adozona.hu
EH 2019.08.M18
EH 2019.08.M18
Ha a munkáltató a közalkalmazott minősítését jogszabályi kötelezettsége ellenére elmulasztotta, nem hivatkozhat alappal arra, hogy a munkáltatói döntésen alapuló illetményrész besorolási okiratban történő megállapítása előtt a közalkalmazott nem felelt meg a garantált összegnél magasabb összegű illetmény megállapítása feltételének. A Kjt. 2. § (3) bekezdése alapján alkalmazandó Mt. 6. § (1) bekezdése szerint ugyanis saját felróható magatartására előnyök szerzése véget nem hivatkozhatott [a közalkalmazottak
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
[1] A közigazgatási és munkaügyi bíróság által megállapított tényállás szerint a felperes 2011. január 15-étől középfokú besorolású munkakörben állt közalkalmazotti jogviszonyban az alperesnél. 2012 és 2015 között a felperes minősítésére nem került sor, a 2014. és 2015. évi illetménye megállapításakor a felperes "kiválóan alkalmas", illetőleg "alkalmas" minősítéssel nem rendelkezett.
[2] Az alperes 2014. január 1-jétől a felperes garantált illetményét 84 600 forintban, a garantált összegen f...
EH 2019.08.M18 Ha a munkáltató a közalkalmazott minősítését jogszabályi kötelezettsége ellenére elmulasztotta, nem hivatkozhat alappal arra, hogy a munkáltatói döntésen alapuló illetményrész besorolási okiratban történő megállapítása előtt a közalkalmazott nem felelt meg a garantált összegnél magasabb összegű illetmény megállapítása feltételének. A Kjt. 2. § (3) bekezdése alapján alkalmazandó Mt. 6. § (1) bekezdése szerint ugyanis saját felróható magatartására előnyök szerzése véget nem hivatkozhatott [a közalkalmazottak jogállásáról szóló 1992. évi XXXIII. törvény (Kjt.) 40. § (1) bekezdés c), 66. § (7)-(8) bekezdés].
A tényállás
[1] A közigazgatási és munkaügyi bíróság által megállapított tényállás szerint a felperes 2011. január 15-étől középfokú besorolású munkakörben állt közalkalmazotti jogviszonyban az alperesnél. 2012 és 2015 között a felperes minősítésére nem került sor, a 2014. és 2015. évi illetménye megállapításakor a felperes "kiválóan alkalmas", illetőleg "alkalmas" minősítéssel nem rendelkezett.[2] Az alperes 2014. január 1-jétől a felperes garantált illetményét 84 600 forintban, a garantált összegen felüli munkáltatói döntésen alapuló illetményrész összegét 33 400 forintban, ekként illetményét 118 000 forintban állapította meg. Az alperes 2015. január 1-jétől a felperes bértábla szerinti illetményét 83 070 (kerekítve: 83.100) forintban, a garantált bérminimumra történő kiegészítését 38 900 forintban, ekként garantált illetményét 122 000 forintban állapította meg, a garantált összegen felüli illetményrész összegét azonban 5000 forintra csökkentette, így a felperes illetménye 127 000 forint volt, amely mellett 2015. július 1-jétől 6350 forint rendvédelmi ágazati pótlékban is részesült.
[3] 2016. január 1-jétől a felperes bértábla szerinti illetménye 83 100 forint, a garantált bérminimumra történő kiegészítése 45 900 forint, ekként garantált illetménye 129 000 forint lett, az alperes azonban a garantált összegen felüli munkáltatói döntésen alapuló illetményrész összegét teljes egészében elvonta és ekként a felperes illetménye a 12 900 forint rendvédelmi ágazati pótlékkal, valamint a 20 000 forint keresetkiegészítéssel együtt 161 900 forintra nőtt.
[4] 2016. április 1-jétől az alperes a felperes részére megállapított 20 000 forintos keresetkiegészítést elvonva a felperes illetményét - a rendvédelmi ágazati pótlékkal együtt - 141 000 forintra csökkentette.
A felperes keresete és az alperes ellenkérelme
[5] A felperes az elsődleges keresetében 2014. augusztus 1-től 2016. december 31-ig számítottan mindösszesen 762 800 forint és ezen összeg késedelmi kamatának megfizetésére kérte kötelezni az alperest. Álláspontja szerint a munkáltató a közalkalmazottak jogállásáról szóló 1992. évi XXXIII. törvény (a továbbiakban: Kjt.) 66. § (9) bekezdésének megsértésével 2014. évben a garantált illetményét a garantált bérminimumnál alacsonyabb összegben állapította meg. A 2015. és 2016. évekre járó illetményének számítási alapját a 2014. évi jogszerűen megállapított illetménye jelenti, annak összegét az alperes ezekben az években sem csökkenthette volna. E körben hivatkozott az EBH 2006.1544. számú elvi döntésére. A jogszabálysértően megállapított illetménye kihatott a rendvédelmi ágazati pótléka összegére is, ezért a különbözetre jogosult.[6] Az alperes a kereset elutasítását kérte. Álláspontja szerint a felperes teljes illetményének kellett elérnie a garantált bérminimum összegét figyelemmel arra, hogy a felperesnek az illetményre mint egészre van alanyi jogosultsága, nem pedig az egyes illetményrészekre. A Kjt. 21. § (3) bekezdése alapján a munkáltatónak az összilletményt kellett megállapítania és nem volt köteles azt illetményrészekre bontani. Mivel megítélése szerint a 2014. évi illetményt helyesen állapította meg, a felperes 2015-2016. évekre előterjesztett igénye megalapozatlan.
[7] Azzal is érvelt, hogy a felperes a kinevezést követő egy év elteltével minősítés hiányában a kinevezési okmányban feltüntetett munkáltatói többletre nem volt jogosult, mert a felperes minősítésére csak 2015-ben került sor.
Az első- és másodfokú bíróság ítélete
[8] A közigazgatási és munkaügyi bíróság ítéletével kötelezte az alperest 167 000 forint illetmény és ezen összeg után 2014. november 15-től számított késedelmi kamata megfizetésére. Ezt meghaladóan a keresetet elutasította.[9] Ítéletének indokolásában a Kjt. 66. § (9) bekezdésére hivatkozva megállapította, hogy az alperes 2014-ben jogszabálysértően állapította meg a felperes illetményét, mert a garantált illetmény összegét nem egészítette ki a kormányrendeletben meghatározott garantált bérminimum összegére. Az alperes ezért havi 33 400 forint, ekként 2014. augusztus 1-től 2014. december 31-éig 167 000 forint megfizetésére köteles.
[10] Az elsőfokú bíróság a felperes 2015. és 2016. évekre előterjesztett illetménykülönbözet iránti keresetét azonban megalapozatlannak találta. A Kjt. 66. § (7) bekezdése, 40. § (1) bekezdése, valamint a Kjt. 2. § (3) bekezdése alapján alkalmazandó, a munka törvénykönyvéről szóló 2012. évi I. törvény (a továbbiakban: Mt.) 27. § (1) bekezdése alapján megállapította, hogy "kiválóan alkalmas", illetve "alkalmas" minősítés hiányában a garantált illetményen felüli munkáltatói döntésen alapuló illetményrész megállapítása semmis, arra a felperes igényt nem alapíthat. Mivel 2014-ben a felperes javára semmis munkáltatói jognyilatkozat alapján került megállapításra a munkáltatói döntésen alapuló illetményrész, annak összegét a 2015. és 2016. évi illetmények megállapításakor nem lehetett figyelembe venni.
[11] A közigazgatási és munkaügyi bíróság kiemelte, hogy amennyiben a kinevezést követően a közalkalmazott fizetési fokozata változik és erre figyelemmel részére új illetmény megállapítására kerül sor, a munkáltatói döntésen alapuló illetményrész biztosításával a garantált illetménynél magasabb összegű illetmény akkor állapítható meg, amennyiben a közalkalmazott a Kjt. 66. § (7) bekezdése szerinti minősítéssel rendelkezik.
[12] A Kjt. 66. § (8) bekezdése alapján a munkáltatói döntésen alapuló illetmény addig az időpontig biztosítható, amíg a közalkalmazottat a Kjt. 40. § (1) bekezdés c) pontja értelmében minősíteni kell. Az alperes a felperes 2011. évi kinevezésekor minősítés nélkül is jogszerűen állapíthatott meg munkáltatói döntésen alapuló illetményrészt, de erre csupán a felperes átsorolásáig volt lehetőség, amelyre háromévenként kerül sor. Erre tekintettel az elsőfokú bíróság a felperes 2015-2016. évi illetménykülönbözet megfizetése iránti keresetét elutasította.
[13] A peres felek fellebbezése alapján eljárt törvényszék ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét annak helyes indokai alapján helybenhagyta.
[14] A másodfokú bíróság hangsúlyozta, hogy a felperes fellebbezési érvelése szerint a minősítés elmaradása azt eredményezi, miszerint alkalmatlan vagy kevéssé alkalmas minősítés hiányában a munkáltatói illetményrész csökkentésére nem kerülhet sor.
[15] A törvényszék álláspontja szerint azonban a közalkalmazott munkavégzésének színvonala, minősítés hiányában pozitív és negatív irányban sem vélelmezhető. A jogszabály a minősítés elmaradásának szankcióját nem jelöli meg, ennek hiányában pedig vélelmet felállítani, vagy kógens jogszabályi rendelkezést átlépni - az alperes ráutaló magatartására hivatkozással - nem lehetséges. Tény, hogy az alperes a felperes esetében a jogszabályi kötelezettségét megszegve egy év elteltével nem készítette el a minősítést, azonban ennek hiánya nem szankcionálható akként, hogy ebben az esetben vélelmezni kellene a felperes alkalmas vagy kiválóan alkalmas minősítését. A Kjt. 66. § (7) bekezdése szerint pedig a munkáltatói döntésen alapuló illetményrész biztosítására kizárólag akkor van lehetőség, ha a közalkalmazott alkalmas vagy kiválóan alkalmas minősítést kapott.
A felülvizsgálati kérelem és a felülvizsgálati ellenkérelem
[16] A felperes a felülvizsgálati kérelmében elsődlegesen a jogerős ítélet hatályon kívül helyezését és a kereseti kérelemnek megfelelő új határozat hozatalát, másodlagosan a jogerős ítélet hatályon kívül helyezését és a másodfokú bíróság új eljárás lefolytatására történő utasítását kérte.[17] Álláspontja szerint a másodfokú bíróság a Pp. 206. §-ába ütközően állapította meg, hogy a fellebbezésében a munkáltatói illetményrész semmisségére vonatkozó elsőfokú ítéleti rendelkezést nem vitatta, mivel hivatkozott arra, hogy pozitív minősítés hiányában is jogszerű a munkáltatói döntésen alapuló illetményrész megállapítása.
[18] A felperes érvelése szerint tény, hogy az alperes a minősítését nem készítette el, azonban kifogástalan munkavégzésére tekintettel munkáltatói döntésen alapuló illetményt biztosított, a munkáltató mulasztása pedig a közalkalmazott terhére nem értékelhető. E körben hivatkozott a Ptk. 1:4. § (2) bekezdésére, mely szerint felróható magatartására előnyök szerzése végett senki sem hivatkozhat.
[19] A Kjt. 40. § (8) bekezdése négy minősítési eredményt ismer, amelyeket azonban, ha a munkáltató nem rögzít írásban és azt nem adja át a közalkalmazottnak, akkor a munkavégzése csak alkalmas vagy kiválóan alkalmas lehet, mert ezek a minősítési kategóriák teszik jogosulttá a garantált illetménynél magasabb illetményre.
[20] A törvényszék nem vette figyelembe a Kjt. 40. § (5) bekezdését, amely szerint a minősítés a munkáltatói jogkör gyakorlójának feladata. Minősíteni tehát a munkáltatónak kell, ha ezt elmulasztja, annak minden jogkövetkezményét viselnie kell, negatív döntés a közalkalmazottat a munkáltatói mulasztás miatt nem érheti. Az alkalmatlan vagy kevéssé alkalmas minősítés vélelmezésének tilalmát alátámasztja a Kjt. 40. § (6) bekezdése, a 40. § (9) bekezdése, valamint 40. § (11) bekezdésében a közalkalmazott jogait védő garanciális szabályok.
[21] A felperes álláspontja szerint a közalkalmazott a kinevezésben meghatározott illetményre, annak egészére szerez alanyi jogosultságot, így alkalmatlan vagy kevéssé alkalmas minősítés hiányában az alperes egyoldalú intézkedéssel nem csökkenthette a kinevezésben meghatározott illetményt, így a garantált illetményen felüli munkáltatói döntésen alapuló illetményrészt sem.
[22] Az alperes ráutaló magatartásával megerősítette a felperes kifogástalan munkavégzését, hiszen alkalmatlan minősítést vagy kevéssé alkalmas minősítést nem adott, így a munkáltatói döntésen alapuló illetményrész biztosításával is az alkalmasságot támasztotta alá.
[23] A felperes álláspontja szerint írásbeli minősítés hiányában a 2015. és 2016. évek vonatkozásában is jogszerű volt a munkáltatói döntésen alapuló illetményrész, arra jogosultságot szerzett. Mindezekből következően a belügyminiszter irányítása alatt álló rendvédelmi szerveknél foglalkoztatott közalkalmazottak részére rendvédelmi ágazati pótlék megállapításáról szóló 29/2015. (VI. 15.) BM rendelet (a továbbiakban: BM rendelet) 2. § (2) bekezdése szerint 2015. július 1-től 5%-os mértékű, 2016. január 1-től 10%-os mértékű rendvédelmi ágazatipótlék-különbözet iránti igénye is megalapozott volt.
[24] Az alperes a felülvizsgálati ellenkérelmében a jogerős ítélet hatályában történő fenntartását kérte. Álláspontja szerint az eljárt bíróságok jogszabálysértés nélkül állapították meg, hogy kiválóan alkalmas, illetve alkalmas minősítés hiányában a garantált illetményen felüli, a Kjt. 66. § (7) bekezdésére tekintettel megállapított munkáltatói döntésen alapuló illetményrész semmis, így arra a közalkalmazott igényt nem alapíthat. A minősítés megléte vagy hiánya ténykérdés, a munkáltatói jognyilatkozat pedig attól függetlenül semmis, hogy a közalkalmazott minősítésére milyen ok miatt nem került sor.
A Kúria döntése és annak jogi indokai
[25] A felülvizsgálati kérelem az alábbiak szerint megalapozott.[26] A Kúria a jogerős ítéletet a Pp. 275. § (2) bekezdése alapján kizárólag a felülvizsgálati kérelem keretei között vizsgálta. Felülvizsgálati kérelem hiányában az eljárásnak már nem volt tárgya a jogerős ítéletben a felperes 2014. augusztus 1-től 2014. december 31-éig terjedő időre megítélt illetménykülönbözet iránti igénye, kizárólag abban a kérdésben kellett állást foglalni, hogy az eljárt bíróságok a minősítés hiányára alapítottan megalapozottan állapították-e meg a munkáltatói jognyilatkozat semmisségét.
[27] A peridőszakban hatályos Kjt. 66. § (7) bekezdése alapján az (1)-(5) bekezdésben, illetve a 79/A. §-ban foglaltak alkalmazásával meghatározott illetménynél (garantált illetmény) magasabb összegű illetmény akkor állapítható meg, ha a közalkalmazott kiválóan alkalmas vagy alkalmas minősítést kapott. A Kjt. 66. § (8) bekezdése kimondja, hogy a (7) bekezdéstől eltérően a közalkalmazotti jogviszony létesítésekor a garantált illetménynél magasabb összegű illetmény megállapítható azzal, hogy - az egy évet meg nem haladó időtartamú határozott idejű közalkalmazotti jogviszony kivételével - egy év elteltével a közalkalmazottat minősíteni kell. Ha ekkor a közalkalmazott alkalmatlan vagy kevéssé alkalmas minősítést kapott, illetményét - e törvény erejénél fogva a besorolás szerinti - garantált mértékre kell csökkenteni.
[28] Az eljárt bíróságok ítéletének indokolása szerint a felperes 2011. évi kinevezését követően a munkáltató a minősítést elmulasztotta, ezért az a munkáltatói jognyilatkozat, amely 2014. és 2015. évben minősítés hiányában is munkáltatói döntésen alapuló illetményrészt állapított meg a felperes részére, semmis. A törvényszék a jogerős ítéletében iratellenesen állapította meg, hogy a felperes a fellebbezésében a minősítés hiányára alapított semmisség megállapítását nem támadta. A törvényszék az ítéletének indokolásában maga is utalt arra, hogy a felperest a munkáltató eljárásának hiányában sem pozitív, sem negatív irányban nem lehetett minősíteni, azonban a jogkövetkezményeket tekintve az alperes mulasztását a felperes terhére értékelte.
[29] Az eljárt bíróságok következtetésével a Kúria nem értett egyet.
[30] A Kjt. 40. § (1) bekezdés c) pontja szerint a közalkalmazottat a 66. § (1)-(3) bekezdés, 66/A. § (1) bekezdés, illetve a 79/E. § szerinti garantáltnál magasabb összegű illetmény megállapítása előtt minősíteni kell. E jogszabályi rendelkezésből azonban nem következik, hogy a garantáltnál magasabb összegű illetmény megállapítását közvetlenül kell megelőznie a közalkalmazott minősítésének. A perbeli adatok szerint az alperes a felperes minősítését jogszabályi kötelezettsége ellenére elmulasztotta, így nem hivatkozhatott alappal arra, hogy a munkáltatói döntésen alapuló illetményrész besorolási okiratban történő megállapítása előtt a felperes nem felelt meg a garantált összegnél magasabb összegű illetmény megállapítása feltételének.
[31] Az alperes a minősítést előíró jogszabályi kötelezettségét elmulasztotta, ezért a Kjt. 2. § (3) bekezdése alapján alkalmazandó Mt. 6. § (1) bekezdése szerint saját felróható magatartására előnyök szerzése végett nem hivatkozhatott.
[32] Az alperes a peridőszakban a felperes részére minősítés nélkül állapította meg a garantált összegen felüli munkáltatói döntésen alapuló illetményrészt, ezért a Pp. 164. § (1) bekezdése alapján a perben őt terhelte a bizonyítás arra nézve, hogy a felperes "kevéssé alkalmas" minősítése alapján arra nem volt jogosult. Minthogy ezt a perben nem igazolta, a bizonyítás sikertelensége a terhére esett.
[33] A fentiekből következően az eljárt bíróságok munkáltatói jognyilatkozat semmisségére alapított következtetése jogszabálysértő volt, ezért a Kúria a felperesi keresetet 2015-2016. évekre elutasító jogerős ítéleti rendelkezést az elsőfokú bíróság ítéletére is kiterjedően a Pp. 275. § (4) bekezdése alapján hatályon kívül helyezte és a közigazgatási és munkaügyi bíróságot új eljárásra és új határozat hozatalára utasította.
[34] A megismételt eljárás során a felperes 2015-2016. évi illetménykülönbözet iránti igényét a perben jogszerűen megállapított 2014. évi illetmény alapulvételével kell elbírálni.
(Kúria Mfv.II.10.464/2018.)
***
T e l j e s h a t á r o z a t
Az ügy száma: Mfv.II.10.464/2018/4.
A tanács tagjai: Dr. Stark Marianna a tanács elnöke
Szolnokiné dr. Csernay Krisztina előadó bíró
Dr. Tánczos Rita bíró
A felperes:
A felperes képviselője: Börzsönyiné dr. Kiricsi Szilvia Ügyvédi Iroda
ügyintéző: Börzsönyiné dr. Kiricsi Szilvia ügyvéd
Az alperes: Vas Megyei Rendőr-főkapitányság
Az alperes képviselője: Dr. Horváth Eszter kamarai jogtanácsos
A per tárgya: közalkalmazotti illetmény-különbözet megfizetése
A felülvizsgálati kérelmet benyújtó fél: felperes
A felülvizsgálni kért jogerős határozat:
Szombathelyi Törvényszék 7.Mf.20.309/2018/5.
Az elsőfokú bíróság határozata:
Szombathelyi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság 7.M.280/2017/6-I.
Rendelkező rész
A Kúria a Szombathelyi Törvényszék 7.Mf.20.309/2018/5. számú ítéletét abban a részében, amellyel helybenhagyta a Szombathelyi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság 7.M.280/2017/6-I. számú ítéletének az alperest 167.000 (százhatvanhétezer) forint illetmény és ezen összeg 2014. november 15-től számított késedelmi kamatának megfizetésére kötelező rendelkezését nem érinti, ezt meghaladóan a jogerős ítéletet az elsőfokú bíróság ítéletére is kiterjedően hatályon kívül helyezi és a közigazgatási és munkaügyi bíróságot új eljárásra és új határozat hozatalára utasítja.A felek felülvizsgálati eljárási költségét személyenként 20.000-20.000 (húszezer-húszezer) forintban, míg a felülvizsgálati eljárás illetékét 59.600 (ötvenkilencezer-hatszáz) forintban állapítja meg.
A végzés ellen felülvizsgálatnak nincs helye.
I n d o k o l á s
A tényállás
[1] A közigazgatási és munkaügyi bíróság által megállapított tényállás szerint a felperes 2011. január 15-étől középfokú besorolású munkakörben állt közalkalmazotti jogviszonyban az alperesnél. 2012. és 2015. között a felperes minősítésére nem került sor, a 2014. és 2015. évi illetménye megállapításakor a felperes "kiválóan alkalmas", illetőleg "alkalmas" minősítéssel nem rendelkezett.[2] Az alperes 2014. január 1-jétől a felperes garantált illetményét 84.600 forintban, a garantált összegen felüli munkáltatói döntésen alapuló illetményrész összegét 33.400 forintban, ekként illetményét 118.000 forintban állapította meg. Az alperes 2015. január 1-jétől a felperes bértábla szerinti illetményét 83.070 (kerekítve: 83.100) forintban, a garantált bérminimumra történő kiegészítését 38.900 forintban, ekként garantált illetményét 122.000 forintban állapította meg, a garantált összegen felüli illetményrész összegét azonban 5000 forintra csökkentette, így a felperes illetménye 127.000 forint volt, amely mellett 2015. július 1-jétől 6350 forint rendvédelmi ágazati pótlékban is részesült.
[3] 2016. január 1-jétől a felperes bértábla szerinti illetménye 83.100 forint, a garantált bérminimumra történő kiegészítése 45.900 forint, ekként garantált illetménye 129.000 forint lett, az alperes azonban a garantált összegen felüli munkáltatói döntésen alapuló illetményrész összegét teljes egészében elvonta és ekként a felperes illetménye a 12.900 forint rendvédelmi ágazati pótlékkal, valamint a 20.000 forint keresetkiegészítéssel együtt 161.900 forintra nőtt.
[4] 2016. április 1-jétől az alperes a felperes részére megállapított 20.000 forintos keresetkiegészítést elvonva a felperes illetményét - a rendvédelmi ágazati pótlékkal együtt - 141.000 forintra csökkentette.
A felperes keresete és az alperes ellenkérelme
[5] A felperes az elsődleges keresetében 2014. augusztus 1-től 2016. december 31-ig számítottan mindösszesen 762.800 forint és ezen összeg késedelmi kamatának megfizetésére kérte kötelezni az alperest. Álláspontja szerint a munkáltató a közalkalmazottak jogállásáról szóló 1992. évi XXXIII. törvény (a továbbiakban: Kjt.) 66. § (9) bekezdésének megsértésével 2014. évben a garantált illetményét a garantált bérminimumnál alacsonyabb összegben állapította meg. A 2015. és 2016. évekre járó illetményének számítási alapját a 2014. évi jogszerűen megállapított illetménye jelenti, annak összegét az alperes ezekben az években sem csökkenthette volna. E körben hivatkozott az EBH.2006.1544. számú elvi döntésére. A jogszabálysértően megállapított illetménye kihatott a rendvédelmi ágazati pótléka összegére is, ezért a különbözetre jogosult.
[6] A felperes a minősítés hiányát is figyelembe vevő másodlagos kereseti kérelmében a peridőszakra vonatkozóan 263.340 forint illetmény-különbözet és ezen összeg kamatainak megfizetését kérte.
[7] Az alperes a kereset elutasítását kérte. Álláspontja szerint a felperes teljes illetményének kellett elérnie a garantált bérminimum összegét figyelemmel arra, hogy a felperesnek az illetményre, mint egészre van alanyi jogosultsága, nem pedig az egyes illetményrészekre. A Kjt. 21. § (3) bekezdése alapján a munkáltatónak az összilletményt kellett megállapítania és nem volt köteles azt illetményrészekre bontani. Mivel megítélése szerint a 2014. évi illetményt helyesen állapította meg, a felperes 2015-2016. évekre előterjesztett igénye megalapozatlan.
[8] A másodlagos kereseti kérelem körében azzal érvelt, hogy a felperes a kinevezést követő egy év elteltével minősítés hiányában a kinevezési okmányban feltüntetett munkáltatói többletre nem volt jogosult, a felperes minősítésére csak 2015-ben került sor.
Az első- és másodfokú bíróság ítélete
[9] A közigazgatási és munkaügyi bíróság ítéletével kötelezte az alperest 167.000 forint illetmény és ezen összeg után 2014. november 15-től számított késedelmi kamata megfizetésére. Ezt meghaladóan a keresetet elutasította és megállapította, hogy a felek a képviseleti költségeit maguk, míg az elsőfokú eljárás illetékét az állam viseli.[10] Ítéletének indokolásában a Kjt. 66. § (9) bekezdésére hivatkozva megállapította, hogy az alperes 2014-ben jogszabálysértően állapította meg a felperes illetményét, mert a garantált illetmény összegét nem egészítette ki a kormányrendeletben meghatározott garantált bérminimum összegére. Az alperes ezért havi 33.400 forint, ekként 2014. augusztus 1-től 2014. december 31-éig 167.000 forint megfizetésére köteles.
[11] Az elsőfokú bíróság a felperes 2015. és 2016. évekre előterjesztett illetmény-különbözet iránti keresetét azonban megalapozatlannak találta. A Kjt. 66. § (7) bekezdése, 40. § (1) bekezdése, valamint a Kjt. 2. § (3) bekezdése alapján alkalmazandó, a munka törvénykönyvéről szóló 2012. évi I. törvény (a továbbiakban: Mt.) 27. § (1) bekezdése alapján megállapította, hogy "kiválóan alkalmas", illetve "alkalmas" minősítés hiányában a garantált illetményen felüli munkáltatói döntésen alapuló illetményrész megállapítása semmis, arra a felperes igényt nem alapíthat. Mivel 2014-ben a felperes javára semmis munkáltatói jognyilatkozat alapján került megállapításra a munkáltatói döntésen alapuló illetményrész, annak összegét a 2015. és 2016. évi illetmények megállapításakor nem lehetett figyelembe venni.
[12] A közigazgatási és munkaügyi bíróság a másodlagos kereseti kérelem körében kiemelte, hogy amennyiben a kinevezést követően a közalkalmazott fizetési fokozata változik és erre figyelemmel részére új illetmény megállapítására kerül sor, a munkáltatói döntésen alapuló illetményrész biztosításával a garantált illetménynél magasabb összegű illetmény akkor állapítható meg, amennyiben a közalkalmazott a Kjt. 66. § (7) bekezdése szerinti minősítéssel rendelkezik.
[13] A Kjt. 66. § (8) bekezdése alapján a munkáltatói döntésen alapuló illetmény addig az időpontig biztosítható, amíg a közalkalmazottat a Kjt. 40. § (1) bekezdés c) pontja értelmében minősíteni kell. Az alperes a felperes 2011. évi kinevezésekor minősítés nélkül is jogszerűen állapíthatott meg munkáltatói döntésen alapuló illetményrészt, de erre csupán a felperes átsorolásáig volt lehetőség, amelyre három évenként kerül sor. Erre tekintettel az elsőfokú bíróság a felperes 2015-2016. évi illetmény-különbözet megfizetése iránti keresetét elutasította.
[14] A peres felek fellebbezése alapján eljárt törvényszék ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét annak helyes indokai alapján helybenhagyta. Az alperesi fellebbezéssel összefüggésben kiemelte, hogy 2014. augusztus 1-től az alperes a felperes illetményét nem egészítette ki a garantált bérminimum összegére, ezért ezen időszakban keletkezett illetmény-különbözet megfizetésére köteles.
[15] A másodfokú bíróság hangsúlyozta, hogy a felperes fellebbezési érvelése szerint a minősítés elmaradása azt eredményezi, miszerint alkalmatlan vagy kevéssé alkalmas minősítés hiányában a munkáltatói illetményrész csökkentésére nem kerülhet sor.
[16] A törvényszék álláspontja szerint azonban a közalkalmazott munkavégzésének színvonala, minősítés hiányában pozitív és negatív irányban sem vélelmezhető. A jogszabály a minősítés elmaradásának szankcióját nem jelöli meg, ennek hiányában pedig vélelmet felállítani, vagy kógens jogszabályi rendelkezést átlépni - az alperes ráutaló magatartására hivatkozással - nem lehetséges. Tény, hogy az alperes a felperes esetében a jogszabályi kötelezettségét megszegve egy év elteltével nem készítette el a minősítést, azonban ennek hiánya nem szankcionálható akként, hogy ebben az esetben vélelmezni kellene a felperes alkalmas vagy kiválóan alkalmas minősítését. A Kjt. 66. § (7) bekezdése szerint pedig a munkáltatói döntésen alapuló illetményrész biztosítására kizárólag akkor van lehetőség, ha a közalkalmazott alkalmas vagy kiválóan alkalmas minősítést kapott.
A felülvizsgálati kérelem és a felülvizsgálati ellenkérelem
[17] A felperes a felülvizsgálati kérelmében elsődlegesen a jogerős ítélet hatályon kívül helyezését és a kereseti kérelemnek megfelelő új határozat hozatalát, másodlagosan a jogerős ítélet hatályon kívül helyezését és a másodfokú bíróság új eljárás lefolytatására történő utasítását, valamint az alperes perköltségben történő marasztalását kérte.[18] Álláspontja szerint a másodfokú bíróság a Pp. 206. §-ába ütközően állapította meg, hogy a fellebbezésében a munkáltatói illetményrész semmisségére vonatkozó elsőfokú ítéleti rendelkezést nem vitatta, mivel hivatkozott arra, hogy pozitív minősítés hiányában is jogszerű a munkáltatói döntésen alapuló illetményrész megállapítása.
[19] A felperes érvelése szerint tény, hogy az alperes a minősítését nem készítette el, azonban kifogástalan munkavégzésére tekintettel munkáltatói döntésen alapuló illetményt biztosított, a munkáltató mulasztása pedig a közalkalmazott terhére nem értékelhető. E körben hivatkozott a Ptk. 1:4. § (2) bekezdésére, mely szerint felróható magatartására előnyök szerzése végett senki sem hivatkozhat.
[20] A Kjt. 40. § (8) bekezdése négy minősítési eredményt ismer, amelyeket azonban, ha a munkáltató nem rögzít írásban és azt nem adja át a közalkalmazottnak, akkor a munkavégzése csak alkalmas vagy kiválóan alkalmas lehet, mert ezek a minősítési kategóriák teszik jogosulttá a garantált illetménynél magasabb illetményre.
[21] A törvényszék nem vette figyelembe a Kjt. 40. § (5) bekezdését, amely szerint a minősítés a munkáltatói jogkör gyakorlójának feladata. Minősíteni tehát a munkáltatónak kell, ha ezt elmulasztja, annak minden jogkövetkezményét viselnie kell, negatív döntés a közalkalmazottat a munkáltatói mulasztás miatt nem érheti. Az alkalmatlan vagy kevéssé alkalmas minősítés vélelmezésének tilalmát alátámasztja a Kjt. 40. § (6) bekezdése, a 40. § (9) bekezdése, valamint 40. § (11) bekezdésében a közalkalmazott jogait védő garanciális szabályok.
[22] A felperes álláspontja szerint a közalkalmazott a kinevezésben meghatározott illetményre, annak egészére szerez alanyi jogosultságot, így alkalmatlan vagy kevéssé alkalmas minősítés hiányában az alperes egyoldalú intézkedéssel nem csökkenthette a kinevezésben meghatározott illetményt, így a garantált illetményen felüli munkáltatói döntésen alapuló illetményrészt sem.
[23] Az alperes ráutaló magatartásával megerősítette a felperes kifogástalan munkavégzését, hiszen alkalmatlan minősítést vagy kevéssé alkalmas minősítést nem adott, így a munkáltatói döntésen alapuló illetményrész biztosításával is az alkalmasságot támasztotta alá.
[24] Az Alaptörvény XIII. cikk (1) bekezdése alapján az illetmény, mint tulajdon védelem alatt áll és azt kizárólag valamely alkotmányos érték védelme érdekében korlátozható a feltétlenül szükséges mértékben, az elérni kívánt céllal arányosan és az alapvető jog lényeges tartalmának tiszteletben tartásával.
[25] A felperes álláspontja szerint írásbeli minősítés hiányában a 2015. és 2016. évek vonatkozásában is jogszerű volt a munkáltatói döntésen alapuló illetményrész, arra jogosultságot szerzett. Mindezekből következően a belügyminiszter irányítása alatt álló rendvédelmi szerveknél foglalkoztatott közalkalmazottak részére rendvédelmi ágazati pótlék megállapításáról szóló 29/2015. (VI. 15.) BM rendelet (a továbbiakban: BM rendelet) 2. § (2) bekezdése szerint 2015. július 1-től 5%-os mértékű, 2016. január 1-től 10%-os mértékű rendvédelmi ágazati pótlék-különbözet iránti igénye is megalapozott volt.
[26] Az alperes a felülvizsgálati ellenkérelmében a jogerős ítélet hatályában történő fenntartását és a felperes kamarai jogtanácsosi munkadíjban történő marasztalását kérte. Álláspontja szerint az eljárt bíróságok jogszabálysértés nélkül állapították meg, hogy kiválóan alkalmas, illetve alkalmas minősítés hiányában a garantált illetményen felüli, a Kjt. 66. § (7) bekezdésére tekintettel megállapított munkáltatói döntésen alapuló illetményrész semmis, így arra a közalkalmazott igényt nem alapíthat. A minősítés megléte vagy hiánya ténykérdés, a munkáltatói jognyilatkozat pedig attól függetlenül semmis, hogy a közalkalmazott minősítésére milyen ok miatt nem került sor.
A Kúria döntése és annak jogi indokai
[27] A felülvizsgálati kérelem az alábbiak szerint megalapozott.[28] A Kúria a jogerős ítéletet a Pp. 275. § (2) bekezdése alapján kizárólag a felülvizsgálati kérelem keretei között vizsgálta. Felülvizsgálati kérelem hiányában az eljárásnak már nem volt tárgya a jogerős ítéletben a felperes 2014. augusztus 1-től 2014. december 31-éig terjedő időre megítélt illetmény-különbözet iránti igénye, kizárólag abban a kérdésben kellett állást foglalni, hogy az eljárt bíróságok a minősítés hiányára alapítottan megalapozottan állapították-e meg a munkáltatói jognyilatkozat semmisségét.
[29] A peridőszakban hatályos Kjt. 66. § (7) bekezdése alapján az (1)-(5) bekezdésben, illetve a 79/A. §-ban foglaltak alkalmazásával meghatározott illetménynél (garantált illetmény) magasabb összegű illetmény akkor állapítható meg, ha a közalkalmazott kiválóan alkalmas vagy alkalmas minősítést kapott. A Kjt. 66. § (8) bekezdése kimondja, hogy a (7) bekezdéstől eltérően a közalkalmazotti jogviszony létesítésekor a garantált illetménynél magasabb összegű illetmény megállapítható azzal, hogy - az egy évet meg nem haladó időtartamú határozott idejű közalkalmazotti jogviszony kivételével - egy év elteltével a közalkalmazottat minősíteni kell. Ha ekkor a közalkalmazott alkalmatlan vagy kevéssé alkalmas minősítést kapott, illetményét - e törvény erejénél fogva a besorolás szerinti - garantált mértékre kell csökkenteni.
[30] Az eljárt bíróságok ítéletének indokolása szerint a felperes 2011. évi kinevezését követően a munkáltató a minősítést elmulasztotta, ezért az a munkáltatói jognyilatkozat, amely 2014. és 2015. évben minősítés hiányában is munkáltatói döntésen alapuló illetményrészt állapított meg a felperes részére, semmis. A törvényszék a jogerős ítéletében iratellenesen állapította meg, hogy a felperes a fellebbezésében a minősítés hiányára alapított semmisség megállapítását nem támadta. A törvényszék az ítéletének indokolásában maga is utalt arra, hogy a felperest a munkáltató eljárásának hiányában sem pozitív, sem negatív irányban nem lehetett minősíteni, azonban a jogkövetkezményeket tekintve az alperes mulasztását a felperes terhére értékelte.
[31] Az eljárt bíróságok következtetésével a Kúria nem értett egyet.
[32] A Kjt. 40. § (1) bekezdés c) pontja szerint a közalkalmazottat a 66. § (1)-(3) bekezdés, 66/A. § (1) bekezdés, illetve a 79/E. § szerinti garantáltnál magasabb összegű illetmény megállapítása előtt minősíteni kell. E jogszabályi rendelkezésből azonban nem következik, hogy a garantáltnál magasabb összegű illetmény megállapítását közvetlenül kell megelőznie a közalkalmazott minősítésének. A perbeli adatok szerint az alperes a felperes minősítését jogszabályi kötelezettsége ellenére elmulasztotta, így nem hivatkozhatott alappal arra, hogy a munkáltatói döntésen alapuló illetményrész besorolási okiratban történő megállapítása előtt a felperes nem felelt meg a garantált összegnél magasabb összegű illetmény megállapítása feltételének.
[33] Az alperes a minősítést előíró jogszabályi kötelezettségét elmulasztotta, ezért a Kjt. 2.§ (3) bekezdése alapján alkalmazandó Mt. 6.§ (1) bekezdése szerint saját felróható magatartására előnyök szerzése végett nem hivatkozhatott.
[34] Az alperes a peridőszakban a felperes részére minősítés nélkül állapította meg a garantált összegen felüli munkáltatói döntésen alapuló illetményrészt, ezért a Pp. 164.§ (1) bekezdése alapján a perben őt terhelte a bizonyítás arra nézve, hogy a felperes "kevéssé alkalmas" minősítése alapján arra nem volt jogosult. Minthogy ezt a perben nem igazolta, a bizonyítás sikertelensége a terhére esett.
[35] A fentiekből következően az eljárt bíróságok munkáltatói jognyilatkozat semmisségére alapított következtetése jogszabálysértő volt, ezért a Kúria a felperesi keresetet 2015-2016. évekre elutasító jogerős ítéleti rendelkezést az elsőfokú bíróság ítéletére is kiterjedően a Pp. 275. § (4) bekezdése alapján hatályon kívül helyezte és a közigazgatási és munkaügyi bíróságot új eljárásra és új határozat hozatalára utasította.
[36] A megismételt eljárás során a felperes 2015-2016. évi illetmény-különbözet iránti igényét a perben jogszerűen megállapított 2014. évi illetmény alapulvételével kell elbírálni.
Záró rész
[37] A Kúria a felülvizsgálati eljárás költségét és illetékét a Pp. 275. § (5) bekezdése alapján csupán megállapította, annak viseléséről az új határozatot hozó bíróság dönt.[38] A Kúria a felülvizsgálati kérelmet a Pp. 274. § (1) bekezdése alapján tárgyaláson kívül bírálta el.
Budapest, 2017. április 17.
Dr. Stark Marianna s.k. a tanács elnöke, Szolnokiné dr. Csernay Krisztina s.k. előadó bíró, Dr. Tánczos Rita s.k. bíró
(Kúria Mfv.II.10.464/2018.)