó összegű adóbírságot szabott ki és késedelmi pótlékot számított fel. A határozat indokolása szerint 2002 évre életbiztosítási kedvezmény összegének téves bevallása miatt állapított meg a felperes terhére 15 133 Ft adókülönbözetet, 2003. évben eltitkolt jövedelmet nem állapított meg. 2004 évre vonatkozóan rögzítette, hogy a felperes által hivatkozott 1 644 201 Ft bankszámlán szereplő összeg korábbi megtakarításként való megléte nem bizonyított, illetve 701 250 Ft ingatlan értékesítéséből származó jövedelem utáni adókötelezettséget állapított meg figyelemmel arra, hogy a felperes ingatlanát 16 500 000 Ft-ért értékesítette. A 2005. évi adókötelezettség összegét annak számítási korrekciójával 108 884 Ft-ban határozta meg.
A felperes keresetében az alperes határozatának hatályon kívül helyezését kérte.
A megyei bíróság jogerős ítéletével a felperes keresetét elutasította. 2002 év vonatkozásában megállapította, hogy elévülés nem következett be, a 2004. évet illetően az 1 644 201 Ft korábbi megtakarítást a bíróság sem tartotta elfogadhatónak. Életszerűtlennek ítélte ugyanis, hogy az összeg csak 2004 évben került befizetésre a felperes bankszámlájára. Az ingatlan értékesítéséből származó jövedelemmel összefüggésben a megyei bíróság rámutatott arra, hogy a személyi jövedelemadóról szóló 1995. évi CXVII. törvény (továbbiakban: Szja. tv.) 59. §-a értelmében a teljes vételárat jövedelemnek kell tekinteni függetlenül attól, hogy annak egy részét a felperesnek azóta sem fizették meg.
A jogerős ítélet ellen a felperes terjesztett elő felülvizsgálati kérelmet, amelyben annak hatályon kívül helyezését és keresetének megfelelő határozat meghozatalát kérte. Álláspontja szerint a 2002 adóévhez kapcsolódó adó-megállapítási jog elévült. Sérelmezte, hogy a megyei bíróság korábbi megtakarításait nem fogadta el, illetve az ingatlan értékesítéséből származó jövedelemmel összefüggésben a teljes 16 500 000 Ft-os vételárat vette alapul a bevétel megállapítása körében. Álláspontja szerint a nem teljesített szerződési kötelezettséget adókötelezettség alapjául nem lehet figyelembe venni. Az Szja. tv. 59. §-ával szemben az Szja. tv. 4. § (1) és (2) bekezdésére hivatkozott hangsúlyozva, hogy bevétel csak az a pénz lehet, amit a felperes kézhez is kapott.
Az alperes ellenkérelmében a jogerős ítélet hatályában való fenntartását kérte előadva, hogy az alperesi határozatot 2008. június 30-án kiadmányozták, a 2002 évre vonatkozó adó-megállapítási jog pedig csak 2009. január 1-jén évült el. Az ingatlan értékesítésével kapcsolatosan hivatkozott arra, hogy a jövedelemszerzés időpontjának azt a napot kell tekinteni, amikor a szerződést a földhivatalhoz benyújtották. Hangsúlyozta, hogy az adóhatóság a tényállást kellőképpen feltárta, és mind az alperes határozata, mind a jogerős ítélet mindenben megfelel az alkalmazandó jogszabályoknak.
A felülvizsgálati kérelem nem alapos.
Az adózás rendjéről szóló 2003. évi XCII. törvény (továbbiakban: Art.) 164. § (1) bekezdése szerint az adó megállapításához való jog annak a naptári évnek az utolsó napjától számított 5 év elteltével évül el, amelyben az adóról bevallást kellett volna tenni. Az iratokból megállapíthatóan az alperes határozatának meghozatala 2009. január 1-jét megelőzően megtörtént, a felperes a határozatot ezen időpontot megelőzően kézhez vette. Ezért a 2002 évi adó megállapításához való jog a felülvizsgálati kérelemben előadottakkal szemben nem évült el.
A felperes kiadásainak forrása körében hivatkozott megtakarításokkal összefüggésben a Legfelsőbb Bíróság hangsúlyozza, hogy a felülvizsgálati kérelem elbírálása során a rendelkezésre álló bizonyítékok alapján kell döntenie. A felülvizsgálati eljárásban a bizonyítékok felülmérlegelésének nincs helye (BH 2002.29.). A bizonyítékok okszerű mérlegelésén alapuló tényállás a jogerős ítéletet felülvizsgáló Legfelsőbb Bíróságot köti (BH 1996.505.). A Legfelsőbb Bíróság megállapította, hogy a megtakarításokkal összefüggésben a felülvizsgálati kérelem nem tartalmazott olyan előadást, hivatkozást, amelynek alapján a jogerős ítélet e körben tett megállapítása jogszerűtlennek lenne tekinthető.
A felperes felülvizsgálati kérelmében helyesen mutatott rá arra, hogy az Szja. tv. 4. § (1) és (2) bekezdése értelmében bevétel a mástól megszerzett vagyoni érték, illetve jövedelem a megszerzett bevétel egésze. A hivatkozott rendelkezések alapján fő szabályként tehát a személyi jövedelemadó-kötelezettség a megszerzett vagyoni értékre terjed ki. Ehhez mérten az egyes külön adózó jövedelmek körében az Szja. tv. speciális rendelkezéseket is tartalmaz. Ilyen speciális rendelkezés a XI. Fejezet vagyonátruházásból származó jövedelem körében az adókötelezettség keletkezésének időpontjára vonatkozó törvényi fikció. Az Szja. tv. 59. §-a értelmében ugyanis az Szja. tv. 4. §-ában foglaltaktól eltérően a jövedelmet azon a napon kell megszerzettnek tekinteni, amikor az erről szóló érvényes szerződést az ingatlanügyi hatósághoz benyújtották. Az Szja. tv. 61. § (1) bekezdése az ingatlan átruházásából származó bevételnek tekinti az eladási árat. Ebből következően az adóhatóság, illetve a megyei bíróság jogszerűen járt el, amikor a felperes 2004 évi adókötelezettségét a teljes vételár vonatkozásában állapította meg. Az Szja. tv. 59. §-ában szabályozott törvényi vélelem érvényesítése, alkalmazása szempontjából nem lehetett figyelemmel a megyei bíróság arra a körülményre, hogy a felperes a vételár jelentős részét a mai napig nem kapta meg. Az adót a kézhez nem kapott vételárrész után is meg kell fizetni. Ugyanakkor a következetes adóhatósági gyakorlat szerint - amely az adóhatóság több eseti állásfoglalásából is kiolvasható - a szerződés meghiúsulása esetén az érvényes szerződés alapján megfizetett adó önellenőrzés alapján visszaigényelhető (2004/43. APEH Adójogi főosztálya AEÉ 2004/6.).
A kifejtettekre figyelemmel a Legfelsőbb Bíróság a jogerős ítéletet a Pp. 275. § (3) bekezdése alapján hatályában fenntartotta. (Legf. Bír.Kfv.I.35.511/2009.)