AVI 2010.1.9

Nem állapítható meg iratellenesség azon a címen, ha a fél álláspontja valamely bizonyíték tekintetében nem azonos a bíróságéval [Pp. 275. § (1) bek.]

Kiválasztott időállapot: Mi ez?
  • Kibocsátó(k):
  • Jogterület(ek):
  • Tipus:
  • Érvényesség kezdete: 
  • Érvényesség vége: 

MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?

A felperes - könyvelése és bizonylatai szerint - 2003 évben összesen nettó 7 139 271 000 Ft összegben szerzett be számítástechnikai árukat, melyeket 7 142 118 000 Ft-ért továbbértékesített egyetlen vevőjének az F. Kft.-nek.
Az adóhatóság a felperesnél 2003 évre vonatkozóan valamennyi adónemre kiterjedő bevallások utólagos vizsgálatára irányuló ellenőrzést végzett. Az ennek eredményeként hozott elsőfokú határozatban kötelezte a felperest 1 779 776 000 Ft adóhiánynak minősülő általános forgalm...

AVI 2010.1.9 Nem állapítható meg iratellenesség azon a címen, ha a fél álláspontja valamely bizonyíték tekintetében nem azonos a bíróságéval [Pp. 275. § (1) bek.]
A felperes - könyvelése és bizonylatai szerint - 2003 évben összesen nettó 7 139 271 000 Ft összegben szerzett be számítástechnikai árukat, melyeket 7 142 118 000 Ft-ért továbbértékesített egyetlen vevőjének az F. Kft.-nek.
Az adóhatóság a felperesnél 2003 évre vonatkozóan valamennyi adónemre kiterjedő bevallások utólagos vizsgálatára irányuló ellenőrzést végzett. Az ennek eredményeként hozott elsőfokú határozatban kötelezte a felperest 1 779 776 000 Ft adóhiánynak minősülő általános forgalmi adó (továbbiakban: áfa) adókülönbözet, 889 888 000 Ft adóbírság, 622 730 000 Ft késedelmi pótlék megfizetésére.
A felperes fellebbezése folytán eljárt alperes határozatában az elsőfokú határozatot helybenhagyta. Az alperes döntését az 1992. évi LXXIV. törvény (továbbiakban: Áfa. tv.) 32. § (1) bekezdés a) pontjában, 35. § (1) bekezdésében, 40. § (6) bekezdésében, 43. § (4) bekezdésében, a 2000. évi C. törvény (továbbiakban: Sztv.) 15. § (3) bekezdésében, 166. § (2) bekezdésében és a 2003. évi XCII. törvény (továbbiakban: Art.) 1. § (7) bekezdésében foglaltakra alapította. Az alperes határozatát azzal indokolta, hogy a felperes ténylegesen nem folytatott számítástechnikai alkatrész-kereskedelmi tevékenységet, a bizonylatain szereplő, könyveiben kimutatott árbevételek és ráfordítások nem valósak.
A felperes keresetében a határozatok hatályon kívül helyezését kérte.
Az elsőfokú bíróság a felperes keresetét elutasította. Azt állapította meg, hogy az alperes tényállás tisztázási kötelezettségének eleget tett, érdemi döntése megalapozott és jogszerű.
A jogerős ítélet ellen a felperes nyújtott be felülvizsgálati kérelmet, kérte annak hatályon kívül helyezését, és az elsőfokú bíróság utasítását új eljárásra és új határozat hozatalára. A felperes érvelése szerint az alperes eljárása nem felelt meg az Art. 1. § (7) bekezdésében, 80. § (1) bekezdésében, 97. § (4)-(6) bekezdéseiben, az Áfa. tv. 32. § (1) bekezdésében foglaltaknak. Az elsőfokú bíróság nem tett eleget a Pp. 206. § (1) bekezdése szerinti "tényállás feltárási kötelezettségének" mert bizonyítási indítványait elutasította, bizonyítékait pedig figyelmen kívül hagyta.
Az alperes ellenkérelmében a jogerős ítélet hatályban tartását kérte.
A Legfelsőbb Bíróság a Fővárosi Bíróság 7. számú ítéletét hatályában fenntartotta.
A rendkívüli jogorvoslati eljárásban a Legfelsőbb Bíróság a rendelkezésére álló iratok alapján dönt és nincs helye a bizonyítékok ismételt egybevetésének, felülmérlegelésnek. Az ítéleti tényállás kapcsán jogszabálysértés csak akkor állapítható meg, ha az iratellenes, vagy nyilvánvalóan téves, okszerűtlen, a logika szabályaival ellentétes tényeket vagy következtetéseket rögzít. Nem állapítható meg iratellenesség azon a címen, ha a fél álláspontja valamely bizonyíték tekintetében nem azonos a bíróságéval, mivel ez nem iratellenességre utal, hanem a bizonyítékok felülmérlegelésére irányul [Pp. 275. § (1) bekezdése, BH 1994/639., BH 2002/29.].
Az elsőfokú ítéletben megállapított tényállás és érdemi döntés tekintetében a Legfelsőbb Bíróság anyagi vagy eljárási jogszabálysértést nem állapított meg.
Az alperes és az elsőfokú bíróság határozatában megfelelő részletességgel és iratszerűen rögzítette mindazokat a tényeket, körülményeket, okokat és bizonyítékokat, amelyek alapján levonta azt a ténybeli és jogkövetkeztetést, hogy a felek közötti valós gazdasági esemény lehetősége kizárt, a számlák tartalmilag fiktívek.
A kapcsolódó vizsgálatok adatai szerint az értékesítési láncban érintett vállalkozások azonos banknál vezették számlájukat, és a számlákon átfutott összegeket USA dollárban külföldi személy vette fel. A nagy volumenű termékforgalmazás folyamatos ellátásához elengedhetetlenül szükséges valós bevételeket a felperes nem realizált. A felperesnek a könyvelése szerinti forgalom lebonyolításához nem volt szállítási kapacitása és ráfordításai a forgalmához képest irreálisan alacsonyak. A felperes a megfelelő, valós működéshez nélkülözhetetlen likvid pénzeszközzel nem rendelkezett. A társaság pénztárában két esetben is a tulajdonos kölcsönével volt elkerülhető a negatív egyenleg létrejötte. A felperes beszállítókkal való gazdasági kapcsolatára nézve kizárólag a kibocsátott számlák állnak rendelkezésre. A vállalkozások egy részénél elérhetetlenség miatt kapcsolódó vizsgálatot nem lehetett lefolytatni, illetve a kapcsolódó vizsgálatok által feltárt adatok szerint e cégek a szállításhoz semmilyen feltételekkel nem rendelkeztek. A kibocsátott számlákon, a banki átutaláson kívül a gazdasági események megtörténtének alátámasztására vonatkozó adatok nem voltak fellelhetőek, beszerzések nem voltak igazolhatóak. A társaságoknál valós gazdasági tevékenység végzésére semmilyen adat nem utal. A számlakibocsátó társaságok áfa-bevallásaiban szereplő adatok szerint az értékesítések és beszerzések közel azonos összegűek, ebből következően a fizetendő és levonásba helyezendő áfa összege is közel azonos mértékű, az időszak végén elszámolandó adó minimális. A felperes és az F. Kft. közötti kapcsolt vállalkozás ténye pedig nyilvánvaló.
Téves az a felperesi érvelés, mely szerint a garanciajegyek nem kerültek értékelésre. E körben a határozatok helytállóan vonták le azt a ténybeli és jogkövetkeztetést, hogy a cégjogilag, számvitelileg és adójogi szempontból nem jogkövető magatartást tanúsító, fellelhetetlen cégek esetén, akkor, amikor az áruk eredetét és a cégek valós működését semmi nem támasztja alá, akkor pusztán garanciajegyekkel a termékek eredete és a gazdasági esemény megtörténte nem igazolható. Megjegyzi e körben a Legfelsőbb Bíróság azt is, hogy a felperes, illetve beszállítói és vevője az Sztv. szerinti céltartalékot a garancia érvényesítés ellehetetlenülésének esetére nem képezett. A perrel érintetthez hasonló nagy volumenű termékforgalmazás infrastruktúrájának elengedhetetlen eleme a megrendelés, teljesítés, szerződés archiválása, analitikus nyilvántartása és az ezeket biztosító személyi és tárgyi feltételek megléte, amelyek a perbeli esetben nem álltak fenn.
Az iratokból megállapíthatóan a felperes a tisztázatlan eredetű, nagy volumenű árut az általa megnevezett szállítóitól nem szerezhette be, ebből következően kapcsolt vállalkozásának sem értékesíthette tovább. A valós gazdasági tevékenység hiányát igazoló számtalan alperesi bizonyítékkal szemben a felperes a tanúbizonyítást, illetve videó felvétel megtekintését ajánlotta fel. A tanúk egy része azonban az adóigazgatási eljárás során már meghallgatásra került, az események után évekkel később előkerült video-felvétel pedig nem pótolja az árukiadásra vonatkozó bizonylatokat. Ennél fogva az elsőfokú bíróság a Pp. 206. § alapján eljárva helyesen állapította meg, hogy az alperes eleget tett az Art. 97. § (4)-(6) bekezdése szerinti tényállás tisztázási kötelezettségnek.
A felperes által felajánlott bizonyítás indokolatlan mellőzésére az adóigazgatási és peres eljárásban nem került sor. A jogerős ítéletben az elsőfokú bíróság a Pp. 221. § (1) bekezdésének megfelelően tett eleget az indokolási kötelezettségének. A jogerős ítéletben kifejtett jogi álláspontot a Legfelsőbb Bíróság teljes körűen osztja az Sztv. 15. § (3) bekezdés, a 165. § (1), (2) bekezdése, 166. § (1) bekezdésében foglalt rendelkezésekre, a valódiság elvére és a bizonylati elvre figyelemmel.
Az alperes és az elsőfokú bíróság helytállóan állapította meg, hogy a befogadott és kibocsátott bizonylatok, a felperes könyveiben, nyilvántartásaiban kimutatott árbevételek, ráfordítások nem valósak, fiktívek. Tartalmilag hiteltelen számlák alapján adólevonási jog nem gyakorolható [Áfa. tv. 32. § (1) bekezdés a) pontja, 35. § (1) bekezdése, az Sztv. 15. § (3) bekezdése, 165-166. §].
A fiktív ügyletekre figyelemmel a felperes magatartása kapcsán a kellő körültekintéssel való eljárás, illetve a kivételes méltánylást érdemlő körülmény megállapíthatósága fel sem merülhet.
A kifejtettekre figyelemmel a Legfelsőbb Bíróság megállapította, hogy a jogerős ítélet a felülvizsgálati kérelemmel támadott körben nem jogszabálysértő, ezért azt a Pp. 275. § (3) bekezdése alapján hatályában fenntartotta.
(Legf. Bír. Kfv. I. 35.318/2006.)
A folytatáshoz előfizetés szükséges.
A jogszabály aktuális szövegét és időállapotait előfizetőink és 14 napos próba-előfizetőink érhetik el!
{{ item.ArticleTitle }}

{{ item.ArticleLead }}

A folytatáshoz előfizetés szükséges!
A jogi tudástár előfizetői funkcióit csak előfizetőink és 14 napos próba-előfizetőink használhatják: az aktuális időállapottól eltérő jogszabály tartalma (korábban vagy később hatályos), nyomtatás, másolás, letöltés PDF formátumban, hirdetés nélküli nézet.

A folytatáshoz lépjen be, vagy rendelje meg előfizetését.