adozona.hu
EH 2010.2163
EH 2010.2163
A köztisztviselő vezetői megbízása visszavonásakor a felajánlott munkakör megfelelőségét - erre irányuló kereseti kérelem folytán - a felmentés jogszerűsége megállapítása céljából vizsgálni kell [Ktv. 31. § (5), (8), (9) bekezdés, 15. § (2) bekezdés d) pont].
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A felperes 2002. december 1-jétől állt közszolgálati jogviszonyban az alperesnél jogász munkakörben. 2004. március 1-jétől a Jogi és Testületi Főosztály főosztályvezetői teendőinek ellátásával bízták meg. 2006 júliusától terhessége miatt kórházba került, ezt követően folyamatosan keresőképtelen állományban volt.
Az alperes a felperes főosztályvezetői megbízását 2006. december 4-i hatállyal visszavonta, ezzel egyidejűleg az F. M. I-ben a végzettségének, képzettségének megfelelő munkakörként ...
Az alperes a felperes főosztályvezetői megbízását 2006. december 4-i hatállyal visszavonta, ezzel egyidejűleg az F. M. I-ben a végzettségének, képzettségének megfelelő munkakörként jogász munkakört ajánlott fel, melyet a felperes 2006. december 13-án nem fogadott el. Erre tekintettel az alperes a felperes közszolgálati jogviszonyát 2006. december 18-án 2007. június 4-i hatállyal a Ktv. 31. § (9) bekezdése, valamint 15. § (2) bekezdés b) pontja alapján felmentéssel megszüntette.
A munkaügyi bíróság ítéletében a kereset alapján megállapította, hogy az alperes jogellenesen szüntette meg a felperes közszolgálati jogviszonyát, ezért az az ítélet jogerőre emelkedésének napján szűnik meg. Kötelezte az alperest a felperes javára 4 242 000 forint megfizetésére.
A munkaügyi bíróság ítéletének indokolása szerint az alperes vezetői megbízást visszavonó intézkedése a Ktv. 17. § (2) bekezdés c) pontjának, 31. § (9) bekezdésének, valamint 61. § (2) bekezdés b) pontjának megfelelt.
A felperes azonban alappal hivatkozott az alperes rendeltetésellenes joggyakorlására. A munkajogi jogviszonyokban "háttér jogszabályként" alkalmazandó Ptk. 2. § (2) bekezdése értelmében ezért a perben a munkaügyi bíróságnak vizsgálnia kellett, hogy az alperes intézkedése a felperes jogainak aránytalan sérelmével járt-e.
Dr. M. Z. valamint T. dr. B. É. tanúvallomása és az F. M. I. ügyrendje alapján a munkaügyi bíróság azt a következtetést vonta le, hogy az alperest semmilyen körülmény nem kényszerítette arra, hogy a felperes közszolgálati jogviszonyát a szülés várható időpontja előtt kevesebb mint három hónappal felmentéssel megszüntesse. Az alperes ezen eljárásával a 92/85. EGK irányelv 10. Cikkébe ütközően a várandós felperest hátrányos lelki, illetve fizikai hatások veszélyének tette ki.
Arra tekintettel, hogy az alperes joggyakorlása annak társadalmi rendeltetésével ellentétben állt, és a Ptk. 2. § (2) bekezdésében rögzített alapelvbe ütközött, jogellenesen szüntette meg a felperes közszolgálati jogviszonyát. Ennek jogkövetkezményeként a Ktv. 60. § (4) bekezdése alapján - figyelemmel a felperes közszolgálati jogviszonya időtartamára, a rendeltetésellenes joggyakorlás tényére - 6 havi átlagkeresetnek megfelelő "sérelmi díj" megfizetésére kötelezte az alperest.
Az alperes fellebbezése folytán eljárt másodfokú bíróság az elsőfokú ítéletet a Pp. 254. § (3) bekezdés alapján helyes indokaira tekintettel hagyta helyben.
A másodfokú bíróság kiemelte, hogy bár a vezetői megbízás a Ktv. szerint indokolás nélkül visszavonható, amennyiben azonban az érintett személy joggal való visszaélésre hivatkozik, a munkáltatónak fel kell tárnia és igazolnia is kell az intézkedésének valós és alapos okait. A perbeli esetben az alperes nem hivatkozott olyan szervezeti, gazdasági, személyi vagy egyéb okra, amely a védett állapotú felperes elmozdítását elkerülhetetlenné tette, és erre vonatkozóan a perben sem merült fel adat.
A megyei bíróság álláspontja szerint a joggal való visszaélés megvalósult azzal, hogy a 2006. évi helyhatósági választásokat követően úgy váltották le a vezetői posztjáról a felperest, hogy az A.-ba 2007. január 1-jével integrálódó I.-ben felajánlott jogász munkakör - az abban végzendő speciális, pénzügyi területhez alárendelten kapcsolódó jogi tevékenység miatt - nem volt megfelelőnek tekinthető.
Az alperes felülvizsgálati kérelmében elsődlegesen a jogerős ítélet hatályon kívül helyezésével az elsőfokú ítélet megváltoztatását, a felperes keresetének elutasítását, másodlagosan az elsőfokú ítéletre is kiterjedő hatályon kívül helyezésével az elsőfokú bíróság új eljárásra és új határozat hozatalára utasítását kérte.
Álláspontja szerint iratellenesen, a jogszabályok téves értelmezésével állapították meg a bíróságok, hogy rendeltetésellenes joggyakorlással szüntette meg a felperes közszolgálati jogviszonyát. Nem politikai okból, hanem a közgyűlési határozattal elrendelt létszámleépítés és hivatalszervezési tényezők indokolták, hogy a felperes részére másik munkakört ajánljanak fel, ezzel biztosítva a gyermekvállalás miatt távol lévő felperes foglalkoztatását. Sérelmezte, hogy az alperes volt köztisztviselői által tett tanúvallomásokat figyelembe vették az eljáró bíróságok.
A felperest a részére felajánlott munkakör elutasítása miatt, a Ktv. 31. § (9) bekezdése alapján jogszabály rendelkezésének eleget téve mentették fel a közszolgálati jogviszonyából. Jogszabályi lehetőség alkalmazása pedig nem eredményezhet rendeltetésellenes joggyakorlást. A felperes saját döntésével magát hozta olyan helyzetbe, hogy a közszolgálati jogviszonyát meg kellett szüntetni. A felperesnek felajánlott munkakörre vonatkozó képzettségi előírások [9/1995. (II. 3.) Korm. rendelet] lehetővé tették a felperes iskolai végzettségével és képzettségével a munkakör betöltését.
Azzal, hogy a felperes a jogszabályok rendelkezései szerint felajánlott álláslehetőséget nem fogadta el, maga okozta az "elbocsátását", ezért helytelenül hivatkozik az ítélet a 92/85.EGK irányelv rendelkezésének alperes általi megsértésére.
Az alperes hivatkozása szerint a rendeltetésszerű joggyakorlás követelményének megsértése megállapítása esetén a bíróságoknak döntésüket nem a Ptk. 2. § (2) bekezdésére mint általános jogelvre, hanem az Mt. 4. § (1) és (2) bekezdésére kellett volna alapítaniuk.
Az alperes álláspontja szerint a felperes nem bizonyította, hogy a vezetői megbízás visszavonása milyen aránytalan sérelmet okozott a számára. A munkaügyi bíróság pedig a jogellenes jogviszony-megszüntetés jogkövetkezményeként indokolatlanul magas összegű "sérelmi díjat" állapított meg.
A felperes felülvizsgálati ellenkérelmében a jogerős ítélet hatályában tartását kérte.
A felülvizsgálati kérelem nem alapos.
Az alperes a felperes közszolgálati jogviszonyát a Ktv. 31. § (9) bekezdés, valamint 15. § (2) bekezdés d) pontja alapján felmentéssel arra hivatkozással szüntette meg, hogy a felperes nem fogadta el a Ktv. 31. § (8) bekezdés alapján a vezetői megbízása visszavonásakor a részére felajánlott végzettségének, képzettségének megfelelő köztisztviselői munkakört. Ebben az esetben ugyanis a vezetői megbízás visszavonását a közszolgálati jogviszonyból történő felmentésnek kell tekinteni [Ktv. 31. § (9) bekezdés].
Az említett rendelkezésekből következően a visszahívott vezetők fentiek szerinti felmentése a vezetői megbízás visszavonásáról szóló munkáltatói intézkedéssel kezdődő folyamat eredménye. Következésképp a felmentés jogszerűségének vizsgálatakor ezen folyamat jogszerűségének vizsgálata - erre irányuló kérelem esetén - nem mellőzhető.
A Ktv. 31. § (5) bekezdésének azon rendelkezéséből, miszerint a vezetői megbízás külön indokolás nélkül azonnali hatállyal visszavonható, nem következik az, hogy ezen diszkrecionális jogkörben hozott munkáltatói döntés jogszerűségét a köztisztviselő ne vitathatná, jogszabályba ütközés (például rendeltetésellenes joggyakorlás vagy hátrányos megkülönböztetés) okán. A közszolgálati jogviszonyban is alkalmazandó, helyesen az Mt. 4. §-ában (nem pedig a Ptk. 2. §-ában) foglalt rendeltetésellenes joggyakorlás megállapítására azonban csak akkor kerülhet sor, hogyha a sérelmezett intézkedés alakilag megfelel a jogszabály rendelkezésének, a célját vagy az eredményét tekintve a törvényalkotó céljának, az adott jogosítvány rendeltetésének azonban nem (Mt. 4. §-hoz fűzött indokolás).
A felperes a keresetében elsődlegesen nem a rendeltetésellenes joggyakorlásra, hanem arra hivatkozott, hogy az alperes a megfelelő munkakör felajánlása során nem járt el jogszerűen. Sérelmezte ugyanis, hogy a vezetői megbízás visszavonásának időpontjában betöltetlen jogász munkakörrel a munkáltató nem rendelkezett sem az I.-ben, sem a hivatal egyéb főosztályain, ezért azt jogszerűen utasította vissza.
Az iratoknál elfekvő F. M. I. 2005. június 2-ától hatályos ügyrendje nem tartalmaz jogászi munkakört. Az alperes létszámának 118 főről 125 főre történő emeléséről rendelkező rendelet meghozatalát megelőző, sem az azt követő időszakra vonatkozó állománytábla nem tartalmaz jogászi betöltetlen munkakört. Mindkét állománytáblán a jogtanácsos, valamint a jogi előadó - kiszabó munkakör szerepel, és mindkét táblán mindkét munkakör ugyanazon személyekkel betöltött.
A jogász munkakör hiányát támasztotta alá T. dr. B. É. vallomása is. Eszerint az I-ben jogászi állás a tevékenységi körnél fogva nincs. A felperesnek kifejezett jogászi munkakört nem tudott volna adni, a munkájának a kiszabáshoz, vagy valamely speciális tevékenységhez kellett volna kapcsolódnia. Az I.-ben megfelelő végzettségek között azonban a jogászi végzettség is szerepel.
Az, hogy a tanú korábban az alperes alkalmazásában állt - a bírói gyakorlat szerint - önmagában nem teszi a vallomását elfogulttá (BH 1999/260.)
A fentiekre tekintettel a felperes részére a F. M. I. munkahelyen felajánlott betöltetlen "jogász" munkakör nem volt, csak jogász képesítéssel is betölthető, az I. feladat- és hatáskörébe tartozó munkakör.
A felperesnek felajánlott munkakör nem felelt meg a Ktv. 31. § (8) bekezdésében foglaltaknak, a felperes azt jogszerűen utasította vissza. Ezért a Ktv. 31. § (9) bekezdésére, és 15. § (2) bekezdés d) pontjára alapított felmentés jogellenes. Erre tekintettel nem volt szükséges vizsgálni a munkáltató intézkedésének a 92/85. EGK irányelvbe ütközését.
A munkaügyi bíróság által a Ktv. 60. § (4) bekezdés alapján megítélt 6 havi átalánykártérítést az eset összes körülményei, különösen a jogsértés, és annak következményei súlyának mérlegelésével a Legfelsőbb Bíróság is arányosnak ítélte, figyelemmel a felperes közszolgálati jogviszonyban eltöltött idejére, a munkáltató intézkedésének a várandós állapota miatt felperesre gyakorolt hatására.
Minderre tekintettel a Legfelsőbb Bíróság indokolásmódosítással a jogerős ítéletet a Pp. 275. § (3) bekezdés alapján hatályában fenntartotta.
(Legf. Bír. Mfv. I. 11.074/2009.)