adozona.hu
EH 2010.2166
EH 2010.2166
A 2007. szeptember 1-jét követően közölt felmentés jogellenességét megalapozza, ha a munkáltató e tervezett intézkedése előtt megteendő állásfelajánlási kötelezettségét elmulasztja (Kjt. 30/A. §).
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
Az óvónő munkakörben foglalkoztatott felperes a keresetében az alperes felmentése jogellenességének megállapítását, és az ahhoz fűződő jogkövetkezmények alkalmazását kérte.
A munkaügyi bíróság ítéletével a felperes keresetét elutasította, őt perköltség, valamint eljárási illeték megfizetésére kötelezte.
A munkaügyi bíróság által megállapított tényállás szerint K., B. és Kh. Község Önkormányzatai 2007. augusztus 29-én közoktatási intézményi társulási szerződést írtak alá. Az intézet költségv...
A munkaügyi bíróság ítéletével a felperes keresetét elutasította, őt perköltség, valamint eljárási illeték megfizetésére kötelezte.
A munkaügyi bíróság által megállapított tényállás szerint K., B. és Kh. Község Önkormányzatai 2007. augusztus 29-én közoktatási intézményi társulási szerződést írtak alá. Az intézet költségvetése a K. Község Önkormányzata éves költségvetésének részét képezte. K. Község Önkormányzata a 2008. évi költségvetési rendeletében az "Óvodai nevelés" megnevezéssel Kh.-ban 1 fő pedagógust, az általános iskolai oktatás céljából 4 fő pedagógust engedélyezett.
2008. július 4-én K. Önkormányzatának Képviselő-testülete létszámcsökkentés tárgyú határozata a kh.-i tagintézménynél 2008. július 15-én 1 fő közalkalmazott jogviszonyának megszüntetéséről határozott. Az önkormányzat és intézményeinek összlétszáma 64 főről 63 főre csökkent, ezen belül a kh.-i tagintézménynél az óvoda és iskola közalkalmazotti létszámkerete 5 főről 4 főre csökkent.
A határozat megállapította, hogy az önkormányzat költségvetési szerveinél, a meglévő üres álláshelyeken, az előreláthatólag megüresedő álláshelyeken, vagy az új tervezett álláshelyeken, illetve szervezeti változás, feladatátadás következtében az önkormányzat fenntartói körén kívüli munkáltatónál az érintett közalkalmazottak - munkaviszonyban töltött ideje folyamatosságának megszakítása nélküli - foglalkoztatására nincs lehetőség.
Az alperes a 2008. július 10-én kelt "Közalkalmazotti jogviszony megszüntetése felmentéssel" elnevezésű okiratban a felperes jogviszonyát megszüntette. Indokolásában az egy fő álláshely megszüntetésével járó önkormányzati döntést jelölte meg.
A munkaügyi bíróság által levont jogkövetkeztetés szerint tényként állapítható meg a Kjt. 30. § (1) bekezdés b) pontjában megjelölt indok, a létszámcsökkentést elrendelő önkormányzati határozat. Az önkormányzati határozat nem jelölte meg a létszámcsökkentéssel érinteni szándékozott intézményt, így azt akár az óvodában, akár az iskolában végre lehetett hajtani, az foganatba is ment.
Az elsőfokú bíróság megállapította, hogy a felmentés időpontjában csak a felperest foglalkoztatták közalkalmazottként az óvodában, a jogviszonya megszüntetésével - átmenetileg, Gy. M. I. ide történő áthelyezésének időpontjáig - törvénysértő állapot állt elő, mert az óvoda működéséhez elengedhetetlenül szükséges szakképzett óvodapedagógus alkalmazása. Ezzel összefüggésben hivatkozott a kialakult egységes bírói gyakorlatra, mely alapján a létszámcsökkentés esetén a munkáltató mérlegelési jogkörében eljárva választhatja ki azokat a munkavállalókat, akiknek a munkaviszonyát megszünteti. A munkavállaló nem hivatkozhat arra, hogy a munkáltatónak a felmondás alapjául szolgáló intézkedése célszerűtlen volt, mert ez a vezetés körébe tartozó kérdés.
A felperes fellebbezése folytán eljárt másodfokú bíróság ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta, a felperest perköltség, valamint fellebbezési illeték megfizetésére kötelezte.
A másodfokú bíróság álláspontja szerint az elsőfokú bíróság helyes tényállást állapított meg, és helyes az abból levont jogkövetkeztetése is.
A felperes fellebbezésére utalva megállapította, hogy az alperes nem megfelelő formában és időben tett eleget a Kjt. 30/A. §-ában foglalt tájékoztatási kötelezettségének, azonban a felajánlható munkakörről történő tájékoztatás hiánya önmagában nem váltott ki jogellenességet, és a felperes utóbb a képviselő-testület határozatának kézbesítésével a felajánlható munkakör hiányáról értesült, illetve tényszerűen megállapítható, hogy a felperes számára felajánlható álláshely nem volt.
A másodfokú bíróság érvelése szerint a képviselő-testület a tagintézményre vonatkozóan határozatot hozott, és a munkáltató szakmai döntésén múlott, hogy az egy főt érintő létszámcsökkentést mi módon kívánta végrehajtani.
A felperes a felülvizsgálati kérelmében az ítéletek hatályon kívül helyezését, elsődlegesen a keresetének megfelelő határozat meghozatalát, másodlagosan az elsőfokú bíróság új eljárásra és új határozat hozatalára való utasítását kérte.
A felperes álláspontja szerint azon intézmény esetében, ahol óvoda és iskola is működik, az alapító akkor jár el helyesen, ha a létszámcsökkentésről szóló határozatában konkrétan megjelöli, hogy az intézményen belül melyik oktatási típusnál kell a létszámot csökkenteni. Mivel az alapítói határozat ezt nem jelölte meg, a felmentés indoka nem világos, és nem okszerű.
A képviselő-testület megsértette azt a követelményt, hogy az intézmény fenntartójának kifejezett és egyértelmű döntése szükséges a munkáltató felmentési jogának megnyílásához. A képviselő-testület nem határozta meg kifejezetten és egyértelműen, hogy melyik egységben kell a létszámcsökkentést végrehajtani. A munkáltató ezen indokra hivatkozva akkor szüntethette volna meg a közalkalmazotti jogviszonyát, ha az a kinevezés szerinti munkakörét érinti, vagy azzal összefügg.
A felperes a felülvizsgálati kérelmében hivatkozott arra, hogy a Kjt. 30. § (1) bekezdés b) pontjára alapított felmentés esetén munkakör-felajánlási kötelezettség terhelte az alperest, a felajánlható munkakör hiányát a felmentést tartalmazó iratban a munkáltatónak fel kell tüntetnie. A részére átadott felmentés ilyen irányú közlést nem tartalmazott. Álláspontja szerint a felajánlható munkakör hiányát - a jogszabály kógens rendelkezése szerint - a felmentésnek tartalmaznia kell, és ennek hiánya megalapozza a felmentés jogellenességét. Utalt arra, hogy a korábbi szabályozás alapján kialakult bírói gyakorlat szerint a tájékoztatás elmaradása nem vezetett jogellenességhez, de nem is volt olyan tételes szabály, amely szerint a felajánlható munkakör hiányát a munkáltatónak a felmentésben kell közölnie.
A felperes kifogásolta, hogy ellentmondásos a létszámcsökkentésről rendelkező testületi határozat, mert nem jelölte meg a konkrét munkakört, azonban azt a létszámcsökkentéssel érintett személy ismerete nélkül rögzítette, hogy nincs más felajánlható munkakör.
Utalt a felperes arra, hogy a felmentését követően két iskolapedagógus más tagintézményhez került áthelyezésre, és sérelmezte, hogy az eljárt bíróságok nem vizsgálták, hogy a felmentése közlésekor a fenntartónak volt-e elhatározása, illetve az alperes intézmény vezetőjének volt-e tudomása a két fő pedagógus más településen lévő intézménybe való átcsoportosításáról. Ez utóbbi esetben a felmentése a rendeltetésszerű joggyakorlás követelményébe ütközött.
Az alperes felülvizsgálati ellenkérelmet nem terjesztett elő.
A felülvizsgálati kérelem alapos.
A felülvizsgálati eljárásban is irányadó jogerős ítéleti tényállás szerint a felmentésben az alperes nem tájékoztatta a felperest másik betöltetlen munkakör felajánlásának lehetőségéről, a felajánlható munkakör hiányáról utóbb, a képviselő-testület határozatából szerzett tudomást.
A felperes felülvizsgálati érvelése szerint a Kjt. 30/A. §-ában a másik betöltetlen munkakör felajánlásának lehetőségéről szóló munkáltatói tájékoztatásnak a felmentés közlésekor üres munkakör hiányára hivatkozással történt elmaradása a felmentés jogszerűségét érintő jogkövetkezménnyel jár.
A Kjt. 30/A-F. §-ok a közalkalmazottak jogállásáról szóló törvénybe 2007. szeptember 1-jétől bevezetett új jogintézmény (állásfelajánlási rendszer) szabályait tartalmazzák.
A korábbi, 2006. december 31-ig hatályban volt Kjt. 30. § (3) bekezdése értelmében a közalkalmazott az akkor hatályos (1) bekezdés a)-c) pontja alapján akkor volt felmenthető, ha a munkáltatónál vagy az irányítása, felügyelete alatt álló szervezetben nem állt rendelkezésre a képzettségének megfelelő másik munkakör, hogy ha az ilyen munkaköbe való áthelyezéshez nem járult hozzá, illetve részmunkaidőben történő foglalkoztatásra nem volt lehetőség. A munkakör-felajánlási kötelezettség elmulasztása a felmentést jogellenessé tette (BH 2004/522., EBH 2002/791., BH 2002/117., BH 1993/773.). Amennyiben azonban a munkáltatónál nem volt megfelelő üres munkakör, a bírói gyakorlat szerint a felmentésben nem volt szükséges utalni a megfelelő munkakör hiányára, emiatt a felmentés nem vált jogellenessé.
A jelen ügyben alkalmazandó, a közalkalmazotti jogviszony megszűnésének elkerülését szolgáló új állásfelajánlási intézményrendszer a munkakör-felajánlási kötelezettséget szélesítette, az állásfelajánlási kötelezettség azonban csak akkor áll fenn, ha a közalkalmazott írásban kéri betöltetlen munkakör felajánlását. A közalkalmazott e jogosultsága megfelelő gyakorlása érdekében a Kjt. 30/A. § (1) bekezdése előírja, hogy - a törvényben megjelölt felmentési indokok esetén - a felmentés tervezett időpontja előtt a munkáltató köteles írásban tájékoztatást adni a munkáltatón belül, az irányítása alá tartozó munkáltatónál, illetve a fenntartója által fenntartott más munkáltatónál a közalkalmazott végzettségének, egészségi állapotának megfelelő másik betöltetlen munkakör felajánlásának lehetőségéről. A közalkalmazott e tájékoztatás közlésétől számított két munkanapon belül írásban nyilatkozhat arról, hogy igénybe veszi-e a munkakör-felajánlást. Igenlő válasz esetén a munkáltató köteles megkeresni a fenntartót is, mert ez biztosítja, hogy a fenntartóhoz tartozó intézményeknél lévő üres munkakörök közül a közalkalmazott választhasson. A fenntartónak a munkáltatói megkeresésétől számított öt napon belül nyilatkoznia kell, a felajánlott üres munkakörökről a közalkalmazott újabb öt napon belül nyilatkozik. A Kjt. 30/C. § (1) bekezdése előírja, hogy a felajánlható munkakörökről szóló munkáltatói tájékoztatás és a felmentés közlése között legalább 10 napnak kell eltelnie.
Az állásfelajánlási rendszer korábbiakhoz képest jelentősen kiszélesített, a fenntartó bevonásával többszereplőssé tett, és a felek nyilatkozatait különböző határidőkhöz kötő szabályaiból jogszerű értelmezéssel az a következtetés vonható le, hogy az üres munkakör vizsgálatát a közalkalmazottnak az előzetes tájékoztatásra adott írásbeli igenlő válasza indítja el, ezért a Kjt. 30/A. § (1) bekezdésében előírt, a másik megfelelő munkakör felajánlása lehetőségére vonatkozó előzetes munkáltatói tájékoztatás elmulasztása a felmentést önmagában jogellenessé teszi. Nincs jelentősége annak, hogy a felmentés közlésekor volt-e megfelelő felajánlható munkakör a munkáltatónál és a fenntartóhoz tartozó más intézményeknél, a jogszabály rendeltetéséből következően egyedül a tájékoztatás megléte irányadó, mivel az adott garanciális jogok érvényesülése enélkül nem biztosítható.
Az előzetes tájékoztatás elmulasztása előbbi értelmezését támasztja alá a Kjt.-nek a közalkalmazotti jogviszony jogellenes megszüntetése jogkövetkezményeit szabályozó 34. § (1) bekezdésnek a perbeli jogkérdés szempontjából jelenleg is változatlan a) pontja, amely a jogellenes megszüntetés minősített esetei között sorolja fel a felmentési korlátozásokra vonatkozó 30/A-D. §-okban előírtak megsértését.
A kifejtettekre tekintettel a Legfelsőbb Bíróság a Pp. 275. § (4) bekezdése alapján a jogerős ítéletet az elsőfokú bíróság ítéletére is kiterjedően hatályon kívül helyezte, és az alperes 2008. július 27-én kelt felmentése jogellenességét állapította meg, annak jogkövetkezményei körében a munkaügyi bíróságot új eljárásra és új határozat hozatalára utasította.
(Legf. Bír. Mfv. I. 10.507/2009.)