adozona.hu
EH 2010.2179
EH 2010.2179
Az egyéni védőeszközök használatának szükségessége nem a munkavégzés helye, hanem a végzett munkatevékenység egészséget veszélyeztető volta alapján ítélendő meg. A munkavégzés fogalmának téves, megszorító értelmezése [Ebtv. 67. §, Mvt. 42. § b) pont, 44. § (1) bekezdés].
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
Az alperes a 2008. december 10. napján kelt fizetési meghagyásával - a kötelező egészségbiztosítás ellátásairól szóló 1997. évi LXXXIII. törvény (a továbbiakban: Ebtv.) 67. §-a alapján - 449 986 forint megfizetésére kötelezte a felperest, a vele munkaviszonyban álló B-N. Gy. 2008. július 28-án bekövetkezett munkabalesetével összefüggésben felmerült egészségbiztosítási ellátások megtérítése címén.
A fizetési meghagyás indokolása szerint a sérült a gépkocsi etetőkád alsó nyílásának lezárásakor...
EH 2010.2179 Az egyéni védőeszközök használatának szükségessége nem a munkavégzés helye, hanem a végzett munkatevékenység egészséget veszélyeztető volta alapján ítélendő meg. A munkavégzés fogalmának téves, megszorító értelmezése [Ebtv. 67. §, Mvt. 42. § b) pont, 44. § (1) bekezdés].
Az alperes a 2008. december 10. napján kelt fizetési meghagyásával - a kötelező egészségbiztosítás ellátásairól szóló 1997. évi LXXXIII. törvény (a továbbiakban: Ebtv.) 67. §-a alapján - 449 986 forint megfizetésére kötelezte a felperest, a vele munkaviszonyban álló B-N. Gy. 2008. július 28-án bekövetkezett munkabalesetével összefüggésben felmerült egészségbiztosítási ellátások megtérítése címén.A fizetési meghagyás indokolása szerint a sérült a gépkocsi etetőkád alsó nyílásának lezárásakor a karra kalapáccsal ráütött, ekkor idegen tárgy a jobb szemébe pattant és sérülést okozott. A baleset azért következett be, mert a munkavállalón a pattanó/lehulló anyag elleni, a szem megfelelő védelmét biztosító védőeszköz nem volt, ezért a balesetért - a munkavédelemről szóló 1993. évi XCIII. törvény (a továbbiakban: Mvt.) 18. § (1) bekezdésében, 40. § (1) bekezdésében, 42. § a) és b) pontjában, 44. § (1) bekezdésében, 56. §-ában, az egyes veszélyes tevékenységek biztonsági követelményeiről szóló szabályzatok kiadásáról szóló 17/1993. (VII. 1.) KHVM rendelet (a továbbiakban: KHVM r.) 3. számú melléklet GBSZ 8.1.5. pontjában és a munkavállalók munkahelyen történő egyéni védőeszköz-használatának minimális biztonsági és egészségvédelmi követelményeiről szóló 65/1999. (XII. 22.) EüM rendelet 3. § (1) bekezdésében foglalt előírások megsértése miatt - a munkáltató felelős.
A munkaügyi bíróság ítéletével a fizetési meghagyást hatályon kívül helyezte. Az ítélet indokolása szerint az alperes a feltárt tényállásból jogszerűtlenül következtetett a felperes felelősségére. A felperes a védőszemüveg viselését az erre vonatkozó szabályzatában munkavégzés közben, a munkavégzéssel érintett telephelyeken tette kötelezővé. A tanúvallomásokból kitűnően a sérült a felperes megbízásából ugyan, de nem a telephelyen és nem munkavégzés közben szenvedte el a balesetet. A sérült a kalapácsot - az etetőkád ajtaja bezárásának szokásos módját választva - rendeltetésszerűen használta, eközben a szokásos védőöltözetet viselte, a védőszemüveget azért nem, mert nem végzett munkát.
A felperes a perben igazolta, hogy a sérültet munkavédelmi oktatásban részesítette, szabályozta és munkavégzés közben megkövetelte a védőeszköz-használatot. A perbeli esetben a sérült a balesetet olyan körülmények között szenvedte el, amikor védőszemüveg viselése nem volt szükséges, sem elvárható, így annak használatát a munkáltatónak sem kellett ellenőriznie.
A jogerős ítélet ellen az alperes élt felülvizsgálati kérelemmel, amelyben az ítélet hatályon kívül helyezését és a kereset elutasítását kérte az Ebtv. 67. §-a, az Mvt. és a KHVM r. fizetési meghagyásban felsorolt szabályai, a Pp. 3. § (2) bekezdése, 206. § (1) bekezdése és 221. § (1) bekezdése megsértésére hivatkozva.
Az alperes álláspontja szerint a munkabaleseti jegyzőkönyv tartalma és az a tény, hogy a felperes a balesetet üzemi balesetnek ismerte el, cáfolja, hogy a sérült a balesetet nem a felperes telephelyén és nem munkavégzés közben szenvedte el. Ezzel összefüggésben kifogásolta a védőszemüveg viselésének szükségességére és a munkáltató ellenőrzési kötelezettségére vonatkozó, ellentmondásokon alapuló ítéleti következtetést is. A bíróság nem értékelte a munkabaleseti jegyzőkönyvben rögzítettek és a felperes keresetében előadottak között lévő ellentmondást (ti. hogy a baleset a telephelyen kívül, illetőleg a munkáltató székhelyén következett be) és - megsértve a Pp. 3. § (2) bekezdését - nem vette figyelembe azt sem, hogy a felperes a keresetben sem állította azt, hogy nem munkavégzés közben történt a baleset, illetve a tárgyaláson elismerte, hogy a sérült a gépjárművet utasításra vitte szervizbe.
Az alperes szerint - a munkabalesetek kivizsgálására vonatkozó jogszabályokban, valamint a KK 25. számú állásfoglalásban foglaltakra is figyelemmel - a fizetési meghagyásban felsorolt munkavédelmi szabályok megtartása nem volt megállapítható. A munkaügyi bíróság megsértette a Pp.</a>-nek a bizonyítékok teljes körű, az okszerűség és a logika szabályainak megfelelő értékelését előíró 206. §-át, a felperes a megtérítési felelősség alóli mentesítésre nem kerülhetett volna sor.
A felperes felülvizsgálati ellenkérelmében az ítélet hatályában való fenntartását kérte annak megalapozottságára hivatkozva.
A felülvizsgálati kérelem alapos.
A Legfelsőbb Bíróság töretlen gyakorlata értelmében a bizonyítékok mérlegelésén alapuló ítélet felülvizsgálattal eredményesen csak akkor támadható, ha a bizonyítékok mérlegelése okszerűtlen vagy iratellenes volt.
A jelen ügyben a munkaügyi bíróság a baleset körülményeit illetően lefolytatta a munkáltató felelősségének tisztázásához szükséges bizonyítást, a tanúk előadásait azonban - az Mvt. 42. § b) pontja és 44. § (1) bekezdése téves értelmezése miatt - csak részben vette figyelembe, ezért a tanúvallomások és az okirati bizonyítékok összevetésével tévesen jutott arra a következtetésre, hogy a munkáltató nem sértette meg a fizetési meghagyásban megjelölt óvórendszabályokat.
Az Mvt. 42. § b) pontja értelmében a veszélyes munkafolyamatoknál, technológiáknál a veszélyek megelőzése, illetve károsító hatásuk csökkentése érdekében a munkavállalókat a veszélyforrások ellen védelmet nyújtó egyéni védőeszközökkel el kell látni, használatukra ki kell oktatni és használatukat meg kell követelni.
Az Mvt. 44. § (1) bekezdése szerint azoknál a munkafolyamatoknál, ahol a munkavállaló veszélyforrás hatásának lehet kitéve, a hatásos védelmet - egyebek mellett - egyéni védőeszközök alkalmazásával kell megvalósítani.
A fenti rendelkezések az egyéni védőeszközök használatának szükségességét és az ehhez kapcsolódó munkáltatói feladatokat a munkafolyamat, a végzett munkatevékenység egészséget veszélyeztető voltához képest írják elő, illetve határozzák meg, és nem teszik azokat függővé a munkatevékenység végzésének helyétől. Erre tekintettel a perben nem volt jelentősége annak, hogy a sérült a felperes tulajdonát képező munkagép műszaki vizsgára való vitele és arra való előkészítése során a balesetet a munkáltató munkaterületén lévő "telepen" (munkabaleseti jegyzőkönyv), vagy a felperes telephelyén kívül (felperesi előadás), a Z. T. Kft. munkaterületén (sérült tanúvallomása) szenvedte-e el.
A felek között nem volt vitás, hogy a sérült a gépjárművet a munkáltató utasítására vitte szervizeltetésre és az sem, hogy szabályszerűen járt el, amikor észlelve az ún. etetőnyílás nyitott állapotát, azt kalapács használatával zárta le. A sérült tanúként előadta, hogy az etetőnyíláson lévő ajtót zárva kell tartani (nyitott állapota a közúti közlekedésben balesetveszélyt idézhet elő), a védőszemüveget a balesetkor azért nem viselte, mert azt - a balesetvédelmi oktatásnak megfelelően - csak a felperes telephelyén, illetve akkor kell viselnie, amikor dolgozik. Előadta továbbá, hogy amikor mosóberendezéshez viszik a járművet, "és ott kell bezárni" az etetőnyílást, akkor viselik a védőszemüveget. A tanúként meghallgatott D. A. műszaki menedzser a perben a sérültnek a kiadott feladat (a jármű szervizbe vitele) utasításra történő végzésére és a védőszemüveg használatának szükségességére vonatkozó előadásával egybehangzóan nyilatkozott.
A munkaügyi bíróság - az Mvt. idézett rendelkezései téves értelmezése, részben a rendelkezésre álló bizonyítékok okszerűtlen értékelése révén - tévesen állapította meg, hogy a jármű szervizbe vitele és az ott észlelt rendellenesség elhárítása nem minősült munkavégzésnek. A munkáltató tulajdonát képező jármű vizsgára való előkészítése, ennek során a jármű nyílásának a szokásos módon való bezárása munkavégzésnek minősül akkor is, ha az nem a napi munkaköri feladatok ellátása közben vált szükségessé, vagy - ahogyan arra a felperes hivatkozott - a sérültnek közvetlenül nem kellett a műszaki vizsgáztatásban részt vennie.
Az okirati bizonyítékok és a tanúk ismertetett előadásai összevetéséből megállapítható, hogy a felperes a munkavégzés fogalmának téves értelmezéséből kiindulva oktatta és követelte meg a védőszemüveg használatát: a felperes által nem vitatott tanúvallomásokból kitűnően a munkáltató telephelyén, azokon a munkaterületeken, ahová a jármű ténylegesen eljut abból a célból, hogy a betont szállítsa, továbbá a járműmosóban. Ezt a felperes által csatolt egyéni védőeszköz-juttatás rendjére vonatkozó szabályzat sem cáfolta, amely szerint "a védőeszköz mindenhol állandóan viselendő, kivéve a felmentett területeken" (a felmentett területekről a csatolt szabályzat nem rendelkezik).
A Legfelsőbb Bíróság álláspontja szerint a fentiekből okszerűen az következik, hogy a felperes - a munkavégzés fogalmának szűkítő értelmezése miatt - a védőszemüveg használatát nem megfelelően oktatta és követelte meg, a munkafeladat során jelentkező veszély (szem sérülése) elhárításáról megfelelően nem gondoskodott, ezzel megszegte az Mvt. 42. § b) pontjában és 44. §-ában írt kötelezettségeit.
A munkaügyi bíróság ítéletében, elfogadva a felperes téves jogértelmezését és a tanúk azzal egybehangzó véleményét - az Mvt. fenti rendelkezései, részben a Pp. 206. § megsértésével - megalapozatlanul döntött a felperes megtérítési felelősség alóli mentesítéséről, ezért a Legfelsőbb Bíróság a jogerős ítéletet a Pp. 275. § (4) bekezdése alapján hatályon kívül helyezte és a felperes keresetét elutasította.
(Legf. Bír. Mfv. III. 11.173/2009.)