adozona.hu
EH 2010.2176
EH 2010.2176
Rokkantsági nyugdíjra való jogosultságot megszüntető határozat esetén mely időpont az, amikor a nyugellátás folyósítását jogszerűen megszüntethetik, erre milyen halasztó hatállyal van az államigazgatási eljárás, illetve bírósági eljárás időtartama [1997. évi LXXXI. tv. (Tny.) 84. § (1) bek., 30. § (1) bek., 168/1997. (X. 6.) Korm. r. 24. § (1) bek.].
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
D. É. részére rokkantsági nyugellátást állapított meg a nyugdíjbiztosítási igazgatóság, majd a 2008. február 28-án kelt határozatával a nyugellátást jogosultság hiányában megszüntették 2008. április 1. napjával. A határozatot május hónapban kézbesítették az ellátást folyósító szerv részére.
A 2008. áprilistól júniusig a havi 158 595 forint összegű nyugellátást még folyósították az igénylő számára, utóbb történt a nyugdíjfolyósító szerv részéről a határozat-visszavonás, indokolás módosítás. ...
A 2008. áprilistól júniusig a havi 158 595 forint összegű nyugellátást még folyósították az igénylő számára, utóbb történt a nyugdíjfolyósító szerv részéről a határozat-visszavonás, indokolás módosítás. Miután a nyugdíjbiztosítási igazgatóság igazgatója másodfokon határozatával elutasította D. É. fellebbezését és a rokkantsági nyugdíjat megszüntető elsőfokú határozatot helybenhagyta, a Nyugdíjfolyósító Igazgatóság megállapította, hogy 2008. április 1-jétől 2008. június 30-ig összesen 486 255 forint összegű nyugellátást vett fel D. É. jogosulatlanul, aminek visszafizetésére kötelezte (2008. június 9-én kelt) határozatával a társadalombiztosítási nyugellátásról szóló 1997. évi LXXXI. törvény (Tny.) 84. § (1) bekezdésére hivatkozással.
D. É. fellebbezése folytán másodfokon eljáró Nyugdíjfolyósító Igazgatáság igazgatója határozatával a fellebbezést elutasította és az elsőfokú határozatot helybenhagyta lényegében annak helyes indokai szerint.
Időközben a Nyugdíjfolyósító Igazgatóság vezetője méltányossági jogkörében eljárva a tartozás összegének felét elengedve, annak mértékét 243 127 forintra mérsékelte és az elengedett összeg utáni késedelmi pótlék fizetése alól is mentesítette D. É.-t.
A felperes a határozatokat keresettel támadta meg a munkaügyi bíróság előtt jogszabálysértésre hivatkozva. Álláspontja szerint a rokkantsági nyugdíjra való jogosultsága csak 2008. július 1-jén szűnt meg. Utalt az alperes részéről többszörösen megvalósult közigazgatási hatósági eljárás és szolgáltatás általános szabályairól szóló 2004. évi CXL. törvényben (Ket.) foglaltak megsértésére.
Az alperes a kereset elutasítását kérte, fenntartva a határozatában írt ténybeli és jogi indokait.
A munkaügyi bíróság ítéletével az alperes 2008. június 9-i keltezésű, a 2008. július 21-i keltezésű határozatát, valamint a 2008. augusztus 26-i keltezésű másodfokú határozatot hatályon kívül helyezte.
Ítéletének indokolásában a munkaügyi bíróság megállapította, hogy a Tny. végrehajtására kiadott 168/1997. (X. 6.) Korm. rendelet (R.) 24. § (1) bekezdése egyértelműen a megszüntető határozat keltéről rendelkezik, azaz a másodfokú határozat közlésétől kell számítani azt az időtartamot, amelyről a Tny. végrehajtási rendelete szól. Ebből következően az alperes által meghozott határozat időpontjában a felperesnek megtérítési kötelezettsége még nem keletkezhetett. A megszüntető határozat a jogerős másodfokú társadalombiztosítási határozat, amelyet az alperes a felperessel 2008. május 22-én közölt. Erre figyelemmel a felperes rokkantsági nyugellátásra vonatkozó jogosultsága csak 2008. július 1. napjával szűnt meg.
A munkaügyi bíróság ítélete ellen az alperes élt felülvizsgálati kérelemmel a Pp. 270. § (2) bekezdésére, jogszabálysértésre hivatkozással és annak hatályon kívül helyezését, a felperes keresetének elutasítását kérte. Felülvizsgálati kérelme indokaként arra hivatkozott, hogy megsértette a munkaügyi bíróság döntése meghozatala során a Ket. 109. § (1) bekezdés, Pp. 324. § (2) és (3) bekezdés, 330. §, 339/A. §, 341. § b), d)</a> és e) pontjaiban írt rendelkezést, továbbá az R. 1-2. §-ában és a 289/2006. (XII. 23.) Korm. rendelet 2. §-ában írtakat. Nyomatékosan utalt arra, hogy a felperes rokkantsági nyugdíját megszüntető határozat kelte 2008. február 28-a volt, és a határozat szerinti megszüntetés időpontját 2008. április 1. napjában határozták meg, ezen döntés pedig jogerőssé vált a másodfokú társadalombiztosítási szerv helybenhagyó határozata folytán. Ezért jogszerűen követelte vissza a 2008. június 9-én kelt határozatával az alperes a 2008. április 1-jétől 2008. június 30. között jogalap nélkül kiutalt nyugellátást.
Az alperes az általa hivatkozott jogszabályokat idézte, kiemelve azt, hogy a Nyugdíjfolyósító Igazgatóság és a regionális nyugdíjbiztosítási igazgatóságok önálló jogi személyiséggel rendelkező, önállóan gazdálkodó költségvetési szervek.
Hivatkozott az alperes továbbá a Tny. 30. § (1) bekezdésében és az R. 24. § (1) bekezdésében írt rendelkezésekre.
A felperes felülvizsgálati ellenkérelmében a munkaügyi bíróság ítéletének hatályában való fenntartását kérte annak helyes indokaira hivatkozva. Kiemelte azt, hogy az R. 24. § (1) bekezdésének helyes értelmezésével csak arra a megállapításra lehet jutni, hogy a nyugellátást megszüntető határozatnak csakis a jogerős határozatot lehet tekinteni. Azt, amely a közléssel válik jogerőssé a Ket. szabályai szerint, vagyis a jelen esetben a nyugellátást megszüntető határozatot, miután a felperes 2008. május 22-én kapta kézhez, ezért a jogosultsága 2008. július 1. napjával szűnhetett meg.
A felülvizsgálati kérelem alapos.
A Legfelsőbb Bíróságnak a felülvizsgálati kérelem elbírálása során azt kellett vizsgálnia, hogy a munkaügyi bíróság jogszabálysértés nélkül, az eljárásjogi szabályok betartása mellett érdemben - az alkalmazandó jogszabály helyes értelmezésével - helytálló döntést hozott-e.
A jogvita elbírálása során vizsgálni kellett azt, a jogvitában alapvetően eldöntendő kérdést, hogy a felperes korábbi rokkantsági nyugellátását megszüntető határozat mikortól hatályos, melyik az az időpont, amitől kezdve a felperest már nem illette meg a korábban folyósított rokkantsági nyugellátás, ehhez képest az alperes visszafizetésre kötelező határozata jogszerű-e vagy sem.
A Tny. 30. § (1) bekezdés első fordulata szerint a rokkantsági nyugdíjra jogosultság megszűnik, ha a nyugdíjas már nem rokkant.
Az R. 24. § (1) bekezdése pedig kimondja, hogy ha a felülvizsgálat szerint a rokkantsági, baleseti rokkantsági nyugdíjas rehabilitációja javasolt, vagy egészségkárosodása már nem éri el a jogosultsághoz szükséges mértéket, a nyugellátást a regionális nyugdíjbiztosítási igazgatóság a megszüntető határozat keltét követő második hónap első napjától szünteti meg.
Tévesen vonta le ezen jogszabályokból azt a következtetést a munkaügyi bíróság, hogy a határozat kelte az lényegében a jogerős határozat kézbesítésének időpontja. Ez a következtetés azért is alapvetően téves, mert ha igénybe vette volna a felperes a nyugellátás jogosultságával kapcsolatos lehetséges bírósági utat, perorvoslatot, akkor az további időre meghosszabbította volna - a munkaügyi bírósági álláspont szerint - a nyugdíjfolyósításra jogosító időszakot. A határozat kelte, amit az R. 24. § (1) bekezdése deklarál, nem azonos a határozat jogerejének keltével, illetve a jogerős határozat kézbesítésének időpontjával.
Kiemeli a Legfelsőbb Bíróság, hogy egy társadalombiztosítási ellátásra - jelen esetben rokkantsági nyugellátásra - a jogosultság ideje attól nem hosszabbodik meg, hogy mikor nyílik meg az egyébként másik, önállóan működő, önálló jogi személyiséggel rendelkező - jelen esetben nyugdíjfolyósító igazgatóság - társadalombiztosítási szervnek a határozat végrehajtási joga, a perorvoslatok biztosítása, annak igénybevétele jogosultsági időt nem hosszabbít meg.
Ezért az alperesi határozat megfelel a törvényben előírt követelményeknek, nem minősül jogszabálysértőnek, ezért a Legfelsőbb Bíróság az azt hatályon kívül helyező ítéletet a Pp. 275. § (4) bekezdése alapján hatályon kívül helyezte és a felperes keresetét elutasította.
(Legf. Bír. Mfv. III. 10.395/2009.)