adozona.hu
AVI 2010.1.8
AVI 2010.1.8
A becsléssel megállapított adóalaptól való eltérést - hitelt érdemlő adatokkal - az adózó igazolhatja (2003. évi XCII. tv. 109. §)
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
Az adóhatóság a felperesnél megbízólevél alapján személyi jövedelemadó (továbbiakban: szja.) adónemben 1999. és 2000. évek tekintetében ellenőrzést végzett. A revízió 2003. december 17-én átadott, megállapítást nem tartalmazó jegyzőkönyvvel fejeződött be.
Az Adó- és Pénzügyi Ellenőrzési Hivatal Elnöke az ellenőrzés felülellenőrzését rendelte el.
A felülellenőrzés eredményeként hozott elsőfokú határozatban az adóhatóság a felperes terhére szja. adónemben 1999. évre 7 941 000 Ft-ot, 2000. évr...
AVI 2010.1.8 A becsléssel megállapított adóalaptól való eltérést - hitelt érdemlő adatokkal - az adózó igazolhatja (2003. évi XCII. tv. 109. §)
Az adóhatóság a felperesnél megbízólevél alapján személyi jövedelemadó (továbbiakban: szja.) adónemben 1999. és 2000. évek tekintetében ellenőrzést végzett. A revízió 2003. december 17-én átadott, megállapítást nem tartalmazó jegyzőkönyvvel fejeződött be.Az Adó- és Pénzügyi Ellenőrzési Hivatal Elnöke az ellenőrzés felülellenőrzését rendelte el.
A felülellenőrzés eredményeként hozott elsőfokú határozatban az adóhatóság a felperes terhére szja. adónemben 1999. évre 7 941 000 Ft-ot, 2000. évre 88 721 800 Ft, összesen 96 662 800 Ft adóhiánynak minősülő adókülönbözetet állapított meg. Kötelezte a felperest az adókülönbözet, 48 331 000 Ft adóbírság, 55 525 487 Ft késedelmi pótlék megfizetésére.
A felperes fellebbezése folytán eljárt alperes határozatában az elsőfokú határozatot helybenhagyta. Az alperes határozatában megállapított tényállása szerint a felperesnek 1999. és 2000. években megszerzett szja.-val csökkentett nettó jövedelme összesen 554 580 Ft volt. A felperes ugyanakkor ebben az időszakban 6 részletben összesen 242 000 000 Ft kamatmentes kölcsönt nyújtott két magánszemélynek. A felperes a kölcsönök fedezetének igazolására két megállapodást nyújtott be, amelyek szerint 1997-ben határozatlan időre 251 000 000 Ft-ot kapott szabad felhasználásra az azóta elhunyt apósától. A felperes előadása szerint a kölcsönszerződés megkötésekor csak ő és a kölcsönadó voltak jelen, az összeget a kölcsönadó készpénzben bocsátotta rendelkezésére, melyet otthon páncélszekrényben tartott. A felperes nyilatkozata szerint a vizsgált időszakban egyéb jogcímen adóköteles vagy adómentes bevétele, kiadása nem volt. Az alperes megállapítása szerint a kölcsönadó nem rendelkezhetett fedezettel az általa kölcsönadott összegre. Az alperes a felperes szja. adóalapját és adóját becsléssel állapította meg. Döntését az adózás rendjéről szóló 2003. évi XCII. törvény (továbbiakban: Art.) 109. §-ában, 116. § (1) bekezdés c) pontjában és az 1995. évi CXVII. törvény (továbbiakban: Szja. tv.) 4. § (1) és (2) bekezdésében, 28. § (1) bekezdésében foglaltakra alapította.
A felperes keresetében a határozatok hatályon kívül helyezését kérte. A felperes azzal érvelt, hogy a felülellenőrzés elrendelésére jogszabálysértően került sor, vitatta a becslés jogalapját is, tanúk meghallgatására, szakértő kirendelésére vonatkozó bizonyítási indítványt terjesztett elő.
Az elsőfokú bíróság a felperes bizonyítási indítványait és keresetét elutasította. Az elsőfokú bíróság azt állapította meg, hogy a felülellenőrzés elrendelésére jogszerűen került sor, az alperes határozata a kereset által vitatott körben nem jogszabálysértő. Az alperes a tényállást megfelelően tisztázta, a becslést alappal alkalmazta, a felperes a becsléssel megállapított adóalaptól való eltérést hitelt érdemlő adatokkal nem tudta igazolni.
A jogerős ítélet ellen a felperes nyújtott be felülvizsgálati kérelmet, kérte annak hatályon kívül helyezését, kereseti kérelme szerinti döntés meghozatalát, vagy az elsőfokú bíróság utasítását új eljárásra és új határozat hozatalára. A felperes érvelése szerint a jogerős ítéletben foglalt érdemi döntés nem felel meg az Art. 1. § (7) bekezdésében, 116. § (1) bekezdés c) pontjában, 109. § (1) bekezdésében, a Pp. 4. § (1) bekezdésében, 163. § (1) bekezdésében, 166. § (1) bekezdésében foglaltaknak. Nem álltak fenn a felülellenőrzés elrendelésének feltételei és a becslés jogalapja sem, sérelmezte bizonyítási indítványainak elutasítását is. A felperes álláspontja szerint a határozatok jogszabálysértően állapították meg a kölcsönadó és közte létrejött szerződés érvénytelenségét.
Az alperes ellenkérelmében a jogerős ítélet hatályban tartását kérte.
A Legfelsőbb Bíróság a Fővárosi Bíróság 7. számú ítéletét hatályában fenntartotta.
Az Art. 116. § (1) bekezdés c) pontja értelmében, az adó-megállapításhoz való jog elévülésének határidején belül az adóhatóság az ellenőrzéssel lezárt bevallási időszak tekintetében ismételt ellenőrzést akkor folytathat le, ha olyan, az adó megállapítását befolyásoló új tényről, adatról, bizonyítékról szerez tudomást, amely a korábbi ellenőrzéskor nem volt ismert és az ellenőrzés lefolytatására az állami adóhatóság elnöke utasítást ad.
E törvényi feltételek fennálltak, mivel a felülellenőrzést az állami adóhatóság elnöke rendelte el a Megyei Rendőrkapitányság által feltárt új tények és adatok közlését tartalmazó tájékoztatás és megküldött iratanyag alapján.
Az Art. 109. § (1) és (3) bekezdései szerinti rendelkezések értelmében, ha az adóhatóság megállapítása alapján az adózó vagyongyarapodásával és életvitelére fordított kiadásokkal nincs arányban az adómentes, a bevallott és bevallási kötelezettség alá nem eső, de megszerzett jövedelmek együttes összege, az adóhatóság az adó alapját becsléssel állapítja meg. Ebben az esetben - figyelemmel az ismert és adóztatott jövedelmekre is - az adóhatóságnak azt kell megbecsülnie, hogy a vagyongyarapodás és az életvitel fedezetéül a magánszemélynek milyen jövedelemre volt szüksége. Az adóhatóság a becsléssel feltárt adóalapot annak az évnek az összevonás alá eső jövedelméhez számítja hozzá, amelyre nézve a jövedelem-eltitkolást megállapítja. A becsléssel megállapított adóalaptól való eltérést az adózó hitelt érdemlő adatokkal igazolhatja.
Az alperes érdemi döntését arra alapította, hogy a felperesnek jelentős összegű adómentes kiadásai merültek fel, illetve, hogy a kölcsönadó 1997. évben nem rendelkezhetett a kölcsön fedezeteként 251 millió forinttal. Az e körben tett iratszerű megállapításokat a kölcsönadó betegségére, jövedelmére, halálára, vagyonára, hagyatéki eljárásra vonatkozó adatokat a felperes maga sem vitatta. A felperes érvelésével ellentétben az alperes nem a kölcsönszerződések tartalmát minősítette, hanem kizárólag a tekintetben tett megállapítást, hogy a felperes által másolatban becsatolt, számítógépen készült kölcsönszerződések nem felelnek meg a magánokiratra vonatkozó, a Ptk.-ba foglalt jogszabályi feltételeknek. Ezeket ugyanis a hitelező saját kezűleg nem írta alá, a szerződő felek aláírásán kívül tanúk kézjegye az okiratokon nem szerepel, bírói, közjegyzői hitelesítésre sem került sor. Az alperes ennél fogva bizonyította, hogy a becslés jogalapja fennállt, hiszen a felperes által megjelölt kölcsönadótól nem származhatott az összeg.
Kiemeli a Legfelsőbb Bíróság, hogy a felperes bizonyítási indítványainak elutasítására jogszerűen, az elsőfokú ítéletben rögzített, helytálló indokok alapján került sor. A jogerős ítélet e körben megfelel a Pp. 221. § (1) bekezdésében foglaltaknak. Az elsőfokú ítéletben kifejtett jogi álláspontot a Legfelsőbb Bíróság teljes körűen osztja, egyúttal kiemeli, hogy az eredeti szerződés hiánya eleve meghiúsítja a hitelt érdemlő szakértői vélemény elkészítését. Tekintettel arra, hogy a felperes bizonyítási indítványt arra nézve nem ajánlott fel, hogy a kölcsönadó - az alperesi határozatban iratszerűen megállapított tényekkel ellentétben - mégis rendelkezhetett a kölcsönadott összeggel, a szerződések kötésének körülményeire is figyelemmel a tanú meghallgatások elutasítására is jogszerűen került sor. Az adóalaptól való eltérést igazoló, hitelt érdemlő adatnak kizárólag olyan bizonyítási eszköznek minősül, amely ellenőrizhető, egyértelműen azonosítható, valóságtartalma kellően alátámasztott, alkalmas az igazolni kívánt bizonyítandó tény alátámasztására. Az olyan tanú, aki a kölcsön forrására és nyújtására vonatkozóan közvetlen információkkal nem rendelkezik, a bizonyítandó tény igazolására alkalmas hitelt érdemlő adatokat nem tud szolgáltatni.
A kifejtettekre figyelemmel a Legfelsőbb Bíróság megállapította, hogy a jogerős ítélet a felülvizsgálati kérelem által vitatott körben nem jogszabálysértő, ezért azt a Pp. 275. § (3) bekezdése alapján hatályában fenntartotta.
(Legf. Bír. Kfv. I. 35.496/2006.)