adozona.hu
ÍH 2010.187
ÍH 2010.187
VÉGREHAJTHATÓ OKIRATON ALAPULÓ FELSZÁMOLÁS - FIZETÉSKÉPTELENSÉG - VITATÁS KIZÁRTSÁGA CSTV. 27. § (2) BEK. C) PONTJA SZERINTI FIZETÉSKÉPTELENSÉGNÉL - BESZÁMÍTÁS - ADÓS FŐÉRDEKELTSÉGI KÖZPONTJA A végrehajtható okiraton alapuló felszámolási eljárás iránti kérelem esetén nincs helye a követelés vitatásának. A fizetésképtelenség megállapítása szempontjából a bíróságnak azt kell vizsgálnia, hogy az adóssal szemben lefolytatott végrehajtás eredménytelen volt-e [Cstv. 27. § (2) bek. c) pontja., Art. (2003. évi XCII
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
Az elsőfokú bíróság az APEH Közép-magyarországi Regionális Igazgatósága hitelező által 2008. június 18-án kezdeményezett felszámolási eljárás során a 15. sorszámú végzésével megállapította a T. Kft. adós gazdálkodó szervezet fizetésképtelenségét, elrendelte a felszámolását és kijelölte a felszámolót, egyben az adós eljárás felfüggesztése iránti kérelmét elutasította.
A végzés indokolása szerint a hitelező felszámolás iránti kérelmét az adós 77 536 648 forint adótartozására alapította, amelyn...
ÍH 2010.187 VÉGREHAJTHATÓ OKIRATON ALAPULÓ FELSZÁMOLÁS - FIZETÉSKÉPTELENSÉG - VITATÁS KIZÁRTSÁGA CSTV. 27. § (2) BEK. C) PONTJA SZERINTI FIZETÉSKÉPTELENSÉGNÉL - BESZÁMÍTÁS - ADÓS FŐÉRDEKELTSÉGI KÖZPONTJA
A végrehajtható okiraton alapuló felszámolási eljárás iránti kérelem esetén nincs helye a követelés vitatásának. A fizetésképtelenség megállapítása szempontjából a bíróságnak azt kell vizsgálnia, hogy az adóssal szemben lefolytatott végrehajtás eredménytelen volt-e [Cstv. 27. § (2) bek. c) pontja., Art. (2003. évi XCII. tv.) 145. § (1) bek., 150. § (1) és (3) bek.].
Az elsőfokú bíróság az APEH Közép-magyarországi Regionális Igazgatósága hitelező által 2008. június 18-án kezdeményezett felszámolási eljárás során a 15. sorszámú végzésével megállapította a T. Kft. adós gazdálkodó szervezet fizetésképtelenségét, elrendelte a felszámolását és kijelölte a felszámolót, egyben az adós eljárás felfüggesztése iránti kérelmét elutasította.
A végzés indokolása szerint a hitelező felszámolás iránti kérelmét az adós 77 536 648 forint adótartozására alapította, amelynek behajtására a megindított végrehajtási eljárás nem vezetett eredményre. A hitelező kérelméhez csatolta bizonyítékait.
A bíróság megvizsgálta az Európai Unió Tanácsa 1346/2000 EK rendelet 3. cikk (1) bekezdésében foglaltaknak megfelelően azt, hogy az adós főérdekeltségeinek központja hol található. Az adós a cégjegyzékbe Cg. 01-09-868844 szám alatt került bejegyzésre a főérdekeltsége központja, megállapítására vonatkozóan egyéb bizonyítékot nem ajánlottak fel, ezért a bíróság megállapította, hogy a bejegyzett székhely szerinti magyar bíróságnak fennáll a joghatósága a főeljárás lefolytatására.
Az adós a részére megküldött kérelemre úgy nyilatkozott, hogy a kérelem alapjául szolgáló követeléssel összefüggésben per van folyamatban a felek között, és a csatolt folyószámla amúgy sem elegendő a követelés jogszerűségének bizonyítására. A hitelező észrevételében arra hivatkozott, hogy az adótartozással összefüggésben közigazgatási pert kellett volna kezdeményezni.
Az adós a bíróság felhívására csatolta a hivatkozott peres eljárásban benyújtott keresetlevelet. E szerint a 11. G. 40.788/2007. számú perben az adóhatóság alperessel szemben az adós, mint a bejegyzésre nem került T. Rt. végelszámolója terjesztette elő. A keresetlevél szerint adós a T. Rt. egyik tulajdonosa volt. E per jogerős befejezéséig kérte a jelen eljárás felfüggesztését.
A hitelező hivatkozott arra, hogy a 2003. évi XCII. törvény 145. §-ának (1) bekezdése a) és b) pontja alapján az adós fizetési kötelezettségeit tartalmazó bevallásai végrehajtható okiratnak minősülnek. A megállapított adótartozásból a társasági adó és a társas vállalkozások külön adója adónemben és a járuléktartozásként fennálló hátralék ilyen módon megállapított kötelezettség. Az általános forgalmi adó címen fennálló tartozás adóellenőrzés során hozott jogerős határozatokon alapul. A bírság és késedelmi pótlék az ellenőrzések során feltárt adóhiányok és mulasztás miatt kerültek megállapításra. A hitelező beadványa szerint a végrehajtás eredménytelenségét a kérelméhez csatolt jegyzőkönyvekkel igazolta.
Az elsőfokú bíróság idézve az 1991. évi XLIX. törvény 27. § (2) bekezdés c) pontját megállapította, hogy a hitelező kérelme megalapozott. A hitelező az adós bevallásán alapuló adótartozás egyedi végrehajtás keretében történő behajtását megkísérelte az általa csatolt jegyzőkönyvek szerint. A hitelező a 2/1999. polgári jogegységi határozatban is megfogalmazott igazolási, bizonyítási kötelezettségeinek eleget tett. Megjegyezte a bíróság, hogy az adós hivatalból rendelkezésre álló cégmásolata 33/001. rovata a végrehajtás elrendelését, foganatosítását tartalmazza. Ezzel szemben az adós nem bizonyította, hogy adótartozása nem áll fenn, önellenőrzéssel vagy más módon, a hitelező által kérelmében közölt bontásban fennálló adótartozása csökkentése vagy törlése, a végrehajtás felfüggesztése érdekében jogi lépéseket, így közigazgatási pert kezdeményezett volna [Art. 143. § (1) és (2) bekezdés].
A bíróság álláspontja szerint a Cstv. 27. §-ának (2) bekezdése c) pontjára alapított fizetésképtelenségi okkal szemben az adósnak nem a követelés vitatását kell igazolnia. Utalt arra a bíróság, hogy ezt az adós maga sem tette, csupán megemlítette. Az adós által hivatkozott peres eljárás felperese pedig nem maga az adós, az igényérvényesítést harmadik személy képviseletében kezdeményezte.
Erre figyelemmel a jelen eljárás felfüggesztésének nem álltak fenn a Pp. 152. §-ának (1) és (2) bekezdésében foglalt feltételei, ezért az adós erre irányuló kérelmét az elsőfokú bíróság elutasította, és az adós felszámolását a Cstv. 27. §-ának (1) bekezdése szerint elrendelte.
E végzés ellen az adós élt fellebbezéssel, amelyben elsődlegesen az eljárás megszüntetését, másodlagosan az elsőfokú bíróság végzésének a hatályon kívül helyezését, valamint az eljárás félbeszakadásának megállapítását, az eljárás felfüggesztését, valamint tárgyalás tartását kérte.
A fellebbezés indokolásában előadta: álláspontja szerint a Cstv. 27. § rendelkezéseinek értelmében a hitelező követelése nem tekinthető lejártnak, mert az adós a hitelező követelését nem ismerte el. Az adós rendelkezik a hitelező kielégítéséhez szükséges összeggel, ezért ezen okból sem fizetésképtelen. Az adós az eljárásban csatolta a 11. G. 40.788/2007. ügyszám alatt benyújtott keresetének bíróságon érkeztetett példányát, melyet az adós az APEH, mint alperes ellen nyújtott be jogalap nélküli gazdagodás jogcímén. Ebből kitűnik, hogy az adóhatóság olyan áfa összeg megfizetését követelte adóstól, melyet az adós nem tudott visszaigényelni, arra tekintettel, hogy az adóhatóság jogszabálysértően megállapította, hogy ezen összeg nem levonható annak ellenére, hogy azt a volt T. Rt. megfizette az adóhatóság felé. A tartozást az adós az adóhatósági eljárás kezdete óta vitatta teljes egészében, ennek értelmében az adóhatósági eljárás minden szakaszában jogorvoslati lehetőséggel is élt. Az adóhatóság - saját határozatai alapján - végrehajtást is indított követelésének behajtása érdekében, mely azonban az adóhatóság hibájából eredménytelen volt.
A hitelező által becsatolt adófolyószámla az adós álláspontja szerint nem elegendő a követelés jogszerűségének bizonyítására, sem a jogalap, sem az összegszerűség tekintetében.
Az adós az eljárás során kérte a Pp. 152. § (2) alapján "a tárgyalás" felfüggesztését. Álláspontja szerint az adósnak a hitelezővel szemben a hivatkozott ügyszám alatt jogalap nélküli gazdagodás visszatérítése iránt indított, és a felszámolási eljárás kezdetekor folyamatban lévő per mikénti elbírálása előkérdését képezi jelen eljárásnak; amennyiben a perben az adós követelését a bíróság jogosnak ítéli, úgy a jelen ügy alapját képező hitelezői követelés gyakorlatilag és jogi értelemben megszűnik létezni. A pert az adós kezdeményezte, a saját jogán, tekintettel arra, hogy a kereseti kérelmében azon hivatkozással kérte kötelezni az APEH-t a jogalap nélküli gazdagodás jogcímén, hogy a T. Rt. által kiállított számlákon áthárított áfát a T. Kft.-nél levonható áfa-ként nem fogadta el. Az adós azon az alapon is saját jogán érvényesít követelést a hitelező ellen jogalap nélküli gazdagodás iránt, mert a Gt. 15. § (1) bekezdése értelmében a T. Kft., mint a be nem jegyzet T. Rt. tulajdonosa saját jogán perelhet. Az adós szerint mivel a hitelezővel szemben jelenleg az adósnak van követelése, ezért a felszámolás kérdésében hozott döntés előkérdése ezen per jogerős elbírálása. Az azonos felek követelései pedig egymásba beszámíthatók.
Az adós szerint adós főérdekeltsége központjának megállapítására az eljáró bíróságnak további bizonyítást kellett volna lefolytatni hivatalból, annak érdekében, hogy kétséget kizárólag megállapítható legyen, hogy magyar bíróságnak fennáll e joghatósága a fő eljárás lefolytatására.
Az adós a fellebbezésének II. részében tájékoztatta a másodfokú bíróságot, hogy az adós az önrevízió lehetőségével élt, a hitelező által követelt állítólagos tartozás alapjául szolgált számlák sztornózásra kerültek, így a hitelezői követelés jogalapja megdőlt. Ezzel összefüggésben a hitelezővel jelenleg is tárgyalásokat folytat. Egyébként a hitelező állítólagos követelése elévült, figyelemmel arra, hogy ezen követelés esedékessége 1999-re tehető. Utalt az adós arra, hogy az eddig lefolytatott eljárás során nem volt alkalma a szükséges és megfelelő mértékben nyilatkozatai megtételére, így ebbéli jogai sérültek.
A fellebbezés III. részében bejelentette, hogy adós képviseletre jogosult tagja, Sz. G. ügyvezető az adósnak eljuttatott levelében megromlott egészségügyi állapotára hivatkozva tisztségéről lemondott. Sz. Gábor a társaság egyetlen ügyvezetője. Így az adós törvényes képviselet nélkül maradt, a cégbírósági probléma megoldása folyamatban van. Tekintettel arra, hogy az adós társaságnak külföldi tagjai vannak, mind a taggyűlés összehívása az átlagosnál hosszabb időt vesz igénybe. Erre tekintettel az adós kérte a "per" félbeszakadásának megállapítását az új képviseletre jogosult ügyvezetője személyének a bejelentéséig.
Végezetül észrevételezte, hogy a fizetésképtelenség megállapítása és a felszámolási elrendelése az adós jó hírnevét rontja, és részére olyan helyrehozhatatlan károkat okoz, amely károsodási folyamat visszafordíthatatlan.
Csatolta: az adós ügyvezetőjének az adós társaság, illetőleg S. B.-hez címzett, 2009. november 11-i vezető tisztségviselői tisztéről szóló lemondását tartalmazó levelét.
A hitelező a fellebbezésre tett észrevételében az elsőfokú bíróság végzésének a helybenhagyását kérte.
Előadta: a kérelemben megjelölt, az adósnak a hitelezővel szemben fennálló lejárt esedékességű, végrehajtás alá vont tartozása 77 536 648 forint. A hitelező által a felszámolás lefolytatására irányuló kérelme mellékleteként becsatolt részletes adófolyószámla adónemenkénti bontásban mutatja az adós fennálló hátralékát. Az adós adótartozása a hitelező felé az adós fizetési kötelezettséget tartalmazó bevallásain, továbbá jogerős hatósági határozaton alapul, melyek az adózás rendjéről szóló 2003. évi XCII. törvény 145. § (1) bekezdés a) és b) pontja szerint végrehajtható okiratnak minősülnek. A hitelezőnek ilyen kérelem esetén az egyedi végrehajtás sikertelenségét kell igazolni. Az állandósult bírói gyakorlat (2/1999. PJE) a végrehajtás eredménytelenségének vizsgálata körében megelégszik az azonnali beszedési megbízás sikertelenségének igazolásával. A hitelező e bizonyítási kötelezettségének eleget tett, továbbá kérelme mellékleteként becsatolt egyéb okiratokkal kétséget kizáróan igazolta, hogy további végrehajtási cselekmények eredménytelenek voltak.
Az adós fellebbezésében tévesen állítja, hogy a hitelező követelése nem tekinthető lejártnak, tekintettel arra, hogy az adótartozások esedékességét az Art. szabályozza. Az Art. 37. § (1) bekezdése alapján az adót e törvény mellékletében vagy törvényben előírt időpontban (esedékesség), az adóhatóság által megállapított adót - ha e törvény eltérően nem rendelkezik - a határozat jogerőre emelkedésétől számított 15 napon belül kell megfizetni. Annak, hogy az adós a tartozását nem ismeri el - tekintettel arra, hogy a hitelező kérelme a Cstv. 27. § (2) bekezdés c) pontján alapul - nincs relevanciája, ugyanis a kérelem alapját képező követelés végrehajtható okiraton nyugszik.
A hitelező 2009. július 6. napján kelt beadványában pontosan megjelölte azon végrehajtható okiratokat, melyek alapján a tartozás keletkezett. Az adófolyószámlát a hitelező, mint adóhatóság az Art. 43. § (1) bekezdése alapján vezeti. E jogszabályhely második mondata alapján az adózó kötelezettségeit a bevallás - ideértve az önellenőrzési lapot is -, az adóhatóság vagy más hatóság határozata, a befizetéseket és a kiutalásokat a pénzintézet, illetve a posta bizonylatai alapján kell nyilvántartani. Ennek alapján a folyószámla tartalma megegyezik az adós bevallásaiban és az adóhatóság határozatában szereplő fizetési kötelezettségekkel, azzal, hogy a hitelező az Art. 165. §-a alapján késedelmi pótlékot számolt fel.
Az adós által említett 11. G. 40.788/2007. számon folyamatban lévő per a felszámolásnak nem előkérdése, ugyanis a hitelezőnek a végrehajtás eredménytelenségét kell bizonyítania, mely kötelezettségének teljes körűen eleget tett. Az adós tévesen hivatkozik a beszámítás lehetőségére, az ugyanis csak lejárt követelés tekintetében lehet a Ptk. 296. § (1) bekezdése alapján. Az adós vélt követelése nem minősülhet lejártnak.
Utalt arra a hitelező, hogy az adós nem csatolt olyan bizonyítékot, amely a magyar bíróságok joghatóságát kizárta volna.
A hitelező szerint az adós önrevízióval kapcsolatos nyilatkozata nem helytálló, tekintettel arra, hogy a fennálló tartozásból 53 369 000 forint jogerős hatósági határozaton alapul, így az önellenőrzéssel nem módosítható, továbbá a foglalkoztatáshoz kapcsolódó adók és járulékok tekintetében sincs relevanciája a "számlák sztornózásának".
Az adós tévesen állítja, hogy a tartozásának esedékessége 1999. évre esik, az adótartozások esedékességét a már idézett Art. 37. § (1) bekezdése szabályozza. Az adós 2008. február 8. napján nyújtott be utoljára adófizetési kötelezettséget tartalmazó bevallást, melyet teljesítés nem követett. A hitelező a bevallásból eredő tartozást végrehajtás alá vonta, mely nem vezetett eredményre, így az adós teljes összeg évülésére vonatkozó nyilatkozata nem helytálló. Az adós ugyan nem jelöli meg, mely eljárás során sérültek a jogai, a hitelező meg kívánja jegyezni, hogy lefolytatott végrehajtás szabályszerű volt, az adós végrehajtási kifogással nem élt.
A fellebbezés nem alapos.
Az elsőfokú bíróság helyesen állapította meg a tényállást, és helytálló az abból levont jogi következtetése is.
A jelen eljárásban alkalmazandó, a csődeljárásról és a felszámolási eljárásról szóló, 1991. évi XLIX. törvény (Cstv.) 24. § (1) bekezdése szerint, ha a felszámolási eljárás lefolytatását a hitelező kéri, a kérelemben meg kell nevezni az adós tartozásának jogcímét, a lejárat (esedékesség) időpontját és annak rövid ismertetését, hogy az adóst miért tartja fizetésképtelennek. A kérelemben foglaltak bizonyítására a szükséges iratokat - a 27. § (2) bekezdés a) pontja esetén az adós írásbeli felszólításának igazolását is - csatolni kell.
A Cstv. 27. § (2) bekezdés c) pontja értelmében a bíróság az adós fizetésképtelenségét akkor állapítja meg, ha a vele szemben lefolytatott végrehajtás eredménytelen volt. A Legfelsőbb Bíróság 2/1999. PJE számú jogegységi határozata értelmében az a hitelező, akinek az adóssal szemben végrehajtható okiraton alapuló követelése van, a Cstv. 27. §-a (2) bekezdésének b) pontja [a törvény módosítását követően a Cstv. 27. § (2) bekezdés c) pontja] alapján kérheti az eljárás lefolyatását akkor, ha a végrehajtás eredménytelenségét igazolja. A Cstv. 27. § (2) bekezdésének c) pontja, illetőleg a hivatkozott jogegységi határozatból az következik, hogy a végrehajtható okiraton alapuló felszámolási eljárás iránti kérelem esetén nincs helye a követelés vitatásának.
Az eljárásban továbbá alkalmazandó, az adózás rendjéről szóló 2003. évi XCII. törvény (Art.) 145. § (1) bekezdése értelmében, az adóigazgatási eljárásban végrehajtható okirat: a fizetési kötelezettséget megállapító jogerős hatósági határozat (végzés) [a) pont], az önadózás esetén a fizetendő adót (adóelőleget) tartalmazó bevallás [b) pont], a behajtási eljárás során a behajtást kérő megkeresése [c) pont], az adózóval közölt adóhatósági adómegállapítás [d) pont]. A (2) bekezdés szerint az okirat végrehajthatóságához külön intézkedésre (záradékolás, végrehajtási lap kiállítása stb.) nincs szükség.
Az Art. 43. § (1) bekezdése szerint az adóhatóság az adózó adókötelezettségét és költségvetési támogatási igényét, valamint az arra teljesített befizetést és kiutalást az adózó adószámláján tartja nyilván. Az adózó kötelezettségeit a bevallás - ideértve az önellenőrzési lapot is -, az adóhatóság vagy más hatóság határozata, a befizetéseket és a kiutalásokat a pénzintézet, illetve a posta bizonylatai alapján kell nyilvántartani. Az Art. 150. § (1) bekezdése szerint az adóhatóság az adótartozás megfizetésére az adózót felhívhatja, eredménytelen felhívás esetén a végrehajtást megindítja. A végrehajtási eljárás a végrehajtási cselekmény foganatosításával indul. A 150. § (3) bekezdése alapján pedig az adótartozás behajtása érdekében a tartozást megállapító vagy nyilvántartó adóhatóság a végrehajtható okirat alapján a végrehajtás iránt haladéktalanul intézkedik.
Az Art. 136. § (1) bekezdés alapján az adózó az ügy érdemében hozott első fokú határozat ellen fellebbezhet, illetve önálló fellebbezésnek van helye az első fokon hozott, a végrehajtási kifogást elbíráló végzés ellen [(3) bekezdés h) pont]. A 143. § (1) bekezdése szerint az adóhatóság másodfokú jogerős határozatát - a fizetési könnyítés engedélyezése tárgyában hozott, illetőleg az elsőfokú határozat megsemmisítését elrendelő határozat kivételével - a bíróság az adózó kérelmére jogszabálysértés esetén megváltoztatja vagy hatályon kívül helyezi, és ha szükséges, az adóhatóságot új eljárás lefolytatására utasítja.
Az Art. 159. § (1) bekezdése szerint a végrehajtás során az adóhatóság által hozott végzések, illetőleg az adóvégrehajtó törvénysértő intézkedése vagy intézkedésének elmulasztása ellen az adós - a sérelmezett intézkedés vagy annak elmaradásának tudomására jutásától számított 8 napon belül - a végrehajtást foganatosító elsőfokú adóhatóságnál végrehajtási kifogást terjeszthet elő. Az ok bekövetkeztétől számított 6 hónap elteltével igazolásnak helye nincs, a benyújtott végrehajtási kifogást a felettes szerv érdemi vizsgálat nélkül utasítja el. A (2) bekezdés alapján a végrehajtási kifogásról a végrehajtást foganatosító adóhatóság felettes szerve 15 napon belül határoz.
Az adott ügyben a hitelező az adós felszámolása iránti kérelmét a Cstv. 27. § (2) bekezdés c) pontjára alapította, arra hivatkozva, hogy az adós bevalláson és jogerős hatósági határozaton alapuló, lejárt esedékességű 77 536 648 forint adótartozásának behajtására irányuló végrehajtási cselekmények eredménytelenek voltak. A kérelemhez csatolta az adós 2007. január 1. és 2008. május 26. közötti időszakra vonatkozó tartozását tartalmazó adófolyószámlát és a végrehajtás eredménytelenségét igazoló iratokat: az eredménytelen azonnali beszedési megbízásokat; a hatósági igazolásokat arról, hogy az adós ingatlannal és gépjárművel a nyilvántartás szerint nem rendelkezik; a foglalási és árverési jegyzőkönyveket, amelyek szerint a lefoglalt ingóságokra folytatott árverések eredménytelenek voltak. Az adós a hitelező követelését nem ismerte el arra hivatkozva, a hitelező és az adós között jogvita áll fenn, és a követelt összeggel összefüggésben per van folyamatban. Utalt arra is, hogy az adófolyószámla nem elegendő a követelés jogszerűségének (jogalapjának, összegszerűségének) bizonyítására. A bíróság felhívására csatolta a 11. G. 40.788/2007. számú, a Fővárosi Bíróságon 2007. május 14-én érkeztetett keresetlevelet.
Az elsőfokú bíróság a 15. sorszám alatti végzésében megállapította, hogy a hitelező az adós bevalláson alapuló tartozása végrehajtásának eredménytelenségét bizonyította, az adós a tartozásának fenn nem állását, a végrehajtás felfüggesztése iránti kérelem előterjesztését vagy közigazgatási per kezdeményezését nem bizonyította, ezért a bíróság az adós felszámolását a Cstv. 27. § (2) bekezdés c) pontjára hivatkozással a 27. § (1) bekezdése szerint elrendelte. Az adós az eljárás felfüggesztése iránti kérelmét pedig - tekintettel arra, hogy a csatolt kereset szerint az adós a hitelező elleni pert nem a maga, hanem harmadik személy nevében kezdeményezte - a Pp. 152. § (1) és (2) bekezdésében írt feltételek hiányában elutasította.
Az adós a fellebbezésében sem hozott fel olyan új tényt vagy új bizonyítékot, amely alkalmas lenne az elsőfokú bíróság érdemben helytálló határozatának a megváltoztatására, vagy hatályon kívül helyezésére.
A Legfelsőbb Bíróság már számos eseti döntésében rámutatott arra, hogy jogerős és végrehajtható bírósági, hatósági határozaton (végrehajtható okiraton) alapuló követelés esetében az adós a fennálló tartozását nem vitathatja. A hitelező az adós felszámolását az Art. 145. § (1) bekezdése szerinti végrehajtható okiraton (bevalláson és jogerős határozaton) alapuló tartozása miatt kezdeményezte. A hitelező adóhatóság az adós befizetéseit és kötelezettségeit bevallás, s az adóhatóság vagy más hatóság határozatai, tehát végrehajtható okirat alapján tartja nyilván az adózó adófolyószámláján [Art. 43. § (1) bekezdés]. Az Art. 150. § (3) bekezdése szerint pedig az adótartozás behajtása érdekében a végrehajtható okirat alapján magának az adóhatóságnak kell haladéktalanul intézkednie. A hitelező által csatolt, 2007. október 18-án, az adós székhelyén készült foglalási jegyzőkönyv - egyebek mellett - tartalmazza, hogy a hitelező a végrehajtást - az adós ellen indult adóvégrehajtási ügyben - jogerős határozat és az adós bevallása, mint végrehajtható okirat alapján foganatosítja 72 730 648 forint tartozás tekintetében.
Az adós a fellebbezésének 4. pontjában előadta, hogy "az adóhatósági eljárás minden szakában jogorvoslati lehetőséggel élt". Az adós azonban sem az első-, sem a másodfokú eljárás során konkrétan nem állította és bizonyította, hogy az adóhatósági eljárásban az Art. 136-137. § szerinti fellebbezési, a 143. § szerinti közigazgatási perindítási jogával, illetőleg az adóvégrehajtási eljárásban a 159. § (1) bekezdése szerinti végrehajtási kifogás előterjesztésének jogával élt, vagy ilyen eljárás folyamatban volna. Mivel az adós a végrehajtható okirat alapján fennálló tartozását nem vitathatja, a fizetésképtelenség szempontjából a bíróságnak a Cstv. 27. § (2) bekezdés c) pontjában foglalt körülményeket kell vizsgálnia, azaz azt, hogy az adóssal szemben lefolytatott végrehajtás eredménytelen volt-e. Az adott ügyben a hitelező a végrehajtás eredménytelenségét igazolta, ezért érdemben helytálló határozatot hozott az elsőfokú bíróság, amikor az adós fizetésképtelenségét a Cstv. 27. § (2) bekezdés c) pontja alapján megállapította.
Helytállóan határozott az elsőfokú bíróság akkor is, amikor az adós eljárás felfüggesztése iránti kérelmét a Pp. 152. § (1) és (2) bekezdésében írt feltételek hiányában elutasította. A Fővárosi Bíróságon 11. G. 40.788/2007. számon érkeztetett kereset szerinti, az adós által a hitelező ellen 15 280 949 forint és késedelmi kamatai megfizetése iránt jogalap nélküli gazdagodás jogcímén kezdeményezett per eldöntése a jelen felszámolási eljárásnak nem előkérdése, mivel a per tárgya nem azonos a felszámolási kérelem alapjául szolgáló hitelezői végrehajtható okiraton alapuló követeléssel. A Ptk. 296. § (1) bekezdése szerint beszámításnak csak lejárt követelés esetén van helye, illetőleg a (4) bekezdés szerint végrehajtható határozattal vagy egyezséggel megállapított követelésbe csak ugyanilyen vagy közokiratba foglalt követelést lehet beszámítani. Erre vonatkozó bizonyítékot az adós nem terjesztett elő.
A Fővárosi Ítélőtábla az adós fellebbezésével összefüggésben még az alábbiakra mutat rá.
A hitelező követelésének esedékességét nem érinti, hogy az adós a követelést nem ismeri el, mivel a fentebb kifejtettek szerint az adós a végrehajtható okirat alapján fennálló tartozását semmilyen módon, az esedékességet illetően sem vitathatja.
A Cstv.-ben meghatározott fizetésképtelenségi fogalom pénzforgalmi szemléletű, így nincs mód annak figyelembevételére, hogy az adós a hitelező kielégítéséhez szükséges összeggel rendelkezik. Az adós a fizetésképtelenség megállapítását kizárólag a tartozás maradéktalan kiegyenlítésével, vagy annak bizonyításával kerülhette volna el, hogy a hitelező a végrehajtás eredményeként a teljes követeléséhez hozzájutott. Mindezt az adós a másodfokú eljárás során sem állította és bizonyította, ezért fizetésképtelensége a Cstv. 27. § (2) bekezdés c) pontja alapján fennáll.
Nem alapos az adós azon fellebbezési álláspontja sem, miszerint az elsőfokú bíróságnak az adós főérdekeltsége központjának megállapítása körében további bizonyítást kellett volna lefolytatnia. A fizetésképtelenségi eljárásról szóló, Európai Unió Tanácsa 1346/2000/EK rendelet 3. cikkének (1) bekezdése szerint a fizetésképtelenségi eljárás megindítására azon tagállam bíróságai rendelkeznek joghatósággal, amelynek területén az adós fő érdekeltségei találhatók. Társaság vagy jogi személy esetén az ellenkező bizonyításáig a létesítő okirat szerinti székhelyet kell a fő érdekeltségek központjának tekinteni. Az adós cégjegyzékbe hatályosan bejegyzett székhelye 1054 Budapest, K. utca 18. Ezzel ellentétes adatok, bizonyítékok a bírósági eljárás során nem merültek fel, az adós maga sem állította és bizonyította, hogy az adós főérdekeltségei nem a székhely szerinti tagállam, tehát Magyarország, hanem más tagállam területén találhatók.
Az adósnak az ügyvezető lemondására hivatkozó, az eljárás félbeszakadásának megállapítására vonatkozó kérelme sem jogszerű, mivel a Cstv. 6. § (3) bekezdése szerint azokra az eljárási kérdésekre, amelyeket e törvény külön nem szabályoz, a Pp.</a> rendelkezései - a polgári nemperes eljárás sajátosságaiból eredő eltérésekkel - megfelelően irányadóak azzal, hogy a felszámolási eljárásban félbeszakadásnak nincs helye.
A kifejtettekre tekintettel a Fővárosi Ítélőtábla az elsőfokú bíróság fellebbezéssel támadott, érdemben helytálló végzését - az indokolás fentiek szerinti kiegészítésével - a Pp. 259. §-ára utalással, a Pp. 253. § (2) bekezdése alapján helybenhagyta.
(Fővárosi Ítélőtábla 15. Fpkf. 43.512/2010/3.)