adozona.hu
EH 2010.2172
EH 2010.2172
Ha az egészségkárosodás mértékére vonatkozó orvos szakértői vélemények végkövetkeztetésükben eltérnek, a bíróságnak az eltérések orvosszakmai szempontok alapján meghatározandó okait tisztáznia kell a perben [Pp. 182. § (3) bekezdés, 183. § (1) bekezdés].
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
Az alperes a 2008. április 22-én kelt határozatában rendelkezett a felperes részére 1994. július 1-jétől megállapított rokkantsági nyugdíj folyósításának megszüntetéséről, amely határozatot a felperes fellebbezése folytán eljárt alperesi igazgató helybehagyott. A határozatok indokolása szerint az ellátás megszüntetésére - a társadalombiztosítási nyugellátásról szóló 1997. évi LXXXI. törvény (a továbbiakban: Tny.) 36/A. § (1) bekezdés a) pontja, 36/D. § (1) bekezdése, a rehabilitációs járadékr...
A munkaügyi bíróság ítéletében az alperes igazgatójának határozatát az elsőfokú határozatra is kiterjedően hatályon kívül helyezte és az elsőfokú szervet új határozat meghozatalára kötelezte annak figyelembevételével, hogy a perben beszerzett igazságügyi orvos szakértői vélemény a felperes egészségkárosodása mértékét 54%-ban állapította meg, amely a Tny. 36/A. § (1) bekezdése és az Rjtv. 30. § (4) bekezdése alapján jogosultságot teremt a rokkantsági nyugdíjra.
Az ítélet indokolása szerint a munkaügyi bíróság a perben kirendelt D.-i Egyetem Orvos- és Egészségtudományi Centrum Igazságügyi Orvostani Intézetének aggálytalan szakvéleményét fogadta el ítélete alapjául, amely szerint a felperes egészségkárosodása 54%-os. E szakvéleménynek az alperes másodfokú eljárása alatt beszerzett szakvéleménnyel szemben történő, mérlegelés útján való elfogadását és az alperes további bizonyítás elrendelésére, szakértő testület kirendelésére irányuló kérelme elutasítását a bíróság a következőkkel indokolta.
A perben beszerzett szakvélemény elkészítésébe igazságügyi elmeorvos szakértő is bevonásra került; a szakvélemény - a korábbi orvosi bizottsági szakvélemények megállapításait és a felperes újabb orvosi dokumentumait is figyelembe véve - az eltérő vélemény okaként rögzítette, hogy a pszichiátriai szakorvosi tapasztalatok szerint a tudathasadásos elmebetegség nem gyógyítható, illetve, hogy az átmeneti kompenzált állapotok után váratlanul jelennek meg a betegség aktív tünetei. Ez utóbbi megállapítással a bíróság által a perben nyilatkozattételre felhívott, a másodfokú eljárásban beszerzett szakvéleményt előadó szakértőként jegyző Dr. T. T. is egyetértett, ennek ellenére a szakvéleményben foglaltakat fenntartotta, amivel önmagával került ellentmondásba, ezt az ellentmondást pedig nem oldotta fel, nem adta ugyanis indokát az egyetértő nyilatkozat és a szakvéleménye egyidejű fenntartásának.
A bíróság a perben beszerzett szakvélemény elfogadása mellett szóló körülményként értékelte, hogy a másodfokú orvosi bizottság által adott szakvélemény nem tartalmazza a felperes 1994 óta fennálló, rokkantságot eredményező egészségi állapotában bekövetkezett javulásának indokát, illetve, hogy újabb szakértői vizsgálat elrendelése a per elhúzódásához vezetett volna, tekintetbe véve azt is, hogy a felperes betegsége természetéből adódóan nehézségekbe ütközhet a szakértőhöz való utazása.
A jogerős ítélet ellen az alperes élt felülvizsgálati kérelemmel, amelyben az ítélet hatályon kívül helyezését és a munkaügyi bíróság új eljárás lefolytatására és új határozat hozatalára való utasítását kérte a Polgári Perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény (a továbbiakban: Pp.) 177. § (1) bekezdése, 182. § (3) bekezdése és 183. § (1)-(2) bekezdése megsértésére hivatkozva.
Sérelmezte, hogy a bíróság - erre irányuló bizonyítási indítványa ellenére - nem tárta fel a szakvélemények közötti ellentmondást. Álláspontja szerint a másodfokú orvosi bizottság előadó szakértőjének nyilatkoztatása útján a szakvélemények közötti ellentmondást nem lehetett feloldani, ezért a bíróságnak másik igazságügyi szakértő kirendeléséről kellett volna határoznia. Utalt arra is, hogy a bíróság orvosi szakkérdésekben nem rendelkezik megfelelő szakértelemmel; a rokkantság megállapításának kérdésében - ahogyan arra a Legfelsőbb Bíróság az Mfv. II. 10.108/2002/4. számú ítéletében és az EBH 2005/1359. számon közzétett döntésében is rámutatott - a szakvélemények ellentmondásossága orvos szakértői szakmai kérdésnek minősül, az ellentmondások feloldása során szabad mérlegelési jog nem alkalmazható.
A felperes felülvizsgálati ellenkérelmében a jogerős ítélet hatályában való fenntartását kérte annak megalapozottságára hivatkozva. Kiemelte, hogy egészségi állapotában a korábbi, rokkantsági nyugdíj folyósítása időszakában fennállt állapotához képest sem pszichiátriai eredetű, sem más megbetegedései tekintetében nem állt be javulás.
A felülvizsgálati kérelem az alábbiak szerint alapos.
A Pp. 177. § (1) bekezdése szerint, ha a perben jelentős tény vagy egyéb körülmény megállapításához vagy megítéléséhez olyan különleges szakértelem szükséges, amellyel a bíróság nem rendelkezik, a bíróság szakértőt rendel ki. Rendszerint egy szakértőt kell alkalmazni, több szakértőt csak különböző szakkérdések felmerülése esetében lehet kirendelni.
A Pp. 182. § (3) bekezdése értelmében, ha a szakvélemény homályos, hiányos, önmagával vagy más szakértő véleményével, illetve a bizonyított tényekkel ellentétben állónak látszik, vagy helyességéhez egyébként nyomatékos kétség fér, a szakértő köteles a bíróság felhívására a szükséges felvilágosítást megadni. A fél erre irányuló indítványa alapján a bíróság más szakértőt rendelhet ki. Ha a bíróság a bizonyítást hivatalból rendelte el [164. § (2) bekezdés], szükség szerint hivatalból jogosult új szakértő kirendelésére is.
A Pp. 183. § (1) bekezdése szerint a bíróság az igazságügyért felelős miniszter rendeletében meghatározott körbe tartozó szakkérdésekre - szakértőként történő véleménynyilvánítás végett - a rendeletben meghatározott szakértői testületet kereshet meg. A testület - külön törvényben meghatározott - bizottságban jár el. A (2) bekezdés értelmében a bíróság szakértői testületet akkor rendelhet ki, ha a perben felmerülő szakkérdés a 182. § alapján, két egymástól független szakvélemény előterjesztése után, a kirendelt szakértők személyes meghallgatása során sem tisztázható.
A perben a munkaügyi bíróságnak a rokkantsági nyugdíjjogosultság eldöntéséhez három szakvélemény, az Országos Rehabilitációs és Szociális Szakértői Intézet (a továbbiakban: ORSZI) elsőfokú orvosi bizottságának a felperes össz-szervezeti egészségkárosodását 44% mértékben megállapító szakvéleménye, az ORSZI másodfokú orvosi bizottsága által elkészített, az előzővel azonos eredményű szakvéleménye és a perben kirendelt D-i Egyetem Orvos- és Egészségtudományi Centrum Igazságügyi Orvostani Intézete által elkészített és kiegészített, az egészségkárosodást 54%-ban megállapító szakvéleménye állt rendelkezésre. E szakvélemények - különböző részletességgel - kitérnek a felperes megbetegedéseire, a kór- és orvos szakértői vizsgálati előzményekre is, tartalmukból azonban laikus számára nem tűnik ki és állapítható meg, mi az oka az alperesi eljárásban és a perben beszerzett vélemények végkövetkeztetésében jelentkező eltérésnek.
A Legfelsőbb Bíróság álláspontja szerint a munkaügyi bíróság eljárása során ezt az ellentmondást nem oldotta fel, a perben beszerzett szakvéleményre a jogalkalmazói mérlegelés körébe vonható tényeken, körülményeken kívül eső okokból, illetve olyan megfontolások alapján támaszkodott, amelyek nem alkalmasak a jogvita tárgyát képező kérdést megválaszoló szakvélemény kiválasztására.
A perben beszerzett szakvélemény a felperes egészségkárosodását az ORSZI szakértői bizottságai által elkészített szakvélemények ismeretében állapította meg. Az eltérő eredmény tisztázása érdekében a bíróság a másodfokú orvosi bizottság előadó szakértőjét - a másik szakvélemény megküldése nélkül - csupán nyilatkozattételre hívta fel. A kért nyilatkozat olyan megállapításra vonatkozott, amelyet az ORSZI orvosi bizottságai szakvéleményükben - sem kifejezetten, sem közvetve - nem vontak kétségbe, nevezetesen, hogy a felperes pszichés megbetegedése - az orvostudomány mai állása szerint - gyógyíthatatlan és az aktív tünetek megjelenése nem kiszámítható, illetve, hogy a szakértő véleményét e megállapítás ismeretében és elfogadása esetén is fenntartja-e. A Legfelsőbb Bíróság álláspontja szerint ez az eljárási cselekmény nem volt alkalmas az orvosi szakkérdésnek minősülő kérdés, az egészségkárosodás mértéke eltérő megítélése okainak tisztázására, és - ezzel összefüggésben - nem alkalmas az előbbi szakvélemény ellentmondásos voltának alátámasztására sem.
Nem szolgálhat alapul az ORSZI másodfokú bizottsága szakvéleménye figyelmen kívül hagyására az a jogerős ítéletben említett hiányosság sem, hogy a szakvélemény a felperes állapotjavulásának indokait nem tartalmazza. A szakvélemény hiányosságainak megszüntetéséről a Pp. 182. § (3) bekezdése alkalmazásával a bíróságnak kell gondoskodnia, ami jelen esetben - a másik szakvélemény egyidejű megküldése mellett - történhetett volna a bizottság erre történő kifejezett nyilatkoztatásával, vagy a szakértő(k) tárgyaláson történő meghallgatásával.
A peradatokból nem tűnik ki, hogy az alperesi eljárásba bevont szakértők között volt-e pszichiátriai betegségek gyógyítására, véleményezésére szakosodott orvos. A felperes egészségkárosodása mértékének megítélésében azonban perdöntő jelentősége nem ennek a kérdésnek, hanem a szakértői vélemények eltérő következtetése orvosszakmai szempontok alapján meghatározandó okainak van. Ezek feltárása elsősorban a Pp. 182. §-a alkalmazásával, a szakvélemények - írásban, ennek eredménytelensége esetén a szakértők személyes meghallgatásával történő - kiegészítése, részletesebb kifejtése elrendelésével, végső soron a 183. § (2) bekezdése szerint, szakértői testület kirendelésével történhet meg. Ezen eljárási cselekmények során elengedhetetlen, hogy az eljárás különböző szakaszaiban véleményt adó szakértők a másik szakértő által adott vélemény ismeretében tehessék meg nyilatkozataikat.
A Legfelsőbb Bíróság utal arra is, hogy szakértői véleményektől (is) függő eljárásokban beszerzett szakvélemények közötti ellentmondások kiküszöbölésének mellőzése nem indokolható sem pergazdaságossági szempontokkal, sem a szakértői vizsgálaton való személyes megjelenés potenciális nehézségeivel.
Mindezek alapján a Legfelsőbb Bíróság arra a következtetésre jutott, hogy a jogerős ítélet a Pp.</a> felülvizsgálati kérelemben hivatkozott rendelkezései megsértése miatt megalapozatlan, ezért azt a Pp. 275. § (4) bekezdése alkalmazásával hatályon kívül helyezte és a munkaügyi bíróságot új eljárás lefolytatására és új határozat hozatalára utasította.
A megismételt eljárásban a munkaügyi bíróságnak az orvos szakértői vélemények eredményében kimutatható, az össz-szervezeti egészségkárosodás mértékét illető ellentmondás okait kell tisztáznia a fent leírtak szerint, elsődlegesen írásban, másodlagosan a szakértők meghallgatásával, ennek eredménytelensége esetén szakértői testület bevonása útján. Meg kell állapítani, hogy a felperesnek a szakvélemények elkészítésekor figyelembe vett megbetegedései közül melyek azok, amelyek az eltérő véleményadásra vezettek, s azt is, mik az eltérésre alapot adó okok. A bíróságnak tekintetbe kell vennie azt is, hogy a felperes egészségi állapotának véleményezése korábban, a rokkantsági nyugdíj megállapításakor és folyósítása időszakában a jelenlegitől eltérő szempontok alapján történt (a 2007. december 31-én rokkantsági nyugdíjban részesülő személyek 2008-ban esedékes felülvizsgálata keretében vizsgálandó egészségkárosodása az 1/2008. [SZK. 1.] SZMM utasítás 2. számú mellékletében foglalt kritériumok szerint kerül véleményezésre).
(Legf. Bír. Mfv. III. 10.285/2009.)