adozona.hu
AVI 2010.1.10
AVI 2010.1.10
A vámeljárástól független vámmentesség nem létezik. A jogosult csak akkor élhet ezzel a jogával, ha azt a vámeljárás során érvényesíti [1995. évi C. tv. 2. § (4) bek.]
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A felperes dolgozói külföldi kiutazásokhoz készpénzellátmányban részesültek. A kiutazásaik során megvásárolt oktatási könyveket, illetve segédanyagokat úti poggyászukban hozták be, a felperes ezen áruk vámkezelését nem kezdeményezte.
Az elsőfokú vámhivatal vámellenőrzés alá eső külkereskedelmi tevékenységre irányuló utólagos ellenőrzést végzett a felperesnél 2000. január 1-jétől 2004. április 30-ig terjedő időre. Ennek eredményeként 48 db elsőfokú határozatával összesen 76 644 Ft utólagos vá...
AVI 2010.1.10 A vámeljárástól független vámmentesség nem létezik. A jogosult csak akkor élhet ezzel a jogával, ha azt a vámeljárás során érvényesíti [1995. évi C. tv. 2. § (4) bek.]
A felperes dolgozói külföldi kiutazásokhoz készpénzellátmányban részesültek. A kiutazásaik során megvásárolt oktatási könyveket, illetve segédanyagokat úti poggyászukban hozták be, a felperes ezen áruk vámkezelését nem kezdeményezte.Az elsőfokú vámhivatal vámellenőrzés alá eső külkereskedelmi tevékenységre irányuló utólagos ellenőrzést végzett a felperesnél 2000. január 1-jétől 2004. április 30-ig terjedő időre. Ennek eredményeként 48 db elsőfokú határozatával összesen 76 644 Ft utólagos vámteher-fizetési kötelezettséget írt elő a felperes részére. Megállapította, hogy a felperes által hivatkozott vámmentesség a belföldi forgalom számára történő vámkezelés során vehető igénybe, ezt azonban a felperes elmulasztotta, így a vámárukat jogellenesen hozta belföldi forgalomba.
A felperes fellebbezése folytán eljárt alperes határozataival az elsőfokú határozatokat helybenhagyta. A vámjogról, vámeljárásról, vámigazgatási eljárásról szóló 1995. évi C. törvény (továbbiakban: Vtv.) 51. § (1) bekezdése, 116. § (1) bekezdés és a Vtv. végrehajtásáról szóló 45/1996. (III. 25.) Kormányrendelet (továbbiakban: Vhr.) 196. § (1) bekezdése, a Vtv. 79. § (3) bekezdése alapján kifejtette, hogy az 1979. évi 12. törvényerejű rendelettel kihirdetett, az oktatási-tudományos és kulturális jellegű tárgyak behozataláról szóló Lake-Success-ben 1950. november 22-én kelt megállapodás (továbbiakban: Megállapodás) szerinti vámmentesség is csak a belföldi forgalom számára történő vámkezelés során vehető figyelembe. A felperes azonban a beérkezett vámáruk vámkezelését nem kezdeményezte, így azok a Vtv. 126. § a) pontja alapján jogellenesen kerültek belföldi forgalomba.
A felperes keresetében az alperes határozatainak megváltoztatását és az abban szereplő vám- és áfa-fizetési kötelezettség alóli mentesítést, másodlagosan azok hatályon kívül helyezését és új eljárás lefolytatására kötelezését kérte. Eljárásjogi jogszabálysértésként arra hivatkozott, hogy az alperes nem bocsátotta rendelkezésére nyilvántartását egyeztetés céljából, így érdemben sem tudott védekezni. Az anyagi jogszabálysértést illetően arra hivatkozott, hogy a Megállapodás alapján, alanyi jogon illeti meg a vámmentesség, a vámmentességet nem a vámhivatalnak kell külön eljárásban megállapítania.
Az elsőfokú bíróság jogerős ítéletével a felperes keresetét elutasította. Kifejtette, hogy a perbeli jogvita kapcsán abban a kérdésben kellett állást foglalnia, hogy a felperes alkalmazottai által külföldön vásárolt és a felperes részéről készpénzben teljesített különböző oktatási-kutatási eszközök kapcsán a felperest alanyi jogon illeti-e meg a vámmentesség a Megállapodás alapján, vámkezelési eljárás lefolytatása nélkül.
Az utólagos ellenőrzéssel érintett időszakra a közösségi vámjog végrehajtásáról szóló 2003. évi CXXVI. törvény 75. § (1) bekezdés b) pontja szerinti átmeneti rendelkezések alapján a Vtv. és a Vhr. rendelkezései az irányadók. A Vtv. 34. § (1) bekezdése alapján a külföldről behozott vámárut, vagy a külföldre kivitelre kerülő árut - függetlenül attól, hogy kell-e utána vámot fizetni vagy sem - vámellenőrzés alá kell vonni. A vámáruk vámkezelésére a Vtv. 51. § (1) bekezdése értelmében főszabály szerint erre irányuló kérelem alapján történhet.
A perben nem volt vitás, hogy a perbeli áruk a Vtv. 116. § (1) bekezdés b) pontja alapján nemzetközi megállapodás (a Megállapodás) alapján vámmentesen kezelhetők. A Vhr. 196. § (2) bekezdése szerint a Megállapodás alapján akkor kezelhetők vámáruk vámmentesen, ha az exportőr ország, ahonnan a vámáru származik, tagja a megállapodásnak. A (4) bekezdés szerint a vámkezelést kérőnek az árunyilatkozat kérelem rovatában hivatkoznia kell a Megállapodás azon részére, amely alapján a vámmentességre jogosult. Ezen rendelkezések egybevetése alapján az elsőfokú bíróság megállapította, hogy a felperes által hivatkozott Megállapodáson alapuló vámmentesség igénybevételéhez kérelemre indult vámkezelés szükséges. Ezzel van összhangban a belföldi forgalom számára történő vámkezelésre vonatkozó Vtv. 79. § (3) bekezdése is, amely tartalmazza a 100-123. §-okban felsorolt vámmentességek adásának lehetősége. Idetartozik a Vtv. 116. §-a, amely a Megállapodáshoz kapcsolódó vámmentességre hivatkozik.
Az elsőfokú bíróság ismertette a vámkezelés, az árunyilatkozat, illetve az áru/vámáruk felett rendelkezésre jogosult, ügyfél Vtv.-beli fogalmi meghatározását. Ezen rendelkezések alapján megállapította, hogy a Megállapodás ellenére is terhelte a felperest a vámkezelésre vonatkozó kötelezettség, vagyis a vámmentesség a Vtv. 79. § (3) bekezdése alapján csak a vámkezelés során vehető figyelembe, megjelölve a vámmentességet, amelynek alkalmazását kéri és ez a vámkezelési eljárás az ügyfél, azaz jelen esetben a felperes kérelmére indulhat. A felperes tehát alaptalanul hivatkozott arra, hogy a Megállapodás alapján alanyi jogon illeti meg a vámmentesség.
Az általános forgalmi adómentesség csak a vámmentesség egyidejű alkalmazása során lehetséges, így az áfa-mentességet a felperes elvesztette azzal, hogy a vitatott áruk vámkezelését nem kérte.
A felperes eljárásjogi kifogásával kapcsolatban kifejtette, hogy a vámhatóságokat az utólagos ellenőrzés keretében nem terhelte adatszolgáltatási kötelezettség a felperessel szemben, a vámellenőrzéssel érintett árukra vonatkozó adatokkal kizárólag a felperes rendelkezett. Alaptalannak minősítette a felperesnek a Vám- és Pénzügyőrség Regionális Nyomozóhivatal Kirendeltsége csempészet gyanúja miatt indult eljárást megszüntető határozatra való hivatkozását is, mivel a Pp. 4. § (1) bekezdése alapján a bíróságot határozatának meghozatalában más hatóság döntése vagy a fegyelmi határozat, illetve az azokban megállapított tényállás nem köti.
A jogerős ítélet ellen a felperes nyújtott be felülvizsgálati kérelmet kérve annak megváltoztatását és keresetének történő helyt adást. Továbbra is arra hivatkozott, hogy a vitatott vámmentesség törvény alapján jár, a felperest alanyi jogon illeti meg, nem a vámhivatal tisztviselőjének döntése alapján. Az alperesnek kötelessége lett volna a felperesi észrevételekre, adatkérdésekre nyilatkozni, a felperes egyeztetést kért, a vámáruk beazonosításának nehézsége miatt nem volt módja megfelelő védekezésre. A vámáru belföldi forgalomba nem kerültek. Továbbra is hivatkozott a büntetőeljárást megszüntető határozatra.
Az alperes felülvizsgálati ellenkérelmében a jogerős ítélet hatályában való fenntartását kérte azzal, hogy a vámmentesség a belföldi forgalom számára történő vámmentes vámkezelés során vehető igénybe az árunyilatkozat idevonatkozó rovatainak kitöltésével.
A Legfelsőbb Bíróság a megyei bíróság 5. számú ítéletét hatályában fenntartotta.
Az elsőfokú bíróság a tényállás minden lényeges elemét feltárta, megfelelő mélységben és részletességgel ismertette az ügyben alkalmazandó jogszabályokat, és ezek helyes értelmezésével a jogszabályoknak megfelelő ítéletet hozott, amellyel a Legfelsőbb Bíróság mindenben egyetért. A felperes felülvizsgálati kérelmével kapcsolatban az alábbiakra mutat rá.
A Vtv. 2. § (4) bekezdése alapján e törvény alkalmazási köre kiterjed a vámhatáron átszállított, áthozott, átvitt minden árura/vámárura, az ezekkel kapcsolatos vámigazgatási eljárásra, így különösen a vámeljárásokra, a vámteherre, valamint az azzal kapcsolatos valamennyi eljárásra, ha az a vámhatóság hatáskörébe tartozik. A Vtv. 34. § (1) bekezdése alapján a külföldről behozott vámárut, vagy a külföldre kivitelre kerülő árut - függetlenül attól, hogy kell-e utána vámot fizetni vagy sem - vámellenőrzés alá kell vonni. Ebből következően a vámeljárástól független vámmentesség fogalma nem létezik. A vámmentességre jogosult csak akkor élhet ezzel a jogával, ha azt vámeljárás során érvényesíti.
A felperes az oktatási, tudományos tárgyak behozatalával kapcsolatban a Megállapodásra hivatkozott, vagyis ezen alapul vámmentessége. A Vtv. 116. § (1) bekezdés a) pontja értelmében vámmentesek a vonatkozó nemzetközi megállapodás rendelkezéseinek megfelelően behozott oktatási és tudományos műszerek és készülékek, valamint a b) pont alapján oktatási, kulturális jellegű vizuális és auditív anyagok, könyvek, dokumentumok, újságok, folyóiratok, műalkotások, műtárgyak, valamint a vakok számára készült dombornyomású kiadványok és azok a vakok részére készült tárgyak, amelyek a vakok intézményei, vagy az őket segélyező szervezetek részére érkeznek. A Vhr. 196. § (1) bekezdése a Vtv. 116. § (1) bekezdésben említett nemzetközi megállapodásként a Megállapodást nevesíti. Ebből megállapíthatóan a felperes részére behozott oktatási kulturális vámáruk valóban élvezhettek volna vámmentességet.
A Vtv. 79. § (3) bekezdése alapján a belföldi forgalom számára történő vámkezelésnél a 100-123. §-okban felsorolt vámkedvezmények adhatók. Megállapítható, hogy a felperes által hivatkozott alanyi vámmentesség, vámeljárás nélkül nem létezik. A Vtv. 116. § (1) és a Vhr. 196. § (1) bekezdéseiben említett Megállapodáson alapuló vámmentesség és a Vtv. 79. § (3) bekezdése alapján a belföldi forgalom számára történő vámkezelésnél adható. Csak a belföldi forgalom számára történő vámkezelésnél győződhetnek meg a vámszervek arról, hogy az ügyfél alappal hivatkozik-e a Megállapodáson alapuló vámmentességére.
A Vhr. 196. § (2) bekezdése alapján a Megállapodás alapján akkor kezelhetők vámáruk vámmentesen, ha az exportőr ország, ahonnan a vámáru származik, tagja a Megállapodásnak. A (4) bekezdés értelmében a vámkezelést kérőnek az árunyilatkozat kérelem rovatában hivatkoznia kell a Megállapodás azon részére, amely alapján a vámmentességre jogosult, ezek a szabályozások tovább erősítik a fentebb kifejtetteket. A jogszabályok egybevetéséből egyértelműen jutott az elsőfokú bíróság arra a jogszerű következtetésre, hogy a felperes csak vámkezelés során vehette volna igénybe a vámmentességet, és mint ügyfélnek kellett volna kezdeményezni a vámkezelési eljárást, amely azonban elmaradt. Vámkezelési eljárás nélkül nem létezik vámmentesség.
A felperes eljárásjogi kifogásaival kapcsolatban is jogszerűen döntött az elsőfokú bíróság. A vámeljárásban nem a vámszerveknek volt adatszolgáltatási kötelezettsége a felperessel szemben, hanem fordítva. A közigazgatási eljárásban az ügyfél észrevételeire nem kell külön-külön nyilatkoznia a közigazgatási szervnek, hiszen a határozatban jelenik majd meg az üggyel kapcsolatos jogi álláspontja, a határozat indokolásában kell kitérni, hogy az ügyfél fellebbezésében, észrevételeiben foglaltakat mennyiben és miért tartja alaposnak vagy alaptalannak. A vámáruk beazonosításának esetleges nehézsége sem az alperes terhére esett, a felperesnek kell olyan megfelelő nyilvántartással rendelkeznie, amely védekezését elősegítheti. A büntetőeljárásban hozott, csempészet gyanúja miatt indult eljárást megszüntető határozatnak nincs kiható hatálya azon közigazgatási eljárásra, hogy a felperest terheli-e vámfizetési kötelezettség vagy sem, jogszerűen hivatkozott-e vámmentességére vagy sem.
Mindezekre figyelemmel a Legfelsőbb Bíróság a jogerős ítéletet a Pp. 275. § (3) bekezdése alapján hatályában fenntartotta.
(Legf. Bír. Kfv. I. 35.484/2006.)
Lábjegyzet
Az ebben a határozatban foglaltakat a Wolters Kluwer Kft. (korábban CompLex Kiadó Kft.) 2007.266 számon, külön szerkesztett formában is közölte a Közigazgatási-Gazdasági Döntések Tárában.
