adozona.hu
BH+ 2011.1.39
BH+ 2011.1.39
Ha a munkavállalókkal kötött munkaszerződés nem tartalmazta, hogy a szerződést munkaerő-kölcsönzés céljából kötötték, a munkaviszony a munkába lépés napjával a munkavállalót ténylegesen foglalkoztató munkáltatóval jött létre [Mt. 193. § (1) bekezdés, 76. § (2) bekezdés, 78. § (1) bekezdés].
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
Az irányadó tényállás szerint a munkaügyi felügyelőség a 2007. április 25-én tartott ellenőrzése során megállapította, hogy az A.-S. Kft. és a felperes között létrejött munkaerő-kölcsönzésre vonatkozó szerződés alapján aznap tizenhárom munkavállaló dolgozott a felperesnél.
Az alperes elsőfokú közigazgatási határozata megállapította, hogy a felperes és a felsorolt tizenhárom munkavállaló között a munkába lépés napjától kezdődően munkaviszony állt fenn, és kötelezte a felperest, hogy tegyen el...
BH+ 2011.1.39 Ha a munkavállalókkal kötött munkaszerződés nem tartalmazta, hogy a szerződést munkaerő-kölcsönzés céljából kötötték, a munkaviszony a munkába lépés napjával a munkavállalót ténylegesen foglalkoztató munkáltatóval jött létre [Mt. 193. § (1) bekezdés, 76. § (2) bekezdés, 78. § (1) bekezdés].
Az irányadó tényállás szerint a munkaügyi felügyelőség a 2007. április 25-én tartott ellenőrzése során megállapította, hogy az A.-S. Kft. és a felperes között létrejött munkaerő-kölcsönzésre vonatkozó szerződés alapján aznap tizenhárom munkavállaló dolgozott a felperesnél.Az alperes elsőfokú közigazgatási határozata megállapította, hogy a felperes és a felsorolt tizenhárom munkavállaló között a munkába lépés napjától kezdődően munkaviszony állt fenn, és kötelezte a felperest, hogy tegyen eleget az APEH felé történő bejelentési kötelezettségének, és e jogsértésre tekintettel 100 000 forint munkaügyi bírsággal sújtotta a felperest.
A határozat indoklása szerint a foglalkoztatott munkavállalók munkaszerződései nem tartalmazták, hogy azok munkaerő-kölcsönzés céljából jöttek létre, ezért a munkaviszonyuk az Mt. 193/G. § (3) bekezdésének a) pontja és a (8) bekezdés b) pontja alapján a munkavégzés tényleges megkezdésének napjával a munkavállaló és a kölcsönvevő (azaz a felperes) között létesültek a 193/G. § (1) bekezdés a) pontjában meghatározott időtartamra.
A határozat ellen a felperes fellebbezett, amelyet a másodfokú közigazgatósági hatóság az elsőfokú határozat hatályában való fenntartása mellett elutasított.
A felperes keresettel élt a másodfokú közigazgatási határozat ellen. Sérelmezte, hogy az ügyfél személyes meghallgatását követően 4 hónap telt el, az eljárás elhúzódása a felperesnek anyagi hátrányt okozott. A határozatban írt tizenhárom fős dolgozói létszámmal szemben a helyszíni ellenőrzés során csupán három fő esetében állapítottak meg hiányosságot. Arra hivatkozott, hogy az A.-S. Kft. által a dolgozókkal kötött munkaszerződésben a munkavégzés helyeként a felperes székhelyét jelölték meg, ez pedig akként értelmezhető, hogy a szerződésben utalás történt a munkaerő-kölcsönzés tényére. A munkavállalók bejelentése a hatóságok felé megtörtént, bérüket és egyéb járandóságaikat - az adó- és járulékbefizetések teljesítése mellett - megkapták, őket hátrány nem érte. Azzal is érvelt, hogy a munkaszerződések tartalmának ellenőrzése a kölcsönvevőnek nem kötelezettsége. Előadta, hogy a dolgozókat az ellenőrzés napját követően nem foglalkoztatta, az A.-S. Kft.-vel kötött szerződése megszűnt, ennek következtében a dolgozók jogviszonya a határozat alapján sem jöhet létre. A határozatban előírt kötelezés folytán előadódhatna, hogy az érintett munkavállalóknak két időpont között párhuzamos jogviszonya keletkezik.
A munkaügyi bíróság ítéletével a felperes keresetét elutasította. Indokolása szerint a munkaszerződések alapján helytállóan állapította meg a hatóság, hogy azokat nem munkaerő-kölcsönzés céljából kötötték, ezért az Mt. 193/G. § (8) bekezdés b) pontját az alperes határozata megalapozottan alkalmazta.
A jogerős ítélet ellen a felperes élt felülvizsgálati kérelemmel. Kérte, hogy a Legfelsőbb Bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét az alperesi határozatokra is kiterjedően helyezze hatályon kívül, és kötelezze az alperest az időközben teljesített munkaügyi bírság visszatérítésére. Kérelmében megismételte a keresetében írt érveit a határozatban foglalt dolgozói létszám megállapítása, az eljárás elhúzódása, a kötelezés tejesítésének technikai akadályai, valamit a párhuzamos jogviszonyok létesülése tekintetében. Hangsúlyozta, hogy nincs olyan jogszabályi kötelezettsége, amelynek alapján vizsgálnia kellett volna a kölcsönbeadó és a munkavállaló között létrejött munkaszerződés tartalmát. Ellenőriznie csupán a kölcsönadó e jogosultságának meglétét, illetve a munkavállalóknak az állami nyilvántartásokba való bejelentés tényét kellett. Munkaviszony létesítésére a bíróságok nem jogosultak kötelezni, csak a jogviszony tartalmát minősíthetik eltérően.
Az alperes felülvizsgálati ellenkérelmében a felülvizsgálati kérelem elutasítását kérte.
A felülvizsgálati kérelem alaptalan.
A munkaügyi bíróság helytállóan állapította meg, hogy a tényállás megállapítása körében nem volt olyan eljárásjogi szabálysértés, amely az ügy érdemi elbírálására kihatott volna.
Az Mt. 193/C. § a) pontja határozza meg a munkaerő-kölcsönzés fogalmát. Az Mt. 193/G. § (1) bekezdése értelmében a feleknek erre vonatkozóan kifejezetten meg kell állapodni. Az Mt. 193/G. § (1) bekezdés a)-d) pontjai pedig meghatározzák a szerződés minimális tartalmát.
A felperes sem vitatta, hogy a helyszíni ellenőrzésen felvett jegyzőkönyv szerint felsorolt munkavállalókat az A.-S. Kft-vel kötött megállapodása alapján foglalkoztatta. Az Mt. 193/C. § (3) bekezdése értelmében a kölcsönbeadó, a kölcsönvevő és a munkavállaló a jogok gyakorlása és a kötelezettségek teljesítése során köteles együttműködni. A munkaerő-kölcsönzési keretszerződés alapján a tényleges foglalkoztatás megkezdése előtt a kölcsönvevőnek is érdekében áll meggyőződni arról, hogy a kölcsönzés valamennyi jogszabályi előfeltétele fennáll-e. E feltétel hiányának orvoslására önmagában nem alkalmas a munkavégzés helyeként a kölcsönvevő székhelyének megjelölése.
Ha a szerződések nem felelnek meg a munkaerő-kölcsönzés tekintetében előírt érvényességi alapfeltételnek, akkor jogszabály által írt más feltételek megvalósulása vagy ellenőrzése esetén is alkalmazni kell az érvénytelenség jogkövetkezményeit.
Arra a felperes sem hivatkozott, hogy az A.-S. Kft. a munkavállalókkal az Mt.</a> 193/G. (8) bekezdése b) pontja szerinti távmunkára vonatkozó munkaszerződést kötött volna. Mivel a felperes általi foglakoztatás a munkaügyi ellenőrzés megkezdésekor nem vitásan fennállt, a munkaerő-kölcsönzésre vonatkozó, kifejezett rendelkezés hiányában a munkavállaló munkába lépésének napjával a munkaszerződés az általános szabályok szerint az Mt. 76. § (2) bekezdése és a 78. § (1) bekezdése alapján a tényleges munkáltatóval az erre vonatkozó jogszabályi feltételek beálltával a jogszabály erejénél fogva létre jött. A jogkövetkezmények alkalmazása tekintetében közömbös, ha a munkaerő-kölcsönzésre vonatkozó megállapodás, vagy a fent kifejtettek szerint létrejött munkaviszony az ellenőrzést követően a felek között megszűnik, vagy hogy az állami nyilvántartásban emiatt párhuzamosságok keletkeznek.
A társadalombiztosítás ellátásaira és a magánnyugdíjra jogosultakról, valamint e szolgáltatások fedezetéről szóló 1997. évi LXXX. törvény 44. § (1) bekezdése értelmében a foglalkoztató köteles a jogszabályban meghatározott nyilvántartás vezetésére és az adatszolgáltatás teljesítésére az Art. 31. §-ának (2) bekezdésében meghatározott adatokról. A határozat szerint a felperes azért köteles a hatósági bejelentés megtételére, mert a munkába lépés napjával felperes minősült a foglalkoztatott dolgozók munkáltatójának.
A munkaügyi bíróság ítélete ezért jogszabálysértés nélkül utasította el a felperes keresetét, azt a Legfelsőbb Bíróság hatályában fenntartotta. (Legf.Bír. Mfv.II.11.064/2009.)