adozona.hu
AVI 2010.1.1
AVI 2010.1.1
Adóköteles tevékenység hiányában az arányosítás szabálya nem alkalmazható [1992. évi LXXIV. tv. 33. § (3) bek.]
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
Az adóhatóság 2002. augusztus, illetve október hónapokra általános forgalmi adó visszaigénylés kiutalás előtti ellenőrzését végezte, melynek alapján két határozatával 4 580 000 Ft, illetve 2 646 000 Ft adókülönbözetet állapított meg a felperes terhére, melyet jogosulatlan visszaigénylésnek minősített, de az adóbírság kiszabását mellőzte. Az alperes határozataival az elsőfokú határozatokat helybenhagyta.
Mindkét alperesi határozat megállapította, hogy a felperes az Országos Rádió és Televízió...
Mindkét alperesi határozat megállapította, hogy a felperes az Országos Rádió és Televízió Testület (továbbiakban: ORTT) által kiírt pályázat keretében támogatási szerződést kötött az ORTT-vel és a Műsorszolgáltatási Alappal (továbbiakban: MA), melynek alapján 99 400 000 Ft vissza nem térítendő támogatást kapott "mint televíziós közszolgálati műsorok készítésének támogatására" a L. című tervezett filmalkotás elkészítésére és bemutatására. Ennek alapján a felperes a Koprodukciós műsorszolgáltatóval, azaz a M. Rt.-vel (M. Rt.) 2001. november 27-én vállalkozási szerződést kötött koprodukciós műsorgyártásról.
A vizsgált időszakban ezen produkció készítésének alvállalkozói számlái kerültek elszámolásra, melynek áfa-tartalmát a revízió nem fogadta el. Az általános forgalmi adóról szóló 1992. évi LXXIV. törvény (továbbiakban: Áfa. tv.) 8. § (3) bekezdés b) pontja, 16. § (1) bekezdés i) pontja, 22. § (2) bekezdése és a 32-36. §-ai alapján a kapott támogatás nem megrendelés ellenértéke, a támogatásból a finanszírozott beszerzés olyan tevékenységet szolgált, amely nem értékesült ellenértékként és adókötelesen, így a beszerzés áfa-tartalma nem vonható le.
A felperes közszolgálati műsorszám készítésében vett részt, amely az Áfa. tv. 30. § (1) bekezdése és a 2. számú melléklet 25. pontja értelmében tárgyi adómentesség alá tartozó közszolgálati rádiózás és televíziós szolgáltatásnak minősül. Így az Áfa. tv. 33. § (1) bekezdés b) pontja alapján az előzetesen felszámított adó nem vonható le. Rámutatott arra is, hogy a felperes és az MTV Rt. között létrejött szerződés nem tartalmazott ellenértéket.
A felperes kereseteiben az alperesi határozatok megváltoztatását és annak megállapítását kérte, hogy az adózó jogosan igényelte vissza az általános forgalmi adót. Álláspontja szerint nem végzett adóalanyiságon kívüli és közszolgálati tevékenységet sem, mint producer, filmgyártást végzett. Az adóhatóság nem vette figyelembe az európai joggyakorlatot, illetve azt sem, hogy a korábbi ellenőrzéskor felperesnél hiányosságot nem tárt fel.
Az alperes a felperes kereseteinek elutasítását kérte a határozataiban kifejtett jogi álláspont alapján.
Az elsőfokú bíróság jogerős ítéletével a felperes keresetét elutasította. A perbeli szerződések vizsgálata, a meghallgatott tanúk vallomása alapján kifejtette, hogy az MA terhére a felperesnek juttatott támogatás nem minősül ellenértéknek, a támogatás összege után az adózónak áfa-fizetési kötelezettsége nem keletkezett. A felperes és az M. Rt. között létrejött koprodukciós szerződés szintén nem tartalmazott ellenértéket.
A felperes adóalanyiságon kívüli tevékenységet végzett, mert ingyenesen adta át a produktumot, ezért a beszerzései utáni adó elszámolását tiltja az Áfa. tv. 33. § (1) bekezdés a) pontja. Az Áfa. tv. 8. § (3) bekezdés b) pontja alapján nem tartozik az Áfa. tv. hatálya alá, mivel nem minősül szolgáltatásnyújtásnak a központi költségvetési fejezet kezelésű előirányzata, vagy az elkülönített állami pénzalap terhére folyósított, jogszabályon alapuló vagy pályázat útján elnyert pénzösszeg ellenében vállalt kötelezettség. A felperes részére nyújtott támogatás nem a megrendelés ellenértéke, az Áfa. tv. 13. § (1) bekezdés i) pontja szerint nem ellenérték. A támogatásból finanszírozott beszerzés olyan tevékenységet szolgált, amely nem értékesült ellenértékként, így a beszerzés áfa-tartalma sem volt levonható.
A felperes közszolgálati műsorszám készítésében vett részt, melynek statisztikai besorolása a KSH tájékoztatása alapján SZJ 92.20.12.0 Televízió műsor - szolgáltatás tételébe tartozott. Az Áfa. tv. 30. § (1) bekezdése és a 2. számú melléklet 25. pontja alapján tárgyi adómentes tevékenység, melyre figyelemmel az Áfa. tv. 33. § (1) bekezdés b) pontja alapján a beszerzés utáni adólevonásra nem jogosít.
Az adóalanyiságot eredményező gazdasági tevékenységhez és az adóalanyiságon kívüli tevékenységhez egyaránt kapcsolódó beszerzések között az Áfa. tv. 33. § (3) bekezdése értelmében arányosítás nem alkalmazható.
Az elsőfokú bíróság a BH 2005/270. jogesetben rögzítettekre figyelemmel kifejtette, hogy a közösségi jog nem alkalmazható olyan kérdésre, amely a csatlakozás időpontja előtt merült fel. A felperes médiaszakértő bevonására irányuló bizonyítási indítványát elutasította azzal, hogy az áfa elszámolhatósága nem kommunikációs médiaszakértői kérdés. Ennek elbírálására az adójogszabályok rendelkezéseit kellett alkalmazni.
A jogerős ítélet ellen a felperes nyújtott be felülvizsgálati kérelmet kérve annak megváltoztatását és keresetének történő helyt adást. Továbbra is fenntartotta azon jogi álláspontját, hogy a felperes közszolgálati tevékenységet nem végzett, a produkció értékesítése, mint profitorientált tevékenység áfa-köteles, így a beszerzéseket terhelő áfa is levonható. A produkció nem kizárólag televíziós sugárzás céljából készült, a film- és videó-gyártás 12%-os felszámított adómérték alá tartozik. Hivatkozott a mozgógépről szóló 2004. évi II. törvény fogalom-meghatározásaira, valamint a Legfelsőbb Bíróság 2003/906. számú elvi határozatára, amely a televíziós műsorszolgáltatás és filmforgalmazás áfa-szempontból történő elhatárolásáról rendelkezett. A felperes nem műsorszolgáltató, nem végzett tárgyi adómentesség alá tartozó tevékenységet. Tárgyi adómentesség esetén is azonban el kellett volna végezni az arányosítást.
Az alperes ellenkérelmében a jogerős ítélet hatályban való fenntartását indítványozta azzal, hogy a felperes által kapott támogatás nem minősül ellenértéknek, az M. Rt.-nek a produktum ellenérték nélkül került átadásra, a szolgáltatás tárgyi adómentesség alá tartozik, a felperes által hivatkozott elvi határozat eltérő tényállású. Ugyanakkor hivatkozott a hasonló tényállás mellett meghozott Kfv. IV. 35.032/2001. számú legfelsőbb bírósági ítéletre. Az ingyenes átadás okán a felperes esetében az arányosítás sem volt alkalmazható.
A Legfelsőbb Bíróság a megyei bíróság 34. sorszámú ítéletét hatályában fenntartotta.
A Legfelsőbb Bíróság megítélése szerint az elsőfokú bíróság a tényállást teljes körűen feltárta, és az ügyben alkalmazandó jogszabályok részletes ismertetése, megfelelő értékelése alapján megfelelő döntést hozott, amellyel a Legfelsőbb Bíróság is mindenben egyetértett. A felperes felülvizsgálati kérelmével kapcsolatban az alábbiakra mutat rá. Az iratok alapján egyértelműen megállapítható, hogy a "L." című tervezett filmalkotás elkészítésére és bemutatására vonatkozó támogatási szerződés televíziós közszolgálati műsor készítésének támogatására szólt. A támogatási szerződés és a vállalkozási szerződésből jogszerűen jutott az elsőfokú bíróság arra a következtetésre, hogy ezen szerződések alapján a felperes közszolgálati műsorszám készítésében vett részt.
Erre figyelemmel a kapott támogatás az Áfa. tv. 22. § (2) bekezdése és 8. § (3) bekezdés b) pontja alapján a felperes részére nyújtott támogatás nem minősül a megrendelés ellenértékének. A felperes a támogatás eredményeként megvalósult produktumot ellenérték nélkül adta át a közszolgálati műsorszolgáltatónak.
Mivel a támogatásból megvalósított produktum ellenérték nélküli volt, így az nem eredményezett adóköteles tevékenységet. Ezért a felperes felülvizsgálati kérelmében hivatkozottakkal ellentétben az Áfa. tv. 33. § (3) bekezdés alapján az arányosítás sem volt alkalmazható.
A vitatott produktum besorolásával kapcsolatban helytállóan utalt az elsőfokú bíróság az Áfa. tv. 30. § (1) bekezdésére, valamint a 2. számú melléklet 25. pontjára, mely szerint az közszolgálati televíziós műsorszolgáltatásnak minősül. Ezt erősítette meg a KSH által kiadott besorolási tájékoztató is.
A perbeli jogviszonyt a speciális adótörvények alapján kellett megítélni, így a felperes által hivatkozott filmgyártás alapfogalmai a perben nem bírnak ügydöntő relevanciával. A közigazgatási bíróságnak az Áfa. tv. alapján kellett megítélnie a felperes tevékenységét, vizsgálni, hogy ellenérték megfizetése történt-e vagy sem. Ezzel kapcsolatban a mozgógépről szóló törvény nem adhat eligazítást.
A felek mindegyike hivatkozott a Legfelsőbb Bíróság egy-egy korábbi döntésére. A felperes által hivatkozott Kfv. I. 35.371/2001/5. számú végzés a perben nem alkalmazható, hiszen ott fel sem merült állami támogatás vagy annak adójogi megítélése.
A Legfelsőbb Bíróság megítélése szerint az alperes által hivatkozott Kfv. IV. 35.032/2001/7. sorszámú ítéletben kifejtettek alkalmazhatók az ügyben. Ebben a perben pályázat keretében az ORTT-től kapott támogatás alapján készített műsorszám közszolgálati rádiós és televíziós szolgáltatásnak minősítése volt a per tárgya, és az ehhez kapcsolódó adójogi megállapítások.
Mindezekre figyelemmel a Legfelsőbb Bíróság a jogerős ítéletet a Pp. 275. § (3) bekezdése alapján hatályában fenntartotta.
(Legf. Bír. Kfv. I. 35.487/2006.)