AVI 2010.1.6

A bíróság vizsgálja, hogy az adózó miért hivatkozik a keresetében olyan bizonyítékra, amelyre a közigazgatási eljárás során nem hivatkozott (2003. évi XCII. tv. 109. §)

Kiválasztott időállapot: Mi ez?
  • Kibocsátó(k):
  • Jogterület(ek):
  • Tipus:
  • Érvényesség kezdete: 
  • Érvényesség vége: 

MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?

Az adóhatóság 1999-2001. évek vonatkozásában személyi jövedelemadó tárgyában végzett adóellenőrzést a felpereseknél megállapítva, hogy a vagyongyarapodás és az életvitelre fordított kiadások a bevallott, megszerzett jövedelemnél lényegesen magasabb. Ezért az adózás rendjéről szóló 2003. évi XCII. törvény (továbbiakban: Art.) 109. § (1) bekezdése szerint a felperesek adóalapját becsléssel állapította meg. A felperesek arra hivatkoztak, hogy az időközben elhunyt F. L. (I. r. felperes nagyapja, ...

AVI 2010.1.6 A bíróság vizsgálja, hogy az adózó miért hivatkozik a keresetében olyan bizonyítékra, amelyre a közigazgatási eljárás során nem hivatkozott (2003. évi XCII. tv. 109. §)
Az adóhatóság 1999-2001. évek vonatkozásában személyi jövedelemadó tárgyában végzett adóellenőrzést a felpereseknél megállapítva, hogy a vagyongyarapodás és az életvitelre fordított kiadások a bevallott, megszerzett jövedelemnél lényegesen magasabb. Ezért az adózás rendjéről szóló 2003. évi XCII. törvény (továbbiakban: Art.) 109. § (1) bekezdése szerint a felperesek adóalapját becsléssel állapította meg. A felperesek arra hivatkoztak, hogy az időközben elhunyt F. L. (I. r. felperes nagyapja, II. r. felperes édesapja) támogatta őket anyagilag, a bizonyítási eljárás eredményeképpen azonban az adóhatóság ezt a hivatkozást nem fogadta el.
Az adóhatóság határozatával az I. r. felperes terhére, 1999. évre 1 414 058 Ft, 2000 évre 1 505 236 Ft, 2001. évre 1 433 563 Ft jövedelemadó hiány állapított meg, kötelezte ennek, valamint 2 176 428 Ft adóbírság és 2 306 000 Ft késedelmi pótlék megfizetésére.
Az adóhatóság határozatával a II. r. felperes terhére, 1999. évre 7 271 486 Ft, 2000 évre 7 305 359 Ft, 2001. évre 7 287 958 Ft személyi jövedelemadó hiányt állapított meg, kötelezte ennek, valamint 10 932 401 Ft adóbírság és 11 692 000 Ft késedelmi pótlék megfizetésére.
Az alperes határozataival az elsőfokú határozatokat azok helyes indokai alapján helybenhagyta.
A felperesek egyesített kereseteikben kérték az alperes jogerős határozatának felülvizsgálatát azzal, hogy a tényállás tisztázási kötelezettségének nem tett eleget. Továbbra is hivatkoztak F. L. nyújtotta anyagi támogatásra, de egyéb kölcsönöket, ingatlaneladást is megjelöltek jövedelmük forrásaként.
Az alperes a kereset elutasítását kérte azzal, hogy a felperesek a közigazgatási eljárásban csak a F. L. által nyújtott anyagi segítségre hivatkoztak, egyéb jövedelemforrást nem jelöltek meg.
Az elsőfokú bíróság jogerős ítéletével az alperes határozatait hatályon kívül helyezte, és az alperest új eljárás lefolytatására kötelezte. Az elsőfokú bíróság érdemben vizsgálta a felpereseknek az ellenőrzés során meg nem jelölt bizonyítékait is arra hivatkozással, hogy a feleknek lehetősége volt a jogvita eldöntése szempontjából ügydöntő tények tekintetében olyan bizonyítékok előterjesztésére is, amelyre a közigazgatási eljárásban, a fellebbezésben bármely ok miatt nem hivatkoztak.
Megállapította, hogy a felperesek 2001. március 14-én a bankkal hitelszerződést kötöttek 10 millió forint összegben.
A II. r. felperes csatolta a közjegyző által hitelesített, 2005. január 31. napján kelt kézzel írott kölcsönszerződési okiratot, melyben I. B. rögzíti, hogy 1996-tól több részletben összesen 50 000 dollár körüli összeget adott kölcsön a II. r. felperesnek. Ezen nyilatkozatát nevezett tanúvallomásában is megerősítette. A felperesek arra hivatkoztak, hogy F. L. halálakor 6 millió forint készpénzt találtak, mellyel kapcsolatban 2006. május 10-én hagyatéki leltározás iránti kérelmet is előterjesztettek. Az összeg megtalálását F. L.-né tanúvallomása is alátámasztotta.
Az elsőfokú bíróság megállapította, hogy a hitelszerződéssel igazolt 10 millió forint szabad felhasználású kölcsön, az I. B. által kölcsönadott 50 000 dollár, valamint a hagyatéki eljárás tárgyát képező 6 millió forint készpénz vonatkozásában a felperesek megfelelően igazolták azok bevételként való megszerzését.
Az elsőfokú bíróság ugyanakkor nem fogadta el a II. r. felperes azon hivatkozását, hogy 2001. október 16-án 11 millió forint vételárért eladta k.-i üzletét. Ezzel kapcsolatban megállapította, hogy az adóhatóság nyilvántartásai szerint a II. r. felperes egyéni vállalkozói kivétje 2001. évben 11 050 Ft volt, bevétele 10 175 671 Ft. Ebből nem lehetett azt a következtetést levonni, hogy a II. r. felperes az ingatlan értékesítéséből származó bevételt az egyéni vállalkozásából kivonta, és azt az adóhatóság által feltárt egyéb vagyongyarapodásának fedezetére fordította.
Kifejtette, hogy a tanúvallomásokból nem lehetett azt a következtetést levonni, hogy néhai F. L. rendelkezett a felperesek által megjelölt mintegy 90 millió forintos vagyonnal, mely a felperesek vagyongyarapodását fedezte. Ezt még az sem támasztja alá, hogy a felperesek ajándékozási illeték megfizetési kötelezettségre vonatkozóan bejelentést tettek az illetékhivatalnál.
A megismételt eljárásban az alperesnek a felperesek személyi jövedelemadó alapját és adófizetési kötelezettségét, a bíróság által bizonyítottnak értékelt bevételi források figyelembevételével kell megállapítania.
A jogerős ítélet ellen mind a felperesek, mind az alperes felülvizsgálati kérelmet nyújtott be.
A felperesek felülvizsgálati kérelmükben a keresetnek történő teljes helyt adást kérték; a F. L. által nyújtott anyagi segítség figyelembevételét, a II. r. felperes vonatkozásában az ingatlaneladásból származó bevétel figyelembevételét.
Az alperes az ítélet hatályon kívül helyezését és a felperesek kereseteinek teljes körű elutasítását indítványozta azzal, hogy az elsőfokú bíróság iratellenes megállapításokat tett és a bizonyítékokat okszerűtlen mérlegelte.
A Legfelsőbb Bíróság a megyei bíróság 10. számú ítéletét hatályában fenntartotta.
Az Art. 109. § (1) bekezdése alapján, ha az adóhatóság megállapítása szerint az adózó vagyongyarapodásával és az életvitelére fordított kiadásokkal nincs arányban az adómentes, a bevallott, és a bevallási kötelezettség alá nem eső, de megszerzett jövedelmének együttes összege, az adóhatóság az adó alapját is becsléssel állapítja meg. A (3) bekezdés értelmében a becsléssel megállapított adóalaptól való eltérést az adózó hitelt érdemlő adatokkal igazolhatja.
A fenti jogi szabályozás alapján vizsgálta az elsőfokú bíróság a felperesek keresetét. Ennek alapján elsődlegesen helytállóan állapította meg, hogy a felperesek keresetükben olyan tényekre, új bizonyítékokra is hivatkozhatnak vagyongyarapodásukkal kapcsolatban, amelyekre a közigazgatási eljárás során nem hivatkoztak. E körben az elsőfokú bíróság vizsgálhatja, hogy miért csak utólagosan hivatkoztak az újabb bizonyítékokra, és ezeket is értékelheti.
A felperesek által hivatkozott vagyongyarapodással kapcsolatban az elsőfokú bíróság széleskörű bizonyítási eljárást folytatott le. Értékelte a felperesek által becsatolt iratokat, okiratokat és tanúkat hallgatott meg. Ennek alapján jutott arra a következtetésre - a Pp. 206. § (1) bekezdése alapján -, hogy a felperesek keresete részben alapos. A bank által nyújtott hitel, és az I. B. által nyújtott kölcsön, illetve a 6 millió forint megtalált készpénz tekintetében elfogadta a felperesek hivatkozását, egyebekben elutasította keresetüket.
A felülvizsgálati eljárásban - annak rendkívüli perorvoslati jellegére figyelemmel - a tényállás módosítására, a bizonyítékok újraértékelésére, felülmérlegelésére általában nincs lehetőség. Erre csak akkor van mód, ha a jogerős határozat tényállást nem állapított meg, vagy az hiányos, illetve megállapításai iratellenesek, a bizonyítékokat kirívóan okszerűtlenül vagy életszerűtlenül mérlegelték.
A Legfelsőbb Bíróság azonban megállapította, hogy az elsőfokú bíróság a fenti hibáktól mentesen állapította meg a tényállást, részletesen vizsgálta a felperesek által hivatkozott tényeket és bizonyítékokat, a bizonyítékok körében kirívóan okszerűtlen mérlegelés vagy életszerűtlenség nem volt megállapítható.
Erre figyelemmel a Legfelsőbb Bíróság nem látta jogi indokát annak, hogy akár a felperesek, akár az alperes által benyújtott felülvizsgálati kérelemben hivatkozottak alapján jogszabálysértő lenne az elsőfokú bíróság ítélete. Ezért azt a Pp. 275. § (3) bekezdése alapján hatályában fenntartotta.
(Legf. Bír. Kfv. I. 35.497/2006.)
A folytatáshoz előfizetés szükséges.
A jogszabály aktuális szövegét és időállapotait előfizetőink és 14 napos próba-előfizetőink érhetik el!
{{ item.ArticleTitle }}

{{ item.ArticleLead }}

A folytatáshoz előfizetés szükséges!
A jogi tudástár előfizetői funkcióit csak előfizetőink és 14 napos próba-előfizetőink használhatják: az aktuális időállapottól eltérő jogszabály tartalma (korábban vagy később hatályos), nyomtatás, másolás, letöltés PDF formátumban, hirdetés nélküli nézet.

A folytatáshoz lépjen be, vagy rendelje meg előfizetését.