adozona.hu
EH 2010.2174
EH 2010.2174
Az 1993. évi LXXX. törvényben előírtak szerint a felsőoktatásban alkalmazott oktató (adjunktus) kinevezésének újabb határozott időre való meghosszabbítása a munkáltató részéről nem kötelező. A tudományos fokozat elérésére biztosított határidő a 2006. március 1-je után alkalmazott adjunktusra irányadó [2005. évi CXXXIX. tv. 151. §, 157. §].
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A felperes 1988. augusztus 16-tól állt többször meghosszabbított, határozott idejű jogviszonyban az alperesnél előbb tanársegéd, majd 1999. június 1-jétől adjunktus munkakörben. Utolsó, 2007. augusztus 31-ig szóló kinevezése a 2006. december 31-ével történő jogviszonya megszűnése miatt indított munkaügyi per során a rektor méltányosságból hozott intézkedésével történt azzal, hogy a határozott idő lejártát követően újabb kinevezésre nem kerül sor.
2007. augusztus 30-i keltezéssel az alperes a...
EH 2010.2174 Az 1993. évi LXXX. törvényben előírtak szerint a felsőoktatásban alkalmazott oktató (adjunktus) kinevezésének újabb határozott időre való meghosszabbítása a munkáltató részéről nem kötelező. A tudományos fokozat elérésére biztosított határidő a 2006. március 1-je után alkalmazott adjunktusra irányadó [2005. évi CXXXIX. tv. 151. §, 157. §].
A felperes 1988. augusztus 16-tól állt többször meghosszabbított, határozott idejű jogviszonyban az alperesnél előbb tanársegéd, majd 1999. június 1-jétől adjunktus munkakörben. Utolsó, 2007. augusztus 31-ig szóló kinevezése a 2006. december 31-ével történő jogviszonya megszűnése miatt indított munkaügyi per során a rektor méltányosságból hozott intézkedésével történt azzal, hogy a határozott idő lejártát követően újabb kinevezésre nem kerül sor.2007. augusztus 30-i keltezéssel az alperes a felperesnek közalkalmazotti jogviszony megszüntetése tárgyú értesítést küldött.
A munkaügyi bíróság ítéletével a felperes keresetét elutasította.
A munkaügyi bíróság a felsőoktatásról szóló 2005. évi CXXXIX. számú tv. (új Ftv.) 81. §-ában írtak alapján a Kjt. rendelkezéseit az Ftv.-ben meghatározott eltérésekkel alkalmazta.
Az új Ftv. 157. § (2) bekezdése alapján a korábbi felsőoktatási törvény - az 1993. évi LXXX. tv. (régi Ftv.) - hatálya? alatt kiadott besorolás, illetve foglalkoztatás csak akkor változtatható meg, ha az érintett az új követelményeket teljesítette.
A régi Ftv. 14. § (2) bekezdése szerint adjunktus munkakörre csak határozott idejű kinevezés volt adható, mely legfeljebb 4 évre szólhatott, és két ízben további 4-4 évvel volt meghosszabbítható.
Ezen jogszabályi rendelkezésekre tekintettel a határozott idejű kikötés nem ütközött jogszabályba, továbbá a határozott időtartam együttesen meghaladhatta az Mt. 79. § (2) bekezdésében foglalt 5 évet.
A felperes 2007. január 1-jétől csak méltányosságból kapott újabb kinevezést 2007. augusztus 31-ig, erre jogot nem alapozhat.
A jogviszonya jogszerűen szólt határozott időtartamra, annak megszűnésekor a felmentési bérre, végkielégítésre nem tarthatott igényt, és a jogviszonya határozott idő eltelte jogcímmel történő megszűnésekor a felmentési tilalom szabályai nem voltak rá irányadóak.
A felperes fellebbezése folytán eljárt másodfokú bíróság ítéletével a munkaügyi bíróság ítéletét helybenhagyta.
A megyei bíróság az új Ftv. 81. § (1) bekezdése alapján elsődlegesen e törvény mint speciális jogszabály rendelkezéseiből indult ki. A jogvitában az Mt. 79. § (2) bekezdését nem találta alkalmazhatónak. Az új Ftv. 157. § (2) bekezdése alapján azt állapította meg, hogy a régi Ftv. rendelkezései szerint besorolt és foglalkoztatott oktatók akkor alkalmazhatók tovább, ha az új Ftv. követelményeit teljesítik, míg 2008. szeptember 1-jétől kezdődően csak ezen új felsőoktatási törvény előírásai szerint lehet oktatói, kutatói munkakört létesíteni.
A felperes munkaviszonya nem alakult át határozatlan idejűvé 1993-ban, mivel az akkor hatályos felsőoktatási törvény 14. § (2) bekezdése alapján a munkaköre csak határozott idejű közalkalmazotti kinevezéssel volt betölthető.
Az időközben bekövetkezett jogszabályváltozásra figyelemmel a felperesnek PhD-fokozatot kellett volna elérnie az újabb besorolásához, melynek határidőben, saját maga által is elismerten nem tett eleget. Ennek következtében a felperes jogviszonya az utolsó határozott időtartam leteltét követően az Mt. 86. § c) pontja alapján jogszerűen szűnt meg, őt az alperes nem alkalmazhatta tovább. Ezen megszűnési módra tekintettel a felmentési időre járó átlagkereset, végkielégítés nem illette meg, az általa hivatkozott Mt. 90. § (1) bekezdés d) pontjában foglalt felmentési tilalom alatt nem állt.
A felperes a felülvizsgálati kérelmében a másodfokú ítéletnek az elsőfokú ítéletre is kiterjedő hatályon kívül helyezését, és keresete szerint annak megállapítását kérte, hogy az alperesnél a közalkalmazotti jogviszonya 1993. augusztus 16-án határozatlan időtartamúvá alakult át, és az alperesnél jelenleg is fennáll.
Hivatkozott a d=985 ssz=18>Kjt. 2. § (3) bekezdésére, mely szerint a közalkalmazotti jogviszonyra a Munka törvénykönyve szabályait, többek között az Mt. 79. § (2) bekezdésében foglaltakat is alkalmazni kell.
A d=985 ssz=160>Kjt. 21. § (2) bekezdésben foglalt, határozott időre történő kinevezés feltételei nem álltak fenn, mivel nem helyettesítésre, egy meghatározott munka elvégzésére, vagy feladat ellátására létesített közalkalmazotti jogviszonyt. 1988-tól folyamatosan ennek ellenére határozott időre alkalmazták, 1993. augusztus 16-án a jogszabályban meghatározott öt év eltelt, így a jogviszonya határozatlan időtartamúvá alakult át.
Az új Ftv. 157. § (2) bekezdése szerint e törvény hatálybalépése nem érinti az oktatók foglalkoztatását, így nem érinthette az 1988 óta fennálló felperesi jogviszonyt sem. Ugyanezen törvény 91. § (1) bekezdés b) pontja szerint nem foglalkoztatható tovább az az oktató, aki a munkába állásának napjától számított 8. év elteltéig az adjunktus munkakör betöltéséhez szükséges feltételeket nem teljesítette, továbbá az az oktató sem, aki a munkába állásának napjától számított 12. év elteltéig nem szerzett tudományos fokozatot. E határidőkbe azonban nem számít be az az időszak, amelyet a munkaviszony, illetőleg a közalkalmazotti jogviszony 90 napnál hosszabb ideig szülési szabadság, gyermekgondozás céljából igényelt fizetés nélküli szabadság stb. miatt szünetel.
A felperes 1999. július 1-jétől kezdődő adjunktusi kinevezésétől számítottan még nem telt el 12 év, továbbá a jogviszonyt megszüntető alperesi intézkedés időpontjában is gyermekgondozási szabadságon volt. Az alperes tehát a tudományos fokozat hiánya miatt sem szüntethette meg a közalkalmazotti jogviszonyát jogszabályi rendelkezés hiányában, és nem szüntethette meg a határozatlan időtartamúvá vált jogviszonyra tekintettel sem, mert felmentési tilalom alatt állt.
Vitatta, hogy a jogerős ítéletben hivatkozott 2008. szeptember 1-jével hatályos alkalmazási feltétel rá irányadó lenne, mivel a perben vitatott alperesi intézkedés dátuma 2007. augusztus 31.
Hivatkozott tovább arra, hogy a jogviszony többszöri meghosszabbítása, majd a határozott idő lejártára hivatkozással a jogviszony megszüntetése az Mt. 4. § (2) bekezdése szerint - figyelemmel az Mk. 6. számú állásfoglalásra - rendeltetésellenes joggyakorlásnak minősül.
Az alperes felülvizsgálati ellenkérelmében a jogerős ítélet hatályában tartását kérte.
A felülvizsgálati kérelem alaptalan.
A felülvizsgálati eljárásban is irányadó tényállás szerint a felperes 1988. augusztus 16-tól 2007. augusztus 31-ig állt határozott idejű kinevezésekkel az alperes alkalmazásában 1999. május 31-ig tanársegéd, 1999. június 1-jétől adjunktus munkakörben.
A tanársegéd és az adjunktus munkakörre határozott idejű jogviszony létesítését kötelezően először előíró, 1993. évi LXXX. tv. (régi Ftv.) 1993. IX. 1-jén lépett hatályba. Ezt megelőzően a felperes felsőoktatási intézményben betöltött tanársegédi munkakörére irányadó, az oktatásról szóló 1985. évi I. tv. nem írta elő kötelezően ezen munkakörre a határozott idejű munkaviszonyt. Így a Kjt. által alkalmazni rendelt 1992. évi XXII. tv. (Mt.) 79. § (2) bekezdés alapján [figyelemmel arra, hogy a Kjt.-nek a felsőoktatási intézményekben történő végrehajtásáról rendelkező 15/1992. (XI. 12.) MKM rendelet a d=985 ssz=156>Kjt. 21. §-ában foglalt felhatalmazás ellenére ettől eltérő rendelkezést nem tartalmazott] 1993. augusztus 16-ával határozatlan idejűvé alakult át.
A felperes 1999. június 1-jén határozott idejű adjunktusi munkakörre vonatkozó kinevezést fogadott el. E munkakörre az akkor már hatályos, 1993. évi LXXX. tv. (régi Ftv.) 14. § (2) bekezdésének rendelkezései szerint csak 4 évre szóló határozott idejű közalkalmazotti jogviszony volt létesíthető kétszeri 4-4 évre szóló határozott idejű meghosszabbítás lehetőségével. A felperes 1999. június 1-jei kinevezés elfogadásával a jogszabályoknak megfelelő határozott időtartamú kikötést is elfogadta, ezáltal a közalkalmazotti jogviszonya időtartama határozott idejűvé módosult. Így az új Ftv. 2006. március 1-jével történő hatálybalépéséig jogszerű volt a határozott időre történő foglalkoztatása, jogviszonya nem alakulhatott át - a régi Ftv. kötelező, határozott idejű alkalmazási előírására tekintettel - adjunktus munkakörben sem határozatlan időtartamra.
Az új Ftv. 81. §-ára tekintettel a felperes közalkalmazotti jogviszonyára ezen Közoktatási törvény speciális, a Kjt.-től eltérő rendelkezéseit kellett alkalmazni. Így ezen törvény hatálya alatt sem alakulhatott át a határozatlan idejűvé közalkalmazotti jogviszonya. A határozott időtartamot előíró jogszabályi rendelkezés alapján a rendeltetésellenes joggyakorlás sem állapítható meg a munkáltató részéről.
Az új Ftv. 157. § (2) bekezdése szerint e törvény hatálybalépésekor az előző Felsőoktatási törvény szerint alkalmazott oktatók kinevezését e törvény hatálybalépése nem érinti.
A felperesnek a 2006. december 31-ig szóló adjunktusi kinevezése ezért maradhatott hatályban. Ezt követően csak méltányosságból kapott ismételt adjunktusi kinevezést 2007. augusztus 31-ig. A felperes azonban nem vitatottan ezen időpontig sem tett eleget az adjunktusi foglalkoztatása 2005. évi Felsőoktatási törvényben foglalt követelményeinek.
Az új Ftv. 157. § (2) bekezdésben foglalt azon rendelkezéséből, hogy a törvény hatálybalépésekor fennálló kinevezés változatlan tartalommal fennmaradhat, továbbá hogy annak megváltoztatására csak akkor van lehetőség, ha az új követelményeket az oktató teljesíti, az következik, hogy az 1993. évi Felsőoktatási törvényben foglalt előírások szerint alkalmazott oktató kinevezésének újabb határozott idővel történő meghosszabbítása a munkáltató részéről nem kötelező.
Az új Ftv. 91. § (1) bekezdés b) pontjában foglalt 8, illetőleg 12 év határidők e törvény hatálybalépését követően alkalmazott adjunktusokra irányadók. A felperes azonban 1999. június 1-jétől állt adjunktusként alkalmazásban az alperesnél, ezért rá az átmeneti szabályok között lévő 157. § (2) bekezdés előírásai az irányadók. Ezen bekezdés utolsó előtti mondata szerint ha az előírt feltételek teljesítésére 5 évnél kevesebb év áll rendelkezésre, az oktató az új munkaszerződés, illetve közalkalmazotti kinevezés aláírásának napjától számított 5 éven belül köteles az előírt feltételeket teljesíteni. A felperes ezen kötelezettség teljesítését nem vállalta a 2007. január 1-jei kinevezésében, alkalmazására méltányosságból került sor.
Az új Ftv. 157. § (2) bekezdésben foglalt azon kitétel, mely szerint 2008. szeptember 1-jétől kezdődően csak az e törvényben meghatározottak szerint lehet oktatói, illetve kutatói munkakört létesíteni, a jelen perbeli jogvitában is irányadó, tekintettel arra, hogy a felperes keresete annak megállapítására irányult, hogy az alperesnél az 1993. augusztus 16-án határozatlan időtartamúvá vált a közalkalmazotti jogviszonya, és jelenleg is fennáll. A felperes azonban általa sem vitatottan sem felel meg a jelenleg hatályos Felsőoktatási törvényben az adjunktus munkakörre előírt feltételeknek, ezért jogviszonya helyreállítására irányuló keresetet nem terjeszthet elő.
Az alperes a határozott időre jogszerűen alkalmazott felperes közalkalmazotti jogviszonyát a Kjt. által alkalmazni rendelt Mt. 86. § c) pontja alapján a határozott idő eltelte jogcímmel, jogszerűen szüntette meg. Ezen megszűnési módra tekintettel a felmentési tilalom szabályai nem alkalmazhatók.
Minderre tekintettel a Legfelsőbb Bíróság a Pp. 275. § (3) bekezdése alapján a jogerős ítéletet hatályában fenntartotta.
(Legf. Bír. Mfv. I. 10.147/2009.)