adozona.hu
BH 2011.1.6
BH 2011.1.6
A társasági nyereségadóval kapcsolatos adócsalás miatti büntetőjogi felelősség az adóhatóság megtévesztésének a hiányában nem állapítható meg, ha a terhelt társasági adóköteles árbevételként nem tünteti fel azt a követelést, amelyet polgári jogi szerződés alapján nem érvényesített [Btk. 310. § (1) bek., 1996. évi LXXXI. tv. (továbbiakban: Tao.) 6. § (1) bek., 2000. évi C. tv. 72. §].
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A megyei bíróság a 2008. év április hó 29. napján kihirdetett ítéletével a IV. r. vádlottat 2 rendbeli - egy esetben folytatólagosan elkövetett - adócsalás bűntettében [Btk. 310. § (1) és (3) bekezdés], magánokirat-hamisítás vétségében (Btk. 276. §) és számvitel rendjének megsértése vétségében [Btk. 289. § (1) bekezdés b) pont] mondta ki bűnösnek, ezért a IV. r. vádlottat ezért halmazati büntetésül 1 évi - végrehajtásában 3 évi próbaidőre felfüggesztett - börtönbüntetésre ítélte.
Az ítélet...
BH 2011.1.6 A társasági nyereségadóval kapcsolatos adócsalás miatti büntetőjogi felelősség az adóhatóság megtévesztésének a hiányában nem állapítható meg, ha a terhelt társasági adóköteles árbevételként nem tünteti fel azt a követelést, amelyet polgári jogi szerződés alapján nem érvényesített [Btk. 310. § (1) bek., 1996. évi LXXXI. tv. (továbbiakban: Tao.) 6. § (1) bek., 2000. évi C. tv. 72. §].
A megyei bíróság a 2008. év április hó 29. napján kihirdetett ítéletével a IV. r. vádlottat 2 rendbeli - egy esetben folytatólagosan elkövetett - adócsalás bűntettében [Btk. 310. § (1) és (3) bekezdés], magánokirat-hamisítás vétségében (Btk. 276. §) és számvitel rendjének megsértése vétségében [Btk. 289. § (1) bekezdés b) pont] mondta ki bűnösnek, ezért a IV. r. vádlottat ezért halmazati büntetésül 1 évi - végrehajtásában 3 évi próbaidőre felfüggesztett - börtönbüntetésre ítélte.Az ítéleti tényállásban a társasági adóval kapcsolatos adócsalások tekintetében rögzítette, hogy az adóalap kiszámítása során a fiktív számlákkal igazolt költségek - a számviteli törvény rendelkezéseivel összhangban - nem vehetők figyelembe. A tényállásban megállapította, hogy a IV. r. vádlott jogtalanul élt az É. P. Kft. adólevonási jogával. Így összesen 18 415 000 forint áfa fizetési kötelezettsége keletkezett, amellyel az állami költségvetésnek kárt okozott. A továbbszámlázás elmulasztásából adódóan az É. P. Kft. nem könyvelt le árbevételként 52 173 000 forint vállalkozói díjat, ezzel a IV. r. vádlott csökkentette a társaság adóköteles bevételének összegét.
A IV. r. vádlottat a büntetőjogi felelősség alól nem mentesíti a ki nem állított számla után meg nem fizetett áfa és társasági nyereségadót tekintve az É. P. Kft. és a M. H. Kft. között létrejött keretszerződés módosítása.
Az elsőfokú ítélet ellen az ügyész a IV. r. vádlott terhére súlyosításért, az enyhítő szakasz alkalmazása miatt, hosszabb tartamú és végrehajtásában hosszabb próbaidőre felfüggesztett börtönbüntetés kiszabása érdekében jelentett be fellebbezést.
A IV. r. vádlott és védője az ítélet megalapozatlansága miatt elsődlegesen felmentésért, másodlagosan a próbaidő tartamának mérsékléséért, valamint előzetes mentesítésért fellebbezett.
A fellebbviteli főügyészség az ügyész fellebbezését IV. r. vádlott tekintetében fenntartotta. A fellebbezési nyilvános tárgyaláson a fellebbviteli főügyészség képviselője a büntetés súlyosításáért bejelentett fellebbezésen túl indítványt tett a IV. r. vádlottal szemben 10 millió forint összegű vagyonelkobzás alkalmazására is.
Az ítélőtábla a 2009. év február hó 3. napján tartott nyilvános fellebbezési tárgyaláson meghozott és kihirdetett ítéletével a megyei bíróság ítéletének a IV. r. vádlottra vonatkozó rendelkezését megváltoztatta. A vádlott magánokirat-hamisítás vétségeként értékelt cselekményét folytatólagosan elkövetettnek minősítette. A IV. r. vádlottat az ellene adócsalás bűntette [Btk. 310. § (1) és (3) bekezdés] miatt emelt vád alól felmentette, ugyanakkor 800 000 forint pénzmellékbüntetésre is ítélte. A pénzmellékbüntetést meg nem fizetés esetén 10 000 forintonként rendelte egy-egy napi szabadságvesztésre átváltoztatni. Egyebekben az elsőfokú bíróság ítéletét IV. r. vádlottat érintően helybenhagyta.
A másodfokú eljárásban az ítélőtábla bizonyítást vett fel, okleveles könyvvizsgáló igazságügyi szakértőt hallgatott meg. Ennek eredményeként mellőzte - a számadat tekintetében iratellenes - tényállásrészt, és azt állapította meg, hogy a társasági nyereségadó adónem tekintetében az adóhiány léte és annak összege kétséget kizáróan nem állapítható meg.
Az ítélőtábla határozatának indokolásában kifejtette, hogy a társasági adófizetési kötelezettség kizárólagos célja a jogi személy által végzett tevékenységből keletkező nyereség megadóztatása. Az 1996. évi LXXXI. törvény (Tao.) 6. § (1) bekezdése szerint a társasági adó alapja az adózás előtti eredmény. Az adózás előtti eredményt a beszámoló, illetve a könyvviteli zárlat alapján kell megállapítani. A társasági adó alapját képező eredmény olyan tény, amely független attól, hogy a cég könyvelését szabályszerűen vezették-e vagy sem. A másodfokú eljárásban meghallgatott könyvszakértő által felvázolt becslési eljárás olyan mértékű bizonytalanság és pontatlanság lehetőségét hordozza, amely nemcsak az adóhiány összegét, hanem meglétét is kétségessé teszi.
A másodfokú bíróság ítélete ellen a fellebbviteli főügyészség a IV. r. vádlott terhére - a felmentő rendelkezés miatt - megalapozatlanság okából, hatályon kívül helyezés és a másodfokú bíróság új eljárásra utasítása érdekében jelentett be fellebbezést.
A IV. r. vádlott és védője az ítéletet tudomásul vette.
A Legfőbb Ügyészség a fellebbviteli főügyészség fellebbezését - az abban kifejtett állásponttól eltérően - tartotta fenn. A másodfokú határozat ki nem küszöbölhető megalapozatlanságára utalva indítványozta, hogy a Legfelsőbb Bíróság helyezze hatályon kívül az ítélőtábla határozatát és utasítsa új másodfokú eljárásra. Indítványát arra alapozta, hogy téves a másodfokú bíróságnak a társasági adó megállapítása érdekében történő költségszámítás szükségességére és módszerére vonatkozó álláspontja.
A társasági adó kiszámításánál a végzett munkák a hozzájuk tartozó bevételek nélkül nem jelenhetnek meg, mert akkor a nyereség mértéke és ezen keresztül a társasági adó fiktívvé válna. A számlakiállítás elmaradása (bevétel eltitkolása) miatt a társasági adó becsléssel történő megállapításának nincs helye.
A másodfellebbezés nem alapos.
A Legfelsőbb Bíróság, mint harmadfokú bíróság - a Be. 387. § (1) bekezdésére figyelemmel - a fellebbezéssel megtámadott másodfokú ítéletet az azt megelőző első- és másodfokú bírósági eljárással együtt a Be. 393. §-ának (2) bekezdése alapján nyilvános ülésen bírálta felül.
A harmadfokú eljárásban a Be. 388. § (1) bekezdése alapján a másodfokú bíróság megtámadott határozatát megalapozó tényállás az irányadó.
A másodfokú bíróság a határozatát csak részben alapította az elsőfokú bíróság által megállapított tényállásra; azt ugyanis részben megalapozatlannak találta, ezért bizonyítást vett fel. Felmentő rendelkezését az elsőfokú bíróság által megállapított tényekből levont - és az elsőfokú bíróságétól eltérő - további tényekre vonatkozó következtetés alapozta meg, amikor arra az álláspontra jutott, hogy a büntetőeljárás során nem nyert bizonyítást a IV. r. vádlott bűnössége adócsalásban.
A IV. r. vádlott, mint az É. P. Kft. ügyvezetője, a 2000. év január hó 4. napján a M. H. Kft.-vel megkötött vállalkozási szerződés alapján vett részt az A. K. Kft. által biztosított szállodák kivitelezési munkáiban. E keretszerződés alapján - az egyes munkaszakaszokra vonatkozó külön szerződések szerint - az É. P. Kft. alvállalkozói révén vett részt a N. Szálló felújításában is.
A harmadfokú eljárásban irányadó ítéleti tényállás szerint a N. Szálló felújítása során az elvégzett munkák költségeit az alvállalkozóktól befogadott számlák tartalmazzák. Az elvégzett munkák ellenértékét az alvállalkozók részére az É. P. Kft. kifizette, azonban a M. H. Kft. részére továbbszámlázásra és így a számla kiegyenlítésére nem került sor. Ezért a számla ellenértéke sem jelenhetett meg a kivitelező bevételei között.
A Btk. 310. § (1) bekezdése rögzíti az adócsalás bűntettének törvényi tényállását, tehát azt az elkövetői magatartást, amellyel e bűncselekmény megvalósítható. Eszerint, aki az adókötelezettség megállapítása szempontjából jelentős tényre (adatra) vonatkozóan valótlan tartalmú nyilatkozatot tesz, vagy ilyen tényt (adatot) elhallgat, és ezzel vagy más megtévesztő magatartással az adóbevételt csökkenti - adócsalást követ el.
A IV. r. vádlott a be nem jelentett munkások által elvégzett munkák lefedéséhez szükséges hamis számlák ismeretlen személytől való megszerzésével, és az É. P. Kft. könyvelésébe való beállításával az adókötelezettség megállapítása szempontjából jelentős tényre (adatra) vonatkozóan adóhatóságot megtévesztő magatartást tanúsított, és így általános forgalmi adónemben 2000. évben 7 980 000 forinttal csökkentette az állami adóbevételt.
A számvitelről szóló 2000. évi C. törvény 72. §-ában írtak alapján árbevételt kimutatni csak a szerződés szerinti teljesítés időszakában lehet, de csak akkor, ha a vevő a szerződésben meghatározott feltételek szerinti teljesítést elismerte, elfogadta. Ha a szerződésben azt rögzítették, hogy a megbízó a munkát a beruházás befejezése után veszi át, ismeri el teljesítésként, akkor annak ellenértékét - az átvétel megtörténte előtt - árbevételként elszámolni nem lehet.
A számviteli alapelvek között az óvatosság elve - az adott esetben - a meghatározó: nem lehet eredményt kimutatni akkor, ha az árbevétel és a bevétel pénzügyi realizálása bizonytalan.
2000. év december hó 11. napján a IV. r. vádlott és az I. r. vádlott a korábban megkötött keretszerződést módosította. Eszerint a M. H. Kft. részére az A. K. Kft. főkivitelező 98 638 099 forint + áfával tartozik. Amennyiben az M. H. Kft. érvényesíteni tudja ezt a követelést, abban az esetben az É. P. Kft.-nek 65 000 000 forint + áfa értékben számla befogadását biztosítja. Amennyiben a M. H. Kft. nem tudja érvényesíteni pótmunkálatait a főkivitelező felé, az É. P. Kft. nem jogosult számlázásra. Megállapodtak abban is, hogy az É. P. Kft. tételes elszámolás alapján a végszámla benyújtására az átadás-átvételtől számított 5 év, a garanciális idő lejárta után jogosult.
E módosított szerződés alapján nem számlázta ki a IV. r. vádlott a N. Szálló felújításával összefüggésben 2000. évben felmerült, összesen 52 173 000 forint vállalkozói díjat a M. H. Kft. felé.
A Legfelsőbb Bíróság álláspontja szerint a IV. r. vádlott azon magatartása, hogy az É. P. Kft.-nek a M. H. Kft. felé fennálló követelését a továbbszámlázás elmaradásával - polgári jogi szerződés alapján - nem érvényesítette, nem tekinthető valótlan tartalmú nyilatkozatnak, tény elhallgatásának, de más - az adóbevétel csökkenését eredményező - megtévesztésnek sem.
A IV. r. vádlott a tényállás V. pontjában írt magatartásából döntően az adóhatóságot megtévesztő jelleg hiányzik. Ezért a Legfelsőbb Bíróság a másodfokú bíróság ítéletében írtaktól eltérő jogi indokból (tényállási elem hiányában) nem látta megállapíthatónak a IV. r. vádlott bűnösségét a társasági adóval kapcsolatban [Be. 6. § (3) bekezdés a) pont].
Mindezekre figyelemmel az ítélőtábla ítéletének a IV. r. vádlottat az adócsalás bűntette miatt emelt vád alóli felmentő rendelkezéssel egyetértve, a másodfokú bíróság határozatát a Be. 397. §-ának alkalmazásával helybenhagyta.
(Legf. Bír. Bhar. II. 347/2009.)